Volt idõ, amikor Tom Clancy minõségi könyveket írt, egyedül, és talán még kevéssé a megtöltendõ oldalszám érdekelte, amely után fizeti kiadója. Ebbõl a koraibb idõszakából származik a "Vadászat a Vörös Októberre" címû mûve, amelybõl a máig legsikeresebb moziadaptációt készítette el John McTiernan rendezõ. A történet szerint Marco Ramius szovjet tengeralattjáró-parancsnok (Sean Connery) hajójával, a csúcstechnikájú Vörös Októberrel dezertál egy hadgyakorlat közben, és az USA partjai felé veszi az irányt. Az egész orosz flotta üldözõbe veszi a szökevényt, az amerikaiak viszont (nem tudván Ramius szándékáról) fenyegetésnek veszik mindezt. Az egyetlen remény a békére és a csavaros történések megoldására pedig - ahogy az lenni szokott - Jack Ryan (Alec Baldwin) a CIA fiatal elemzõje.

     McTiernan eredeti elképzelése szerint a film nagyobb politikai tartalommal bírt volna, ám a készülõ produkciót ebbõl a szempontból a Szovjetunió felbomlásával áthaladta a történelem. A népszerû amerikai fantázia a sosem létezõ orosz csodafegyverekrõl inkább egy misztikus és szórakoztató látomás ebben a moziban, mintsem egy valós fenyegetés. Ezen gondolat mentén indult el Basil Poledouris is, aki hamar jó munkakapcsolatot alakított ki McTiernannel, miután az a "Robotzsaru" score-ját hallva maga mellé szerzõdtette a komponistát. A kész témákat Poledouris zongorán játszotta le elõször a rendezõnek, aki miután jóváhagyta õket, jelen is akart lenni a zenei felvételeken.
     Hans Zimmer "Crimson Tide"-jával ellentétben tehát Poledouris zenéjében a tengeralattjáró nem magasztos, hazafias harci eszköz, hanem maga a víz alatt lopakodó halál. A visszhangos, sokszor minimalista hangszerelés és a pulzáló, feszültségnövelõ elektronika mind-mind ezt az elképzelést hivatottak alátámasztani. A Mester úgy is jellemezte találóan a "The Hunt for Red October"-t, mint "Herrmann-stílusú alkotás orosz felhangokkal", illetve "Rahmanyinov tengerre száll" - utalva egyik kedvenc huszadik századi orosz komponistájára.

     A score egyik legnagyszerûbb tételével ("Main Title / Hymn to Red October") indít a rövidke album, az orosz férfikórus teljes erõvel adja meg a nyitó képsorok alaphangját, amint az anyaföldtõl búcsúznak énekükben, a képen pedig a Vörös Októbert látjuk, amint kifut a tengerre. Poledouris nem tréfált, amikor oroszos zenét ígért, és ez a szerzemény mind a stúdiót, mind a rendezõt meglepte. Elõbbi a közönség esetleges negatív reakciójától félt alaptalanul, viszont McTiernan odáig volt a gyönyörtõl, és elhatározta, hogy a tétel a Jack Ryant bemutató képsorok alatt is folytatódik majd, jelezvén a nézõk tudatalattijának az amerikai partok felé folyamatosan közeledõ fenyegetést.
     A "Nuclear Scam"-ben és "Putin's Demise"-ban aztán halljuk végre a mûvész védjegyét képezõ sajátos elektronikus hangzást. Michael Boddicker szintetizátor-zenéje a "Robocop" felvételéhez hasonlóan itt is élõben adódott hozzá a zenekar játékához, és ha kellett, a billentyûs reagálni tudott azonnal a többi elõadó minden rezdülésére.
     Poledouris a film tempóját nem kívánta a zene által növelni. A gyakran jelen lévõ (hol oroszos, hol pedig nem) kórussal viszont folyamatosan elénk festi a tengeralattjáró méretét és fenyegetõ mivoltát. Így mi sem egy pár méteres makettet, hanem egy 175 méter hosszú Tájfun-osztályú szovjet acélcápát látunk, amint lavírozik egy vízalatti szoros sziklafalai között ("Red Route I"). Impresszív, szinte vallásos áhítattal töltõdnek meg a képsorok. Mindez nem véletlen, hisz a szerzõ - mint a tengernek szenvedéllyel adózó mûvész - szívében különleges helyet foglalt el a projekt.

     Az oroszosan puritán körítésû album megvétele leginkább a jelen cikk írójához hasonló elvetemült Basil Poledouris-rajongóknak ajánlható, mivel a film teljes zenei anyaga jelentõsen alulreprezentálva került a CD-re. A korong a maga fél órájával véget ér, mire észbe kapnánk. A "The Hunt for Red October" tipikusan az a score, amibõl a hosszú, véget érni nem akaró tételek keverése és kiadása lett volna egészséges. Ismét a magas zenekari díjak a magyarázat a sovány játékidejû kiadványra, és sajnos ismerve az MCA kiadót - amely örökre ráült egy-egy zene jogaira, lásd a "Vissza a jövõbe" elsõ részének mindmáig kiadatlan score-ját is - nincs rá sok remény, hogy hivatalos és hosszabb formában a boltok polcaira kerül majd a jövõben a film aláfestése. Így nyolc pontot adok az albumra, pedig a film alatt hallható muzsika megér egy kilencest is...

Berkes Zsolt
2007.11.08.

Tracklista:   1. Main Title / Hymn to Red October (Voctober) (5:04)   2. Nuclear Scam (7:17)   3. Putin's Demise (0:54)   4. Course Two-Five-Zero (0:21)   5. Ancestral Aid (2:10)   6. Chopper (2:52)   7. Two Wives (2:41)   8. Red Route I (3:28)   9. Plane Crash (1:46) 10. Kaboom!!! (3:15)

TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK: Bíró Zsolt Dobrosi Tamás Emesz Csaba           nem értékelte Gregus Péter Kulics László Szabó Csaba Tihanyi Attila KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK: Clear and Present Danger Crimson Tide Robocop (The Deluxe Edition) Starship Troopers