Nagyon nehéz bármit is írni bevezetőként úgy, hogy a szóban forgó zenéhez kapcsolódó film teljes mértékig elkerülte a figyelmemet, pedig ugye Halle Berry ezért a szerepéért kapta meg az aranyszobrocskát, ráadásul bizonyos jelenetekben percekig csodálhatjuk nőiességét a maga csupasz valójában. A svájci származású Marc Forster a véletlenek által dirigált és összefonódott sorsokról készített érzékeny, lassan csordogáló filmet, ahol különféle – kiszabott, választott, véletlen – halálesetek révén talál egymásra két ember, akiknek valójában éppen egymással szemben kellene állniuk; és ezt még csak tetézhetné, hogy a színesbőrű özvegyasszony, valamint a férjére kirótt halálos büntetést végrehajtó fehér börtönőr különös találkozása a fajgyűlölettől visszhangos Georgia államban következik be. Az egymásrautaltságból következő szerelem azonban meglehetősen egyszerű módon győzi le a papírforma szerint több ponton is kényelmetlen alaphelyzetet, hőseink pedig végül egymás mellett merengnek a sors kiszámíthatatlanságán.


Nincs semmi akadálya, hogy mi is elmerengjünk kicsit, hiszen a film lassú sodrásához egészen elképesztő aláfestő zenét komponált az Asche & Spencer névre hallgató komponistacsoport. Az eleinte két főből álló szerzőpárosból mára Thad Spencer maradt meg, aki mellé jó néhány zeneszerző társult, hogy főként reklámfilmekhez írjanak rövidke kompozíciókat. A csapatnál filmtől, projekttől függően alakul ki, hogy a végső zenéért kik lesznek felelősek, így a Szörnyek keringője esetében például hét zeneszerző közös munkáját hallhatjuk. A reklám műfajának szerteágazó rétegein és a szűk határidőkön edzett komponisták számára igazi felüdülésnek számított egy komplex, sokféle témát apró részleteiben is kibontó zene létrehozása, és ez a fajta fellélegzés sugárzik az album minden egyes másodpercéből. A huszonegyedik századi igényes zene egyik legnagyszerűbb példája a mű, bár ezzel kapcsolatban nem árt két dolgot leszögezni. Egyrészt távol áll a kortárs művészet többnyire hallgathatatlan káoszától, másrészt korántsem szabad komplett nagyzenekari műre gondolnunk. Az Asche & Spencer munkája leginkább gitárokra és szintetizátorra épül, és sokkal közelebb áll a meditatív könnyűzenéhez, mint a klasszikus értelemben vett filmzenékhez. Épp ezért lehetséges az, hogy a külföldi, magasan jegyzett filmzeneoldalakon hiába keressük a Szörnyek keringője score-jának recenzióját, szinte sehol sem találni részletesebb ismertetőt vele kapcsolatban.


Pedig épp elég hasonló stílusú vagy hangzású muzsikával találkozhattunk már a filmzenék széles palettáján, melyek vagy a zeneszerző neve, vagy a film sikere kapcsán váltak ismertebbé. Ha a Szörnyek keringője hangulatához passzoló műveket keresünk, a közelmúltból legelőször BT A rém című mozihoz kapcsolódó albuma juthat eszünkbe, s nem csupán a címbéli hasonlóság, hanem legfőképp a szintén elektronikus alapokra épülő zene miatt, ahol a gitárnak legalább ilyen mértékig kiemelt szerepe van. Bármely halkabb, lágy és melankolikus hangulatot árasztó Mark Isham-zene felidéződhet bennünk, csak trombitaszólók nélkül, miként Edward Shearmurnak a K-Pax – A belső bolygó inspirálta zseniális muzsikájára is ez a fajta hangzás és hangszerelés jellemző.

Az, hogy tételről tételre végigelemezzük a művet, teljesen felesleges. Ha mégis ki kellene emelni a harmincöt perces álomutazásból egy szeletet, akkor én a "Night Into Day"-t említeném meg, ahol gyönyörűen vibráló fuvola kíséri a háttérben elnyújtott, romantikus gitárjátékot, s valóban napszakváltó hangulatot áraszt. Egy Café Del Mar-válogatásra – ahol mondjuk Thomas Newman is szerepel egy csendesebb tétellel – bármely Szörnyek keringője-track nyugodtan rákerülhetne. Ugyan nem fogunk visszadúdolható témát találni, de mindegyik tételnek van klasszikus fel- és levezetése, így – a filmet nem ismerve – nem kényszerülünk arra, hogy jelenetfüggő trackeket hallgassunk, melyeknél pontosan addig vannak megírva a hangjegyek, amíg a film át nem vált egy következő képre.


Négy countrydal található még az albumon (az amerikai kiadáson a végén, míg az angol változat ezekkel indít), de úgy vélem, semmiféle hiányérzetünk nem lesz, ha egyszerűen átugorjuk vagy csak valami más időpontban hallgatjuk végig őket. Teljesen elkülönülnek az Asche & Spencer – jelenleg közreműködő – hét zenészének művétől, ráadásul tönkreteszik a varázslatos összhatást. Ezen ismertető alatt nagyjából nyolcszor ment végig a tizenkét tétel, és mintha ezalatt kicserélődtek volna a színek a szobában, mintha fellélegeznének a falak, ahogy a hangszórókból áradó csoda végigsimogatja sima felületüket. Azt gondolom, hogy az ilyen zenék képesek pillanatok alatt feledtetni velünk a lakáson kívüli nyüzsgést, őrületet, problémahalmazt. Érdemes tehát megjegyezni az Asche & Spencer fantázianevet, és minél előbb megismerkedni a Szörnyek keringője score-jának gyönyörűségével.

(Csak az albumon szereplő egyéb dalok miatt van egy pontra a tökéletességtől.)