A Hangya és a Darázs (2018)

Ant-Man and the Wasp
violinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcs
  • zene: Christophe Beck
  • vezényel: Tim Davies
  • kiadás éve: 2018
  • kiadó: Hollywood Records
  • játékidő: 55:56
Megosztás:
A hősök 2018-ban sem hagyják győzedelmeskedni a gonoszokat: míg az újonnan színre lépők sorát Fekete Párduc, Venom és Darázs alkotják, addig a visszatérők Deadpoolból, Aquamanből, Hangyából és a Bosszúállók csapatából állnak – várható volt még az X-Men: Sötét Főnix is, ám újraforgatások miatt a stúdió kénytelen volt a premiert 2019 februárjáig tolni. Az Igazság Ligája kíséretéről szóló írásomban érintőlegesen már kitértem arra, hogy bár reneszánszukat élik a képregény-adaptációk, engem nézőként már egyre kevésbé hoznak lázba, s ez az azóta eltelt időszak során mit sem változott. Hasonlóan kezdek érezni a score-jaikkal kapcsolatosan is, ám itt még nem annyira vészes a helyzet. A Bosszúállók: Végtelen háborút ebből a szempontból éppúgy vártam, mint a Fekete Párducot vagy A Hangya és a Darázst, melyek közül egyedül az előzetesen abszolút befutónak vélt Alan Silvestri-mű okozott számomra csalódást – ráadásul nem kicsit.


A Hangya premierjét megannyi negatív jóslat előzte meg, az alkotógárdának azonban sikerült meghazudtolnia a fanyalgókat, és filmjük korrektül kaszált a pénztáraknál, így a karakter Amerika kapitány: Polgárháború-béli szereplése mellett az önálló kalandjának folytatása sem volt kérdéses. Kevin Feige producer, valamint az első részt is rendező Peyton Reed azzal növelték a tétet, hogy Scott Lang, azaz a Hangya (Paul Rudd) társát, Darázst (Evangeline Lilly) is bevonták a kalandba, aki szintén a Stan Lee–Jack Kirby páros közreműködésével látott napvilágot, s vált 1963 óta a képregény-univerzum részévé. Rudd mellett visszatért a mentorát, Hank Pymet alakító Michael Douglas, továbbá – a kevésbé ismert színészek mellett – Michael Peña, Judy Greer és Bobby Cannavale is. Szerencsére zeneszerzői fronton sem történt változás (ami jó hír, hiszen a Marvel Studios karakter- és csapatfilmjei között egyaránt nem kevés ellentétes példát találni), így Christophe Beck tovább játszhatott előző munkájának kottájából, mely kellően frissnek és lazának hatott az addigi Marvel-mozik kíséreteihez képest. "Nagy nyomás nehezedett rám, már csak azért is, mert A Hangya folytatásáról van szó. Igyekeztem mindent beleadni, hogy méltó módon vigyem tovább, remélem, sikerült" – nyilatkozta.

A történetet úgy alakították, hogy illeszkedjen az eddig bemutatott Marvel-mozikhoz, így a forgatókönyvírók az Amerika kapitány: Polgárháború eseményeit követően vették fel a fonalat (Lang épp házi őrizetének utolsó napjait tölti), a kaland alapjait pedig a nem éppen kiszámítható és stabil kvantumtér, valamint a Darázs (polgári nevén: Hope Van Dyne) rég eltűnt édesanyja (Michelle Pfeiffer) utáni kutatás képezik. A veszély fokozása érdekében olyan karakterekkel fűszerezték tovább a sztorit, mint a Hannah John-Kamen alakította Szellem, azaz Ava (aki a comicsvilágban Vasember ellenségeként bukkant fel), és a Pym technológiáját a feketepiacon eladni igyekvő Sonny Burch (Walton Goggins).


