Víctor Reyes Spanyolországban nőtt fel, és a 2010-es Élve eltemetve zenéjével szerzett a filmzenerajongók körében szélesebb elismertséget. Jóllehet, nem ez volt az első munkája: hazájában hamar az egyik legkeresettebb fiatal komponista lett olyan művei révén, mint a Lisszabon, a Város határok nélkül és több spanyol filmsorozat aláfestése. Interjúnk során legújabb műve, az igen különleges Hibátlan előadás létrejöttén túl további projektjeiről is kérdeztük.




Mesélj legújabb produkciódról, a Hibátlan előadás című thrillerről. A filmben egy zongorista és annak esti koncertje áll a középpontban. Mennyiben volt más ehhez a történethez zenét szerezni, mint általában a hagyományos projekteknél?

Jó kérdés, megpróbálom a legérthetőbben összefoglalni. Általában egy filmnél a zene a szereplők érzelmi állapotát próbálja kifejezni. Rávezeti a közönséget, hogy az egyes karakterek hogyan viszonyulnak a történethez, megpróbálja érzékeltetni, mi játszódik le bennük. Ezekben az esetekben segít a közönségnek a látottak megértésében, miközben a képek és a párbeszédek jelentik az „akciót”. A Hibátlan előadás során azonban a versenymű az „akció”, jelentős része a drámának, és úgy kell tűnnie, mintha egy valódi koncertet hallanánk, valódi zeneszerzővel. Most a kép és a párbeszéd segít a megértésben, mert maga a zene az „akció”.


Az albumon három hosszú tétel található. Miért lett ilyen speciális a score?

Ahogy említettem, egy igazi versenyműre volt szükségünk, amely esztétikailag és zeneileg egyaránt hihető. Úgy kell hangoznia, mint egy klasszikus koncertnek különböző témákkal, variációkkal, expozíciókkal. Zongoraversenyeknél igen gyakori a háromtételes tagolás. 


A főtéma nagyon baljóslatú, ördögi hangulatot áraszt. Ez volt az első, amit a filmhez írtál?

Valójában az utolsó. A zene egészéhez képest teljesen más megszólalású darab, az egyetlen olyan tétel, amely nem igazán hasonlít egy koncertdarabra, és mindössze pár nappal a határidő lejárta előtt írtam meg. Úgy gondoltam, jó ötlet, ha a nyitótéma eltér egy koncerttől, és a thrillerek zenei világának stílusában mutatja be a „valódi” főszereplőt, a zongorát.


Általánosságban mennyi közöd van egy-egy zenéd CD-s megjelenéséhez?

Minden zeném teljes elkészítési folyamatát személyesen felügyelem. Az első hangjegytől kezdve egészen a végső keverésig, minden művészi és technikai folyamatra odafigyelek.


Számtalanszor te magad játszod a zongoraszólamot zenéidben (például a Lisszabon, az Élve eltemetve és a Hibátlan előadás esetében). Miért döntöttél így?

Nemcsak zongorán, de az összes billentyűs hangszeren, dobokon, illetve az elektronikus hangminták szerkesztésén, programozásán, stb. Először számítógépen veszem fel a teljes zenét, így számos apró részlettel gazdagíthatom annak érdekében, hogy végül a lehető legjobb felvétel készülhessen.


Megtudhatnánk valamit zenei tanulmányaidról?

Egyszerre klasszikus és popzenei élményeken alapul. Igazából zongorán és klasszikus zenében kitűnőre végeztem, de már korán elkezdtem helyi zenekarokban popzenét játszani, úgyhogy a zenei tanulmányaim egy részét mindenképp a könnyűzenei vonalnak köszönhetem.


A nyolcvanas évek közepéig a Mecano nevű zenekarral dolgoztál együtt, illetve számos olyan sztárral, mint például Plácido Domingo, Montserrat Caballé és Ricky Martin. Aztán végül mégis a filmzeneszerzést választottad. Miért?

