"Amikor filmzenét írok, zenével próbálok elmesélni egy történetet. Néha szó szerint történetet mondok, úgyhogy az egész nagyon direkt."

     Daniel Richard Elfman néven született 1953-ban. Apja tanító, anyja pedig novellaíró, aki Emmy-díjat kapott egyik tv-filmhez írt forgatókönyvéért. Elfman gyermekkorát Los Angelesben töltötte, 18 éves korában viszont bátyjával, Richarddal együtt Franciaországba költöztek. Beiratkozott egy színjátszókörbe, ahol a nagyzenekar által használt hangszerekkel sikerült megismerkednie. Öt évvel késõbb Afrikába ment, ahol szintén jövõjét meghatározó zenei tapasztalatokat szerzett, s onnan végül visszatért az Egyesült Államokba.
     1980-ban az akkorra már rendezõként tevékenykedõ testvérével, Richarddal együtt kezdett el dolgozni a "Forbidden Zone" címû filmen. 1984-ben két produkcióhoz írt betétdalokat, ám ott nem eredeti nevén, hanem mint Oingo Boingo tûnt fel ("Sixteen Candels" és a "Surf II"). 1985-ben élete elsõ nagy filmjéhez a "Pee Wee's Big Adventure"-höz írt zenét ("Pee Wee nagy kalandjai"), mely egyúttal Tim Burton elsõ rendezése is volt. Ekkor alapozódott meg a barátság Burton és Elfman között, mely a mai napig is tart, és azóta Elfmant Burton "házi zeneszerzõjének" tekintik. Következõ ismertebb munkája a "Beetlejuice", amely produkció - Harry Belafonte dalaival kombinálva - hatalmas sikert ért el, s végleg megalapozta karrierjét.
     Mostanra Elfman egy összeszokott, dinamikus csapatot tudhat maga körül, s csak velük dolgozik együtt. Emmy-díjat kapott az 1989-es "Batman" fõtémájáért, mely egyike Elfman örök zenéinek. A sötét képi világhoz komponált zenéje kifogástalanul illik a filmhez, fõmotívuma remekül megállja a helyét önállóan is, így tehát nem csoda, hogy felkeltette a kritikusok figyelmét. Mûveinek egyedi vonásai miatt hamar az elit zeneszerzõk csapatába került. Következõ évben ismét olyan zenét írt, ami azóta unikummá vált: az "Edward Scissorhands" ("Ollókezû Edward") címû mûvének "The Grand Finale" címet viselõ tételét az év legjobb zenéjeként emlegetik. Sorban vállalta el a számára legmegfelelõbb hangulatú produkciók zenei aláfestéseit, a groteszk fekete humorral fûszerezett mûvei közül pedig a "The Nightmare Before Christmas" ("Karácsonyi lidércnyomás") lett az egyik legkiemelkedõbb, mely musicalszerû filmzenében a dalokat is maga írta, mindezen felül pedig Jack Skellington énekhangját kölcsönözte.
     Dolgozott együtt Brian DePalmával ("Mission Impossible"), Sam Raimivel ("Darkman", "Army of Darkness" - "A sötétség serege", "Spiderman" - "Pókember"), Peter Jacksonnal ("The Frighteners" - "Törjön ki a frász!"), Gus Van Santtel ("Good Will Hunting"), vagy Warren Beattyvel ("Dick Tracy"). 1996-ban egykori iskolatársa által rendezett "Freeway" ("Pokolsztráda") címû filmhez elfogadta a felkérést, ám fizetésként csak egy dollárt kért. Elfman nem csak az általa mûvelt zenei stílus felé mutat érdeklõdést, hanem rock világa iránt is. Munkásságában mindig benne van az újítás, frissesség. Mostanában képregényadaptációkhoz ír zenéket, mint a "Men in Black" ("Sötét zsaruk"), vagy a "Hulk". Két Oscar-jelölést tudhat magáénak ("Good Will Hunting", "Big Fish" - "A nagy hal"), de amennyire elképesztõ egyénisége a mai filmzeneszerzésnek, éppolyannyira különc is, s ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 2004-ben az Akadémia ceremóniájára -jelölése ellenére- el sem ment.
     Danny Elfman pillanatnyilag a legegyénibb hangzásvilággal rendelkezõ zeneszerzõje Hollywoodnak, kinek neve lassan egybefonódik a képregényadaptációkkal és misztikus fantáziafilmekkel, noha drámai zenékben is fantasztikus produkciókat tudhat maga mögött ("Sommersby" vagy "Dolores Claiborne"). 2003-ban feleségül vette Bridget Fonda színésznõt, s azóta már született egy gyermekük is.

Kulics László