FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Under Siege 2: Dark Territory  Under Siege  Pet Sematary  Stepmom  Pet Sematary  Witness  Oscar  Captain Power and the Soldiers of the Future  Mary Shelley  Battlefield Earth
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Ólafur Arnalds a Müpában
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Szabadság, Szerelem - Interjú Goda Krisztinával
    Andrew G. