Zságer Balázs és csapata 2004 egyik legjobb filmzenéjével lett ismert a mozibajáró közönség előtt is, mely a Szezon című alkotáshoz készült. Lehetőségünk nyílt a zenekar vezetőjét faggatni filmekről, zenékről, filmzenékről és nem utolsósorban a Zagarról. 




Hogyan talált rád a Szezon rendezője, Török Ferenc? Elképzeléseinek felvázolása után mennyire bízta rád a zenék elhelyezését a történetben, és annak eldöntését, hogy mikor szóljon egyáltalán valami?

Török Feri még a film forgatása előtt keresett meg a Szezon forgatókönyvével, hogy csinálnék-e a filmhez zenét. Egyébként már azelőtt is ismertük egymást, de a Szezon előtt még nem dolgoztunk együtt. Azt, hogy mikor legyen a filmben zene, abszolút ő határozta meg, azt pedig én, hogy milyen zene szóljon.


Mennyi időd volt a munkára?

A zenék nagy részének el kellett készülnie a film vágására, de két-három betétdalnak már a forgatásra is, hiszen helyszíni hangként használták – ilyen volt például a "Hol van az a nyár" című betétdal, amit a szuperbár-jelenetben Kutzora Edinával elő is adunk a filmben.


Mi alapján döntötted el, hogy a filmben hol szóljon egy betétdalod, és hol instrumentális zene?

Ezek a rendezővel közös döntések voltak. Ahol fontos párbeszédek szerepeltek, ott egyértelműen nem lehetett énekes szám, de voltak olyan biztos pontok (mint például a fent említett szuperbár-jelenet), ahova már a forgatókönyv szerint is vokális szám került. Emellett ott volt Sena "Just for Fun" című dala, ami egyértelműen a strandjelenethez íródott, és ott volt a főcímdal is, az "Eastern Sugar", ami az első szám volt, ami elkészült az egész filmzenéből, és már akkor biztos voltam benne, hogy csak a film végére kerülhet. 


A lemezen található dalok alatt hallható párbeszédek zene alá keverésével valami plusz élményt akartatok a hallgatóknak adni, vagy valami más célotok volt ezekkel?

Szeretem a jó atmoszférájú szövegrészeket, párbeszédeket, pláne jó orgánumú színészek előadásában. Más zenei szövetben új értelmet is nyerhetnek, mint például a zárószámban, a "Boat of Your Dream"-ben Rezes Judit monológja a Balatonról.


Lehet-e tudni, hogy mekkora az érdeklődés a Szezon-soundtrackre itthon vagy akár külföldön?

Itthon a film vetítése után relatív sokat adtak el belőle, aztán a koncertjeink után is akadnak érdeklődők, meg a hivatalos oldalunkról is rendelgetnek, nem csak Magyarországról. Szeptemberben az első lemezünkkel, a Local Broadcasttal együtt elindul a Szezon soundtrack külföldi terjesztése is – egyébként a filmet is megvette egy német terjesztő világforgalmazásra.


A rendező előző filmje a Moszkva tér, amely a rendszerváltás idején játszódik. Második munkája a Szezon ezek után ismét egyfajta retro-show lett. Te mennyire kerültél nosztalgikus hangulatba a sztori megismerésekor? A mai harmincas korosztály tagjaihoz hasonlóan te is meghatározó élményként élted meg a Balatonnál eltöltött nyarakat?

Nem gondolom, hogy a Szezon valamiféle retro-jelenség lenne, ez a történet sajnos teljesen mai. Ennek ellenére én tényleg nosztalgikus hangulatba kerültem a sztoritól, mivel – kaposvári lévén – sokat dolgoztam a Balatonon, sőt volt olyan nyár, amit végigzongoráztam egy panzió éttermében. Számomra a filmbéli szereplés a saját sorsom egyfajta absztrakciója is.


A Szezonban felbukkantál egy cameo-szerepben is, gyakorlatilag önmagad alakítva. Ez egy apró poén, netán kíváncsiság a filmezés iránt, vagy szívesen kipróbálnád magad egy komolyabb szerepben is? 

Ami engem illet, soha nem érdekelt komolyabban a színészkedés. Valamilyen szinten persze a színpadi zenélés is az, de ott magamat játszom, nem tudnék hitelesen más szerepébe bújni.


A kész filmről mi volt a véleményed?

Nekem tetszik. Az tetszik benne, hogy folytatja a '80-as évek szocio-filmiskoláját és szikár, realista módon mutatja be a mai fiatalok élethelyzeteit.


Szerinted mi lehet az oka annak, hogy zenekarod, a Zagar külföldön ismertebb, mint itthon? Egyedül csak a kereskedelmi rádiók érdektelenségén múlik, hogy az igényes elektronikus zene ennyire háttérbe szorult az éterben?

Azt hiszem, meg is válaszoltad a kérdést. A mai magyar média nem biztosít elég fórumot az ilyenfajta zenének, de az utóbbi években szerencsére ez pozitívan változott, főleg az internet területén.


Az első Zagar-albumon, a Local Broadcaston nem egy olyan szerzemény van, mely úgy szól, mintha egy el nem készült filmhez íródott volna. Honnan az érdeklődésed a filmzenék iránt?

Mindig is vizuális típus voltam, annak idején képzőművésznek készültem... talán a filmek iránti rajongás és a zene szeretete szövődik össze bennem. De szeretem a jó videoklipeket is, azt, amikor a kép és a hang tökéletesen összefonódva nyújt egy új élményt.


A Local...-on szereplő daloknak van egy elképzelt cselekménye, ami akkor fogalmazódott meg benned, miközben írtad a számokat, vagy a címeket a már elkészült szerzeményekhez találtad (találtátok) ki?

Ez érdekes, azt még senki nem mondta erre a lemezre, hogy cselekménye van. A címek általában már az elkészült dalokhoz íródnak, de van úgy, hogy már a szám írása közben megvan az asszociáció, de nem tudom pontosan szóban megfogalmazni. Ekkor kap a dal munkacímet, ami már a végső címre utal, de még nem az. 


Személyes kedvencemet, a "Taste of Snow"-t bármennyiszer meg bírom hallgatni, és mégsem unom meg. Mi a története a címnek?

Itt is az volt a helyzet, hogy valami hóra – pontosabban a gyerekkori téli játékokra a hóban – akartunk utalni, aztán eszembe jutott, hogy nincs olyan gyerek, aki ne kóstolta volna már a havat...


Ehhez a dalhoz Török Szilvia készített egy honlapon kiírt pályázat keretein belül egy szenzációs flash-animációs klipet, amivel sikerült jól eltalálni a nóta hangulatát. Végül ez lett a hivatalos videoklip is. Ezek szerint nem csak én érzem egyedinek...

Nagy örömünkre nagyon sokak kedvence ez a szám, valami felszabadult, de mindeközben visszafogott eufóriát sugároz, azt a fajta érzést, amit titokban mindenki szeretne egyszer átélni – nekünk se sokszor sikerült, azóta is keressük minden új szám írásakor. Török Szilvi (Patyomkim) munkája tényleg zseniális, tökéletesen megfogja azt a vibráló hangulatot, amit a zene áraszt, nagyon megható volt látni, hogy valaki ugyanazt az érzést képes képekben is visszaadni.


Az "Eastern Sugar" videoklipjében látható a zongorához hasonlatos, Fender Rhodes nevű hangszer. Mit kell erről tudni?

Ez egy a hatvanas évek második feléből származó "vintage" hangszer, melynek a mai napig utánozhatatlan hangja van. Olyan legendás zenészek, zenekarok használták először, mint Ray Charles, Aretha Franklin, Sun Ra, vagy a számomra egyik legmeghatározóbb zenekar, a The Doors.


Tudomásom szerint nem léptetek még fel – úgymond – hakni jelleggel. Hol van meghúzva nálatok az a határ, amelynél még belefér az elvek ideiglenes feladása egy kis promóció fejében?

Soha nem playbackeltünk, és nem is fogunk soha. Nem vállalunk olyan szereplést – legyen az TV-, vagy koncertfelkérés –, ahol nem tudjuk teljesértékűen átadni azt, amit szeretnénk. Nem azért lettünk zenészek, hogy promótáljunk, az a kiadó és az üzletemberek dolga, a miénk az, hogy zenéljünk.


Koncertjeitek nevezetesek magas színvonalaikról. A rajongókkal való kapcsolattartásként, vagy a zenekar köztudatban való tartásaként tekintesz elsősorban az élő fellépésekre?

Nem, egyszerűen szeretünk játszani. Szeretünk játszani a próbákon, a stúdióban, a színpadon egyaránt. Egyszerűen a saját szórakoztatásunk az első, így van ez a koncerteken is.


Nem válik gépies tevékenységgé, amikor ugyanazt a dalt már sokadjára adjátok elő a koncerteken?

Mi minden koncerten improvizálunk, és nem csak a hangok egymásutánjaival tesszük ezt, hanem a számok szerkezeti felépítésével is. Persze vannak kötöttebb számok is, de a fellépés nagy részében bármikor bármi megtörténhet, ezért tud izgalmas lenni hatvanadszor is ugyanaz a szám.


Térjünk rá a score-okra. A nagyszabású hollywoodi alkotások alatt (mint például A rettenthetetlen, a Gladiátor, A Gyűrűk Ura-trilógia) mennyire figyeled, és általánosságban mennyire értékeled a szimfonikus filmzenéket?

Úgy érzem a hollywoodi filmzene-iskola megragadt egy kicsit - egyrészt a saját kliséinél, másrészt a komolyzene történetének romantikus korszakánál. Persze nagyon profi, elementáris hatásokkal bír – főleg a surround mozikban – de sem progresszivitást, sem frissességet nem érzek ezeknél a soundtrackeknél. Ennio Morricone és Nino Rota óta semmi újat nem csináltak ebben a műfajban.


Az elektronikus zenei szcénában mozgó dj-k filmzenei kitérői (BT: A rém, Halálos iramban; Paul Oakenfold: Kardhal; David Holmes: Code 46, Ocean's-filmek) egytől-egyig remek darabok lettek. Mit gondolsz ezen zenészek ténykedéseiről akár filmzenei, akár saját, "hagyományos" területükön?

David Holmes dolgai tetszenek, de ő sem tud kibújni a bőréből, mindig ugyanazokkal az eszközökkel, hangszerelési manírokkal operál. De – ha már az elektronikusoknál tartunk – amik úgy igazán tetszettek, az például Brian Eno Milliárd dolláros Hotel filmzenéje, vagy a Daft Punk-os arc, Thomas Bangalter Visszafordíthatatlanja, de nagyon tetszett a 101 Reykjavik elektrós filmzenéje is. 


Talán a Neo Kontrollja még az, ami nagyobb hírverést kapott a hazai soundtrackek szegényes piacán. Mennyire érzed őket konkurenciának, mégha tulajdonképpen egy cél érdekében – a magyar elektronikus zene jóhírének fenntartásán – is dolgoztok?

Nem érzek semmiféle versenyhelyzetet, a művészet nem egy sport, ahol mindenképp győztest kell hirdetni. Örültem a Neo filmzenéjének, szerintem is jóra sikerült.


Véleményed szerint miért nem törődnek az alkotók a hazai mozifilmek önálló zenéivel (maximum innen-onnan összelopkodott, már meglévő betétdalokban gondolkoznak), vagy ha mégis, miért ugyanaz a két ember írja őket?

Nem tudom, talán mert a filmművészetin – sem másutt – nincs filmzene szak. A rendezők általában rábízzák a munkát arra, aki már csinált ilyet, van tapasztalata, hiszen sokszor ők sem tudják, hogy mit is akarnak.


Létezik olyan magyar vagy külföldi mozgókép, melynek szívesen elkészítetted volna a muzsikáját? 

Igen, van pár dogma-film, mint a Születésnap vagy a Dogville, amik zseniális alkotások, de nekem nagyon hiányzott belőlük a zene. Azt hiszem, a fő téma, ami jelenleg érdekel a filmekben, az az emberi kapcsolatok, de szívesen csinálnék valami szürreális, sci-fibe hajló filmhez is zenét, valaki megfilmesíthetné már például Huxley Szép új világ című utópia regényét.


Mely mozifilmek zenéire bólogat elismerően Zságer Balázs?

Akadnak bőven, egy pár, ami most eszembe jut: Halott ember (Neil Young), Szárnyas fejvadász (Vangelis), Lantana (Paul Kelly), Meteo (Másik János), Hány az óra Vekker úr? (Vukán György)...


A lemezeitek borítói nagyon színvonalas munkák. Te magad foglalkozol ezzel valamilyen szinten, vagy kizárólag egy tervezőcsapatra van bízva a feladat?

A kivitelező nem én vagyok, de eddig mindig konkrét elképzelésem volt az artworkről, vagy arról, hogy ki legyen a fotós, a grafikus. Jelenleg kialakulóban van egy olyan vizuális stáb, akikkel elég jól meg tudom értetni az elképzeléseimet.


Várható belátható időn belül újabb filmzene, melynek részese vagy, illetve Te magad szívesen vennél-e egy újabb ilyen jellegű felkérést?

A Szezon óta már több felkérést kaptam, de mindegyiket visszautasítottam, mert nem tetszett a forgatókönyv. Szívesen csinálnék még filmzenét, ha elegendő ponton találkoznak a filmkészítők és az én elképzeléseim, vagy ha nem is találkoznak, elég ha kellő benyomást tesz rám a sztori, mert nekem a film azért elsősorban a történetmesélésről szól.


Produceri munkák, filmzenék, Zagar. Felállítottál valami fontossági sorrendet ezen elfoglaltságaid között? Van olyan, ami minden körülmények közöt elsőbbséget élvez nálad?

Első a zenekar, és remélem, jó darabig az is marad. Azért az izgalmas forgatókönyvek mindig érdekelnek.


Van-e valamiféle koncepció arra vonatkozólag, hogy mennyi idő teljen el két Zagar-album között? Kérdezhetném így is: mikor jön a következő lemez, és milyen jellegű lesz?

A koncepció az, hogy ha együtt áll minden ahhoz (élményanyag, ötletek, idő... stb.), hogy új album készüljön, akkor elkezdjük csinálni. Egyébként ez év januárjától dolgozunk az új lemezen, reméljük 2006-ban meg is jelenik. Ami a jellegét illeti, az első lemeznél sokkal szerteágazóbb stílusú lesz, mégis egységesebb, következetes hangszerelésekkel – rengeteg új hatás ért minket azóta.


Hogy érzed, mindent megcsináltál, amit szerettél volna, vagy van még valami célod, amit mindenféleképpen el szeretnél érni?

Én nagyon későn kezdtem, és az, hogy zenész leszek, csak a legtitkosabb álmaimban szerepelt, most csak és kizárólag a zenéből élek, ennél többet nem kívánhatok magamnak!

A képeket rendelkezésünkre bocsátotta: Zságer Balázs 
2005. augusztus 14.