FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Rózsa Miklós (biográfia, filmográfia)
           RÓZSA MIKLÓS







    "Az első és legfontosabb dolog a filmes szakmában egy komoly zeneszerző számára az, hogy megtanuljon stopperórával komponálni."



    született: 1907. április 18., Budapest, Magyarország
    elhunyt: 1995. július 27., Los Angeles, USA



         Azon számos magyar zeneművész közül, aki századunk húszas-harmincas éveiben kénytelen volt elhagynia szülőföldjét, minden bizonnyal Rózsa Miklós vívta ki magának a legnagyobb elismerést szerte az egész világon. A zeneszerző két különböző vonalon komponálta a nagyszerűbbnél nagyszerűbb muzsikáit: Hollywood folyamatos felkérései mellett rendszeresen adott komolyzenei hangversenyeket is. A filmvilág egyik legkülöncebb figurája, aki mindvégig hű maradt magyarságához, leginkább arról volt felismerhető, hogy képtelen volt az amerikai élethez igazodni, s a forró kaliforniai nyarakat is sötét öltönyökben vészelte át. Hiába voltak egészen speciális feltételei a filmzenei alkotómunkájához, egyetlen producernek sem jutott eszébe mást keresni helyette. 1937 és 1981 között összesen 90 filmhez írt zenét, holott mindeközben nyíltan megvetette a számtalan, hiányos zenei tapasztalattal rendelkező kollégáját, akiket egyszerűen csak unalmas stúdiótöltelékeknek hívott. A sors kegyes volt hozzá, hiszen az aprólékosan összeállított partitúrái által kicsalt hangok szépsége és varázsa a kilencvenes években újra virágzásnak indult, s számos kiadó jelentette meg korábbi munkáit CD-n, így tanúja lehetett, amint zenéje több generációhoz is eljut.

         Gyermekkorát a Mátra közelében, Nagylócon töltötte. Apja szabadelvűbb gondolkodású földbirtokos és gyáros volt, anyja viszont a Zeneakadémián tanult, így került közelebb a zene világához. Bár apja mindent megtett, hogy fiából vegyészmérnök legyen, Rózsa már ötéves korában részt vett hegedű-, és zongoraórákon. Folyamatos zenei fejlődésében nagy szerepet játszott a magyar komolyzenei élet két legjelentősebb tagjának, Bartók Bélának és Kodály Zoltánnak munkássága, azonban számára nem tűnt követendő példának a zenegyűjtés, ráadásul a budapesti komolyzenész társaság sem volt kedvére való. Amikor 1926-ban beiratkozott a Lipcsei Egyetem kémia szakára, már annyira elvarázsolta a zene iránti szeretet, hogy apja mégis beleegyezett, hogy a Lipcsei Konzervatóriumon zeneszerzést is tanulhasson. Miután elvégezte a két iskolát, már Európa-szerte egyre több koncertteremben játszották műveit. 1931-ben egy párizsi hangversenyét követően le is telepedett a francia fővárosban, ahol előbb mozivetítések szüneteiben hallható dalokhoz szerzett zenét, később szignált komponált a Pathé cég híradójához. Arthur Honeggernek a "Les Miserables" című filmhez írt zenéje olyan nagy hatással volt rá, hogy azonnal felkereste a művészt, s a kialakult kiváló barátságuk révén közelebb került a filmes szakmához. 1935-ben, már Londonban kapta az első felkérést: a "Hungaria" című baletthez kellett zenét szereznie, melyhez leginkább magyar népzenei motívumokat használt fel, szimfonikus zenekarra komponálva. A két évig töretlen sikerrel futó balett felkeltette a szintén magyar származású producer, Korda Sándor érdeklődését a zeneszerző iránt, és azonnal szerződtette is saját, London Films Production nevű cégéhez. 1937-ben a Marlene Dietrich szereplésével készített "Knight Without Armor" című filmhez ("A páncél nélküli lovag") komponálta első filmzenéjét, s olyan meglepő sikert hozott számára, hogy Korda a későbbi "Thief of Baghdad" ("A bagdadi tolvaj") című filmjéhez is mindenképpen őt akarta alkalmazni. A film elkészítésébe először a rendező, Ludwig Berger szólt közbe, akinek már megvolt a kiválasztott zeneszerzője, azonban Rózsa Miklós két-három daltervezete (no meg Korda hathatós közbenjárása) meggyőzte őt a váltásról. Mivel a film készítése közben kitört a második világháború, 1940-ben kénytelenek voltak áttenni székhelyüket Amerikába. A zene a költözéstől függetlenül is meghozta számára a sikert és az elismerést (többek között első Oscar-díj jelölését), ráadásul a kontinens olyan hatással volt Rózsára, hogy a tervezett pár hónap helyett aztán élete végéig ott maradt.

