2010 októberében a brit Sky1 tévécsatornán kezdte meg világhódító útját a Válaszcsapás című akciósorozat, mely végül 2015 nyarán, öt évad után szűnt meg. A széria Chris Ryan, a korábban a brit katonaság különleges kommandójában, az SAS-ben szolgáló író egyik sikeres regényéből született meg. Ryan egy valódi háborús legendának számít Angliában, mivel egy ritka szerencsés megmenekülést tudhat magáénak még az öbölháború idejéből, amikor is Irakból Szíriába sikerült átjutnia, nyomában a fél iraki sereggel. A katonáskodása idején szerzett tudását kamatoztatja írói munkássága során, így műveiben javarészt e témakört járja körbe. A tévétársaság egy igazán nagy projektet szeretett volna összehozni, s ehhez az izgalmas és fordulatos regény jó alapnak ígérkezett. Andy Harries producer egy repülőtéren akadt a könyvre, s bár megvette, de a nyaralása alkalmával nem tudta kiolvasni, ám később ott motoszkált benne az izgalmas ajánló, így később mégis nekifogott a könyvvel való megismerkedésnek. Később a Sky1 sorozatokért felelős vezetője, Elaine Pyke is megismerkedett a regénnyel, s ő is meglátta a benne rejlő potenciált. A tévétársaságnál mindez kapóra jött, mivel egy olyan sorozatot szerettek volna, amely egyfajta brit 24 lehet. Ryan regénye erre kitűnő alapnak bizonyult, így Pyke zöld jelzést kapott a vezetőségtől, hogy beindíttassa a gyártást. A büdzsé szokatlanul magas volt, mintegy tízmillió fontot kaptak a készítők az első évadra, ugyanakkor erre az összegre szükség is volt, hiszen egy elég összetett, sok helyszínes és -szereplős, akciógazdag szériát szeretett volna a Sky1. 

Az első, 2010-ben bemutatott évad szorosan követte Ryan azonos című regényét, a következők azonban már teljesen új sztorival rendelkeztek, Chris Ryan azonban végig megmaradt katonai tanácsadóként és a szkriptek ellenőrének. A második évadtól a korábbi hat epizód helyett már tíz rész lett, a lényeg azonban mindegyik szériában ugyanaz maradt: a brit titkosszolgálat különleges egységének, a húszas szekciónak kellett megvédenie a világot valamilyen bűnszervezettől vagy hatalommániás terroristától. A feszesre szabott, akciódús történetek és ezek filmes megvalósítása leginkább a kilencvenes évek akciófilmjeire hajaztak. A sorozat töméntelen lövöldözéssel, robbantással, szexszel, árulással, bajtárs elvesztésével, fordulatokkal, markáns főgonosszal operált. Ezen egyetlen évadban sem változtattak, de sohasem lett egyik sem a másik másolata, valami aprósággal mindig sikerült elérni a megújulást. A Válaszcsapás sikerére az amerikai Cinemax is felfigyelt, s a harmadik évadtól kezdve társfinanszírozóként belépett a produkcióba. 

Az első évad főszerepére Richard Armitage lett kiválasztva, aki azonban 2011-ben A hobbit-szériában kapott szerepet, így távozott a Válaszcsapás szereplőgárdájából. Pótlására nem is egy, hanem két új főhős érkezett: a brit katonát alakító Sullivan Stapleton és az amerikai társát megformáló Philip Winchester. A sorozatban más állandó szereplő nem volt, néhány karakter azonban néha évadokon keresztül megmaradt. Ilyen a Michelle Lukes alakította katonanő, Julia Richmond, vagy az Eleanor Gran ezredest megformáló Amanda Mealing, később a Rhona Mitra által alakított Rachel Dalton, aki a harmadik évadtól állt a húszas szekció élére, vagy Charles Dance, aki szintén ebben az évadban alakított egy dél-afrikai, milliárdos fegyverkereskedő üzletembert. A negyedik évadtól kezdve a csapat vezetője Philip Locke ezredes (Robson Green) lett, s egy új női mellékszereplő is belépett a képbe, a Milauna Jackson alakította kábítószerügynök, Kim Martinez. Mellettük még Liam Garrigan és Rhashan Stone tűnt fel hosszabb időre a világmegváltó csapat tagjaként. Az ellenlábasok szerepére olykor nevesebb színészeket kértek fel, közülük a már említett Charles Dance-en kívül a széria egyik legkultikusabb karakterét, a terrorista Latifot megformáló Jimi Mistry, továbbá Michelle Yeoh említhető meg. A katonákat alakító színészeknek, leginkább Armitage-nak, Stapletonnak és Winchesternek nem volt könnyű a szerepre felkészülni, mivel valódi SAS- és SBS-katonák foglalkoztak velük, megtanítva a helyes fegyverhasználatot, taktikai mozgást, közelharcot, emellett a megfelelő fizikum elérése is a kívánalmak között szerepelt.

A folyam jellemzője volt, hogy a részek párosával egy egységet alkottak, így ki tudták kerülni egy tévésorozat rövidebb játékidejét, és összetettebb történetek kidolgozására nyílt lehetőség. A páros részek egymástól elkülönülő történetei az első évadban a címadás tekintetében is megjelentek. Ez a felosztás általában a helyszínekben is megmutatkozott, két egybefüggő rész után egy újabb, általában egzotikus színhely következett. A sorozat jó részét Dél-Afrikában vették fel, emellett Magyarországon is sokat forgatott a stáb, és akadtak epizódok, melyek Budapesten is játszódtak. Az évtized első felében a széria gyakorlatilag letáborozott hazánkban, a második évadtól mindegyikben feltűnt Magyarország. Budapest több európai várost is megformált, sőt motoros totálképes jelenetben még az USA-t is "alakította" hazánk.


A zeneszerzők és a zene

A sorozat zenéjéért felelős csapat is a brit felségvizekről került ki. Az öt évad alatt két zeneszerző foglalkozott a muzsikával, Ilan Eshkeri és Scott Shields. Eshkeri neve sokaknak lehet ismerős, hiszen a kétezres évek közepe óta több kisebb-nagyobb produkcióhoz komponált már, leginkább Matthew Vaughn rendező filmjeiből (Torta, Csillagpor, Ha/Ver) emlékezhetünk rá, de az igen kiváló muzsikával rendelkező Az ifjú Viktória királynő és A kilencedik légió esetében is ő volt a zeneszerző. A produkcióba Eshkeri került be elsőnek, ám egyből behozta maga mellé egyik segítőjét, Scott Shieldset, aki zenészként, kiegészítő zeneszerzőként és egyéb kisebb feladatok ellátójaként Eshkeri karrierjének kezdetétől feltűnt a nevesebb kollégája mellett. Olyan filmeknél vállalt kisegítő szerepkört, mint a Hannibal ébredése, a Csillagpor vagy a Nindzsa gyilkos, emellett sikeres angol tévés produkciókhoz is szállított muzsikát (például: Kísért a múlt). Ezen kívül Lucas Vidal szimfonikus kísérete mellett ő volt a felelős a rockosabb hangzásért A holló és Az igazság nyomában című filmeknél. Shields 1969-ben, a skóciai Glasgow-ban született. Fiatalkorában több együttesben is kipróbálta magát, hosszabb időt töltött el a Gun tagjaként, majd 1999-ben csatlakozott a Joe Strummer & The Mescaleros bandához, ahol hangszert váltott, s a dobot elhagyva előbb basszusgitáron játszott, végül ő lett a csapat gitárosa. A zenekar felbomlása után Shields alternatív rockbandáknak szállított dalokat, később pedig a filmzenék világánál kötött ki. 

