Harry Potter és a Tűz Serlege (2005)

Harry Potter and the Goblet of Fire
violinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcs
  • zene: Patrick Doyle
  • vezényel: James Shearman
  • kiadás éve: 2005
  • kiadó: Warner Bros. / Sunset
  • játékidő: 75:45
Megosztás:
A tanárból íróvá előlépett J. K. Rowling a Harry Potter és a bölcsek köve, valamint a Harry Potter és a Titkok Kamrája mesevilága után egyre több ármánnyal és gonoszsággal szőtte át Harry Potter (Daniel Radcliffe) és barátai iskolaéveit. Ennek megfilmesített csúcspontja a Harry Potter és az azkabani fogolyt követő Harry Potter és a Tűz Serlege lett, a későbbi köteteket ismerők pedig tudják: lesz ez még vadabb is. Én azok megfilmesítését várom kíváncsian, ugyanis annak ellenére, hogy az első három rész egyáltalán nem kötött le, a mostani annál inkább. A negyedik tanév címét képező Tűz Serlege a Trimágus Tusa résztvevőinek kiválasztására szolgál, melyben a neves varázslóiskolák legjobb tanulói mérik össze tudásukat, ügyességüket. A versenyprogramok nem kis veszélyt rejtenek magukban, ezért a megmérettetésben csupán a 17 évnél idősebb korosztály képviselheti intézményét, ám az ifjú varázsló egyik jóakarója tesz róla, hogy Harry is a tusázók közé kerüljön...


Az első három tanévhez John Williams szolgáltatta a kísérőzenét, akiről a Harry Potter és az azkabani fogoly forgatása során már tudni lehetett, hogy ezzel búcsút is int a szériának. Ekkor jött Mike Newell, és elfoglalta a rendezői széket, majd hamarosan felröppent a hír, miszerint komponistának Patrick Doyle-t szerződtetik. Ő és Newell évekkel ezelőtt két filmet készített közösen, az Irány a vadnyugatot és a Fedőneve: Donnie Brascót, így összeszokott duóként már nem kellett a másik munkastílusához idomulniuk. Míg a rendező a komor képsorokon dolgozott, addig Doyle a már ismert főtéma megtartása mellett igyekezett a nagyzenekar közreműködésével előcsalogatni a sötétség dallamait.

A szerző kezdetben nem próbál áltatni minket csodálatos motívumokkal: már a "The Story Continues" elején jelzi, hogy itt bizony erősen képviseltetik magukat a sötét erők. A temetői képsorok kíséretét szolgáló morgó dallamok közé szőtt Potter-téma sem úgy csillog már, mint annak idején, és ez a hangulat a következő tételben ("Frank Dies") sem hagy alább. Könnyed, század eleji báli hangulatot is alátámaszthatna a "The Quidditch World Cup" eleje, mely a bajnokságon részt vevő csapatok, az írek és a bolgárok bevonuló zenéje. Ez a kis játékosság Viktor Krum megjelenésével egy kemény, határozott, férfikórussal alátámasztott témába torkollik. Bámulatos, ahogy ezek az eltérő stílusok eggyé kovácsolódnak.


Ha olyasvalakinek mutatjuk meg a zenét, aki nem ismeri fel a Potter-témát, akkor a "Foregin Visitors Arrive"-ig fel sem merül benne annak a lehetősége, hogy a hallott mű egy fiatalok számára készült film score-ja. Az említett tétel a már jól ismert Williams-főtémával indul (annak is a velejével), és onnan varázslatos módon bontogatja tovább saját motívumait a szerző, melyek olyan egységet alkotnak, mintha mindig is ez lett volna a produkció hivatalos főtémája – az album hallgatása során többszörösen is megbizonyosodhatunk arról, hogy Doyle valóban remek választás volt.

A tipikusan gyermekfilmekhez készülő zenék kedvességének jegyében folytatódik tovább a lemez. Ám minthogy a játékos bűvésztrükkök bemutatását sem a könyv, sem filmadaptációja nem taglalja túlságosan hosszan, így komponistánk hamar visszacsal minket a küzdelem mezejére, melynek előszele ("Harry Sees Dragons") átmenetet képez az eddig hallottak és azt ezt követőek között: Harry nehéz küzdelem árán megszerzi a sárkány által védett aranytojást ("Golden Egg"). Eddig is mindent beleadott a szerző, de az összecsapások dallamairól ténylegesen itt hull le a lepel: akciódallamok és hősies motívumok keverednek egymással, közben a rezesszekció olykor úgy harsan fel, mintha Elliot Goldenthal (A végső megoldás: Halál) írt volna nekik kottát.


A "The Quidditch World Cup" során említett báli hangulat a "Neville's Waltz"-ban, valamint a "Potter Waltz"-ban jelenik meg igazán az eseménynek megfelelő, fennkölt, ünnepi hangulatban – itt jegyezném meg, hogy ezen szerzemények könnyen elterjedhetnének világszerte úgy, hogy igazi bálokon táncolnának rájuk. Doyle hihetetlen munkájából azonban engem legjobban az e két tétel között megbúvó "Harry in Winter" ragadott magával, mely az album egyik abszolút csúcspontja, hárompercnyi tömör gyönyör.

A versenyzők, valamint a jó és a rossz között folyó küzdelmek bemutatása a "The Black Lake"-kel veszi kezdetét. A zenekar tagjai igazán kitesznek magukért azért, hogy végigizgulhassuk a tóban folyó próbát, mely után erőt gyűjthetünk egy kizárólag fúvósszekcióra írt muzsika ("Hogwart's March") kíséretében. Erre azért van szükség, mert a "The Maze" és a "Voldemort" által együttesen képzett negyedórányi játékidő során a Doyle által a gonosz erőknek kiosztott kották szerint játszik a zenekar. A feszültség és az akció mesteri keveredése természetesen Voldemort megjelenésekor teljesedik ki, és az első összecsapást a zenészek minden tagja nyomon követi. E tételek felépítése, kirobbanó ereje abszolút letaglózza hallgatóját, az utolsó másodpercekben síró hangon megszólaló vonósok hatására pedig garantáltan libabőrös lesz mindenki.


Ahogy Doyle a "Hogwart's March"-ot fúvósokra írta meg, úgy kel életre a "Cedric" vonósok játékának köszönhetően. A tétel hatásossága tagadhatatlan, és ha én állíthattam volna össze az albumon szereplő szerzemények sorrendjét, akkor a "Voldemort" után ezzel zártam volna. A film és az album instrumentális részének zárását egyaránt jelző "Another Year Ends" és a "Hogwart's Hymn" olyan felszabadultan, gondtalanul csendülnek fel, mintha nem történt volna semmi érdekes a tanév során, és nem leselkedne újabb meg újabb veszély a szereplőkre. Az eddig ismertetett tételek által létrehozott zenei képet maximálisan szétrombolja viszont a hátramaradt betétdaltrió, mely sokkal inkább szolgálja az eladási statisztikák növelését, mintsem a hallgató zenei fejlődését.

Mindent összevetve tisztelettel emelek kalapot Patrick Doyle előtt, őszintén elismerve tehetségét. Olyan zseniális művet alkotott, amely mellett teljesen érthetetlen módon mentek el a Golden Globe- és az Oscar-díj bizottságának tagjai – pedig ez utóbbiak az első és a harmadik rész zenéjét annak idején még jelölték. Ám nem az a fontos, ők miként vélekednek, hanem az, ahogyan mi, rajongók állunk egy-egy aláfestéshez. A kritikusok többségénél szerzett elismerő szavakat Doyle nem azzal érte el, hogy az unalomig ismételgette Williams jól ismert témáit, hanem az eddig megszokott hangszerelés, előadásmód viszonylagos megtartása mellett sikerült teljesen újragondolnia az egészet. Bárcsak minden, folytatások során történő komponistaváltás ilyen színvonalon zajlana!


Leszámítva a három félresikerült betétdalt (melyek alkotói közt megtaláljuk Jarvis Cockert, a Pulp frontemberét, illetve Jonny Greenwoodot, a Radiohead tagját is), teljes szívemből ajánlom mindenkinek az albumot. Őszintén remélem, hogy készítője a további Harry Potter-filmekhez is leszerződhet majd, mert úgy érzem, hogy amit itt megalkotott, azt képes lenne még tovább bontogatni, amire kifejezetten kíváncsi vagyok.

 
Kulics László
2006. 03. 18.



 

Tracklista:
  1. The Story Continues (1:31)
  2. Frank Dies (2:12)
  3. The Quidditch World Cup (1:52)
  4. The Dark Mark (3:27)
  5. Foreign Visitors Arrive (1:30)
  6. The Goblet of Fire (3:23)
  7. Rita Skeeter (1:42)
  8. Sirius Fire (2:00)
  9. Harry Sees Dragons (1:54)
  10. Golden Egg (6:11)
  11. Neville's Waltz (2:11)
  12. Harry in Winter (2:56)
  13. Potter Waltz (2:19)
  14. Underwater Secrets (2:28)
  15. The Black Lake (4:37)
  16. Hogwarts' March (2:46)
  17. The Maze (4:44)
  18. Voldemort (9:39)
  19. Death of Cedric (1:59)
  20. Another Year Ends (2:21)
  21. Hogwarts' Hymn (2:59)
  22. Do the Hippogriff (3:39) *
  23. This is the Night (3:24) **
  24. Magic Works (4:01) **

    * írta: Jarvis Cocker, Jason Buckle, előadja: Jarvis Cocker, Steve Mackey, Jonny Greenwood, Phil Selway, Steve Claydon és Jason Buckle
    ** írta: Jarvis Cocker, előadja: Jarvis Cocker, Steve Mackey, Jonny Greenwood, Phil Selway, Steve Claydon és Jason Buckle
Az album a Spotify-on:

Megosztás:

További értékelések

Bíró Zsolt
violinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcs
Dobrosi Tamás
violinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcs
Emesz Csaba
violinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcs
Gregus Péter
violinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcs
Selley Csaba
violinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcs
Szabó Csaba
violinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcs
A Filmzene.neten szereplő anyagok idézése a forrás feltüntetésével lehetséges.

Süti tájékoztató