         Következő éveit kizárólag filmzenék komponálásával töltötte. A kezdeti kisebb stúdiók és beszűkült gondolkodású producerek felkéréseitől eltekintve általában olyan, hozzá hasonló intelligenciájú filmkészítőkkel dolgozhatott, akikkel könnyen megtalálta a közös nevezőt. Zeneiségét számos helyen négy alapvető időszakra osztják, melynek első szakaszát a keleties hangzás korszakának hívják. Ebbe tartoznak bele korai Korda-filmek, a "Thief of Baghdad", vagy a "Jungle Book" ("A dzsungel Könyve", Kipling klasszikusa nyomán). Ezidőtájt ismerkedett meg Margaret Finlasonnal, Gracie Fields korábbi titkárnőjével, akit 1943-ban oltár elé vezetett, s akitől két gyermeke született: 1945-ben lányuk, Juliet, majd egy évre rá fiuk, Nicholas. Ekkora már Hollywood ünnepelt zeneszerzőjévé vált, s számos jelölés után az 1945-ös, Alfred Hitchcock rendezte "Spellbound" ("Bűvölet") az első Oscar-díjat is meghozta számára. Ez már a lélektani korszakában íródott, melyre a nehéz fajsúlyú drámák és krimik voltak jellemzőek, ezek sötét stílusának megfelelően pedig a megszállottságot és erkölcsi pusztulást fájdalmasan felsíró vonósokkal, csendes fafúvósokkal és disszonáns rezes-robbanásokkal fejezte ki. Kísérletező kedvű volt a különféle hangok előcsalogatását illetően, így ő használta először Leon Theremin orosz fizikus saját magáról elnevezett, húszas években kifejlesztett "hangszerét", mely elektromosság segítségével állított elő vérfagyasztóan éles hangokat. Ez a feszült légkörű jelenetek egyik legjelentősebb hangulatfokozó eszközévé vált, egyszersmind a zeneszerző egyedülálló hangzásvilágának egyik legmeghatározóbb speciális kellékévé. Az 1944-es "Double Indemnity"-ben ("Gyilkos vagyok") a gyilkosság olyan éles atmoszféráját teremtette meg a vad vonósjátékkal, mely dühös pillanatok visszaköszönnek kiváló barátjának, Bernard Herrmann-nak "Psycho" című örökérvényű klasszikusában (a zeneszerzők és Hitchock kapcsolata meglehetősen furcsa, hiszen először Rózsa Miklós komponált a rendező számára valóban hátborzongató zenét, Hitchcock mégsem találta filmjéhez passzolónak, és következő produkcióinál a maga rideg módján úgy cserélte le Rózsát Herrmannra, hogy a váltást soha egy szóval sem indokolta meg. A sors igazsága, hogy Herrmann voltaképpen a Rózsa Miklós által megalkotott zenei útvonalat követte későbbi nagy sikerű művei megalkotásában). A "The Killers" ("A gyilkosok", 1946), a "Brute Force" (1947), vagy a "The Naked City" ("A meztelen város", 1948) az akkor jellemző erőszakos alvilágról szólnak, s a kísérőzenék rendszerint a gengszterfilmekre jellemző száraz hegedű és erőteljes rézfúvós kettőségének vad egyvelegéből állnak. Ezen filmek sötét, erőszakkal teli zenéi Rózsa viszonylag rövid harmadik korszakába tartoznak.

