A Lakeshore Entertainment több részlegből áll, melyek között ott találjuk a filmzenék megjelentetésével foglalkozó Lakeshore Recordsot is. A cég vezetője, Brian McNelis adott nekünk interjút többek között arról, milyen út vezet a film alatt felcsendülő zenétől a korongig, hogyan oszlanak meg a jogok és milyen a piac jelenlegi helyzete. 




Hogyan kerültél a céghez?

2001-ben kerültem a Lakeshore Entertainmenthez, hogy a lemezkiadó munkáit irányítsam. Az azt megelőző évben a kritikailag is elismert elektronikus zenei dokumentumfilmen, a Better Living Through Circuitryn dolgoztam. A Lakeshore-nál nagyszerű lehetőségem nyílt arra, hogy a zenék és a filmek iránti szenvedélyemet összekapcsolva egy stabil és nagy presztízzsel rendelkező cégnél egyszerre foglalkozhatok azzal, amit igazán szeretek. A Lakeshore előtt független kiadóknál dolgoztam, mint vezető vagy konzultáns, de foglalkoztam eladással és marketinggel is.


Minek a hatására kezdtél el a filmzenék világában dolgozni?

Mindig is rajongtam a filmzenékért, gyerekkoromban leginkább a sci-fik és zenéjük érdekelt. A hetvenes években rengeteg nagyszerű mozi és score született. Azt hiszem, a legnagyobb hatással, mint generációmban annyi embernél, a Star Wars-filmek voltak rám. Innen aztán mindenfelé el lehetett indulni. Emlékszem, hogy a 2001: Űrodüsszeia zenéjét hamarabb hallottam, mint hogy a Star Wars-t láttam volna. A Harmadik típusú találkozások motívuma egy annyira egyszerű és jelentős téma volt, hogy akkoriban mindenki azonnal el tudta játszani. 1979-ben lenyűgözött az Apokalipszis most szintetizátoros aláfestése, és bár persze a Tangerine Dream már bőven írt efféle filmzenéket (például A félelem áráét), akkoriban még nem annyira figyeltem fel ezekre. Úgyhogy egyszerre kezdett érdekelni a klasszikus nagyzenekari aláfestés, valamint az akkor még igencsak kísérletező jellegű elektronikus filmzene. Ennek folyományaként a nyolcvanas években egy zenekar billentyűse voltam, de az nem tartott valami sokáig... (nevet)


Te vagy a Lakeshore Records vezetője. Mesélnél egy kicsit a munkádról?

Szerencsésnek érzem magam, hogy a Lakeshore-nál lehetek, nagyszerű cég, ahol igazán kiváló emberekkel és emberekért dolgozhatok. Noha elsősorban a lemezcég irányítása miatt kerültem ide, e munkakör kiterjed olyan feladatokra is, mint a filmjeink többségének zenei igazgatása, valamint a kiadón belüli zenei terület egészének felülvizsgálata, például a filmzenei kiadványaink terjesztése stb.

Egy lemezkiadónál nap mint nap találkozók tucatjain kell részt venni a gyártási folyamatok során felmerült problémákkal kapcsolatosan, a borítótervtől kezdve a tételek kiválasztásán át az album végső keveréséig. Egy album létrehozása jóval keményebb munka, mint amilyennek első látásra tűnik, ráadásul egy különös amnéziám van, mivel minden egyes lemez munkálatainak végére elfelejtem, mennyi minden kellett hozzá, egészen addig, amíg az újat el nem kezdjük.

A szakma filmes oldaláról vizsgálva nagyon szerencsések vagyunk, hogy a producereink, a rendezők, és nem utolsósorban a zeneszerzők egytől egyig kiváló és tehetséges emberek. Minden film és minden felvétel egy kicsit más, épp ezért a létrehozásához szükséges igények is mások.


Hogyan készül egy filmzenealbum? Mennyire kapnak szabad kezet a zeneszerzők vagy a producerek egy lemez összeállításakor?

Remek kérdés! Az összeválogatott dalok, valamint a jelenetekhez komponált aláfestés mind a filmhez kapcsolódó reflexiókat fejezi ki, így a legközvetlenebb kapcsolat jön létre a film és a zene között, ez pedig a lehető legnagyobb művészi odafigyelést követeli meg egy album létrehozása során. A mi feladatunk az, hogy a zeneszerző és a filmkészítők között kialakult összhangot a lehető legtökéletesebb formában adjuk vissza.


Általában hogyan szoktatok rátalálni a projektekre? Ügynökökön vagy személyes kapcsolatokon keresztül dolgoztok?

