Attila, Isten ostora (2001)
Attila
- zene: Nick Glennie-Smith
- vezényel: Nick Glennie-Smith
- kiadás éve: 2001
- kiadó: Super Tracks Music
- játékidő: 74:11
Attila életéről, tetteiről képes krónikák, történelmi feljegyzések, képzőművészeti alkotások sokasága árulkodik, ugyanakkor néhány alkalommal a filmvilág is megemlékezett róla. A birodalmát hadjárataival folyamatosan bővíteni igyekvő király 1954-ben köszönt vissza először a mozivászonról, rögtön két filmben is: míg az Attilában Anthony Quinn, addig az Attila, a hunok királyában Jack Palance (Tango és Cash) alakította, de a híres magyar rockoperán alapuló Atilla, Isten kardjában is feltűnt Vikidál Gyula közreműködésével. Története ez idáig az ezredfordulón elevenedett meg utoljára a Universal és a USA Network összefogásával, valamint a többek között a Végállomás a Saber folyónált is jegyző Dick Lowry rendezésében tető alá hozott minisorozatban. A kétrészes Attila, Isten ostorában a címszereplőt megformáló, akkoriban még csak szárnyait bontogató Gerard Butler mellett olyan ismert karakterszínészek tűntek fel, mint Steven Berkoff (Beverly Hills-i zsaru), Andrew Pleavin (300), Powers Boothe (Sin City – A bűn városa) és Tim Curry (Stephen King: Az). A háromórás produkció Attila gyerekkorával indít, fókuszában azonban a trónra kerülése, hódításai, illetőleg meggyilkolásának előkészületei állnak, és bár napjainkban kivitelezése révén számos ponton megmosolyogtató (a Római Birodalom nagyságának gazdagon díszített, monumentális díszletek helyett szavak által történő illusztrálása éppúgy ilyen, mint a csekély létszámú statisztával felvett várostromok, csatajelenetek), összességében véve korrekt alkotásról beszélhetünk. Lowry filmjének jót tesz, hogy hemzseg az ármánnyal, becs-, hatalom- és/vagy bosszúvággyal vezérelt karakterektől, cselekedeteik ugyanis némiképp ellenpontozzák a látványvilágot, amit egy nagyobb költségvetés minden bizonnyal élvezetesebbé tett volna.
A filmet Litvániában forgatták, a zenei felvételek azonban hazánkban, a Magyar Rádió 22-es stúdiójában zajlottak a Budapest Film Orchestra, valamint a Honvéd Férfikar közreműködésével. "A hangmérnököm, Malcolm Luker korábban több alkalommal is dolgozott velük. Bár ez egy alacsony költségvetésű projekt volt, nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy sok nagyzenekarra épülő muzsikát kell tartalmaznia, le kellett tehát küzdenünk a büdzsé jelentette akadályokat, hogy rengeteg, gazdag hangzású zenét vehessünk fel. Malcolm ekkor javasolta azt, hogy menjünk Budapestre, ami bevált. Nagyon elégedett voltam" – foglalta össze a helyszínválasztás okát Nick Glennie-Smith, akinek nem ez volt az egyetlen látogatása nálunk, hiszen két évvel később a francia történelmi témapark, a Puy du Fou attrakcióinak zenéit is itt vette fel, s a Szabadság, szerelemmel kapcsolatos előzetes egyeztetések is Budapesten történtek.
A producerek három komponistát versenyeztettek, közülük pedig Glennie-Smith került ki győztesen, aki számára a filmbéli korszakhoz történő igazodás nem volt idegen, korábban ugyanis A vasálarcos és a Gladiátor esetében – ahol Hans Zimmer szárnysegédje volt – találta szembe magát hasonló feladattal. Mire a zeneszerző személye eldőlt, a film nyersvágása is elkészült, így a zeneszerző és a stáb nem forgatókönyv alapján egyeztettek, hanem a nagyjából összevágott filmet vették alapul, ami alatt igen változatos stílusú ideiglenes zenék, úgynevezett tempek voltak hallhatóak. A több mint másfél hónapig zajló munkálatok során közel százharminc percnyi zene született, és igen kevés alkalommal kellett a már késznek vélt anyagon változtatni, ami annak volt köszönhető, hogy Glennie-Smith minden tételről demót készített, majd elküldte a producereknek véleményezésre. "Úgy gondolom, sokkal jobb, ha a rendezőt, a csapat egészét vagy a stáb adott tagjait kezdettől fogva bevonjuk a folyamatba, kölcsönösen bíztatjuk egymást, mert így mindannyian elégedetten kezdhetünk hozzá a felvételekhez. Borzalmas történeteket hallottam a múltból arról, hogy miközben az adott zene felvételére készültek, a rendező vagy más illetékes közölte, hogy 'én ezt nem szeretném ehhez a jelenethez'. Ilyenkor mindenki megállt, és gyors döntések születtek a további teendőkről. Ez a fajta nyomás a demókkal kiküszöbölhető. Nem mellesleg az iménti példám esetében a zenészek mindig tétlenül ültek, napjainkban viszont, az egyre csökkenő költségvetések időszakában, nem engedhetjük meg magunknak, hogy a zenészek csak úgy ücsörögjenek" – mesélte.
Az alkotás rendkívül témagazdag kísérettel rendelkezik, a megannyi motívum fölött pedig értelemszerűen Attiláé uralkodik: a legtöbbször és a legkülönfélébb változatokban ez csendül fel a miniszériában, így a vezér érzelmes oldala, tettei, elszántsága, királyi státusza a látottak mellett a hallottak révén is hangsúlyossá válik. Az albumnyitó "Young Attila", a "The Legend", az "Attila the Man", a "Hun Raid", az "Attila the King", illetőleg a "The King Is Dead" épülnek a király dallamaira, de hosszabb-rövidebb ideig számos egyéb trackben is jelen van. A főbb témák közül ez volt az egyetlen, amely létjogosultsága mellett ki kellett állnia Glennie-Smithnek, az alkotógárda ugyanis első körben nem volt elégedett elképzelésével, ám végül mégis ez kerülhetett a filmbe, mivel a stábtagok az összkép ismeretében megkedvelték. A Pauline Lynch (Trainspotting) által megformált varázslóhoz, Galenhez szintén kapcsolódik motívum (a filmben többször elhangzik, de az albumon csak a "Galen's Theme" kapott helyet), mely csipetnyi misztikummal átitatott megoldást az Attila-téma is átjárja, érzékeltetvén, mennyire fontosak egymás számára a karakterek – igaz, kölcsönösségüket eltérő aspektus táplálja.
Kiemelt szerepet töltenek be még a score-ban a király első, illetve harmadik, egyben utolsó feleségének zenei ábrázolásai (a külsőleg egymásra nagyon hasonlító - általunk Rékaként ismert - N'Karát és Ildikót egyaránt az egykori Baywatch-lány, Simmone Mackinnon alakítja). Attila igaz szerelmének motívuma az "N'Kara's Theme"-ben csendül fel, és a produkció első felvonásában jó néhányszor elhangzik, ám a Super Tracks Music kiadványán csak az elvesztésével járó fájdalmat szimbolizáló változatban köszön vissza ("Attila the King"). Míg a vele kapcsolatos megközelítésen a tiszta szerelem érződik, addig Ildikó esetében sejtelmességgel, ármánnyal lett átitatva ("Ildico's Theme", "Wedding Day", "Wedding Night"), lévén ő az, aki a rómaiakkal szövetkezve Attila halálát okozza – legalábbis az erről szóló három legenda egyike szerint.
A komponista az egyes szereplők mellett a népcsoportokat, valamint a köztük dúló harcokat is mindenképpen érzékeltetni kívánta: "Szerettem volna különbséget tenni a hunok és a rómaiak között. Előbbiek inkább etnikai hangszerelés révén jelentek meg, a rómaiakat pedig főként a rezesek és a kórus szimbolizálta. Továbbá számos csatazene is született, a harcok eltérő helyszíneinek megfelelően". A hunokat pásztorkodó életmódot folytató lovas népnek tartották, így a Budapest Film Orchestra zenészei a róluk szóló képsorokat nyersebb, egyszerűbb, cimbalommal és prímással kiegészülő előadással kísérték, Róma nagyságát pedig erőteljes kórus- és rezesjelenlét érzékelteti. Utóbbiakkal kapcsolatban a "To Rome" számít a legimpozánsabbnak, nem mellesleg pedig az egyetlen olyan tracknek is, ahol a kórus nem "ááá"-kat és "óóó"-kat, hanem latin szöveget énekel. Attila III. Valentinianus nyugat-római császárnál (Reg Rogers) tett látogatása egy másik érdekes kompozíciót is eredményezett, az összképből némileg kilógó "Ballet of Hedonism"-ot, melyet a római nemesek hedonista életét taglaló jelenet ihletett. "Dick Lowry ennek forgatásakor klasszikus darabban gondolkodott, el akart térni a score hangulatától, mert az itt látottak kizárólag Rómára voltak jellemzőek. Megegyeztünk, hogy ehhez operarészletet vagy valami hasonlót használnak majd. Ugyanakkor én is szerettem volna megpróbálkozni valamivel, amit aztán meg is mutattam nekik, és elnyerte a tetszésüket. Szerencsém volt" – nyilatkozta ezzel kapcsolatban a zeneszerző.
Glennie-Smith számos jó elképzeléssel járult hozzá a filmhez, a végeredményen azonban érződik az alacsony költségvetés: hiába egészült ki kórussal a több mint hatvan zenész, kevertek hozzájuk elektronikus elemeket, illetőleg igyekezték hangzásukat utólag dúsítani, a bensőséges, drámai trackeknél ugyan működnek a dolgok, a dinamikusabb, fennköltebb megoldásoknál azonban megbicsaklanak. Jó példa erre a "Battle", ahol az első percek élvezetesek, a tempó növekedésével azonban egyre erőtlenebbé válik a szerzemény. Ugyanez figyelhető meg a "Duel to Death", a "The Hun Raid", az "Off to War", a "Battle of Orleans", a "Preparing for Battle", valamint az "Attila Attack" esetében is, melyek egyébként számtalan, a Gladiátorból ismert megoldást is felvonultatnak.
Tizenhat éve hallottam először az Attila, Isten ostoráról, amelyet anno a zenéje miatt néztem végig, és annyira tetszett, hogy meg is vásároltam. Nemrég újból megnéztem a filmet, és bár Nick Glennie-Smith dallamai illeszkednek a látottakhoz, hangzásvilága, az ezredforduló előtti Remote Control Production-ös stílus nemcsak a lemezen hat kissé elavultnak, hanem a film alatt is. Míg a művésztől A szikla, A vasálarcos, a Katonák voltunk és A paripa kíséretei ma is megállják a helyüket, addig az Attila, Isten ostora score-ja számos ponton éppúgy megfáradt, ahogyan a Hegylakó 4: A játszma vége, a Mennydörgő robaj vagy a Szabadság, szerelem aláfestései.
A filmet Litvániában forgatták, a zenei felvételek azonban hazánkban, a Magyar Rádió 22-es stúdiójában zajlottak a Budapest Film Orchestra, valamint a Honvéd Férfikar közreműködésével. "A hangmérnököm, Malcolm Luker korábban több alkalommal is dolgozott velük. Bár ez egy alacsony költségvetésű projekt volt, nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy sok nagyzenekarra épülő muzsikát kell tartalmaznia, le kellett tehát küzdenünk a büdzsé jelentette akadályokat, hogy rengeteg, gazdag hangzású zenét vehessünk fel. Malcolm ekkor javasolta azt, hogy menjünk Budapestre, ami bevált. Nagyon elégedett voltam" – foglalta össze a helyszínválasztás okát Nick Glennie-Smith, akinek nem ez volt az egyetlen látogatása nálunk, hiszen két évvel később a francia történelmi témapark, a Puy du Fou attrakcióinak zenéit is itt vette fel, s a Szabadság, szerelemmel kapcsolatos előzetes egyeztetések is Budapesten történtek.
A producerek három komponistát versenyeztettek, közülük pedig Glennie-Smith került ki győztesen, aki számára a filmbéli korszakhoz történő igazodás nem volt idegen, korábban ugyanis A vasálarcos és a Gladiátor esetében – ahol Hans Zimmer szárnysegédje volt – találta szembe magát hasonló feladattal. Mire a zeneszerző személye eldőlt, a film nyersvágása is elkészült, így a zeneszerző és a stáb nem forgatókönyv alapján egyeztettek, hanem a nagyjából összevágott filmet vették alapul, ami alatt igen változatos stílusú ideiglenes zenék, úgynevezett tempek voltak hallhatóak. A több mint másfél hónapig zajló munkálatok során közel százharminc percnyi zene született, és igen kevés alkalommal kellett a már késznek vélt anyagon változtatni, ami annak volt köszönhető, hogy Glennie-Smith minden tételről demót készített, majd elküldte a producereknek véleményezésre. "Úgy gondolom, sokkal jobb, ha a rendezőt, a csapat egészét vagy a stáb adott tagjait kezdettől fogva bevonjuk a folyamatba, kölcsönösen bíztatjuk egymást, mert így mindannyian elégedetten kezdhetünk hozzá a felvételekhez. Borzalmas történeteket hallottam a múltból arról, hogy miközben az adott zene felvételére készültek, a rendező vagy más illetékes közölte, hogy 'én ezt nem szeretném ehhez a jelenethez'. Ilyenkor mindenki megállt, és gyors döntések születtek a további teendőkről. Ez a fajta nyomás a demókkal kiküszöbölhető. Nem mellesleg az iménti példám esetében a zenészek mindig tétlenül ültek, napjainkban viszont, az egyre csökkenő költségvetések időszakában, nem engedhetjük meg magunknak, hogy a zenészek csak úgy ücsörögjenek" – mesélte.
Az alkotás rendkívül témagazdag kísérettel rendelkezik, a megannyi motívum fölött pedig értelemszerűen Attiláé uralkodik: a legtöbbször és a legkülönfélébb változatokban ez csendül fel a miniszériában, így a vezér érzelmes oldala, tettei, elszántsága, királyi státusza a látottak mellett a hallottak révén is hangsúlyossá válik. Az albumnyitó "Young Attila", a "The Legend", az "Attila the Man", a "Hun Raid", az "Attila the King", illetőleg a "The King Is Dead" épülnek a király dallamaira, de hosszabb-rövidebb ideig számos egyéb trackben is jelen van. A főbb témák közül ez volt az egyetlen, amely létjogosultsága mellett ki kellett állnia Glennie-Smithnek, az alkotógárda ugyanis első körben nem volt elégedett elképzelésével, ám végül mégis ez kerülhetett a filmbe, mivel a stábtagok az összkép ismeretében megkedvelték. A Pauline Lynch (Trainspotting) által megformált varázslóhoz, Galenhez szintén kapcsolódik motívum (a filmben többször elhangzik, de az albumon csak a "Galen's Theme" kapott helyet), mely csipetnyi misztikummal átitatott megoldást az Attila-téma is átjárja, érzékeltetvén, mennyire fontosak egymás számára a karakterek – igaz, kölcsönösségüket eltérő aspektus táplálja.
Kiemelt szerepet töltenek be még a score-ban a király első, illetve harmadik, egyben utolsó feleségének zenei ábrázolásai (a külsőleg egymásra nagyon hasonlító - általunk Rékaként ismert - N'Karát és Ildikót egyaránt az egykori Baywatch-lány, Simmone Mackinnon alakítja). Attila igaz szerelmének motívuma az "N'Kara's Theme"-ben csendül fel, és a produkció első felvonásában jó néhányszor elhangzik, ám a Super Tracks Music kiadványán csak az elvesztésével járó fájdalmat szimbolizáló változatban köszön vissza ("Attila the King"). Míg a vele kapcsolatos megközelítésen a tiszta szerelem érződik, addig Ildikó esetében sejtelmességgel, ármánnyal lett átitatva ("Ildico's Theme", "Wedding Day", "Wedding Night"), lévén ő az, aki a rómaiakkal szövetkezve Attila halálát okozza – legalábbis az erről szóló három legenda egyike szerint.
A komponista az egyes szereplők mellett a népcsoportokat, valamint a köztük dúló harcokat is mindenképpen érzékeltetni kívánta: "Szerettem volna különbséget tenni a hunok és a rómaiak között. Előbbiek inkább etnikai hangszerelés révén jelentek meg, a rómaiakat pedig főként a rezesek és a kórus szimbolizálta. Továbbá számos csatazene is született, a harcok eltérő helyszíneinek megfelelően". A hunokat pásztorkodó életmódot folytató lovas népnek tartották, így a Budapest Film Orchestra zenészei a róluk szóló képsorokat nyersebb, egyszerűbb, cimbalommal és prímással kiegészülő előadással kísérték, Róma nagyságát pedig erőteljes kórus- és rezesjelenlét érzékelteti. Utóbbiakkal kapcsolatban a "To Rome" számít a legimpozánsabbnak, nem mellesleg pedig az egyetlen olyan tracknek is, ahol a kórus nem "ááá"-kat és "óóó"-kat, hanem latin szöveget énekel. Attila III. Valentinianus nyugat-római császárnál (Reg Rogers) tett látogatása egy másik érdekes kompozíciót is eredményezett, az összképből némileg kilógó "Ballet of Hedonism"-ot, melyet a római nemesek hedonista életét taglaló jelenet ihletett. "Dick Lowry ennek forgatásakor klasszikus darabban gondolkodott, el akart térni a score hangulatától, mert az itt látottak kizárólag Rómára voltak jellemzőek. Megegyeztünk, hogy ehhez operarészletet vagy valami hasonlót használnak majd. Ugyanakkor én is szerettem volna megpróbálkozni valamivel, amit aztán meg is mutattam nekik, és elnyerte a tetszésüket. Szerencsém volt" – nyilatkozta ezzel kapcsolatban a zeneszerző.
Glennie-Smith számos jó elképzeléssel járult hozzá a filmhez, a végeredményen azonban érződik az alacsony költségvetés: hiába egészült ki kórussal a több mint hatvan zenész, kevertek hozzájuk elektronikus elemeket, illetőleg igyekezték hangzásukat utólag dúsítani, a bensőséges, drámai trackeknél ugyan működnek a dolgok, a dinamikusabb, fennköltebb megoldásoknál azonban megbicsaklanak. Jó példa erre a "Battle", ahol az első percek élvezetesek, a tempó növekedésével azonban egyre erőtlenebbé válik a szerzemény. Ugyanez figyelhető meg a "Duel to Death", a "The Hun Raid", az "Off to War", a "Battle of Orleans", a "Preparing for Battle", valamint az "Attila Attack" esetében is, melyek egyébként számtalan, a Gladiátorból ismert megoldást is felvonultatnak.
Tizenhat éve hallottam először az Attila, Isten ostoráról, amelyet anno a zenéje miatt néztem végig, és annyira tetszett, hogy meg is vásároltam. Nemrég újból megnéztem a filmet, és bár Nick Glennie-Smith dallamai illeszkednek a látottakhoz, hangzásvilága, az ezredforduló előtti Remote Control Production-ös stílus nemcsak a lemezen hat kissé elavultnak, hanem a film alatt is. Míg a művésztől A szikla, A vasálarcos, a Katonák voltunk és A paripa kíséretei ma is megállják a helyüket, addig az Attila, Isten ostora score-ja számos ponton éppúgy megfáradt, ahogyan a Hegylakó 4: A játszma vége, a Mennydörgő robaj vagy a Szabadság, szerelem aláfestései.
Kulics László
2019. 11. 17.
2019. 11. 17.
Tracklista:
- Young Attila (1:49)
- The Legend (6:30)
- Galen's Theme (1:55)
- Attila the Man (2:27)
- N'Kara's Theme (1:53)
- Battle (5:30)
- To Rome (2:52)
- Ballet of Hedonism (2:19)
- Duel to Death (6:19)
- Hun Raid (1:24)
- Attila the King (7:27)
- Ildico's Theme (3:13)
- Off to War (1:48)
- Battle of Orleans (5:13)
- Preparing for Battle (4:36)
- Attila Attack (7:25)
- Wedding Day (1:26)
- Wedding Night (5:09)
- The King Is Dead (4:56)
Az album a Spotify-on:
