2012 nyarán mutatták be a hazai mozik a Willem Dafoe főszereplésével készült Az orvvadászt, melyhez egy különleges aláfestés született. A komponista az ausztrál származású, hazájában többszörösen díjjazott Matteo Zingales volt, akit pályájáról és ezen munkájáról kérdeztünk.




Mondanál néhány szót arról, hogyan lettél komponista?

Kilencéves voltam, amikor édesapám bevezetett a filmek világába, és én azonnal beleszerettem a műfajba. Megkérdeztem, ki csinálja ezeket a filmeket, ő pedig így felelt: "A rendező felel mindenért, ami a film elkészítéséhez kell". Onnantól kezdve rendező szerettem volna lenni egészen 12-13 éves koromig, amikor rájöttem, hogy ami a filmekben igazán érdekel, az a zene. Adódott tehát a kérdésem szüleim felé: "Hogy kerül a zene a filmekbe?" – és jött a válasz, hogy a zeneszerzőtől. Így egyértelmű volt, hogy komponista szeretnék lenni, és ezt az elképzelésemet azóta is tartom.


Néhány rövidfilmet követően máris a Szentek kórháza sorozat zeneszerzője lettél. Egy kezdő komponista esetében ez meglehetősen szokatlan. Miért éppen rád esett a választás?

Éveken át tanultam zongorázni és dobolni – jelentkeztem az Australian Film, Television and Radio Schoolba, Sydneyben. Ez az intézmény évente csak négy diákot vesz fel, én 21 voltam, amikor első próbálkozásra bekerültem. Az átlag életkor 30 év volt. Miután elvégeztem a "Masters in Screen Composition" kurzust, néhány rövid- és dokumentumfilmhez írtam aláfestést. Ezek eljutottak egy zenei társaság fejesének fülébe, aki megbízott a Szentek kórháza zenei vágásával. Nagyon boldog voltam a felkéréstől. Nemsokára azt vettem észre, hogy jobb zenét is tudnék írni annál, mint amivel eredetileg dolgozunk, úgyhogy néhány helyen a saját szerzeményemmel egészítettem ki az aláfestést. Ez bejött a producereknek, attól fogva pedig már minden egyes hangjegy az enyém volt. Pár dolgot megtanultam ez idő alatt: leginkább gyorsabb és minőségibb, értékesebb zenét szerezni, másrészt pedig drámai vonalon mind több és több zenei megközelítést kitalálni és alkalmazni.


Milyen jellegű a széria muzsikája?

A nagyzenekari aláfestések, kortárs könnyűzenei ütemek és szintetizátor használatának ötvözése, hogy egyszerre tudjon kifejezni drámai, reményteli, pátoszos és feszült pillanatokat. Körülbelül olyan, mint a 24-ben, csak épp kórházban.


Napjainkban is egy széria, a Winners & Losers köti le az idődet, és csak egy-két mozinál bukkantál fel eddigi pályafutásod során. Míg a sorozatokkal csak Ausztráliában leszel ismert, filmek esetében a világ számos pontjára eljuthat zenéd. Nem érzed úgy, hogy a sorozatok túlzottan lekötnek, és emiatt megtorpanhat a karriered?

Nem hiszem, hogy különösebben hátráltatná a karrieremet, hiszen mind szélesebb műfaji palettán tudok bizonyítani. A tévés munkák egészen más hozzáállást igényelnek, mások a kihívások, mint egy hagyományos mozi esetében. Akkor szeretnék teljes egészében a filmes felkérésekre összpontosítani, ha már van megfelelő mennyiségű felkérés.


Az orvvadász az első mozid, amely Willem Dafoe révén Ausztrálián kívül is ismert lett. A soundtrack címlapján három zeneszerző neve látható, ám a film stáblistáján csak te és Michael Lira vagytok komponistaként feltüntetve, míg Andrew Lancester a zenei rendező. Miként állt össze ez a csapat, és kinek mi volt a feladata? Hogyan esett rátok Daniel Nettheim rendező választása?

Daniel, valamint Vincent Sheehan, a producer azért választották Andrew-t a film zenéjének összeállítására, mert régóta barátok. Michael, illetve én üzleti partnerei voltunk Andrew-nak, és összeültünk négyesben a rendezővel, hogy egyeztessük elképzeléseinket. Aztán a film egy rövid szakaszához elkészítettem az aláfestést, melyről Daniel egyből úgy gondolta, hogy tökéletes irány lehet, errefelé dolgozzunk tovább. A projekt végül nálam landolt, Michael pedig azért csatlakozott lényegében, mert összesen két-három hét állt rendelkezésünkre, hogy a teljes zenét elkészítsük, a felvételekkel együtt. Bár a score jelentős részét én szereztem, Michael nagyon sokat segített a végén, úgy éreztem tehát, hogy mindenképpen őt is meg kell említeni. Akárcsak Andrew-t, aki inkább egyfajta projektmenedzserként tevékenykedett, mégis ha ő nincs, a film egyetlen pillanatához sem lett volna semmi közöm, hiszen engem csak mint televíziós munkatársat ismertek – de erre most jól rácáfoltam [nevet].


Hogyan zajlott a komponálás? A rendelkezésre álló két-három hétből mennyi időt vett igénybe a score elkészítése?

Az orvvadász score-ját két és fél hét alatt kellett elkészítenünk. Ahogy egy zenei részre rábólintottunk, azonnal kezdődött a hangszerelés egy kollégámmal, hogy minél hamarabb eljussunk a felvételig. Bár javarészt magam szoktam hangszerelni a szerzeményeimet, ilyen szűk határidő mellett muszáj volt megosztani a munkát egy másik professzionális "füllel" is. Két nap alatt rögzítettünk mindent, mert az anyagi háttér csak egy kis együttes alkalmazására volt elegendő. A saját hangmintáimból összeállított demo score-hoz kevertük hozzá az élő hangszeres felvételeket, de rengeteg sávot duplikáltunk, illesztettünk egymásba, kerültek bele egyéb kiegészítő hangszínek a saját hangszereim révén; úgy hiszem, sikerült egy varázslatos score-t összehoznom.


Milyen hangszereket hallhatunk a hegedűn és a csellón kívül, amikkel meg lett teremtve e különleges hangzásvilág?

Különféle ütős, vonós és fafúvós hangszereket használtam, amelyeket számtalan módon effekteztem élőben és szoftverekkel egyaránt. Előkerült egy marxofon is (a citera bund nélküli változata – a szerk.), ecsettel megszólaltatott fazék, serpenyő, dobok vagy zongorahúrok. Fuvola és tradicionális fafúvósok hangjait késleltettem vagy visszhangoztattam. Jó néhány vonót tettem tönkre, amíg csapkodtam és hajlítgattam őket a hegedű és brácsa húrjain, így hozva létre egy különleges zenei környezetet [nevet]. A ritmusszekciót pedig balafonnal és xilofonnal egészítettem ki.


Minden zene bekerült a filmbe, ami csak készült?

Igen, az elkészült muzsika legnagyobb része elhangzik a moziban. A végső keverésnél a "Martin David" című, a film utolsó jelenetéhez írt tételt az albumon második "The Hunter"-rel akarták pótolni, mintegy visszaismétlésként, de nem értettem ezzel egyet, lévén Willem Dafoe karaktere a film során jelentős érzelmi és emberi változáson megy keresztül, ennek az érzetét pedig muszáj a zenében is kifejezni. Az érveimet elfogadták, így minden maradt a helyén, s végül a rendező is örült, hiszen a közönség részéről is érkezett visszajelzés arra a szcénára.


Közreműködtetek a soundtrack összeállításában? Miért nem a filmbeli elhangzás sorrendjében kerültek rá a trackek?

Én épp Los Angelesben voltam, amikor a szerkesztésre sor került. A sorrendet a filmkészítők és Andrew állították össze, de azért megvárták a jóváhagyásomat.


Az aláfestés elnyerte az "ausztrál Oscart", az Ausztrál Filmintézet díját...

Ez a díj a legrangosabb, és Ausztráliában az első ilyen típusú elismerésnek számít, korábban AFI's Australian Film Institute Awardsnak hívták (az Ausztrál Filmintézet díja – a szerk.). Mostanra sokkal nagyobb presztizse van, hogy nemzetközi díj lett, a díjazottak között már külföldi produkciók is szerepelnek.


A jóval nagyobb jelentőségű sorozat- és filmzenék mellett reklámzenéket is szerzel. Nem zavar, hogy ebben a műfajban "másnapra" már el is tűnik, amin sokat dolgoztál?

De, abszolút. A reklámok nagyon gyorsan cserélődnek – néha csak pár órád van arra, hogy elkészülj eggyel, a visszaigazolása vagy elégedettségi mutatója pedig minimális.


Mesélnél a Sonar Music kiadóról, melynek tagja vagy? Mi pontosan a te feladatod?

A Sonar Music nevű zenei közösségben heten dolgozunk mint kreatív rendezők. Tévés és filmes felkéréseknek teszünk eleget, s minden típusú muzsikát készítünk és keverünk. Bár most már az év jelentős részét Los Angelesben töltöm (fejest a mélyvízbe), az ausztrál piacon is ugyanúgy beleugrok különböző projektekbe.


Mennyire hallgatod mások filmzenéit, van-e zenei példaképed?

Imádom a filmzenéket! Természetesen figyelem a többi zeneszerző munkáit, hiszen ez a kedvenc zenei műfajom. Jóllehet mint komponista, muszáj nagyon óvatosan hallgatnom ezeket a műveket, nehogy tudat alatt az ő témáikra alapozzam a saját szerzeményeimet, és egyik pillanatról a másikra elveszítsem az egyéniségemet. De hogy a kérdésre is válaszoljak, jelenleg öt zeneszerző van, akit a legtöbbre tartok: Arvo Part, Thomas Newman, Henryk Górecki, Alexandre Desplat és Hans Zimmer.


Min dolgozol jelenleg?

Most fejeztem be a Not Suitable for Children című vígjátékot, a következő feladat pedig egy jelentős ausztrál minisorozat, a Devil's Dust lesz, hazai történet egy újságíróról, aki harcba száll egy hatalmas azbesztgyár ügyei ellen. Izgalmasnak ígérkezik. Szintén előkészületben van egy életrajzi dokumentumfilm is Gore Vidalról, aki egy igen izgalmas és érdekes ember volt: barátságban állt Kennedyvel, egy kicsit ellentmondásos, de ragyogó, intellektuális jellem. Nagyon érdekes biográfia lesz róla. Ezeken kívül pedig van még néhány egyéb projekt, ami kering körülöttem.


Matteo Zingalesről bővebben a szerző hivatalos honlapján tájékozódhatnak az érdeklődők.

2012. szeptember 12.