"A filmzene szerepe, hogy a maga eszközeivel, a zenei aláfestés nyelvén értesse meg a nézõvel a film mondanivalóját. Körülveszi az embert, és elmondja azt, amit a film is próbál - csak más szemszögbõl."

     Mychael Danna 1958 õszén született Winnipegben. Miután zenei tanulmányait elvégezte, a Torontóban lévõ McLaughlin planetáriumban helyezkedett el zeneszerzõként. Ezen idõ alatt kezdett el érdeklõdni a közel-keleti, ázsiai zenék iránt. 1987-ben megírta a "Családi ügy" ("Family Viewing") hanganyagát. Innentõl kezdõdött barátsága a beszédes nevû örmény függetlenfilm-rendezõ Atom Egoyannel. Gyümölcsözõ együttmûködésük folytatódott a "Szöveges szerepek" ("Speaking Parts"), és "A kárbecslõ" ("The Adjuster") után is, és a jól bevált kooperáció máig tart, melynek legismertebb darabja talán az "Exotica".
     Dannát jelölték többször is a kanadai Oscar-díjra, a Genie Awardsra, amit kétszer el is nyert. Testvérével, a szintén komponista Jeff-fel ("O", "János evangéliuma") többször dolgozott együtt. Kettejük remeke a kelta mondavilág történetei alapján íródott "A Celtic Romance - The Legend of Liadain and Curithir", valamint az "A Celtic Tale - The Legend of Deirdre", mely kiadványok Enya és az e népszerû stílusban íródott zenei különlegességek iránt rajongók polcán minden bizonnyal megtalálhatóak, cseppet sem érdemtelenül.
     A new age-mester Tim Clement a természet szerelmeseinek, a meditatív zenék kedvelõinek készítette Dannával közösen a "North of Niagara" c. lemezt, mely akár egy felzaklatott lelket is képes lenne megnyugtatni tökéletesen eltalált harmóniáival. A zeneszerzõ Clementtel egyébként több lemezt is készített a Heart of Space kiadó számára.
     Felesége származása lévén óriási mértékben érték zenei hatások Indiából is, emiatt nem volt meglepõ, hogy a "Káma-Szutra" ("Kama Sutra: A Tale of Love") stáblistáján is az õ nevével találkozhatunk. Mira Nair filmje után a rendezõk és a producerek elõszeretettel õt kérik fel, ha filmjük valamelyik egzotikus országban játszódik, vagy ha csak a hagyományosnak mondott szimfonikus filmzenét akarták megbolondítani egy kis zenei fûszerrel. Erre jó példa a Joel Schumacher rendezte "8 MM". Ez a filmzene jó példa a szerzõ sokoldalúságára. A tehetsége abban nyilvánult meg ekkor, hogy a lebegõs dallamok után képes volt egy ennyire beteges hangömlenyt produkálnia marokkói zenészek bevonásával. Nem ajánlott elalvás elõtti lejátszása a lemeznek, ám a filmhez tökéletes. Munkái közt akad westernfilmzene ("A pokol lovasai" - "Ride with the Devil"), és latin nyelvû kórusdarab egyaránt ("Lilies"). Kiadott még két szépséges önálló lemezt "Skys", illetve "Sirens" címmel, a "North of Niagara" nyomdokán haladva.
     A zeneszerzõt egy átlagnézõ nem igazán ismeri. Köszönhetõ ez a marketingszempontból sikeresnek cseppet sem nevezhetõ filmjeinek (ez alól talán csak az "Észvesztõ" - "Girl, Interrupted" a kivétel), és a hollywoodi átlagnál ugyan jóval fantáziadúsabb, ám nem kevéssé nyomasztó kísérletezéseinek. Score-jaiban fõ hangszere a zongora, de bátran használja azokat az excentrikus hangszereket is, amelyek felismerése még egy edzett zenekritikusnak is némi agytornát kívánna. Klasszikus stílusban való jártasságát Szabó István "Csodálatos Júlia" címû filmjében volt alkalma megmutatni.
     Dannának elsõ komolyabb lehetõsége a "Hulk" lett volna. A "Jégvihar" ("The Ice Storm") kapcsán ismerte meg Ang Lee-t, aki ide is hívta, ám a most írtak nem nyerték el az illetékesek tetszését, és leváltották. Csak néhány foszlány bukkant fel a helyettesítésére hívott Danny Elfman munkájában, ami pusztán ahhoz elég, hogy jelezze: milyen kiugrás jöhetett volna létre a zöld óriás segítségével. Mychael Danna egy olyan zeneszerzõ, akit - figyelemreméltó munkái ellenére - igazán csak azok ismernek, akik egy filmnél érdeklõdnek a score iránt is, ám különleges világa mindenkinek ajánlható, aki kedveli akár a sötétebb hangzású, akár a világzenei pillanatokban dúskáló, kísérletezõbb típusú filmzenéket.

Bíró Zsolt