Filmzene.net - Terence Blanchard (biográfia, filmográfia)

TERENCE BLANCHARD
született: 1962. március 13., New Orleans, Egyesült Államok
iskolája: Rutgers University, New Jersey
Hollywood nemcsak kimondottan filmzeneszerzők számára kínál lehetőségeket, hanem olyan, egyéb műfajokban alkotók számára is, akikkel kapcsolatban a saját területükön elért sikereik okán a filmkészítők úgy vélik, hogy az ő kézjegyük nemcsak egy betétdal erejéig válna az adott produkció hasznára, hanem az instrumentális aláfestés egészében is. Ily módon találkozhatunk a score-ok esetében kiegészítő vagy önálló zenészként, illetve előadóként például Eric Claptonnal, Yo-Yo Mával, Ry Cooderrel vagy Terence Blancharddal is, aki a jazz világából nyergel át időnként a mozgóképekhez, ahol sikerét nemcsak a kritikusi elismerések jelzik, hanem a Golden Globe- és Grammy-jelölések is.
Jazztrombitás, zeneszerző, hangszerelő és karvezető: ez állhatna Blanchard névjegykártyáján, amelyre azonban minden bizonnyal semmi szüksége, hiszen a jazz világában éppúgy ismertnek számít, mint a Broadwayn és az Álomgyárban. A művészt már igen fiatalon magával ragadta a muzsika szeretete, ami nem meglepő, hiszen a jazz bölcsőjeként is ismert városban, New Orleansben látta meg a napvilágot, s itt is nőtt fel. Tanulmányait követően, tizenkilenc éves korában jelentkezett a jazzveterán Art Blakey által alapított Jazz Messengershez, s tizenöt évet töltött New Yorkban, majd visszatért szülővárosába, ahol már elismert zenészként építhette tovább karrierjét. A jazz világában való tevékenységéért öt Grammy-díjjal jutalmazott zenész eddig harminckilenc album készítéséből vette ki a részét, melyek között kollaborációs kiadványokat éppúgy találhatunk, mint szóló korongokat - utóbbiakból az elsőt 1991-ben jelentethette meg a Columbia Records jóvoltából.
Blanchard számára a New Yorkban töltött időszak során nyílt alkalom belekóstolni a filmgyártásba: 1990-ben Spike Lee "Mo' Better Blues" című drámájánál működött közre először, ahol a főszereplőt, Denzel Washingtont tanította be a trombitaszólókra. Az egyik szünet alkalmával leült a zongorához, és egy dallamot kezdett el játszani, amire felfigyelt a direktor, s olyannyira elnyerte a tetszését, hogy megkérte, készítsen belőle egy olyan nagyzenekari adaptációt, melyet felhasználhatna filmjéhez. Szimfonikusokkal azonban egészen addig nem volt dolga, ugyanis számait döntően jazzbandák, illetve zongoristák adták elő, nem pedig zenekar. Ettől függetlenül igent mondott a feladatra, aminek eredménye az lett, hogy Lee számára ettől kezdve nem vált kérdésessé, kivel dolgozzon együtt produkcióinál. A direktor és Blanchard az 1991-es "Dzsungelláz - Jungle Fever" óta alkotnak elválaszthatatlan párost, s eddig több mint húsz produkciót (mozifilmet éppúgy, mint minisorozatot, dokumentum-, valamint rövidfilmet, illetve tévésorozat-epizódokat) készítettek, melyek közül a legismertebbeknek a "Malcolm X", "A belső ember - Inside Man", valamint "Az utolsó éjjel - 25th Hour" számítanak - utóbbi score-ját Golden Globe-ra is jelölték.
Lee alkotásai mellett számos más produkcióhoz is hívták már Blanchardot, így a vígjáték műfajában éppúgy kipróbálhatta már magát, mint az akció, a dráma, illetve a romantikus vonalon. Önálló megbízatásai mellett azonban számos alkalommal futottak be hozzá olyan jellegű felkérések is, ahol nem zeneszerzőként, hanem zenészként volt szükség tudására. Ezek eredményeként az ő játéka hallható többek között a "Zuhanás - Random Hearts"-ban (Dave Grusin), az "Igazság helyett - The Salton Sea"-ben (Thomas Newman), valamint "A hercegnő és a béka - The Princess and the Frog"-ban (Randy Newman) is.
Gazdag zenei pályafutásának színvonalas munkái nemcsak díjakat hoztak Blanchard számára, hanem olyan művészeti vezetői pozíciókat is, melyeket a Detroit Symphony Orchestra jazzsorozatánál, valamint a neves Thelonious Monk Institute of Jazznél tölt be. A filmzenei vonatkozásban Elmer Bernsteint, Thomas Newmant, Michael Kament, John Williamst és Jerry Goldsmitht egyaránt példaképének tekintő Blanchard szerint az aláfestések világában való sikeresség, valamint az állandó felkérések nemcsak a tehetségnek, hanem az alázatnak is köszönhetőek, mert aki ezen a téren nem az, azt idővel sikereitől függetlenül löki ki magából Hollywood. Erre annak ellenére ügyel jómaga is, hogy feltehetőleg ezen a porondon is mindaddig aktív marad, míg Lee filmeket készít, az évek során ugyanis a jazz mellett ezen irányzat is fontossá vált számára, s nem szeretné, ha kikerülne ebből a körből. Folyamatos fejlődéséért pedig mindig tesz valamit, mivel azt vallja, hogy az iskolapadon túl is elengedhetetlen a nyitott szemmel történő járás, és a tanulás annak érdekében, hogy eddigi eredményei a jövőben se fakuljanak.
Kulics László
Filmográfia:
2014: Black or White
2012: Red Tails
2010: Bunraku
If God Is Willing and da Creek Don't Rise (tévésorozat)
2008: Cadillac Records
Miracle at St. Anna
2007: Talk to Me
2006: Who the ... Is Jackson Pollock?
When the Levees Broke: A Requiem in Four Acts
Waist Deep
Inside Man
Independent Lens (tévésorozat)
2005: All the Invisible Children
Jesus Children of America
Heartless
Their Eyes Were Watching God
2004: Sucker Free City
She Hate Me
Negroes with Guns: Rob Williams and Black Power
Redemption: The Stan Tookie Williams Story
2002: 25th Hour
Dark Blue
Barbershop
Jim Brown: All American
People I Know
2001: Glitter
Original Sin
Bojangles
A Girl Thing
The Caveman's Valentine
2000: Bamboozled
The Truth About Jane
Navigating the Heart
Love & Basketball
Next Friday
1999: Summer of Sam
Having Our Say: The Delany Sisters' First 100 Years
A Saintly Switch
1998: The Tempest
The Color of Courage
Free of Eden
Gia
1997: Eve's Bayou
4 Little Girls
'Til There Was You
1996: Get on the Bus
1995: Clockers
The Promised Land
1994: Trial by Jury
Crooklyn
The Inkwell
Assault at West Point: The Court-Martial of Johnson Whittaker
1993: Sugar Hill
1992: Malcolm X
1991: Jungle Fever