FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Joe Versus the Volcano  Six Days Seven Nights  Bird Box  Dark City  Species  Venom  Die Hard: With A Vengeance  Die Hard 2: Die Harder  Die Hard  The Grinch
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Ólafur Arnalds a Müpában
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Szabadság, Szerelem - Interjú Csányi Sándorral
    Andrew G. Vajna  |  Goda Krisztina  |  Dobó Kata és Fenyő Iván  |  Csányi Sándor






         - Elég sok elismerést kapott már, és több nagysikerű hazai filmben is szerepelt, de ehhez hasonló alkotásban még nem láthattuk. Mikor kérték fel Önt Vámos Tibi szerepére?

         - December környékén történt az első megkeresés. Azt mondta Kriszti (Goda Krisztina, a film rendezője - a szerk.), menjek el egy castingra. Ez furcsa volt nekem, ugyanis éppen akkor mutattuk be a "Csak szex és más semmi"-t, így mi már ismertük egymást korábbról, és kifejezetten jó barátok is vagyunk. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy ez jó módszer - bár szokatlan a magyar filmeknél, mert általában úgy szokott lenni, hogy miután megvan a főszereplő, hozzá castingolják a kisebbeket -, és teljesen igaza van, hogy minden szerepet le akar castingolni, mert a "Csak szex és más semmi"-ben én más karaktert alakítottam, és nem biztos, hogy ez illett volna rám. Az egyetlen jó a szereplőválogatásban, hogy lehetőség nyílik teljesen különböző szerepek eljátszására, és Kriszti kíváncsi volt arra, én hogyan működök egy másik szerepben, illetve hogyan működök együtt egy másik fiúval. Az első próbák során én voltam az Iván karaktere, és Nagy Zsolti játszotta a kisebb karaktert, amit végül én alakítottam. Iván a főszerepet szerette volna eljátszani, én pedig azt kezdtem érezni, hogy hozzám egyáltalán nem illik ez a karakter.

         - Mármint a főszerep?

         - Igen, egyszerűen nekem nem állt jól valamiért. Nem tudom miért, de valahogy nem akartak a mondatok a számra jönni. Én hiszek abban, hogy azt akarta a Jóisten, hogy ez így legyen, s amikor megcsináltuk ugyanezt fordítva - úgy, hogy az Iván játszotta Karcsit, én pedig a Tibit -, akkor azt vettem észre, hogy neki sokkal jobban működik minden, sokkal jobban fekszik a szerep, ezáltal nekem is rend lett a fejemben. Onnantól kezdve már csak az volt a dolgom, hogy Vámos Tibit minél izgalmasabban, minél érdekesebben, sokszínűbben tudjam bemutatni.
         Az első körben úgy volt, hogy Tibi kommentálja, hogy mi történik a főhőssel, és ellenpontozza a filmben a drámai szálat, tehát mindig ő a humoros pont ebben. Volt egy beszélgetés a Krisztával, hogy mi az, ami ebben a szerepben igazán érdekes, mi az, amitől nagyon fogom várni, hogy ezt csináljam, amitől személyessé lehet ezt tenni. A beszélgetésünket követően annak érdekében került bele egy csavar a filmbe - amit nem is mondanék el előre -, hogy ezt a szálat erősítsük, hogy legyen valami személyes jellegű, legyen valami törés a két ember között. Amellett, hogy érdekes feladat bemutatni, hogy valaki mindig másodhegedűs, megvolt a személyes kötődésem is a figurához: a főiskolán Bodó Viktorral jártam egy osztályba, s amikor ő elkezdett forgatni, mi meg nem csináltunk semmit, én teljesen sikertelennek éreztem magam. Akármit is csinált a Viktor, tulajdonképpen mindig tehetségesebb volt nálam, és mindig jobban csinált mindent. Emiatt borzalmasan sokat gürcöltem, s úgy gondoltam, bele lehet tenni a filmbe ezt az érzést, ezt a fájdalmat, ezt a félelmet, ezt a nélkülözést.

         - '56-ról mit tudott? Hogyan viszonyult a témához, amikor megkereste Goda Krisztina rendező?

         - Igazából annyit, amit az iskolában tanultam.

         - Mit tudott meg az iskolában annak idején?

         - Én már a rendszerváltás után tanultam '56-ról, így már az igaz verziót hallottuk.

         - Volt-e a forgatási helyszínek, illetve a film eseményei közül olyan, ami Önhöz közelebb állt?

         - Itt az volt az érdekes, hogy annak idején szerepeltem egy filmben, a "Temetetlen halott"-ban, melyben én voltam Nagy Imre közvetlen munkatársa, s akkor felvettük azt a jelenetet, hogy azon az októberi estén bent vagyunk a parlamentben, s Nagy Imre kiment, majd azt mondta: "Elvtársak". A nép fújolt, ő pedig visszajött hozzánk. Most ugyanezt felvettük úgy, hogy én a tömegben állva fújoltam, s közben arra gondoltam, hogy nemrég még ott álltam Nagy Imre mellett. Tehát én mindkét oldalról körbejártam ezt a dolgot.

         - Elmondaná nekünk, hogyan viszonyul magához az eseményhez, a forradalomhoz?

         - Nekem fontos dolog volt, de az hiszem, valahogy mindenki ki akarja sajátítani magának ezt az egész eseményt, miközben valahogy mindig kimaradtak belőle az emberek, mármint az akkor jelenlévő tömeg maga. Amikor a Parlament előtt forgattunk, és volt, hogy négyszáz statisztával együtt énekeltük a Himnuszt, akkor éreztem először, hogy milyen lehet, amikor van valami, amitől nagyon fél a sok ember, és egyszer csak ennek szembeszegül. Több százezer ember akar egyvalamit, s fellázadnak egy diktatúra ellen úgy, hogy közben nem foglalkoznak saját félelmeikkel, hanem kimennek az utcára, vállalják az arcukat, és tudják, hogy ennek mik lehetnek a következményei, ám ettől függetlenül megtesznek valamit. Azt gondolom, hogy ha van egy nép, amely elnyomva él, és megkóstolja, milyen a szabadság, az nagyon mámorító érzés lehet. Tulajdonképpen nekem ez volt a legerősebb képem, vagy a legerősebb benyomásom '56-ról.

         - A filmben érzelmileg nagyon erősen jelen van '56 és a szabadságharc, és az imént említette azt is, hogy ez mennyire hatott Önre. Azonban legalább ennyire erős vonalat képez a melbourne-i olimpia, illetőleg nagyon érdekes a film elején látható moszkvai meccs is. Ez mit jelentett az Ön számára?

         - Mindig azt az élményt próbáltam előszedni, amikor én a rádióban hallgattam az athéni olimpiát, amikor ezek a srácok - akikkel a medencében voltunk - megnyerték a döntőt. Próbáltam azt a - megint kirázott a hideg -, szóval azt a mámorító érzést előszedni, ami akkor olyan felszabadító volt, és sírásra késztette az embert. De igazándiból ezalatt a tíz nap alatt, ezzel valahogy nem is volt dolgunk. Annyi pici praktikus dolgot kellett csinálni - mint például jelben maradni, folyamatosan taposni, a passzokra figyelni -, hogy az már inkább a Krisztáék dolga volt, hogy a képek és a zene együttes ritmusa heroikus jelleget adjon az eseménynek. Mi konkrétan csak a mérkőzéssel foglalkoztunk, és azt gondolom, hogy az akkori vízilabdázók is az adott feladatra koncentráltakn s azoknak, akik nézték őket, és szorítottak nekik, egy hatalmas felszabadító érzés, illetve boldogság volt ez a győzelem. A fiúk szerintem konkrétan csak melóztak, és csak utána érezték át igazán a dolgokat, mikor megverték az oroszokat. Ezt a heroikusságot én már csak a moziban éreztem, forgatás közben csak a megoldandó feladatokra koncentráltam.

         - Nekem az nagyon is feltűnt, hogy Vámos Tibi, az ön által játszott figura a dobogó felső fokán állva nem énekeli a Himnuszt, pedig az a jelenetsor rendkívül hangsúlyos része a filmnek.

         - Ennek a jelenetnek több verziója volt, és ezek között volt, hogy énekeltem is. Azonban rengeteg minden történt a két srác között (a legfontosabb a később tönkremenő barátság, ami aztán megjavult), illetve van egy válaszmondata Ivánnak arra, hogy "az oroszok ellen a negyeddöntőben, pont úgy, mint régen": "semmi sincs úgy, mint régen". Ebben benne van, hogy ő már nem megy haza, hanem disszidál, és Nevadába utazik. Arra gondoltam, hogy én is tükrözöm, megpróbálom érdekesen bemutatni ezt a jövőképet - nem tudom, hogy lejön-e a nézőknek ebből valami is -, így nem a győzelmet játszom meg, hanem azt, hogy soha többet nem fogok hazamenni, véget ért valami az életemben, és már próbálok másra gondolni. Ebből adódik, hogy nem énekelem a Himnuszt.

         - A párhuzamosan futó, kétféle végletet bemutató zárójelenet során hallható Himnusz remekül érzékelteti azt, hogy a sportolók már nem jönnek haza, illetve azt, mi vár Falk Vikire.

         - Igen, szerintem ez egy filmes hatás: szól a Himnusz a tragédia alatt, és egy dicsőséges pillanat során egyaránt szól. Ez azt érzékelteti, hogy mind a két pillanatban ezt használja az ember, ehhez menekül. Emellett pedig elég izgalmas a nézőt hidegből a melegbe vinni, illetve a tragédiából egy felszabadító eseménybe.

         - Információink szerint a forgatást másfél hónapos edzés előzte meg, mely során neves hazai pólósok is segítették Önöket. Hogyan élte meg ezeket a napokat, illetve mennyire tudták egymás munkáját segíteni a sportolókkal?

         - Ők többet segítettek nekünk, mint fordítva. Volt tíz nap a vízben, mely során konkrétan kapaszkodtunk a Kis Gergőbe, hogy ne fulladjunk meg, tehát ők életet is mentettek. És persze a segítségük nélkül nem így nézne ki ez a film sem - például, mikor én a szerepem szerint ötöst lövök, azt is dublőr tette hátulról. Mi kevesebbet tudtunk nekik segíteni, inkább olyanokban, hogy ne ezekkel, inkább azzal foglalkozzál, ne tedd zsebre a kezedet, mert az nem azt jelenti, tehát ilyen pici dolgokban. A vízilabdások közül Székely Bulcsú, illetve a Szécsi Zoli kaptak fontosabb szerepeket, de tulajdonképpen nem nagyon kellett segítenünk nekik. Bulcsú szerintem egy őstehetség, teljesen otthonosan mozgott a kamera előtt, és amit kellett, ő megcsinálta.

         - Mely filmekben fogjuk viszontlátni?

         - Most kezdtünk egy újat, "S.O.S. szerelem" címmel, amiben szintén Ivánnal játszunk együtt, ám ott a "Szabadság, szerelem"-hez képest minden fordított, így a két karakter is.

         - Főszerep és barát?

         - Ott nem barátok vagyunk, hanem inkább ellenségek, ami szerintem izgalmas lehet.


         A "Szabadság, szerelem"-ről, illetve annak alkotóiról bővebben a film hivatalos honlapján tájékozódhatnak az érdeklődők.








    Tibi a tüntetésen...




    ...és a szovjetek elleni olimpiai győzelem után.





    A képeket rendelkezésünkre bocsátotta: InterCom Zrt.
    A kérdéseket összeállította és az interjút készítette: Ancsin Attila, Kulics László
    Az interjú 2006. október 20-án készült.
    Műhely / Filmzene.net
    2006. november 01.





    Vissza az interjúkhoz                                                                                                                       Vissza a lap tetejére
    További kritikáink
  • Anaconda
  • Evolution
  • Himalaya - The Rearing of A Chief
  • Bohemian Rhapsody
  • Deep Blue Sea
  • On Deadly Ground
  • Heaven & Earth
  • Halloween
  • Vertical Limit
  • The Predator
  • Peppermint
  • Small Soldiers
  • The Meg
  • The Mountain Between Us
  • The Equalizer 2

  • Filmzenékről röviden
  • Searching
  • How the Grinch Stole Christmas!
  • Isle of Dogs
  • The Ritual
  • A Wrinkle in Time
  • Geostorm
  • Death Wish
  • Fifty Shades Freed
  • Darkest Hour
  • The Commuter

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Dark
  • Bright
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III

  • Interjúk
  • Hrutka Róbert: Szívvel-lélekkel
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam