FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Once Upon a Time in the West  The Swarm  The Fly II  The Fly  Mission: Impossible - Fallout  Beverly Hills Cop II  The Last Samurai  Terminator: Dark Fate  A Quiet Place  Beverly Hills Cop
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten









Beszámolók
  • Mark Knopfler a Budapest Sportarénában
  • Ólafur Arnalds a Müpában
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Víctor Reyes - Merész dolgokat tenni (interjú)
     









        Víctor Reyes Spanyolországban nőtt fel, és a 2010-es "Élve eltemetve" zenéjével szerzett a filmzenerajongók körében szélesebb elismertséget. Jóllehet, nem ez volt az első munkája: hazájában hamar az egyik legkeresetebb fiatal komponista lett olyan művei révén, mint a "Lisszabon", a "Város határok nélkül" és több spanyol filmsorozat aláfestése. Interjúnk során legújabb műve, az igen különleges "Grand Piano" létrejöttén túl további projektjeiről is kérdeztük.




         - Mesélj legújabb produkciódról, a „Grand Piano” című thrillerről. A filmben egy zongorista és annak esti koncertje áll a középpontban. Mennyiben volt más ehhez a történethez zenét szerezni, mint általában a hagyományos projekteknél?

         - Jó kérdés, megpróbálom a legérthetőbben összefoglalni. Általában egy filmnél a zene a szereplők érzelmi állapotát próbálja kifejezni. Rávezeti a közönséget, hogy az egyes karakterek hogyan viszonyulnak a történethez, megpróbálja érzékeltetni, mi játszódik le bennük. Ezekben az esetekben segít a közönségnek a látottak megértésében, miközben a képek és a párbeszédek jelentik az „akciót”. A „Grand Piano” során azonban a versenymű az „akció”, jelentős része a drámának, és úgy kell tűnnie, mintha egy valódi koncertet hallanánk, valódi zeneszerzővel. Most a kép és a párbeszéd segít a megértésben, mert maga a zene az „akció”.

         - Az albumon három hosszú tétel található. Miért lett ilyen speciális a score?

         - Ahogy említettem, egy igazi versenyműre volt szükségünk, amely esztétikailag és zeneileg egyaránt hihető. Úgy kell hangoznia, mint egy klasszikus koncertnek különböző témákkal, variációkkal, expozíciókkal. Zongoraversenyeknél igen gyakori a háromtételes tagolás.

         - A főtéma nagyon baljóslatú, ördögies hangulatot áraszt. Ez volt az első, amit a filmhez írtál?

         - Valójában az utolsó. A zene egészéhez képest teljesen más megszólalású darab, az egyetlen olyan tétel, amely nem igazán hasonlít egy koncertdarabra, és mindössze pár nappal a határidő lejárta előtt írtam meg. Úgy gondoltam, jó ötlet, ha a nyitótéma eltér egy koncerttől, és a thrillerek zenei világának stílusában mutatja be a „valódi” főszereplőt, a zongorát.

         - Általánosságban mennyi közöd van egy-egy zenéd CD-s megjelenéséhez?

         - Minden zeném teljes elkészítési folyamatát személyesen felügyelem. Az első hangjegytől kezdve egészen a végső keverésig, minden művészi és technikai folyamatra odafigyelek.

         - Számtalanszor te magad játszod a zongoraszólamot zenéidben (például a „Lisszabon”, az „Élve eltemetve” és a „Grand Piano” esetében). Miért döntöttél így?

         - Nemcsak zongorán, de az összes billentyűs hangszeren, dobokon, illetve az elektronikus hangminták szerkesztésén, programozásán, stb. Először számítógépen veszem fel a teljes zenét, így számos apró részlettel gazdagíthatom annak érdekében, hogy végül a lehető legjobb felvétel készülhessen.

         - Megtudhatnánk valamit zenei tanulmányaidról?

         - Egyszerre klasszikus és popzenei élményeken alapul. Igazából zongorán és klasszikus zenében kitűnőre végeztem, de már korán elkezdtem helyi zenekarokban popzenét játszani, úgyhogy a zenei tanulmányaim egy részét mindenképp a könnyűzenei vonalnak köszönhetem.

         - A nyolcvanas évek közepéig a Mecano nevű zenekarral dolgoztál együtt, illetve számos olyan sztárral, mint például Plácido Domingo, Montserrat Caballé és Ricky Martin. Aztán végül mégis a filmzeneszerzést választottad. Miért?

         - Amióta csak az eszemet tudom, a filmzeneszerzés egy álom volt számomra. Édesapám nagy zenekedvelő volt, és emlékszem, ahogy a hatvanas évek végén Morricone spagettiwesternekhez írt zenéit hallgatom. Azóta azon járt az agyam, mi ez a „filmhez írni zenét”-jelenség.