A korong az "It Ain't Over Till the Wasp Lady Stings"-szel indít, mely nem más, mint Darázs motívumának részletekbe menő prezentálása. Bár egyfajta játékosság megfigyelhető benne, Hangyáéval ellentétben ez inkább a klasszikusabb hősmuzsikákkal rokonítható. A mozihoz hasonlóan Beck is igyekezett teret engedni az új karakternek, ezért score-jában, ahol csak lehetett, felhasználta dallamsorát, s bevallása szerint ebbe olyannyira beleélte magát, hogy a kíséret összességét tekintve a mérleg nyelve inkább efelé hajlik, mintsem Hangya motívuma felé. De azért utóbbi sem szenvedett hátrányt, sőt, még korrekt változatai is születtek: a "World's Greatest Grandmá"-ban például egy olyan verzióját ismerhetjük meg, ahol a klasszikus tolvajzenei stílus keveredik a 8 bites zenék atmoszférájával, a "Tracker Swarm"-ban egyszerre jelenik meg hősies és esendő oldala, a "Misdirection"-ben pedig hibátlanul egészítik ki egymást rovartársa hangjegyeivel. A dallamsor könnyedebb hangszerelésével akkor szakított, pontosabban fordította át szimfonikus zenekarra és kórusra a szerző, amikor a vásznon az óriásira nőtt Hangya az úr ("Ghost = Toast"). 

Hangya zenei ábrázolásának redukálódása mellett, a korábbi score-ral összevetve szembetűnő változás még, hogy növekedett a "Prologue"-hoz hasonló, érzelmesebb darabok (mint például a "Partners" vagy a "Revivification" is) játékideje, aminek okát így foglalta össze a szerző: "A mozi szívét az anya-lánya kapcsolat adja, így több jelenet is megkívánta az emocionális kíséretet". S habár ennek elsődleges oka ez, volt egy olyan apropója is, hogy Ava nem egy vérbeli gonosz, ezért múltbéli fájdalmai olyan trackekben tükröződnek, mint az "Ava's Story" és a "Cautiousas a Hurricane", fenyegető mivoltának pedig a "Ghost in the Machine"-ben és az "Utmost Ghost"-ban lehetünk fültanúi. 

Minthogy a kvantum szintén fontos szerepet tölt be a sztoriban, zeneileg kétféle ábrázolásmódban is részesült. Míg az "A Little Nudge"-ben hallható vonósok, ütősök és rezesek mellett klarinét, fuvola, fagott, valamint oboa gondoskodnak a fenyegetettség és a varázslatosság közötti mezsgye érzékeltetéséről, addig az ezzel ellentétes vonal a "Quantum Leap" elején figyelhető meg, ahol Beck kicsit mátrixosra vette a figurát. Ezt úgy érte el, hogy szekciókra bontott akkordokat készített, majd rendezte őket úgy, hogy előadásuk során összefonódjanak: "Ahelyett, hogy dallamot játszattam volna egy hangszeren vagy egy csapatnyi zenésszel, mindenre külön elemként kezdtem tekinteni úgy, hogy közben egységes összképet alkossanak" – foglalta össze. A komponista szemében aktuális munkájának legkedvesebb darabja az "Anthropodie", melynek a felvezetésében hallható zongoraverzió a score születésének korai fázisában látott napvilágot, ráadásul cseppet sem tudatosan tölti be helyét, szerepét: Beck otthonában zongorázva talált rá erre a témaváltozatra, mely úgy megtetszett neki, hogy mindenképpen szerette volna felhasználni, csak azt nem tudta, hogy hová kerüljön. Végül amellett, hogy a "Misdirection"-be is bekerült, fő helyét a film végén felcsendülő "Anthropodie"-ban foglalhatta el, ahol egy nagyon szép zenei fokozás bevezetőjeként szolgál (az itt hallható lezárást néhány nap alatt készítette el hozzá), és húzza alá a Marvel-moziverzum szempontjából fontos jelenetsort. A track érdekessége még, hogy Beck a scoring sessiont megelőző hétig nem is tudta, hogy az ehhez tartozó jelenet jelenti majd a kapcsot a stúdió korábbi mozijával: "Fogalmam sem volt róla, hogy így válik majd a folyam részesévé, éppen ezért végig egyszerű lezárásként tekintettem rá. Csak az járt a fejemben, milyen score illene a képsorokhoz. Ám miután ez kiderült, már azon kezdtem el gondolkodni, miként kapcsolódhatnánk a Végtelen háború zenéjéhez, végül azonban nem aggódtunk ezen, így hagytuk. Az "Anthropodie" tehát egy véletlen eredménye, így került oda, ahova, de jól visszaadja az érzelmeket, üt, ahogyan kell" – mesélte.

A Hangya és a Darázs szuperhősmozihoz illő, témacentrikus muzsikáját az első hallgatást követően egy árnyalattal halványabbnak ítéltem elődjénél, ám később átformálódott a véleményem. Kétségtelen, hogy A Hangya score-ja frissítőbbnek hatott, a meglepetés pedig az előzmény ismeretében már nem állt fent, ám mindezek mellett is kellően jól összerakott munkáról beszélhetünk, amely kitűnik társai közül. A kaland igényelte dinamikát magában foglaló "Wings & Blasters", a "Windshield Wipeout", a "Ghost = Toast" és a "Reduce Yourself", továbbá az elektronikus kiegészítéssel megtoldott "I Shrink, Therefore I Am" – "Hot Wheels" – "San Francisco Giant" trió az album legerőteljesebb előadást igénylő trackjei, ám engem inkább a főhőstémákkal, illetőleg az azokra támaszkodó "It Ain't Over Till the Wasp Lady Stings"-szel, a "Feds"-szel, a "Tracker Swarm"-mal, a "Misdirection"-nel és az "Anthropodie"-val tudott megfogni.


"Szerencsére mindkét mozi esetében lehettem régi vágású komponista is, s tudom, hogy ezt a megközelítést Peyton és Kevin Fiege egyaránt nagyra értékelik" – mesélte Christophe Beck, aki újfent tanúbizonyságot tett rátermettségéről (akárcsak korábban A Hangya, a Villámtolvaj – Percy Jackson és az olimposziak vagy a Jégvarázs esetében), felkéréseinek többségét mégis a mai napig a vígjátékok teszik ki. Persze mindig kérdés ilyenkor, hogy ha több nagyobb volumenű, esetleg komolyabb hangvételű projekttel találnák meg, akkor hosszú távon hasonló teljesítményt tudna-e nyújtani. Az azonban már most biztosra vehető, hogy Beckről Etan Cohen Holmes és Watsonja révén hallhatunk majd újra, Hangya és Darázs pedig a 2019 tavaszán érkező Bosszúállók-moziban kelnek ismét védelmünkre – természetesen Paul Rudd és Evangeline Lilly alakításában. 

 
Kulics László
2018.08.03.



 

Tracklista:
  1. It Ain't Over Till the Wasp Lady Stings (2:34)
  2. Prologue (3:42)
  3. Ghost in the Machine (1:15)
  4. World's Greatest Grandma (1:34)
  5. A Little Nudge (3:49)
  6. Feds (2:47)
  7. Ava's Story (4:36)
  8. Wings & Blasters (1:55)
  9. Utmost Ghost (2:28)
  10. Tracker Swarm (1:27)
  11. Cautiousas a Hurricane (2:47)
  12. Misdirection (2:38)
  13. Quantum Leap (2:53)
  14. I Shrink, Therefore I Am (1:57)
  15. Partners (1:52)
  16. Windshield Wipeout (1:37)
  17. Hot Wheels (1:38)
  18. Revivification (2:50)
  19. A Flock of Seagulls (1:07)
  20. San Francisco Giant (0:45)
  21. Ghost = Toast (2:54)
  22. Reduce Yourself (1:41)
  23. Quit Screwing Around (0:46)
  24. Anthropodie (4:16)
  25. Baba Yaga Lullaby - David Dastmaltchian (0:25)
Az album a Spotify-on:

Megosztás:

További értékelések

Bíró Zsolt
violinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcs
Pavlics Tamás
violinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcs

Kapcsolódó írások

A Bosszúállók zenéi
A Hangya
A Filmzene.neten szereplő anyagok idézése a forrás feltüntetésével lehetséges.

Süti tájékoztató