„Szeretek filmzenéket írni, mert érdekes, izgalmas dolognak tartom, és mindig új kihívást jelentenek. Ugyanakkor imádom a koncertdarabokat is, mert azok révén lehetőségem nyílik közvetlen kapcsolatot teremteni a közönséggel.”


A Los Angelesben született komponista a hetvenes évek első felétől kezdve igyekezett mindent megtenni azért, hogy jegyezzék őt az Álomgyárban, szélesebb körben azonban csak 1985-től vált ismertté – amellett, hogy ekkorra már Hollywood egyik legfoglalkoztatottabb komponistájának számított, csak nem mozis, hanem tévés berkeken belül –, ekkor mutatták be ugyanis a Silverado című westernt, valamint Az ifjú Sherlock Holmes és a félelem piramisa kalandfilmet, melyek dallamai révén egy csapásra bekerült a köztudatba. S bár pályafutása ezt követően kedvezően alakult, hiszen nemcsak tévés, hanem mozis megbízásokkal is elhalmozták, az igazán nagy kasszasikerek mai napig elenyésző részét képezik a több mint százhúsz alkotásból álló filmográfiájának. „Nem érzem azt, hogy ezáltal kimaradtam volna valamiből, s nem is vágyom különösebben az ilyen projektekre. Ilyenkor nincs kontroll, csak a következő megaprodukció lehetősége lebeg az ember szeme előtt. Én az olyan munkákat szeretem, melyekben élvezetemet lelem, és kölcsönös az alkotók egymás iránti tisztelete, függetlenül attól, hogy drámáról, akcióról, vígjátékról, animációs alkotásról vagy bármi másról van-e szó” – nyilatkozta ezzel kapcsolatban.

Broughton vérbeli muzikális családból származik: nagyapja zeneszerző volt, nagyanyja pedig képzett énekes, továbbá szülei is tudtak kottát olvasni, énekelni, valamint két-három hangszeren játszani. Mindezeken túl nagybátyja dalszerző, testvére pedig professzionális szinten játszik trombitán, s foglalatoskodik zeneszerzéssel. Ezen családfát nem meghazudtolva, hatéves korától kezdve maga is zongora-, illetve trombitaleckéket kezdett venni, tizenkét évesen pedig már önálló darabokat vetett papírra, a filmes berkeken belül történő elhelyezkedés azonban ekkor még csak fel sem merült benne. Ezen fordulatra főiskolás évei alatt került sor, mikor zenei felügyelői asszisztensként helyezkedett el a CBS-nél, ahol a csatorna aktuálisan futó sorozatainál segédkezett, idővel pedig egyes szériák epizódjainak score-ját is rábízták. Ennek eredményeként találkozhatunk nevével többek között a Hawaii Five-O, a Gunsmoke, illetve a The Wild Wild West stáblistáján is. Idővel azonban kezdett besokallni, ezért kilépett a társaságtól, ám mivel ekkorra már eléggé jártas volt eme közegben, úgy döntött, itt folytatja tovább karrierjét, s olyan projektek mellé szegődött, mint például a Quincy M.D., a How the West Was Won című minisorozat vagy a hatalmas sikereket elért Dallas. 

A nyolcvanas évek közepétől aztán Broughton karrierje a mozis vonalon is beindult, s bár számtalan megbízással látták el őt, az áttörést jelentő Silverado-Az ifjú Sherlock Holmes és a félelem piramisa kettős mellett legkiemelkedőbbeknek mai napig a Tombstone: Halott város, a Csoda New Yorkban, valamint Az öreg halász és a tenger projektjei számítanak. Filmográfiájának egész estés alkotásai elsősorban az olyan családi produkciókból állnak, amilyen például az Óriásláb és Hendersonék, a Szenzációs recepciós, az Úton hazafelé, az Elbaltázott nászéjszaka, az Alibi törzs, melyek közé olyan felkérések is beékelődtek, mint a Lost in Space: Elveszve az űrben című sci-fi, a Végtelenre keresztelt életrajzi dráma, a Warm Springs vagy az Elsodorva című romantikus dráma. A Silveradoért Oscarra jelölt Broughton tíz Emmy-díjjal is büszkélkedhet, sikerei azonban sosem tántorították el őt a tévés miliőtől, így mai napig szívesen mond igent az ilyen jellegű megkeresésekre – ennek eredményeként köthető hozzá például a J.A.G. – Becsületbeli ügyek néhány epizódja, a Warner Bros. által készített sikeres animációs folyam, a Tiny Toon Adventures jó pár fejezete, de készített aláfestést az Amazing Stories-hoz, illetőleg a Mesék a kriptából egyik epizódjához is. „A mozik hatalmas látványvilágot tárnak a nézők elé, a tévés alkotások azonban ennél jóval intimebbek, hiszen a filmszínházakat megcélzó produkciók képi világukat tekintve lenyűgözőbbek, s mindazt, amit közvetíteni akarnak, többedmagával éli át az ember. Zeneszerzői szempontból tekintve minderről az mondható el, hogy a nagyobb kaliberű alkotásokra több idő jut, mint a tévésekre. Utóbbinál nem engedhető meg az, hogy a zenekari felvételek során akár órákat agonizáljunk egy zenei gesztus megfelelőségén” – foglalta össze röviden Broughton a kétféle irányzat között általa megfigyelt eltéréseket.

Karrierjének érdekes fejezetei közé tartozik a Michael Jackson nevével fémjelzett 1988-as Moonwalker – A holdjáró címet viselő zenés film, valamint a kilencvenes évek végére elkészült számítógépes játék, a Heart of Darkness, mely kuriózuma, hogy ez volt az első olyan számítógépes program, melyhez szimfonikus zenekarral előadott score készült (igaz, a hatévnyi fejlesztőmunka eredményeként végül nem ez lett az első olyan, amit piacra is dobtak). „Több okból kifolyólag is élveztem ezt a munkát” – mesélte a szerző a Heart of Darkness-szel kapcsolatban. „Először is: a játék jó volt, a története remek, mindazonáltal pedig igazán nagy kihívást jelentett számomra ez az egész projekt. Másodszor: a produkciós csapat francia volt, ezért sokszor repülhettem át Párizsba. Nagyon jó volt együtt dolgozni az alkotókkal, akikkel máig tartom a kapcsolatot” – tette hozzá. Pályafutása árnyoldalainak egyike, hogy eredetileg ő jegyezte volna Chris Columbus Reszkessetek betörők!-jének score-ját (az először közzétett stáblistán még az ő neve szerepelt), ám a munkálatok végül egybefolytak a Disney-féle Mentőcsapat a kenguruk földjénnel, így aztán John Williams lépett a helyére. Egy másik, nem hétköznapi esetre pedig nemrégiben, a 2014-es Oscar-átadás kapcsán került sor: az Akadémia visszavonta a legjobb betétdal kategóriájában jelölt Alone Yet Not Alone mozi azonos című dalára vonatkozó nominációt, az indok pedig az volt, hogy szerintük a dal szerzője, Broughton etikátlanul lobbizott e-mailben azért, hogy a darab eljusson a jelölésig. A levélküldés napvilágra kerülése után az Akadémia frissen megválasztott, egyébként korábban nem a filmes szakmában dolgozó elnöke, Cheryl Boone Isaacs és a szervezet Kormányzótanácsa befolyással való visszaéléssel, továbbá tiltott, az Akadémia álláspontja szerint etikátlan kampánnyal vádolta meg a szerzőt, majd döntött a szerzemény jelölésének visszavonásáról.

Bruce Broughton nevéhez három klasszikusnak számító aláfestés újrafelvétele is fűződik: Rózsa Miklós Ivanhoe és Julius Caesar score-jait, valamint Bernard Herrmann Az aranygyapjú legendája című kalandfilmhez készült művét egyaránt az Intrada megbízásából adta elő a Sinfonia of London közreműködésével. Filmes megbízásai mellett olyan koncertdarabokat is szerzett, mint a Mixed Elements, az Excursions, a Fanfares, Marches, Hymnes and Final, a Los Angeles Chamber Orchestra számára készített Modular Music, a kürtre és vonósokra írt English Music és még sorolhatnánk. A zeneiparban azonban nemcsak komponistaként van jelen, hanem többek között az ASCAP igazgatósági tagjaként, az Academy of Motion Pictures Arts & Sciences elnökeként, valamint a UCLA Department of Music adjunktusaként is. 
 

Kulics László
2014.03.16.
 

Teljes filmográfia: 
 





  Kapcsolódó anyagok


Beszámolónk a harmadik ubedai International Film Music Conference eseményeiről
Beszámolók

Hollywood és az USA elnökei
Zenék egy témára

Karácsonyi filmzenék
Kollaborációk, életutak

Sherlock Holmes
Zenék egy témára

Sportfilmek zenéje - I. rész
Kollaborációk, életutak