Bár még 2007-ben mutatták be, a magyar mozikba pedig nem jutott el, Az őslakó című filmnek mégis sikerült hazánkban is kultikussá válnia az elmúlt közel egy évtizedben. Az alkotás score-járól szóló írásunk elkészítéséhez megkerestük információkért Mark Hinton Stewart komponistát, aki szívesen mesélt nekünk arról, hogyan készült e munkája. Interjúnknak véletlen aktualitást ad, hogy néhány napja kiderült: megkezdődtek a történet folytatása, a The Man from Earth: Holocene előkészületei.




Miként kerültél a filmzenék világába?

Mint a legtöbb zeneszerzőnek, aki a filmek világába lép, nekem is némi szerencsére volt szükségem. Közvetlenül azután, hogy a zeneművészeti egyetemen lediplomáztam, Londonba költöztem, és két évig tanítottam (ahogy mindenki másnak, nekem is pénzre volt szükségem). Az egyik tanítványom egy rendkívül tehetséges hegedűs volt, akinek az volt a terve, hogy konzervatóriumról konzervatóriumra járva eljusson London valamelyik kiváló zenekaráig. Jó barátok lettünk, és amikor megtalált azzal az ötletével, hogy alapítsunk egy céget, amely muzsikusokat szerződtet filmzenei felvételekre, mindenben segítettem és támogattam. Akkoriban számos zenekarban játszottam a brit zenei életben, rengeteg felvételen vettem részt mint billentyűs/zongorista, ez a környezetem pedig kiegészült általa London legjobb klasszikus zenészeivel. Sokat dolgoztunk együtt, gyakran jártunk Los Angelesben, hogy reklámozzuk a cégünket, és meggyőzzünk zeneszerzőket, hogy London tökéletes hely filmzenei felvételekre. A következő lépés az volt, hogy mi is képviseljünk különböző zeneszerzőket, úgyhogy létrehoztunk egy erre szakosodott ügynökséget. Én voltam lényegében az első zeneszerzője a cégnek, és az első rendező, akivel azon dolgozhattam, hogy megtaláljuk a legmegfelelőbb zenét a filmjéhez, mutatta meg nekem azt az utat, amelyet én a legjobbnak éreztem a zenei világban. Leszerződtettek, megszületett az első filmzeném! Ez az alkotás, a Tube Tales nagy siker volt Angliában, és ennek köszönhetően további filmes megbízások érkeztek.


Hogyan lettél tagja Az őslakó stábjának?

Ennek is köze van a szerencséhez. A rendező eredetileg az ügynökségünk egy másik zeneszerzőjével találkozott, aki azonban nem ért rá a projektre, ezért engem ajánlott maga helyett. Richard Schenkman és én rengeteg tengerentúli telefonbeszélgetést folytattunk le, majd elküldte nekem a filmjének nyers vágását, amely nagyon megtetszett. Hosszasan egyeztettünk a zenei ötletekről, és bár ő Los Angelesben volt, én pedig Londonban, ennek ellenére megbízott a munkával.


Mennyi idő alatt írtad meg a score-t? Minden szerzeményed elhangzik a filmben?

Nagyjából öt-hat hetet vett igénybe a teljes zene létrehozása, és végül minden fel is lett használva a filmben. Kialakult egy remek munkamódszer: a vágó különböző QuickTime-videókra bontotta a filmet, és ezeket átküldte nekem interneten. Én megírtam a különböző tételeket, és ahogy mindennel kész lettem, visszaküldtem neki. Minden szerzemény pontosan passzolt a videó időkódjaihoz, így a vágó azonnal a filmhez bírta illeszteni, Richard pedig egyből tudta véleményezni. Bármi változtatásra is volt szükség, azt azonnal el tudtuk így végezni, ennek következtében szinte semennyi időt nem pazaroltunk el. Egy hihetetlenül produktív, gyors munkafolyamat volt, és azóta, amikor csak lehet, ilyen metódus szerint készítem a projektjeimet.


Hogyan alakítottad ki a zenei világot, és mi döntötte el, hogy milyen hangszereket fogsz használni? Milyen instrukciókat kaptál Richard Schenkmantől? 

Mivel az egész mozi egyetlen szobában játszódik, ugyanazokkal az emberekkel, tudtam, hogy a zene nem szabad, hogy egy pillanatig is túl hangzatos vagy a film hangulatához nem illő legyen. Richard lényegében egy üres vásznat adott nekem, tekintve, hogy egyáltalán nem használtunk temp score-t, és ez nagyon sokat segített nekem, hiszen nem volt rám befolyással másik zene. A forgatási helyszín komoly inspirációt adott a zenei stílus és atmoszféra megteremtésére. A film elején van néhány külső jelenet, amely meghatározta a lassan kifejlődő atmoszférikus szőnyegeket és a jelentősen késleltetett gitáralapokat, s végül ezek alkották meg az egész score alapját. A főszereplő, John Oldman halhatatlan, több mint 14 000 éve él. Szükségem volt egy olyan hangszerre, amely ezt az időtlenséget ki tudja fejezni, és arra gondoltam, hogy a klarinét melankolikus megszólalása remek választás lenne, úgyhogy a fő szólóinstrumentum végül ez a fafúvós lett. Azért volt nagyon jó Richarddal dolgozni, mert teljes alkotói szabadságot adott nekem, maximálisan megbízott bennem és a zenei döntéseimben, és nem szólt bele egyáltalán a film aláfestésének kialakításába. Nagyon büszke vagyok e művemre, és arra, hogy lehetőségem nyílt egy ennyire inspiráló munkára.


A gregorián kórusra emlékeztető ének külön ide készült, vagy esetleg már létező darab, esetleg hangminta?

[A következő mondat SPOILER-t tartalmaz!] A gregorián ének azt a pontot emeli ki, amikor John a csoport nyomására vonakodva elárulja, hogy bár ő Buddha tanításait próbálta nyugatra hozni, közben ő maga lett a Jézus-történet inspirációja. [SPOILER vége] A jelenet vallási tartalma miatt arra gondoltam, hogy egy gregorián ének a már meglévő zenei alapokkal együtt tökéletes lenne. Kiválasztottam a Kyrie eleison szöveget (magyar jelentése: Uram, irgalmazz! – a szerk.), megírtam hozzá a dalt, majd én magam énekeltem fel több sávban, több szólamban, hogy úgy tűnjön, mintha egy egész kórus énekelte volna fel. Tehát igen, a dalt én írtam, kifejezetten a filmhez, és én is énekeltem!


Hogyan keletkezett a "Forever" című betétdal, melynek Richard Schenkman írta a szövegét? Melyik született meg előbb, a dal vagy a score?

A "Forever" még a score előtt született, ez volt az első, amit megírtam. Richard a kezdetektől fogva szeretett volna egy dalt a stáblista alá, és amikor erről először beszélgettünk, már megvolt neki a szöveg, amelyet John története inspirált. Valójában ezt a dalszöveget még a beszélgetésünk előtt megkaptam, és elég konkrét zenei elképzelésekkel érkeztem hozzá. Egészen fantasztikus, hogy a felvétel külön életre kelt, és rengeteg embert inspirált arra, hogy saját képeket illesszen hozzá, a YouTube-on számos ilyen videó megtalálható.


A filmben és a soundtracken egyaránt szerepel Beethoven Hetedik szimfóniájának II. tétele, mely a lemezen és a jelenet alatt is nagyon elüt a te zenéd csöndesebb stílusától. Miért éppen erre esett a választás?

A Beethoven-darab azért került bele, mert Jerome Bixby kifejezetten ezt írta bele a forgatókönyvbe, az a tény pedig, hogy Tarsem Singh azonos időszakban forgatott Zuhanásában is felcsendül, csupán véletlen.


Elkészül valaha a folytatás vagy Az őslakóra épülő tévésorozat? Te szívesen folytatnád a történetet zeneileg?

Vannak tárgyalások egy folytatás és egy sorozat létrehozásával kapcsolatban, és elindultak Kickstarter-kampányok is, hogy meglegyen rá a pénz. Tudom, hogy Richard nagyon keményen dolgozik azon, hogy a sorozathoz egy pilot elkészülhessen. Mint mindig, az a legfontosabb, hogy minél több pénz összejöjjön, de Richard változatlanul nagyon optimista és reményekkel teli. Ha összejön, én nagyon szívesen folytatom az utazást Az őslakóval, és természetesen azonnal szólni fogok nektek is, ha elindulnak a dolgok! 


Miért nem komponálsz már filmekhez? Várható még, hogy újra stáblistákon láthatjuk a nevedet? 

Akadt néhány munkám Az őslakó után, de főleg kis költségvetésű produkcióknál. Ha nem Hollywoodban élsz, nagyon nehéz betörni a filmiparba, és nem tervezek átköltözni Kaliforniába, lévén a családommal remekül megvagyunk Londonban. A brit zeneszerzők zöme televíziós megbízásokat vállal, ezt teszem én is. Szerencsére a legtöbb munkám tévés drámákhoz készült, szóval a filmzeneszerzés mellett ez a másik legjobb dolog. Természetesen ha egy filmrendező vagy producer felhív, örömmel élek majd a lehetőséggel.


Tavaly jött ki Giles Andrewsszal közös, Electric Blue Lemon nevű, elektronikus rockot játszó zenekarod albuma, ugyanakkor egy londoni templom orgonistája és kórusvezetője is vagy. Hogyan tudsz egyensúlyozni két, egymástól ennyire távol eső világ közt? 

A zene az zene – teljesen mindegy, milyen. Nagyon szeretek filmzenéken dolgozni a stúdiómban, de pont ugyanígy szeretem a spontán létrejött élő fellépéseket is más zenészekkel. A karnagy/orgonista szerepkör azért fontos számomra, mert így nem távolodom el a klasszikus gyökereimtől, a filmzenék írása pedig arra ösztönöz bennünket, zeneszerzőket, hogy minden stílusú és műfajú zenében kellő mennyiségű ismerettel rendelkezzünk. Most leginkább a szakrális kórusművek írása izgat, e műfajban rengeteget komponáltam az elmúlt évek során. A látszólag egymással össze nem függő jellegű muzsikák ellenére, amilyeneket írok, meglepődnél, hogy mennyire keresztezik egymást a stílusok. Ahogy már említettem: a zene az zene.


Szabadidődben szoktál hallgatni filmzenéket? Van esetleg kedvenc filmzeneszerződ vagy filmzenéd?

Igen, szoktam. Kedvenceim közt van Ennio Morricone és Thomas Newman, s persze még sokan mások. Bernard Herrmann egy óriás volt, és az Alfred Hitchcockkal közös munkái szimplán zseniálisak. Elég nehéz kiemelni egy önálló score-t, de Lalo Schifrin A chicagoi tanúhoz írt zenéje első hallásra letaglózott. Hasonlóképp imádom a Donnie Darko aláfestését Michael Andrewstól, aki egymaga írt és vett fel mindent a zenéhez (akárcsak én Az őslakó esetében), s az a mű maga a tiszta atmoszféra. Ilyen még az Asche & Spencertől a Szörnyek keringőjének zenéje. Ez is ugyanúgy textúrák és atmoszférikus szerzemények gyűjteménye, és gyönyörűen kíséri a film lassú fejlődését. A zenének úgy kell támogatnia a képeket, hogy nem vonja el róluk a figyelmet, a dallamoknak rá kell vezetnie téged a látottakra, és segíteni abban, hogy létrejöjjön az azokhoz kapcsolható érzelmi reakció. A zene az, ami a párbeszédek mögé bújik, és bepillantást nyújt a karakterek gondolataiba, érzéseibe. Bizonyos tekintetben a zene adja az egész darab lelkét.


Min dolgozol jelenleg?

Tekintve, hogy nemrég született meg a kislányom, egy kicsit kihátráltam a filmzenék világából, akárcsak általában bármi egyéb munkától. Amikor annak idején a fiam megszületett, nagyon sok maradt ki az első éveiből azért, mert éjjel-nappal dolgoztam, épp ezért ezt most nem szeretném a lányomnál is elkövetni. Ebben a pillanatban egy kórusművön dolgozom, valamint egy zongorán alapuló albumon, ahol egy klasszikus együttest keverek elektronikával és szöveg nélküli énekkel. Ahogy ezzel végzek, szeretném egy turné keretén belül bemutatni. Nem szakítottam végleg a filmzenékkel, de pillanatnyilag más irányú inspirációim vannak. 


Mark Hinton Stewart munkáiról bővebben a markhintonstewart.com címen tájékozódhatnak az érdeklődők.

2016. június 04.