         1947-ben az "A Double Life" című George Cukor-film zenéjéért ismét Oscar-díjjal jutalmazták, s a rá következő évben a Metro-Goldwyn-Mayer filmgyártó-óriás, mely addigra már hosszú ideje próbálta magához csábítani a zeneszerzőt, tizenkét éves szerződést kötött Rózsával. Hogy a stúdió számára mennyire fontos a hollywoodi mércével mérve is óriási jelentőségű üzlet létrejötte, azt bizonyítja, hogy elfogadták Rózsa összes, nem mindennapi követelését. Eszerint rajta kívül senki más nem írhatott az éppen aktuális zenéhez egy hangjegyet sem, sőt, senki sem követelhette tőle, hogy a film készítése közben átírja azt (ami pedig egyébként gyakori, bevett szokás volt már akkor is Hollywoodban). Engedélyt kapott arra, hogy kizárólag otthon dolgozzon, s stúdióba csak a legszükségesebb esetben vonuljon be, mindezeken túl pedig tudomásul kellett venniük tanári elkötelezettségét a Dél-Kaliforniai Egyetemen. Ezen furcsának tűnő szerződéshez 1950-ben még hozzávette igényét évenként három hónap fizetésnélküli szabadságra, hogy a hangversenytermek részére is tudjon komoly zeneszerzéssel foglalkozni.

         A tizenöt év alatt, az MGM gyártotta epikus művek részére írt történelmi-bibliai ihletésű zenéi alkotják életének legjelentősebb, negyedik zenei korszakát. Az 1951-es "Quo Vadis" római korra jellemző hangzásvilágát 1952-ben az "Ivanhoe"-hoz írt fantasztikus műve követi. XII. századi, lovagi rendhez hű francia trubadúrok, latin egyházi énekek, középkori zsidó muzsikák, és Oroszlánszívű Richard balladái ihlették meg Rózsát, hogy saját szenvedélyes stílusával finoman keverve egy harmóniákban gazdag művet alkosson a filmhez. A csendes líraiság éppolyannyira jellemző a zenére, mint az igazi nagy csatajelenetekhez komponált, több hangnemet és ritmikát egyszerre megszólaltató energikus tételek. E művet Rózsa Miklós beleegyezésére 1994-ben az Intrada lemezkiadó cég ismét megjelentette, melyet a London Symphony Orchestra játszott fel Bruce Broughton vezényletével. 1959-ben megalkotta minden idők egyik legmonumentálisabb kalandzenéjét, a "Ben Hur"-t, amely méltó módon Oscar-díjat is hozott számára, valamint azonnal a halhatatlan zeneszerzők társaságába emelte őt. A három és fél órás kolosszális produkcióhoz eredetileg szinte csak esszenciális jellegű filmzenét jelentettek meg (rengeteg tételt megrövidítve, kilencet kompletten kihagyva), 1996-ban azonban a Rhino Records piacra dobott egy két lemezből álló, 2 óra 46 percnyi zenei anyagot tartalmazó kiadást, melyben egy 50 oldalas ismertető is található, benne a zene keletkezésének, illetve első kiadásának körülményei Rózsa Miklós jegyzeteiben, rengeteg fényképpel. A "Ben Hur" tökéletes összefoglalása a komponista zeneiségének, az elképesztő játékidő ellenére egy pillanatig sem válik unalmassá, fárasztóvá vagy nehezen befogadhatóvá. A pompás fanfárokkal teletűzdelt harci jelenetek, ünnepélyes diadalmenetek mellett a legendás harci szekér-verseny alatti dinamikus muzsika, valamint a gyönyörű szerelmi téma mind felejthetetlenné teszik a monumentális produkciót, minden kalandfilm zenéjének alapművét.

         Az 1961-es "El Cid" lehetőséget nyújtott Rózsa számára, hogy egy kicsit elmélyedjen a tizenkettedik századi spanyol folklór világában, és saját epikus zenei világát a gyűjtéséből származó motívumokkal elegyítette, sokak szerint élete legcsodálatosabb főtémáját megkomponálva ezzel. Maga a zeneszerző ezt a művét tartotta utolsó jelentős produkciójának, s valóban: az addigi termékeny időszak után évek teltek el egy-egy újabb filmzene megírásáig. 1974-ben, majdnem negyven év után visszatért Magyarországra, hogy Budapesten egy koncertet adjon életművéből. A '70-es évek végén Rózsa zenéi egyfajta különös reneszánszukat élték meg, a komponistán kívül még számos zenész elővette klasszikussá vált műveit, hogy újra felvehessék (Elmer Bernstein is közreműködött régi Rózsa-művek reprodukálásában), ezenkívül pedig fiatal, tehetséges rendezők keresték meg, hogy a filmzenéktől lassan elköszönő idős mestert vissza-visszacsábítsák a műfajba. Jonathan Demme, "A bárányok hallgatnak" későbbi rendezője, a Star Trek-specialisa Nicholas Meyer, valamint "A csillagok háborúja" utolsó epizódját jegyző Richard Marquand egy-egy korai filmjéhez komponált zenét a mester, de hosszú évek után ismét együtt dolgozott karrierje kezdetének egyik jelentős szereplőjével, Billy Wilderrel, az 1978-as "Fedorá"-nál.

         Ezen utolsó filmzenéi mellett 1982-ben kiadta saját önéletrajzát "Double Life" címmel, de még ugyanezen évben egészségi állapotának súlyos legyengülése tulajdonképpen véget vetett filmzeneszerzői karrierjének, így visszavonult a nyilvánosságtól. Bár Hollywood filmkészítőinek szokásos kegyetlen hozzáállása révén nagyon hamar feledésbe merült, a világ filmzenerajongói szerencsére egyre nagyobb figyelemmel fordultak Rózsa fantasztikus munkái felé, aki végül tanúja lehetett egy újabb generáció tiszteletadásainak is. 1988-ban látása annyira megromlott, hogy kénytelen volt a kottaírást végleg feladni, s végül 1995-ben, július 27-én hunyt el, káprázatos életművet hagyva maga mögött.

    Tihanyi Attila


  • Rózsa Miklós-est - Beszámoló
  • El Cid - Beszámolónk a score prágai felvételeiről
  • Rózsa Miklós - A filmeposzok komponistája
  • Zenék egy témára: Sherlock Holmes
  • Zenék egy témára: Robin Hood
  • A filmzene legendái: Rózsa Miklós




    Filmográfia:

    1982: Dead Men Don't Wear Plaid
    1981: Eye of the Needle
    1979: Last Embrace
             Time After Time
    1978: Fedora
    1977: Providence
             The Private Files of J. Edgar Hoover
    1974: The Golden Voyage of Sinbad
    1970: The Private Life of Sherlock Holmes
    1968: The Green Berets
             The Power
    1967: Dragnet (főtéma)
    1963: The V.I.P.s
    1962: Sodom and Gomorrah
    1961: El Cid
             King of Kings
    1959: Ben-Hur
             The World, the Flesh and the Devil
    1958: A Time to Love and a Time to Die
    1957: Something of Value
             The Seventh Sin
             Tip on a Dead Jockeyv 1956: Bhowani Junction
             Diane
             Lust For Life
             Tribute to a Bad Man
    1955: Moonfleet
             The King's Thief
    1954: Crest of the Wave
             Green Fire
             Men of the Fighting Lady
             Valley of the Kings
    1953: All the Brothers Were Valiant
             Julius Caesar
             Knights of the Round Table
             The Story of Three Loves
             Young Bess
    1952: Ivanhoe
             Plymouth Adventure
    1951: Dragnet (tv-sorozat, főtéma)
             Hurricane Island
             Quo Vadis
    1950: Crisis
             The Asphalt Jungle
             The Miniver Story
    1949: Adam's Rib
             Criss Cross
             East Side, West Side
             Madame Bovary
             The Bribe
             The Red Danube
    1948: A Woman's Vengeance
             Command Decision
             Kiss the Blood Off My Hands
             Secret Beyond the Door
             The Naked City
    1947: A Double Life
             Brute Force
             Desert Fury
             Song of Scheherazade
             The Macomber Affair
             The Other Love
             The Red House
             Time Out of Mind
    1946: Because of Him
             The Killers
             The Strange Love of Martha Ivers
    1945: A Song To Remember
             Blood on the Sun
             Lady on a Train
             Spellbound
             The Lost Weekend
             The Man in Half Moon Street
    1944: Dark Waters
             Double Indemnity
             Ministry of Fear
             The Hour Before Dawn
    1943: Five Graves To Cairo
             Sahara
             So Proudly We Hail!
             The Woman Of The Town
    1942: Jacare
             Jungle Book
    1941: Lydia
             New Wine
             Sundown
             That Hamilton Woman
    1940: On The Night Of The Fire
             Ten Days In Paris
             The Thief of Bagdad
    1939: The Four Feathers
             The Spy In Black
    1938: The Divorce Of Lady X
    1937: Knight Without Armour
             The Green Cockatoo
             The Squeaker




  • További kritikáink
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory

  • Filmzenékről röviden
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam