"A múmia", illetve folytatásai nemcsak zenei szempontból figyelemre méltóak, hanem azon aspektusból is (függetlenül attól, hogy a második, illetve a harmadik rész mennyire osztotta meg a közönséget és a kritikusokat), miszerint képesek voltak visszahozni a vászonra a fáraókkal, elveszett városokkal, tevekaravánnal, valamint kincskereséssel fûszerezett egyiptomi világot, mely egy ideje kikopott a filmszínházakból. Nem mellesleg pedig az elsõ két kaland direktora, Stephen Sommers ezek révén vált egy csapásra a blockbusterek koronázatlan királyává olyan projekteket követõen, mint például a "Kísértethajó", a "Huckleberry Finn kalandjai" vagy a "Maugli, a dzsungel fia".
     A Brendan Fraser, Rachel Weisz, John Hannah és Arnold Vosloo fõszereplésével készült sorozatindító film a Universal 1932-es horrorklasszikusának adaptációjaként látta meg a napvilágot némi stílusváltással fûszerezve, hiszen az ijesztgetéssel ellentétben itt a látvány és a humor jutott nagyobb szerephez. Az ILM trükkcsapata korának egyik legprofibb látványorgiáját varázsolta a vászonra, és a kritikusok, illetve a közönség körében egyaránt sikert aratott produkció nemcsak a legjobb hang kategórián belüli Oscar-jelölésig jutott, hanem idõvel a Universal-kalandparkban is kapott egy részleget. A folytatásokban elõször az akkor még csak profi pankrátorként elhíresült Dwayne Johnsonnal bõvült a szereplõgárda, akivel aztán az itt megformált Skorpiókirály karakterre alapozva egy másik alkotásfolyamot is útjára indított a stúdió - ez szintén három történetbõl állt, ám csak az elsõben láthatjuk Johnsont -, míg a harmadik fejezetben már Jet Livel kerültek szembe hõseink Kínában (Evyt pedig nem Weisz, hanem Maria Bello alakította).
     Minthogy a muzsikákat minden esetben más komponista készítette témaátvételek nélkül, teljesen önálló alkotásokként jellemezhetõek. Míg az elsõ két rész aláfestésében a rezesek, az ütõsök és a kórus tették jellegzetessé, erõteljesebbé a kíséretet, addig a harmadik score-jának jellegzetességét a nagyzenekar szintetizátoros elemekkel való kiegészítése kölcsönözte. Közös bennük ugyanakkor az, hogy mindegyik esetben olyan mûrõl beszélhetünk, melyek nemcsak remekbe szabott kalandzenék, hanem motívumgazdagságuk révén rendkívül összetett, fülbemászó darabok, s ezekhez hasonlóakat napjainkban egyre ritkábban hallani. Párhuzamos bennük továbbá az is, hogy mindegyik jutalmazva lett valamilyen nevesebb gálán: míg Jerry Goldsmith "A múmiá"-hoz írt szerzeményéért BMI-díjat, valamint Saturn-jelölést kapott, addig Alan Silvestri "A múmia visszatér" score-jának köszönhetõen egy ASCAP-szobrot vihetett haza, Randy Edelman pedig a "A Múmia - A Sárkánycsászár sírjá"-nál történt közremûködéséért újabb BMI-díjjal gazdagodhatott.

THE MUMMY   (1999) A Múmia zene: Jerry Goldsmith      Az elsõ kaland aláfestése Jerry Goldsmithhez köthetõ, aki ezt megelõzõen a "Kísértethajó" címû akció-kalandfilmen dolgozott együtt Sommersszel. Noha "A múmia" számos jelenete humoros megközelítést kapott, Goldsmith muzsikájában ennek nyomát sem lelni, mivel a szerzõ egy arabos, észak-afrikai zenei hatásokat tükrözõ, dinamikus, minimális horrorral fûszerezett kalandmozis score-t komponált. Az aláfestés érdemei a témagazdagságban, a csodálatos dallamokban, illetve stílusában keresendõk, mely utóbbihoz hasonlóban már korábban is elmerült a szerzõ, hiszen például a "Masada" vagy "A szél és az oroszlán" esetében is komponált már ilyen, közel-keleti elemekkel kombinált epikus score-t. A zene minden percében magában hordozza a komponista két jellegzetes kézjegyét, vagyis az erõs és határozott ütõs szekciót, valamint a szintén karakteres rezeseket, melyek könnyedén repítik el a hallgatókat ebbe a mesés világba. Bár a muzsika remekül él együtt a képsorokkal, és önállóan is korrektül helytáll, a folytatással már nem a veterán szerzõt bízták meg. Ezzel kapcsolatosan kétféle elméletet lehet olvasni: az egyik teória szerint Goldsmith a kezdetektõl fogva élesen bírálta az alkotást, ami nem tetszett a készítõknek, így Sommersék úgy vélték, semmi értelme felkeresni õt az újabb résszel - túl azon, hogy ennek tükrében szinte garantált volt a komponista oldaláról történõ visszautasítás is. A váltás okát azonban többen nem ebben, hanem abban látják, hogy Goldsmitht rosszul érintették "A múmia" score-ját ért negatív kritikák, így nem kívánt újfent elmerülni Egyiptom világában.    Tovább...

THE MUMMY RETURNS   (2001) A múmia visszatér zene: Alan Silvestri      "A múmia" sikerén felbuzdulva a Universal illetékesei - Sommersszel egyetemben - úgy vélték, hiba lenne nem folytatni a történetet. A 2001-ben bemutatásra került "A múmia visszatér"-ben Rick, Ivy, Jonathan és Imhotep újfent összecsaptak a vásznon a folytatások esetében megfigyelhetõ "nagyobbat, jobbat, hangosabbat" receptnek megfelelõen, melynek az egyébként bevételi szempontból sikeresnek mondható film legszembetûnõbb hibáit köszönhetjük. A kasszasikerek esetében nem szokás váltogatni a komponistákat, hacsak valami komolyabb tényezõ nem indokolja azt, e csere azonban "A múmia"-széria esetében, a szaknyelven oly gyakran emlegetett "kreatív nézeteltérés" eredményeként elkerülhetetlen volt, így míg az elsõ felvonásához Goldsmith szolgáltatta az aláfestõ muzsikát, a folytatáson már Alan Silvestri dolgozhatott. Sommersszel még az egyeztetések legelején tisztázták, hogy Goldsmith egyetlen motívuma sem kerül átemelésre, a helyszínek és a stílus okán azonban elengedhetetlen volt a hasonló hangzásvilág megteremtése, lévén hõseink ezúttal is a legendákkal és múmiákkal teli sivatag homokjában járnak-kelnek. "Ez egy hatalmas vállalkozás volt. Ha jól emlékszem, a zenei felvételek végén jelezte nekem valaki azt, hogy hét perc körül maradt a film azon része, mely alá nem rögzítettünk muzsikát. De nem csodálkoztam rajta, hiszen egy ilyen jellegû produkció rengeteg teret enged meg számunkra, én pedig egyetlen zenei ziccert sem kívántam kihagyni" - nyilatkozta Silvestri, aki pályafutásának egyik legemlékezetesebb score-ját készítette el ehhez a produkcióhoz.    Tovább...

THE MUMMY: The Tomb of the Dragon Emperor   (2008) A Múmia - A Sárkánycsászár sírja zene: Randy Edelman      Hat évvel a második epizód után a stúdió illetékesei úgy érezték, ideje lenne egy újabb részbe belevágni a fejszét, ám "A Múmia - A Sárkánycsászár sírjá"-ban már nem a piramisok múmiái kerültek elõtérbe, hanem a Távol-Kelet, azon belül is Kína, melynek érdekessége, hogy ott nem szokás az embert mumifikálni, de persze az ilyen és ehhez hasonló apróságok eddig sem jelentettek akadályt a hollywoodi forgatókönyvírók számára. A direktori széket azonban ezúttal már nem Sommers, hanem Rob Cohen foglalhatta el, aki elsõ mozifilmje óta szinte kizárólag Randy Edelmannel dolgozott (hozzájuk fûzõdik például a "Sárkányszív", a "Daylight - Alagút a halálba" vagy a "xXx"), így már a komponista személyével kapcsolatos hivatalos bejelentés elõtt borítékolható volt, hogy a harmadik történet aláfestése is az õ tollából származik majd. "Nagyon jó dolog olyan direktorral dolgozni, aki a zenével kapcsolatban is teljes mértékben kompetens. Rob ilyen, emellett pedig örömmel veszi, ha ellátogatok a forgatásokra ihletszerzés céljából, s én is nagyon élvezem munkafolyamatom ezen fázisát. Mikor ellátogattam ’A Múmia - A Sárkánycsászár sírja’ felvételeire, és láttam a sírhely díszleteit, olyan érzéseket váltott ki belõlem, mintha filmen láttam volna" - mesélte a komponista, aki már a forgatás befejezése elõtt nekiállt a score-nak, majd az elkészült dallamokat, témákat hozzáigazította a kész anyaghoz. Talán ennek, a filmzeneszerzés jelenében nem megszokott hosszú idõintervallumnak köszönhetõ, hogy lényegesen több és jobban kidolgozott témák születtek, mint napjaink filmzenéinek többségéhez.    Tovább...

Kulics László
2013.10.20.