Az Ideglelés indította el a "talált felvételes" filmek sorát, és ugyan hosszú idõ telt el a bemutatásának éve, azaz 1999 óta, a jellemzõen alacsony költségvetésnek köszönhetõen a zsáner azóta is él - még ha virulásáról már rég nem beszélhetünk. A Keresés, valamint hasonló, rövidesen valószínûleg már ömlesztve érkezõ társai némileg ezt az ötletet modernizálták azzal, hogy a cselekményt kizárólag laptop kijelzõje, monitor, tévéképernyõ és hasonló eszközök képének közvetítésével látja a nézõ. A korábban csak rövidfilmekben utazó Aneesh Chaganty alkotása képes másfél órán át élettel, sõt izgalmakkal megtölteni a böngészõk keresõmezõi, a különféle weboldalak és alkalmazások világát. Sõt, miközben egy feldúlt apa (a meglepõen jól helytálló John Cho) virtuális térben folyó nyomozását figyelhetjük eltûnt lánya után, a Keresés futólag érinti még a valódiaktól messze álló Facebook-barátságokat, a felnõtt fél részérõl tévesen a lehetõ legtökéletesebbnek látott szülõ-gyermek kapcsolat törékenységét, illetve a 15 századmásodpercnyi hírnévért zajló visszataszító lájkvadászat jelenségét is.

    A direktor és a komponista, Torin Borrowdale ismeretsége 2012-ig, Chaganty egyik rövidfilmjéig nyúlik vissza, s eddigi négy együttmûködésük alapján egy stabil rendezõ-zeneszerzõ páros van kialakulóban. Borrowdale-hez az az érdekesség köthetõ, hogy bár egy filmzeneszerzõrõl van szó, ráadásul pályája elején járóról, mégis az elsõ, még a Keresés soundtrackje elõtt megjelent albuma a szólólemeze lett: a "Blue Mountain" a nem szimfonikus, de ahhoz hasonló hatást keltõ szoftverhangszeres muzsikák egyik jól sikerült darabja. Mivel a Keresés költségvetése mindössze egymillió dollár volt, nagyzenekar szóba sem jöhetett, de a téma is szinte megkövetelte a digitális hangzást, melynek némileg illeszkednie kellett a filmben felbukkanó, a számítógépes korszak jellegzetességeinek számító hangokhoz is.
    A mûvész meghálálta a lehetõséget, hogy életében elõször egy mozifilm aláfestését jegyezheti, és egy bravúros nyitányt hozott össze, melyre 2018 egyik legemlékezetesebb darabjaként gondolhatunk; gyaníthatóan sok nézõt megfogott vele. A zongorára és digitális vonósokra épülõ "New User" egy igazi érzelmi hullámvasút, egy vérbeli filmzenei sláger: kedvesség, vidámság, felszabadultság, játékosság és könnyfakasztó dráma követik benne egymást, annak megfelelõen, ahogy a kezdõ jelenetsorban, mintegy a Fel! emlékezetes bevezetõjének élõ szereplõs verziójaként, egy háromtagú család tragédiába futó életének szemelvényeit látjuk. Mivel a történet mozgatórugója az apa lánya iránti szeretete, így nem meglepõ, hogy a kiadvány legerõsebb pillanatai az érzelmesebb trackek közül kerülnek ki, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a thrilleres mozzanatok kifogtak volna Borrowdale-en. A nyomozást sokszor sejtelmes, néhol pulzáló elektronikus hangulatképek kísérik, melyek összességében nem annyira jellegzetesek, könnyen visszaidézhetõek vagy egyéniek, hogy a score-t külön hallgatva beugorna róluk valamelyik jelenet, ám atmoszférájukkal nemcsak jól illeszkednek a képsorokhoz, de nemegyszer képesek a feszültségre is ráerõsíteni. Mindezek fényében kijelenthetõ, hogy a szerzõ egy olyan mûvet komponált, mely akár belépõként is szolgálhat az igényesebb tévésorozatok vagy épp a Keresésénél valamivel nagyobb költségvetésû, modern hangvételû score-t igénylõ filmek világába.


     Kiemelkedõ tételek: New User, 4 Hours of Peaceful and Relaxing Instrumental Music, #FindMargot, Kim_Home_Videos, Breaking News, Epilogue, Searching End Titles

Bíró Zsolt
2019.01.08.