THE FAST AND THE FURIOUS: TOKYO DRIFT (2006)
Halálos iramban: Tokiói hajsza
zene: Brian Tyler
vezényel: Brian Tyler
kiadás éve: 2006
kiadó: Varése Sarabande
játékidő: 63:53
A jó kocsik és a féktelen száguldás szerelmesei számára készített "Halálos iramban" című alkotás, illetve folytatásának közönségsikerein felbuzdulva a "Halálos iramban: Tokiói hajszá"-val a Universal Pictures gárdája immáron harmadjára igyekszik a sebesség megszállottjait a vásznak elé csalogatni. A recept egyszerű, hiszen a csillogó járgányok a köréjük épített, nem éppen fantáziadús forgatókönyvet, illetve a szereplőgárda színészi képességeinek hiányosságát a célközönség számára remekül feledtetik. A tipikusan sablonos folytatás elkerülésére törekedve Justin Lin rendező és gárdája a helyszínt, illetve a versenyzési stílust egyaránt megváltoztatta. Ez utóbbi vezetéstudományt fitogtató irányzat a címből is kitűnő drift, ami nem más, mint az autó tökéletes uralásának és irányításának látványos bemutatása úgy, hogy a gépjármű lehetőség szerint egy pillanatig se haladjon a szokásos módon - azaz egyenesen. A lényege, hogy az autó hátulját a túlkormányozottságból adódó kitörésekor a kanyarban csúszásban kell tartani anélkül, hogy a jármű megtapadna. A drift kifejezetten a hátsó kerekes meghajtással rendelkező kocsik, illetve azok sofőrjeinek művészete. S hogy mindezen tudományról hőseinknek miért pont Tokióban kell számot adniuk? A válasz egyszerű: ez a fajta őrület a '60-as évek során jelentkezett először Japánban, és népszerűsége azóta is töretlen.
Brian Tyler neve eme szériával egyszer már némileg összefonódott, ugyanis a "Halálos iramban" zenéjének összeállítása során - több más előadó mellett - a fiatal komponista 1999-es "The 4th Floor"-jából is válogattak be tételeket BT eredeti filmzenéje mellé. Azonban Tyler mostani jelenléte nem ennek köszönhető, hanem a taiwani származású rendezőnek, akivel először a DVD-n már hazánkban is kapható, "Annapolis - Ahol a hősök születnek" című katonai filmben dolgoztak együtt. Mikor legújabb rendezésének muzsikájára terelődött a szó, a korábbi együttműködésből adódóan Lin magabiztosan tárcsázta a szerző számát.
Tyler elfogadta a felkérést, s míg Linék a forgatásokon - melynek során egyébként több mint száz autót törtek szét -, valamint az utómunkákon múlatták napjaikat, addig ő a megfelelő hangulat megteremtésén töprengett. Az eredetileg csak 12 percnyi score-ra szerződött komponista végül egyórányi zenét szerzett, mellyel a versenyek tempóját és hangulatát igyekezett tükrözni egy 64 fős zenekar játékával, amit markáns rockzenei elemekkel ötvözött. Ez utóbbi munkafázishoz egyébként Tyler a Guns N' Roses gitárosát, Slash-t, is bevonta a munkálatokba. A komponista elmondása szerint ez volt az egyik legnehezebb filmzenéje, ugyanis jó szokásához híven a zene megírása és felvezénylése mellett jó pár hangszeren (például: gitár, szintetizátor, dobok) is maga játszott, továbbá a hanganyag mixelésébe is belefolyt (a 2002-es "Bubba Ho-tep"-nél szintén hasonló helyzetben volt). Így Tyler kénytelen volt a saját stúdiója, illetve az Eastwood Scoring Stage között úgy ingázni, hogy közben mindig más tisztet töltött be.
A "The Fast and the Furious: Tokyo Drift" című hétperces tételben minden benne van, amit erről a zenéről tudni érdemes. A remek dallamú akciótétel, és annak összekötései az első pillanattól kezdve felismerhető, tyleres nagyzenekari játékon alapulnak, amire rockos, illetve némileg drum & bass-es elemek épülnek (az itt felcsendülő, pörgős akciótémák később a "DK vs. Han"-ban, valamint a "Downtown Tokyo Chase"-ben egyaránt megjelennek). Bár a score beharangozójából sejtettem, hogy majdan a film által megkövetelendő "zúzással" találom szemben magamat, elsőre mégis meglepődve, összevont szemöldökkel hallgattam végig az albumot. Minthogy tőlem messze állnak az ilyen jellegű muzsikák, a "Saucin", továbbá a "Mustang Nismo", a "Welcome to Tokyo", a "Sumo" (ez utóbbi háromban hallható egyébként Slash gitárjátéka) és társaik számomra a hallgatható kategórián kívül esnek. Ugyanezt a tesztközönség másként gondolta: minthogy elég jelentős szerepet kapott a rockos hangzás, pár, az ilyen műfajt igencsak előnyben részesítő ismerősömnek megmutattam a lemezt, akik azonban jobbára ezeket a részeket emelték ki pozitívumként - ám ezen nem csodálkoztam.
