"Magyar zeneszerzőként bizony nincs egyszerű dolgom, ha amerikai nagyjátékfilmbe szeretnék bekerülni. Néha, szerencsés véletlenek sorozataként – vagy talán isteni gondviselés hatására – én is eljutok arra a fokra, hogy egy amerikai producer vagy rendező hajlandó meghallgatni a demoanyagomat. Ettől a ponttól már könnyebb a dolgom. Itt is így történt. Dennis Ward, a film rendezője saját bevallása szerint több száz demo CD-t hallott, és végül engem választott. Persze voltak kétségei a távolságot illetően, stb., de mégis így döntött" – meséli Gulya Róbert a Bamboo Shark című vígjáték kapcsán, melynek amerikai premierjére február 28-án került sor.

Dennis Ward író-rendező alkotásában egy csapat diák adja filmezésre a fejét, akik azonban igen hamar rájönnek arra, hogy sztárok hiányában nemigen fogják őket komolyan venni. Mivel annyi pénzük nincs, hogy Hollywood ismert színészeit megfizessék, a "szegény ember vízzel főz" elvet követve alteregókat keresnek maguknak. Így tűnhet fel a vásznon például Arnold Schwarzenegger, Sylvester Stallone, Jack Nicholson, Sean Connery, Whoopi Goldberg, Angelina Jolie, Tom Cruise és Robert De Niro, akik mellett a zenei világ olyan képviselői sem maradnak el, mint Michael Jackson vagy Madonna.

A filmhez majd egyórányi zene készült, mely a Rádiózenekar közreműködésével kelt életre. A betétdalok mellett felcsendülő score a műfaj összes jellemzőjét magában hordozza: "A Bamboo Shark főbb témái a kissé rajzfilmszerű zenék világa. Maga a főcím egy animáció, három percen keresztül. Így a klasszikus rajfilmzenék jutottak eszembe, amikor ezeket komponáltam – avat be minket a szerző. – A kiindulási alap a már említett cartoon műfaj volt. A kissé popos hangzás közben vetődött fel bennem. Történt azért, mert egy több mint hatperces üldözés alatt végig szól a zene. Az addig eltelt részben szinte kizárólag csak zenekar szólt, így nagyon jót tett egy friss műfaji váltás. Persze nem váltam le teljesen a zenekarról sem. Inkább csak belépett egy kis extra ritmus és egy-két elektromos gitár". Arról, hogy könnyebb-e ebben a műfajban zenét szerezni, mint a többi esetében, vagy éppen nehezebb, mert elvárják a lazaságot, eképpen vélekedik: "Mondjuk úgy, hogy kinek mi megy könnyebben. Én elég gyorsan alkalmazkodom mindenféle műfajhoz. Az elmúlt időszakban például írtam zenét musicalhez, vígjáték-drámához, romantikus komédiához és western-drámához. Hozzá kell tenni, hogy a 'könnyed dallamok' legtöbbször bonyolult, összetett, gyors tempójú zenekari darabok. Könnyű elképzelni, hogy míg egy lassú drámai zenében lehet akár egy hang kitartva tizenöt másodpercig, addig egy gyors sodrású komédia-score több száz hangja szólal meg." A produkcióban természetesen betétdalok is elhangzanak, melyek a rendező döntéseként kerültek bele. "A filmben négy dal szerepel. Mivel rendben találtam őket, ezért nem is próbáltam ki, hogy vajon volna-e beleszólásom abba, hogy mikor szóljanak. Talán megtettem volna, ha valamelyik nagyon nem illett volna oda".

A film utómunkálatainak ideje a szokásosnál jobban elhúzódott, így a zene elkészítése egy évig tartott, melyben kisebb-nagyobb szünetek voltak. A távolság áthidalását a szerző és a rendező az internet révén oldotta meg, a zenei felvételek idejére azonban Ward Magyarországra látogatott, ahol végre személyesen is tudtak találkozni egymással: "A zenekari felvételek előtt megkérdeztem tőle, hogy szeretne-e Budapestre utazni és élőben is hallani a Rádiózenekart. Azt válaszolta, hogy persze, de elsősorban szeretne végre kezet rázni azzal az emberrel, akivel egész életében együtt fog dolgozni... Ez nagyon jól esett" – zárta a komponista.

 

Kulics László
2009.06.08.


 

A képeket rendelkezésünkre bocsátotta: Gulya Róbert