THE HAND THAT ROCKS THE CRADLE (1992)
A kéz, amely a bölcsőt ringatja
zene: Graeme Revell
vezényel: Tim Simonec
kiadás éve: 1992
kiadó: Hollywood Records
játékidő: 38:46
Graeme Revell feltörekvő komponistaként a szokásos szamárlétrán haladt felfelé, míg 1992-ben a "Halálos nyugalom"-hoz hasonlóan egy röpke időre ismét szélesebb körben magára nem vonta a figyelmet: az átlagos thrillereket és horrorfilmeket (például a "Gyerekjáték 2.") "A kéz, amely a bölcsőt ringatja" követte, melynek aláfestésével a kritikusok elismerése mellett, az ASCAP-ét is kivívta. Hogy miért csupán egy röpke időre? Azért, mert bár a szerző egyik legtematikusabb, legpopulárisabb hangzásvilágú score-járól van szó, valamilyen oknál fogva - a filmhez hasonlóan - záros időn belül feledésbe merült, s a nagyobb filmzenés portálok is jobbára csak említést tesznek arról, hogy ilyen is létezik Revell filmográfiájában, részletesebb ismertetőbe azonban nem bonyolódtak bele.
Curtis Hanson ("Szigorúan bizalmas") régimódi thrillerek hagyományain alapuló alkotása egy özvegyasszony (Rebecca De Mornay) bosszúvágyáról szól, melyet a kedves, kiegyensúlyozott, és a gyerekekért hihetetlenül rajongó dadus, Peyton Flanders álcája mögé bújva igyekszik beteljesíteni Claire Bartelen (Annabella Sciorra). A Bartel család második gyermeke születése után úgy dönt, hogy dadust fogad, aki a nevelésben és a háztartás vezetésében egyaránt segítségükre lesz majd. Peyton személyében úgy tűnik, hogy meglelték az ideális pótmamát: segítőkész, és még a gyerekek is hamar megszeretik, ám idővel kiderül, hogy viselkedése csupán látszat. Valódi célja az, hogy a családja haláláért felelősnek tartott Claire-en bosszút álljon, akitől azt akarja elvenni, ami a legdrágább számára: a férjét, a gyermekeit, s az életét...
Még mielőtt belemerülnék abba, mi is található a lemezen, s elkezdeném meggyőzni a kedves olvasót arról, hogy miért érdemes meghallgatni ezen score-t még akkor is, ha valaki zsigerből utálja Revellt, egy fontos dolgot ki kell emelni, ami nem más, mint a mű velejét, s legszebb pillanatait magában foglaló főtéma ("Main Title (The Home)"). Hogy miért? Mert ez nem Revell szerzeménye, hanem W. S. Gilbert és Arthur Sullivan kétfelvonásos operadarabjának, a "Penzance kalózai"-nak "Poor Wand'ring One" című dalának (mely a filmben és jelen korongon egyaránt megtalálható) adaptációja. Ennek felhasználása Hanson ötlete volt, aki úgy vélte, dallama nagyzenekarra átültetve remekül tükrözi majd a De Morney karaktere által sugallt hamis biztonságérzetet. Komponistánknak tehát a fő motívumon nem sokat kellett gondolkodnia, rá mindössze annak áthangszerelése hárult, amit Tim Simonec-kel közösen oldott meg, mondhatni hibátlanul. Revellnek így több ideje jutott a zene apróbb részeire, valamint a főtéma ízléses variálásaira, melyek olyannyira jól sikerültek, hogy még a legkellemesebb momentumok is magukban hordozzák Peyton keserűséget, s féktelen bosszúvágyát.
Az albumra a film kronológiájának megfelelően kerültek fel a tételek, ezáltal remekül visszaadják a cselekmény alakulását. A lassabb, ringatódzóbb részeknél a hegedűk mellett fontos szerepet kapott a fuvola, a zongora, a csőharang, valamint a magas szólamú csilingelések, melyek hűen tükrözik, hogy a bonyodalmak egy ártatlan kisded körül zajlanak. A főtémából táplálkozó "Peyton and Baby Joey"-t a "Solomon" követi, amely éppoly egyszerűséget közvetít, mint amilyen az Ernie Hudson ("A holló", "Kongó") által alakított fogyatékos kertész karaktere. A bonyodalmak gyűrűzése a "Marlene's Discovery"-vel veszi kezdetét: az itt hallható remek vonós- és sípfutamok a "Claire Investigates" végén néhány másodperc erejéig, immáron zaklatottabb formában térnek vissza. Innentől kezdve az elején lágy dallamokat szolgáltató zenekar a mély rezesek, a határozott üstdobok, és a szituációnak megfelelően zaklatott vagy éppen vékony, magas hangú vonósokkal követi nyomon a Bartel család tagjainak eszmélését (erre hallhatunk példát a "You're Not My Mommy"-ban is).
A záróképeket a "Solomon's Baby" - "End Credit Medley" - "One Family Again" trió támasztja alá, melyekben az összes fontosabb zenei momentum visszatér, a sötétebb részek azonban mindössze néhány taktus erejéig jelennek meg, amivel a veszély elmúlása ellenére is azt az érzést keltik a hallgatóban, hogy nem árt résen lenni.
A két operarészletet leszámítva alig több mint harmincpercnyi instrumentális zene került fel a lemezre, ám az tulajdonképpen az összes lényeges darabot magában foglalja, így tartalmilag nem sok panaszra ad okot a Hollywood Records kiadványa (bár a hozzá járó füzetecske igen egyszerű). Amellett, hogy a leghangzatosabb tétel nem Graeme Revellhez fűződik, a fenti pontszámot reálisnak tartom, és némiképp értetlenül állok az előtt, hogy a score ily méltatlanul merült homályba a hozzá tartozó filmmel együtt. Aki kedveli az olyan igényes thrillerzenéket, amilyen például Howard Shore-tól "A bárányok hallgatnak" kísérője is, annak a "The Hand That Rocks the Cradle" kötelező vétel - igaz, drámai hangulatából adódóan ez sem azok közé sorolható, melyeket bármikor szívesen hallgat meg az ember.
Kulics László
2009.01.08.
Tracklista:
1. Main Title (The Home) (2:52)
2. Poor Wand'ring One (2:55) *
3. The Miscarriage (2:19)
4. Peyton and Baby Joey (1:30)
5. Solomon (3:15)
6. Oh Dry the Glist'ning Tear (3:10) *
7. Marlene's Discovery (3:21)
8. The Greenhouse Affect (2:55)
9. Claire Investigates (3:53)
10. You're Not My Mommy (4:55)
11. Solomon's Baby (2:17)
12. End Credit Medley (2:20)
13. One Family Again (2:52)
* írta: W. S. Gilbert, Arthur Sullivan
|
|
