John Debney egy általam igencsak preferált komponista, ugyanakkor Hollywood legellentmondásosabb szerzőinek egyikeként tartom számon, hiszen jó párszor bizonyította már tehetségét, mégis többnyire vígjátékok révén hallat magáról, így ritkán akad módja az igazi meglepetéssel való előrukkolásra. Idén azonban kétszer is megtette ezt: első ízben a Halle Berry főszereplésével készült A hívás című thriller kapcsán, melynél a vonósok és a zongora mellett (tőle szokatlan módon) techno- és dubstep-elemek, illetve különféle hangdizájnok alkalmazásával invitál meg bennünket egy feszültséggel teli, zaklatott zenei világba. Majd jött a Jobs – Gondolkozz másképp, amelynél ráadásul az alkotás életrajzi jellege okán nem is számítottam sokra, ám már az első néhány track megismerését követően éreztem, hogy – a címszereplő iránti tisztelete okán – a lehető legtöbbet igyekezett kihozni ebből a projektből.


Steve Jobs a modern idők egyik legismertebb alakja, akit az informatikai világ forradalmáraként is szokás emlegetni - sőt, egyes vélemények szerint érdemei Thomas Edisonéval említhetőek egy lapon. Ugyanakkor a 2011-ben elhunyt géniuszról másképp vélekednek azok, akik közvetlen kapcsolatban álltak vele: számukra az Apple egyik alapítója és legmeghatározóbb alakja nem csupán eltökélt, valamint karizmatikus volt, hanem makacs, kellemetlen modorú és öntörvényű is, így sokszor került összetűzésbe üzlettársaival, beosztottjaival.

Érdemei, továbbá az irányításával létrejött termékek népszerűsége okán nem csoda, hogy az Álomgyár ilyen hamar vászonra kívánta vinni életét. Ennek eredményeként született meg a Jobs – Gondolkozz másképp című életrajzi dráma, mely Matt Whiteley forgatókönyvén alapul, a címszereplőt pedig Ashton Kutcher alakítja, aki mellett olyan színészek vették ki részüket a projektből, mint Matthew Modine és James Woods. A produkció a tesztvetítésen meglehetősen vegyes fogadtatásban részesült, ami sajnálatos módon a hónapokkal későbbi premiert követően sem változott, így több rajongó már azt várja, hogy a Social Network – A közösségi háló történetírója, Aaron Sorkin mikor váltja valóra saját Jobs-mozis tervét.


A direktori szerepkörrel megbízott Joshua Michael Stern a 2008-as Döntő szavazat című vígjáték révén került először munkakapcsolatba Debneyvel, s e kollaborációjuk eredményeként jöhetett létre ezen együttműködésük is. "Semmi sem határoz meg úgy egy pillanatot, mint a zene" – meséli Stern, aki kezdettől fogva Debneyt akarta megnyerni erre a munkára. "Szerettem volna, ha John partner lenne abban, hogy bemutathassuk azt, milyen ember is volt Steve" – tette hozzá. A mozi elsősorban a főiskolás évektől kezdve fókuszál a főszereplőre az iPod debütálásáig bezárólag, s minthogy Debney tisztelte őt eredményeiért (nem mellesleg pedig munkájából eredően ő maga is Apple-felhasználó), komoly kutatómunkába kezdett annak érdekében, hogy megismerhesse Jobst: könyveket és interjúkat olvasott, riportokat nézett, illetve számtalan Apple Store-ba látogatott el azért, hogy a lehető legkifejezőbb végeredmény kerüljön a produkció alá. Minthogy az elénk táruló életút egyben a számítástechnika fejlődéséről is szól, és megannyi zenei korszakot ölel át, így szerzőnk popos megoldásokkal éppúgy fűszerezte szimfonikus művét, mint rockos elemekkel, illetve szintetizátorhangokkal, melyek egyúttal részint a főszereplő változatos zenei ízlésének tükörképei is, hiszen Jobs Johann Sebastian Bachot éppúgy szeretett hallgatni, mint jazzt vagy Bob Dylan-dalokat.

"Olyan téma elkészítése volt a célom, amely tükrözi Steve nemességét és széles látókörét. Az én feladatom az volt, hogy kikristályosítsam személyiségének lényegét" – nyilatkozta a komponista, aki kétféle főtémát is készített. Az egyik a karakter dinamikus oldalát (a fejlődés iránti eltökéltségét és törekvését) szimbolizálja, amivel a stílszerűen "Think Different" címre keresztelt tétel révén találkozhatunk először a score-ban. A nagyzenekar játékát zongoraszólamok, illetve kezdetlegesnek tűnő, rövid szintihangok kísérik, melyek mellett Debney a szitárt is bevetette Jobs indiai spirituális útkeresésének és buddhizmusának érzékeltetése céljából. A "Steve's Theme: Main Title"-ben ugyanakkor a címszereplő másik, érzelmesebb oldalát tárja elénk egy rendkívül emelkedett és szép ívvel rendelkező dallamsoron keresztül. Utóbbi mellett érdemes megemlíteni az olyan halk, drámai jellegű tételeket is, mint például a zongoraszólamra fűzött "Steve's the Problem / Letter from Lisa", a "The Board Acts / Steve Makes Calls" második fele, valamint a "Steve's Theme: Main Title"-re épülő "Father and Son".


A muzsika ereje azonban számomra nemcsak az imént említett kétféle hangulatban rejlik, hanem abban, hogy mindezek mellett számtalan olyan track született, melyekben kisebb-nagyobb szerepet tölt be a csörgővel fűszerezett laza rockos hangulat ("Hey Woz / Dawn of Computers"), a jazzre hajazó megoldások ("First Deal") és ehhez hasonlóak, amelyek így első olvasatra műfaji kavalkádnak tűnnek, ám a változó hosszúságú motívumok révén mégis hibátlan összképet alkotnak - mindezeken túl pedig olyan felemelő hangulatot kölcsönző tételeket is megihletett e történet Debneyben, mint a "1984 Commercial" is, illetve a Philip Glasstől megszokott felépítéssel bíró, női vokállal nyomatékosabbá tett "Going Public". Amennyiben szerzőnk teljesítményének egészét kellene röviden összefoglalnom, akkor azt tudom mondani, hogy a Jobs – Gondolkozz másképp aláfestése éppoly zseniálisra sikerült, mint annak idején A passióhoz vagy a The Stoning of Soraya M.-hez készült munkái.


A score CD-n történő kiadását a La-La Land Records vállalta magára, ám a korongon kívül e hanganyag – stílszerűen a mozi témájához – digitális változatban is elérhetővé vált a Garage Ingenuitynek köszönhetően úgy, hogy utóbbi több instrumentális muzsikával, illetőleg néhány betétdallal nyújt többet a fizikai változatánál. John Debney idén maradandóakat alkotott A híváshoz készült, kellően érdekes kompozíciójával, illetve a Jobs – Gondolkozz másképphez született score-jával, mely utóbbi kitűnően harmonizál a címszereplő jellemével, stílusával és életútjának itt terítékre került szakaszaival.