A félórás score-ból és ugyanennyi időtartamú betétdalból álló hibrid soundtrack kizárólag a Zöld szoba rajongóinak ajánlható. Az egyetlen ismert előadó, a Creedence Clearwater Revival felvétele az egyedüli könnyedebb darab, az összes többi szám kisebb-nagyobb mértékű zúzás. Akad itt alternatív csajrock, hörgő death metal és persze süvöltő punkzene is, utóbbiak közül a filmbeli fiktív banda, a The Ain't Rights négy számmal képviselteti magát. A felsoroltak között emlékezetes darab nincs, és sokan egyenesen hallójáratkínzásként értékelhetik a hallottakat, főleg, hogy a kiadványt a trackek sorrendjében lehetetlen végighallgatni, mert a dalok és a score egymás hegyére-hátára lettek hányva. Az utóbbit egy testvérpár, Brooke és Will Blair jegyzi, akik Saulnier állandó komponistái, egyben régi barátai. Ide született munkájuk legmeghatározóbb pontja a nyitó motívum, mely A kaptár-szériában is kiválóan helytállna, és erős momentum még egy a neonáci vezérhez köthető hatperces, súlyos téma, melyben a manipulált hangok tömkelege éppúgy helyett kapott, mint a misztikusabb megközelítés. A dark ambient és indusztriális muzsika házasításaként jellemezhető filmzene feltehetően nem válik senki kedvencévé, de amire itt szükség volt, azt pontosan hozzák az instrumentális kompozíciók. Ennek megfelelően a fenti pontszám – a nem jó, de érthető okok miatt egyébként fontos – betétdalok nélkül eggyel magasabb lenne.