Szerencsémre az albummal történő ismerkedés során olyan momentumokra is sikerült ráakadnom, melyek titokzatosságukkal, lágyságukkal, ha nem is elsőre, de többszöri hallgatást követően felhívták magukra a figyelmemet. Ide sorolhatók az olyan feszültebb pillanatokat idéző, lassú vonós- és csipetnyi gitárjátékokból álló tételek, mint a "Preparation", az "N20", az "Underground", az "Empty Garage", a "Journey Backwards", vagy éppen a "Shaun's Crazy Idea". Ehhez hasonlókat egyébként az "Annapolis", valamint a "Paparazzi" score-jában már hallhattunk.
Zenei ízlésem miatt - ami jelen esetben némileg hátránynak számít - mindössze négy olyan tételt találtam, mely felhőtlen örömöt okozott számomra. Ezek közül három ("Neela Drifts", "I Gotta Do This", "Neela") a Nathalie Kelley által alakított Neela kellemes gitárpengetős főtémájának variációja, a negyedik pedig egy tisztán szimfonikus darab, a "Symphonic Touge". Ez utóbbi lényegében a "The Fast and the Furious: Tokyo Drift" című tétel nagyzenekari változata, ahol Tyler hozza a tőle megszokott színvonalat, így nem okozott vele csalódást. A szerző a track utolsó negyedében hallható, lassú motívumok felsorakoztatásának kíséretében búcsúzik el hallgatójától.
Brian Tyler legújabb, többféle hangzást összemosó filmzenéjét leginkább Trevor Rabin "Gone In 60 Seconds"-éhez, a Mark Mancinával közösen írt "Con Air"-jéhez, illetőleg Hans Zimmer "Mission: Impossible 2"-jának egyes részeihez tudnám hasonlítani - persze mindezek csupán hangulati egyezések, nem átemelések. Tyler ezzel egy némileg ismeretlen arcát mutatta meg számomra, ám remélem, hogy ezt a jövőben ismét elrejti előlem - legalábbis egy darabig. Mindazonáltal akik az imént felsorolt zenéket kedvelik, azoknak szinte biztos, hogy ez a korong (melyen egyébként egy elenyésző hányadot leszámítva az összes elhangzó instrumentális tétel szerepel) is kellemes órát fog okozni.
A Varése Sarabande igencsak kitett magáért, ugyanis egy nem túl terjedelmes, ám annál informatívabb, teljesen színes füzetecskét csomagolt az amúgy is több mint egyórányi játékidővel rendelkező kiadvány mellé, melyben a filmből származó képek mellett Tylert láthatjuk munka közben, illetve Slash társaságában is - ez utóbbi érdekessége, hogy szerzőnk a Guns N' Roses gitárosa mellett állva AC/DC-s pólót visel. Magát az összképet tehát nem érheti rossz szó, csak azt sajnálom, hogy emellé nem kaptam számomra emészthető muzsikát. Majd legközelebb...
Kulics László
2006.08.16.
Tracklista:
1. Touge (0:46)
2. The Fast and the Furious: Tokyo Drift (7:05)
3. Saucin' (4:28)
4. Neela Drifts (3:27)
5. Preparation (1:10)
6. N2O (0:49)
7. Mustang Nismo (2:21)
8. Underground (1:33)
9. Hot Fuji (1:55)
10. This Is My Mexico (1:23)
11. Welcome To Tokyo (1:54) *
12. DK vs. Han (3:32)
13. Downtown Tokyo Chase (2:23)
14. Aftermath (1:22)
15. Empty Garage (1:01)
16. DK's Revenge (1:09)
17. Journey Backwards (0:58)
18. Sumo (1:37)
19. Shaun's Crazy Idea (2:44)
20. Dejection (1:12)
21. Kamata (1:32)
22. Two Guns (1:29)
23. I Gotta Do This (1:14)
24. Megaton (2:16)
25. Neela Confronts DK (1:47)
26. Winner ... Gets ... Me (1:21)
27. War Theory (1:54)
28. I Don't Need You To Save Me (0:57)
29. Neela (1:44)
30. Symphonic Touge (6:50)
* írta: Slash & Brian Tyler
|
|