Mindkettő. Néha azért csörren meg a telefon, vagy érkezik e-mail, mert ismerik a munkánkat, vagy esetleg egy általunk megjelentetett album rajongói. Van, hogy magával a komponistával, vagy annak ügynökével szerződünk le közvetlenül, de megkereshetnek minket olyan korábbi partnereink (producerek, rendezők), akikkel már dolgoztunk együtt. Emellett magunk is keresünk olyan projekteket, amelyek érdekesek lehetnek. Rengeteg kiváló film és zene születik, és néha több cég is verseng a forgalmazásukért, kiadásukért. A komolyabb kiadók olykor igen agresszívek is lehetnek, ami szerintem kifejezetten jó dolog egy zeneszerző számára.


Milyen gyakran keresnek meg benneteket a komponisták az új zenéikkel? Ilyen esetekben hogyan alakul a menetrend?

Nagyon szeretünk új és feltörekvő zeneszerzőkkel együtt dolgozni. Olyanokkal, akik karrierjüket építik, és főleg olyanokkal, akik szeretnek velünk dolgozni. Rengeteg filmet nézhetünk meg számtalan különböző műfajból, stílusból, költségvetésből. Ha valami lenyűgöző, abban szeretnénk mi is részt venni. Természetesen a kisebb filmek nagyobb kihívást jelentenek, s nem csupán a zene miatt, hanem mert a költségvetési korlátok miatt kisebb közönséggel számolhatunk, a forgalmazási terület is szűkebb stb. Tudjuk, hogy minden film nagyon fontos azoknak, akik kemény munkával létrehozták. Nekünk az a feladatunk, hogy a partnereink számára a lehető legjobb szolgáltatást nyújtsuk.


Néhány filmzenealbum iTuneson és CD-n is megjelenik, de van, amelyik csak iTuneson. Mi ennek az oka?

A kiadványaink legtöbbje CD-n is elérhető a digitális megjelenésen túl. Amikor nagy ritkán nincs lemez, az főleg olyan problémákból ered, mint hogy kevés a rendelkezésünkre álló anyag egy fizikális megjelenéshez. Olykor annyira szűk határidővel dolgozunk, hogy a digitális változat jóval hamarabb elérhetővé válik, mint a CD, de majdnem mindig kiadjuk lemezen is az albumokat – még ha ez később is történik meg. Manapság pedig már azt is vizsgáljuk (a jelenlegi és a már meglévő címek között), hogy melyiket érdemes bakeliten is megjelentetni.


Mennyire erős a küzdelem a kiadók között a filmzenék jogaiért? Mi kell ahhoz, hogy egy score-t a Lakeshore Records jelentessen meg? Van előny egy olyan filmnél, amely a Lakeshore Entertainment égisze alatt fut?

Tulajdonképpen kevés, kifejezetten filmzenékkel foglalkozó kiadó működik. Mind tudunk egymásról, úgyhogy nem mondanám, hogy különösebben van közöttünk harc. Azt hiszem, eléggé figyelünk egymásra, és tiszteljük a másik munkáját. Mindemellett mindegyik cégnek van valamilyen erőssége vagy erősebb vonzalma bizonyos területek, műfajok felé, amitől vonzóbbá válnak bizonyos producerek vagy zeneszerzők számára. Megtisztelő, hogy számtalan zeneszerző és filmkészítő minket választott kiadójának. Minden, a Lakeshore Entertainment égisze alatt született film zenéjét kiadjuk, lévén egy cég vagyunk. Ezenkívül dolgozunk olyan score-okon és válogatásokon, amelyek külső stúdióknál forgatott filmekhez készülnek. Azt hiszem, azzal, hogy ennyi filmet készítünk, és ennyi lemezt jelentetünk meg, kellően egyediek vagyunk. Tényleg nagyon hálásak lehetünk azért a rengeteg lehetőségért, amit kapunk.


Tudnál beszélni egy kicsit nekünk a szerződésekről? Miként oszlik meg például a szerzői jog? Melyek a legfontosabb szerződéspontok a kiadó és a komponista között?

Általában az eredeti felvételek (tehát lényegében az összes zene, amit rögzítenek) jogdíja a film producerét illeti meg, és gyakran ezeket a jogokat megkapja a film forgalmazója is. Bár mostanában egyre több olyan producerrel találkozunk, aki ezeket megtartja magának. A teljes mű joga (az, ami a kottára le van írva, még ha nincs is felvéve) általában megoszlik a zeneszerző és a producerek között: 50 % az úgynevezett szerzői részesedés, 50 % pedig a kiadói. Egy album létrehozásakor biztosnak kell lennünk abban, hogy minden jogot megszereztünk, minden jogtulajdonostól.

Az lenne igazán jó, ha a komponistáknak lenne utódlási joga olyan esetekre, amikor például a megjelent zenéjük egy-két év múlva már elérhetetlenné válik a piacon. Szomorú, hogy rengeteg kiváló score a senki földjén végzi mindenféle jogi hézagok miatt. Független filmesek, de akár komplett stúdiók kerülhetnek eladósorba, vagy szünhetnek meg csődeljárás miatt. Ilyen körülmények között szinte lehetetlen motiválni az embereket, hogy megjelentessünk vagy újrakiadjunk zenéket. Ha a zeneszerzőnek lenne utódlási joga, akkor legalább figyelemmel tudná kísérni a műve útját. Dolgoztam már jó néhány olyan szerzővel, akivel megpróbáltuk visszakövetni a jogokat, és legtöbbször sajnos zsákutcába jutottunk. 


Melyik albumotokra vagy a legbüszkébb? Melyik megjelenésért kellett a leginkább megküzdeni?

Ez nehéz kérdés. Minden kiadványunkra büszkék vagyunk, így nagyjából olyan erre válaszolni, mint hogy melyik a kedvenc gyereked. Valamilyen módon mindegyik különleges. Ami közelebb áll hozzám, az általában a munka során szerzett tapasztalatok, az együttműködés és az egész projekt hangulata miatt lehet. Azokra vagyok igazán büszke, amely filmek létrehozásában a leginkább közreműködtem.

Az Adaline varázslatos élete című alkotást nemrég fejeztük be, fantasztikus élmény volt Rob Simonsennel együtt dolgozni. Rendkívül tehetséges komponista, akire érdemes odafigyelni. Korábban néhány alkalommal Mychael Dannával alkotott, mostanában pedig olyan figyelemreméltó munkái vannak, mint a Foxcatcher vagy Az élet habzsolva jó zenéi. A közös munka Robbal, a producereinkkel és Lee Kreigerrel nagyszerű volt, és azt hiszem, itt az ideje, hogy az emberek megtudják, milyen kiváló, feltörekvő komponista ő.

Természetesen az is büszkeséggel tölt el, hogy mennyi kiváló és nagy zeneszerzővel dolgozhatunk együtt: Alexandre Desplat, Danny Elfman, Marco Beltrami és Buck Sanders, Rachel Portman, John Powell, Christopher Young, Christophe Beck, Dario Marianelli, Cliff Martinez, Clint Mansell, Carter Burwell, Marc Streitenfeld, Thomas Newman, David Newman és így tovább... Mindenkit fel kellene sorolnom, akivel valaha együttműködtünk.

Imádom például Cliff Martinez score-ját, amit a Drive – Gázt! című filmhez írt. Szerintem rengeteg ember a Solarishoz szerzett aláfestését tartja minden idők egyik legjobb ambient filmzenéjének. Éppen befejeztük Az igazság árát, amikor felkértek a Drive munkálataira. Cliffnek van egy speciális hangszere, a fantasztikus hangú cristal baschet (egy ütőshangszer, amely fémrudakból és egy nehéz tányérból áll, rendszerint üvegrúddal szólaltatják meg, a hang magassága pedig a fémrudak hosszúságától függ – a szerk.). Van valami igazán különleges a film zenéjében. Nicolas Refn rendező és Cliff kiváló helyszínt találtak, és nagyon élvezetes volt része lenni a forgatásnak.


A Lakeshore Recordsot két alkalommal is Grammy-díjra jelölték a legjobb filmzenealbum kategórián belül A család kicsi kincse és a Nevetséges Napóleon kapcsán. Mennyire fontosak az ilyen jellegű elismerések? 

Mindig hálásak vagyunk, ha elismerést kapunk az Akadémiától, bár a munkák során nem ez lebeg állandóan a szemünk előtt. Egyszerűen csak jól akarunk dolgozni, és remek lemezeket szeretnénk létrehozni. Természetesen egy nívós díjra jelölés mindenki számára fantasztikus érzés. Azt gondolom, hogy a jelölést kapott munkáink nem kifejezetten olyan művek, amelyeket rendszerint jelölni szoktak – ez pedig külön büszkeséggel tölt el, hogy értékelik a kollégáink kemény munkáját. Bár elvileg megkönnyítjük a filmkészítők, zeneszerzők és zenészek munkáját egy-egy album létrehozásakor, azt azért tudjuk, hogy valójában mi csak szolgáltatást nyújtunk.


Az elmúlt egy-két évtizedben gyökeresen megváltoztak a zenehallgatási szokások. Mi a véleményed a filmzenealbum piacának jelenéről, illetve jövőjéről?

Nem hiszem, hogy a CD-k eltűnnének. A bakelitpiac fellángolásából azt a tapasztalatot szűrtük le, hogy ha jó munkát végzel, arra mindig lesz kereslet. Azt elismerem, hogy a kereslet kisebb, emiatt pedig jobban oda kell figyelnünk arra, milyen példányszámban gondolkodjunk, de ez csupán üzlet. Ameddig van rá kereslet, addig egész biztosan lesz CD is.

Az online zenehallgatással kapcsolatban azt gondolom, hogy összességében jó hatással van a hallgatókra, hiszen törvényes formában teszi könnyen elérhetővé a zenéket. Komoly munka olyan üzleti modellt létrehozni, amely az összes részvényes számára megfelelő lehet, de valószínűleg csak idő kérdése, hogy minden a helyére kerüljön. Óvatos optimisták vagyunk.

Ezenkívül nagyszerű lenne új zenei formátumokkal találkozni. Dolgozunk az úgynevezett binaurális térhatáson, hogy egy hagyományos fejhallgatón keresztül is 5.1-es keverést hallhassanak az érdeklődők. Létezik már remek technológia erre, és vannak olyan partnereink, akik ezen térhatás megvalósításában működnek együtt velünk. A Lakeshore Entertainment néhány filmjén keresztül teszteljük ezeket, mert itt jóval nagyobb a hozzáférésünk az anyaghoz. Ha sikerül e címeken létrehozni ezt az új formátumot, akkor szeretnénk további kiadványokra is kiterjeszteni, akár egyéb, ismert zenék jogainak megszerzésével. Szerintem ez rendkívül izgalmas lehetőség. Egy hagyományos fogyasztónak egyéb esetben sosem nyílik lehetősége arra, hogy ezeket a zenéket olyan formában hallgassa meg, ahogy a filmhez keverték. 


Milyen zenéket hallgatsz, amikor nem dolgozol? Melyik a kedvenc filmzenealbumod?

Rengeteg filmzenét hallgatok munkán kívül, score-t és betétdalos válogatást egyaránt. Különös, és nem tudom, hogy más kiadóknál dolgozó kollégákkal hogy van ez, de nem nagyon hallgatom a saját albumainkat, miután elkészültek, mert amúgy is elég közel állnak hozzám. Úgyhogy olyan zenéket hallgatok, amiket mások jelentettek meg. Van pár kiadványunk, ami a kocsimban ragad, de alapvetően próbálok figyelni a friss megjelenésekre. Annyi kiváló mű van, ami napvilágot láthatott, hogy áldom a sorsot, amiért az időm jelentős részét ezek hallgatására fordíthatom. Emellett pedig, mivel a munkám során a dalok kiválasztásának is nagy szerepe van, a könnyűzenei vonalat is hallgatom, olykor célirányosan keresve dalt egy épp készülő filmhez.

A kedvenc filmzenéim azért kedvencek, mert az életem egy-egy jelentős részét képezik. Ezek határozták meg a fejlődésem éveit, ezek hoztak közelebb a film világához. Teljesen egyértelmű választások ezek: Szárnyas fejvadász, Az erőszak utcái, Star Wars, Harmadik típusú találkozások, A Keresztapa, Kínai negyed, Rekviem egy álomért, Twin Peaks, Az elveszett frigyláda fosztogatói, de még a Kockázatos üzlet zenéjét is ide kell soroljam.


Van álomprojekted? Akad olyan, amit még nem sikerült elérned (úgy zenei felügyelőként, mint a Lakeshore vezetőjeként vagy magánemberként), de hajt a megvalósítása?

Hálás lehetek a sorsnak és a szerencsének, hogy a Lakeshore Entertainmentnél dolgozhatok, vagy épp másokkal, mint például Marc Platt-tel a Drive vagy a Song One során. Három filmet készítettünk a CBS Filmsnek, ezek közül az egyik az Eszeveszett küzdelem, melynek producere Harrison Ford, akivel kimagasló volt az együttműködés. A zeneszerzőnk a kiváló Andrea Guerra lett, a film vágója pedig a legendás Anne V. Coates, aki annak idején Oscar-díjat kapott az Arábiai Lawrence-ért, melynek lenyűgöző zenéjét Maurice Jarre szerezte. Kétségtelenül karrierem egyik csúcspontjának tekintem ezt a produkciót!

A jövőt illetően fantasztikus lenne egy mozinkkal eljutni a Filmakadémiába egy díjátadóra. Ezenkívül számtalan nagyon tehetséges ember van, akivel a későbbiekben szeretnék együtt dolgozni. Elsősorban az az izgalom vezérel minket, hogy remek albumokat hozhassunk létre a partnereinkkel. Minden lemez egy különleges lehetőség, és egyben rajongóként is mindig izgalommal állunk neki minden új kiadványnak vagy filmnek. 


A Lakeshore Recordsról bővebben a kiadó hivatalos weboldalán tájékozódhatnak az érdeklődők.

Köszönet Beth Krakowernek a közreműködésért.
2015. március 25.