Amióta csak az eszemet tudom, a filmzeneszerzés egy álom volt számomra. Édesapám nagy zenekedvelő volt, és emlékszem, ahogy a hatvanas évek végén Ennio Morricone spagettiwesternekhez írt zenéit hallgatom. Azóta azon járt az agyam, mi ez a „filmhez írni zenét”-jelenség.


Mi a legjobb egy filmzeneszerző pályáján?

A nők. Komponistaként van egy ilyen különleges aurád. Jó vicc [nevet]. Vagy mégsem? Komolyra fordítva a szót, nem igazán tudom... Azt hiszem, filmzeneszerzőként rengeteg mindent tanulhatsz, különleges embereket ismerhetsz meg, és megvan az a lehetőséged, hogy ugyanazokat az érzéseket más és másféleképpen kifejezd.


A produkciók mely szakaszában szoktál bekapcsolódni egy film készítésébe?

Amikor a vágási munkálatok befejeződnek. Habár a Hibátlan előadás esetében épp ellenkezőleg történt, mert hamarabb kezdtünk hozzá a zenék megírásához, mint hogy a forgatás elkezdődött volna. Fontos volt, hogy a már meglévő zenét játssza a zenekar a filmben.


Hogyan készülnek el a kompozíciók? Papírral és ceruzával leülsz a zongora elé, vagy hangminták segítségével állítod össze a tételeket?

Közvetlenül a számítógépen. Megszerkesztem a teljes zenét, mielőtt felvennénk a stúdióban a zenekarral.


Az Élve eltemetve zenéje tekinthető számodra a nemzetközi elismertség kezdetének. Ahhoz képest, hogy meglehetősen klausztrofób film, a zenéje kifejezetten izgalmas és dinamikus. Hogyan alakult ki ez a kontraszt?

Nos, mivel az egész film egy koporsóban játszódik, az az egyetlen lehetőség, hogy bármilyen dinamikus zenei aláfestést kapjon, ha megpróbáljuk illusztrálni, mi zajlik a ládán kívül. Ahogy a rendező jellemezte: olyan, mint ha Indiana Jones lenne egy koporsóban. Egy sima akciófilm.


Másik népszerű műved A gyilkos médiumhoz kapcsolódik, melyet szintén Rodrigo Cortés rendezett. Vele a Dirt Devil című rövidfilm óta együtt dolgoztok. Hogy alakult ki ez a munkakapcsolat?

Rodrigóval már a Dirt Devilt megelőzően, a The Contestant című legelső filmje óta együtt dolgozunk. Nagyon jó barátok vagyunk, abszolút értjük, mit akar a másik, és megpróbálunk merész dolgokat művelni merész projektekkel. Ez a párosítás a legtöbb esetben működik. Minden készülő produkciónál részt vesz a zene megalkotásában.


A filmes megbízások mellett különböző sorozatok zenéi is a te nevedhez fűződnek (Génesis, en la mente del asesino, Pirates, Hospital Central). Miben más egy televíziós projekt aláfestésének elkészítése?

Bár a televíziózás valóban más, mint egy egész estés mozifilm, de csak néhány elemében. A folyamat ugyanaz: megkapok egy epizódot, megírok pár témát, amelyeket aztán további részeknél is felhasználhatok, ugyanakkor a stúdió (a sajátom) ugyanaz, a számítógépes eszközök és samplerek is és így tovább.


Melyik az eddigi legkedvesebb munkád? 

Nem különösebben foglalkoztam ilyen szempontból a zenéimmel. Mindegyikben rengeteg munkám van. Talán az Élve eltemetve score-ja. Egy efféle filmhez különösen nehéz volt aláfestést komponálni. 

Köszönöm, és üdvözlöm az olvasóitokat!




 

A képek a Hibátlan előadás zenei felvételein készültek.
2014. március 30.