         - Mi a legjobb egy filmzeneszerző pályáján?

         - A nők. Komponistaként van egy ilyen különleges aurád. Jó vicc [nevet]. Vagy mégsem? Komolyra fordítva a szót, nem igazán tudom... Azt hiszem, filmzeneszerzőként rengeteg mindent tanulhatsz, különleges embereket ismerhetsz meg, és megvan az a lehetőséged, hogy ugyanazokat az érzéseket más és másféleképpen kifejezd.

         - A produkciók mely szakaszában szoktál bekapcsolódni egy film készítésébe?

         - Amikor a vágási munkálatok befejeződnek. Habár a „Grand Piano” esetében épp ellenkezőleg történt, mert hamarabb kezdtünk hozzá a zenék megírásához, mint hogy a forgatás elkezdődött volna. Fontos volt, hogy a már meglévő zenét játssza a zenekar a filmben.

         - Hogyan készülnek el a kompozíciók? Papírral és ceruzával leülsz a zongora elé, vagy hangminták segítségével állítod össze a tételeket?

         - Közvetlenül a számítógépen. Megszerkesztem a teljes zenét, mielőtt felvennénk a stúdióban a zenekarral.

         - Az „Élve eltemetve” zenéje tekinthető számodra a nemzetközi elismertség kezdetének. Ahhoz képest, hogy meglehetősen klausztrofób film, a zenéje kifejezetten izgalmas és dinamikus. Hogyan alakult ki ez a kontraszt?

         - Nos, mivel az egész film egy koporsóban játszódik, az az egyetlen lehetőség, hogy bármilyen dinamikus zenei aláfestést kapjon, ha megpróbáljuk illusztrálni, mi zajlik a ládán kívül. Ahogy a rendező jellemezte: olyan, mint ha Indiana Jones lenne egy koporsóban. Egy sima akciófilm.

         - Másik népszerű műved „A gyilkos médium”-hoz kapcsolódik, melyet szintén Rodrigo Cortés rendezett. Vele a „Dirt Devil” című rövidfilm óta együtt dolgoztok. Hogy alakult ki ez a munkakapcsolat?

         - Rodrigóval már a „Dirt Devil”-t megelőzően, a „The Contestant” című legelső filmje óta együtt dolgozunk. Nagyon jó barátok vagyunk, abszolút értjük, mit akar a másik, és megpróbálunk merész dolgokat művelni merész projektekkel. Ez a párosítás a legtöbb esetben működik. Minden készülő produkciónál részt vesz a zene megalkotásában.

         - A filmes megbízások mellett különböző sorozatok zenéi is a te nevedhez fűződnek („Génesis, en la mente del asesino”, „Pirates”, „Hospital Central”). Miben más egy televíziós projekt aláfestésének elkészítése?

         - Bár a televíziózás valóban más, mint egy egész estés mozifilm, de csak néhány elemében. A folyamat ugyanaz: megkapok egy epizódot, megírok pár témát, amelyeket aztán további részeknél is felhasználhatok, ugyanakkor a stúdió (a sajátom) ugyanaz, a számítógépes eszközök és samplerek is és így tovább.

         - Melyik az eddigi legkedvesebb munkád?

         - Nem különösebben foglalkoztam ilyen szempontból a zenéimmel. Mindegyikben rengeteg munkám van. Talán az „Élve eltemetve” score-ja. Egy efféle filmhez különösen nehéz volt aláfestést komponálni.
         Köszönöm, és üdvözlöm az olvasóitokat!

         Victor Reyesről bővebben a szerző hivatalos honlapján tájékozódhatnak az érdeklődők.















    A képek a "Grand Piano" zenei felvételein készültek.
    2014. március 30.
    English version








        Vissza az interjúkhoz

    További kritikáink
  • Bad Boys for Life
  • The Final Countdown
  • Mandy
  • The Aeronauts
  • Star Wars: Episode VIII - The Rise of Skywalker
  • Star Wars: Episode VIII - The Last Jedi
  • Bosch
  • Jerry's Recall
  • Home Alone
  • The Dark Crystal: Age of Resistance - Vol. 1
  • Robocop
  • Charlies Angels
  • Dick Tracy
  • Rambo: Last Blood
  • Attila

  • Filmzenékről röviden
  • Bodyguard
  • Searching
  • How the Grinch Stole Christmas!
  • Isle of Dogs
  • The Ritual
  • A Wrinkle in Time
  • Geostorm
  • Death Wish
  • Fifty Shades Freed
  • Darkest Hour

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Dark
  • Bright
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III

  • Interjúk
  • Hrutka Róbert: Szívvel-lélekkel
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A The Man in the High Caslte zenéje
  • A Terminátor-filmek zenéje
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi

  • További írásaink
  • A Filmzene.net jövőjéről...
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam