Softley legutóbbi két filmjéhez is (K-Pax – A belső bolygó, A galamb szárnyai) Edward Shearmurt kérte fel aláfestés komponálására, és tulajdonképpen a dallamfelelős eddigi pályafutásának két legjobban sikerült művét jelentette ez a kollaboráció. Így joggal várhattam ismét kiemelkedő produkciót tőle, pláne, hogy tehetsége ellenére az utóbbi időben érthetetlen módon belesilányult a filmszakmába (Beépített szépség, Charlie angyalai). Amit A titkok kulcsa score-ja hozott, az egy ízléses keveredése a forró Mississippi környéki jazznek és countryzenének, illetve a horror alapvető nagyzenekari kifejezőelemeinek. Érdekes módon a dalok és a score tételek remekül segítik egymást, amire igen ritkán van példa az ehhez hasonló, vegyesen összeállított albumok esetében. George S. Clinton Vad vágyak és James Newton Howard Egy igaz ügy ihlette zenéinek hangulata keveredik a szerző K-Pax-aláfestésének elektronikus alapjaival, a magányos gitárjátékot pedig olykor csodásan segítik a jól megkomponált vonósharmóniák. A mozit maradéktalanul kiszolgálta a kellően hátborzongató zene, bár igazi, emlékezetes témával nem találkoztam, így a rendező és a zeneszerző közös munkáiból még mindig a K-Pax áll az élen – igaz, az az album nyugodtan összemérhető számos nagy nevű komponista klasszikusaival is.

A titkok kulcsa zenéje egy misztikus világba kalauzol el, ahol a folyóparti szomorúfűz áthatolhatatlan lombja mögött rozoga házak rejtőznek, s azok mélyén olyan ördögi erőkkel találhatjuk szembe magunkat, amelyekre nem is gondolnánk. Shearmur pedig továbbra is óriási kérdőjel marad a szakmában: a sok értékelhetetlen produkció közt meglapul egy-egy ehhez hasonló, remek hangulatú darab, s vajon mikor lesz ebből végre tökéletes egész? Még mindig úgy érzem, hogy rajta nem múlna.