Akár a Túl a sövényen zenei összeállításában, úgy itt is főként egyetlen előadó betétdalaira alapoz a filmzene, de míg Ben Folds nótái jól szerepeltek abban a filmben, Paul Westerberg meg sem közelíti azt a szintet. Jelentéktelen klisédalok csendülnek fel azokon a helyeken, ahová bármely alapszintű képzésen részt vett betétdal-szerkesztő elhelyezne egy nótát, persze az unalomig ismert hangulatban, anélkül, hogy akár egyetlen valamirevaló dallamsor is emlékezetessé válna. Az izzadtságszagú dalarzenálon túl a Remote Control áldásos filmzenei tevékenységein nevelkedett Ramin Djawadi tulajdonképpeni első önálló nagyzenekari score-ja kíséri a Nagyon vadont, aki korábban olyan filmek zenéinek összeállításában segédkezett már, mint Az időgép, az Equilibrium – Gyilkos nyugalom, A Karib-tenger kalózai – A Fekete Gyöngy átka vagy A sziget. Debütálásának fanfáros ünneplése azonban minden bizonnyal elmarad. Egyrészről széles közönség elé nem kerül műve, hiszen jelen állás szerint kizárólag a betétdalokat tartalmazó kiadás kapcsolható a filmhez, melyben egyetlen tételnyi score sem szerepel. Másrészről ha szerepelne is, semmi többet nem kapnánk, mint egy, a híres-hírhedt filmzenegyár "animációs kalandvígjáték"-mappájának tengernyi score-paneljéből összeszerkesztett egyveleget, ami – hasonlóan a dalokhoz – egyetlen másodpercig sem kiemelkedő, nemhogy hozzátenne valamit a látványvilághoz. Noha az írás elején felsorolt négy rajzfilm zenei kísérete sem maradandó, Mark Mancina, John Debney vagy Randy Newman művei már csak a rutinból fakadóan is erőteljesebbek és érzelemdúsabbak. Viszont a Nagyon vadon olyan zenekari kíséret csupán, mely nélkül valóban nem állná meg helyét a mű, de vele együtt is csak a csend okozta kínos űr lett betöltve.