Eshkeri és Shields együttműködése tehát a kezdetekre nyúlik vissza, a zenei alapokat azonban előbbi rakta le. A sorozathoz igazodva egy meglehetősen férfias stílust gondolt ki, így a zenét leginkább a rockos hangulat uralja. Ez a hangzás már elég távol áll Eshkeri mai stílusától, leginkább a 2004-es Torta, illetve a 2009-es Nindzsa gyilkos muzsikája ugorhat be párhuzamként a Válaszcsapáséval kapcsolatosan – nem véletlen, hogy mindkettőben részt vállalt Shields is. A rockos hangulat természetesen a sorozat és a főszereplők stílusához tökéletesen illett, emiatt leginkább a különböző gitárok és dobok dominálják a score-t, illetve több elektronikus sample-t is felhasználtak a szerzők. Általánosságban elmondható, hogy amikor akciódús események voltak, akkor a húrok közé csaptak, keményen megdolgoztatták a dobszekciót, amikor pedig a sorozatban lazábbra engedték a gyeplőt, akkor jobbára az elektronikus megoldások domináltak. A helyenként ambientbe hajló, olykor ipari zenés megoldások általános velejárói a tévés score-oknak, ezek többsége nem is szokott túl sok értéket képviselni. A Válaszcsapás több részéhez azonban igen kiemelkedő elektronikus megoldások születtek, különösen hangulatosak azok, melyekben indusztriál rockkal vagy keleties hangulattal keveredik mindez. Erős témákat nem hozott létre a szerzőpáros, ami kis negatívum, hiszen a két főszereplő és a néhány hangsúlyosabb mellékszereplő azért ezt indokolttá tette volna. A témák helyett inkább csak jelzésértékű zenei utalásokkal színesítették a rockos hangzást. Jellemző kiegészítők voltak az egzotikus helyszínekhez illeszkedő megoldások, így az Afrikát vagy a Közel-Keletet idéző népi ének, emellett több autentikus hangszer is felbukkan a score-ban, szintén egy-egy adott helyszínhez igazodva.

2013-tól, a negyedik évadtól, Eshkeri kiszállását követően végül már csak Shields vitte a szériát, természetesen a korábbi társával kidolgozott alapokra építve. A zene nagy részét Shields adta elő, aki gitáron, dobon, fúvósokon is játszik, így nem volt nehéz dolga, a készítők pedig általa elég olcsó megoldáshoz jutottak, hiszen sokszor csak az énekbetétekhez kellett keresniük előadót. A sorozat egyik jellemző zenei eleme volt a főcímzenéje, a "Short Change Hero" című dal, melyet a The Heavy nevű bandától kölcsönzött a produkció. A karakteres szám az együttes 2009-es The House That Dirt Built című albumán jelent meg, s ugyan kislemez formában nem adták ki, de a sorozat a The Heavy egyik legismertebb számává tette.

A produkció zenéje csak csonka formában jelent meg, mivel a 2014-ben kiadott verzió csak a harmadik és a negyedik évad muzsikáját tartalmazza, ráadásul csak a Shields által jegyzett részeket. A Varése Sarabande által megjelentetett korong folytatásáról nincs hír, így valószínű, az ötödik évad muzsikáját ugyanúgy nem lehet majd meghallgatni, mint az első kettőét, illetve Eshkeri hozzájárulását. Noha a Válaszcsapás sikeres volt Angliában, az USA-ban és a világ számos országában is szép nézettséggel futott, azonban az ötödik évaddal az alkotók lezárták a sorozatot, leginkább azért, mert tévés viszonylatban drága és minden alkotónak megterhelő, különleges monstrum volt. 2015 őszén azonban felreppent a hír, hogy a producerek egy mozifilm elkészítésében gondolkodnak, természetesen az eredeti szereplőgárdával. A nagyobb költségvetés nagyobb felelősséggel is jár majd, így elképzelhető, hogy egy esetleges mozi esetében már nem Scott Shields írja majd a zenét.

 

Gregus Péter
2016.01.31.