Bronislau Kaper

  • születési név: Bronislaw Kaper
  • született: 1902. február 5. Varsó, Lengyelország
  • elhunyt: 1983. április 26.
    Los Angeles, Egyesült Államok
  • iskola: Fryderyk Chopin University of Music
Megosztás:

Bronislau Kaper

„Hány nőt ismertél meg életed során? Mindig jött egy másik, akibe szintén beleszerettél. Így van ez a filmek esetében is. Itt is szükség van néhány apróságra, hogy felkeltse a figyelmedet.”


Bronislaw Kaper zenei tehetségét már korán felfedezték, családja a fiú hétéves korában engedhetett meg magának egy zongorát. Apja kérésére elvégezte a varsói jogi egyetemet, zeneszerzést csak emellett tanulhatott a Varsói Konzervatóriumban, amit 21 évesen fejezett be. Berlinbe költözve kabarédalok szerzésével és azok zenei kíséretének előadásával tartotta fenn magát. A nácik hatalomra kerülésekor Párizsba került, majd Európát körbeutazva angol és francia filmekhez és színházi előadásokhoz írt zenét – néha németeknek is dolgozott, de kizárólag álnevek alatt.

Élete egy rövid párizsi út során változott meg, amikor Louis B. Mayer egy vendéglőben meghallotta a „Ninon” című dalocskát. A Metro-Goldwyn-Mayer stúdió Európából importálta zeneszerzőit, a szimfonikus óriások, Max Steiner és Erich Wolfgang Korngold mellé azonban hiányzott egy dalszerző. Mayer azonnal Amerikába hívta Kapert, aki a bevándorlási dokumentumok hibája után lett Bronislau. Bár mindig zeneszerzésre vágyott, a megállapodásban kizárólag dalszerzésre adtak neki megbízást, így szerződéses alapon kellett megfelelő számú slágert gyártania, amiket vagy felhasználtak valamelyik filmhez, vagy csak simán lemezen adták ki – ezek közé tartozik például a később számtalanszor feldolgozott „San Francisco” című dal is. Néha egy-egy dal témáját továbbgondolhatta, első komplett filmzenéi még a Marx-testvérek filmjeihez készültek hasonló módszerrel. Első, dalok nélküli igazi filmzenéje George Cukor Oscar-díjas Gázlángjához íródott, amelynél a tömeges dalírás után itt volt először alkalma kísérletezésképpen atonális zenét szereznie.

Steiner és Korngold folyamatos visszavonulásával Kaper lett az MGM stúdió második legnépszerűbb komponistája a magyar származású Rózsa Miklós után. A filmtervek közül először mindig Rózsa választhatott, így Kapernek gyakran csak lehulló morzsák jutottak, de így is volt lehetősége maradandót alkotnia... kevésbé maradandó filmekhez. Visszatekintve csak csodálhatjuk, hogy egy komponista ennyi műfajban próbálta ki magát: az Oscar-díjas Lili musical után az óriáshangyákról szóló Ők! volt a következő filmje, a Quentin Durwald és A hattyú ihlette művei pedig napjainkban jelennek meg először méltó kiadásban.

Kaper még megélte a studiókorszak alkonyát, ekkor szerzett zenét az MGM-et megrokkantó megaprodukcióhoz, a Lázadás a Bounty-nhoz, mely a mai napig a filmzenei aranykor legrészletesebben feltárt zenéje, több CD-nyi anyag került belőle kiadásra. A következő évben Kaper újralátogatta a tengeri témát a Lord Jimmel, de a stúdióreformok megfosztották a biztos megélhetéstől. Utolsó zenéjét 1972-ben írta a Salzburgi kapcsolathoz, melyet a filmkészítők elsőre visszautasítottak, és Kapert nem fizették ki rendesen. A film vágása során azonban a kompozíciók egy részét meghagyták, a többit pedig másoktól származó zenékkel pótolták. A megalázó élmények hatására Kaper végleg abba hagyta a komponálását, bár élete végéig tagja maradt a Filmakadémia zenei bizottságának és a Los Angeles-i Filharmonikusok Társaságának. 1986-ban hunyt el úgy, hogy sajnálatos módon nem élhette meg elfelejtett zenéinek újrakiadását, ismételt felfedezését. 
 

Hubai Gergely
2009.11.03.

 

 

Teljes filmográfia: 
 
A Filmzene.neten szereplő anyagok idézése a forrás feltüntetésével lehetséges.

Süti tájékoztató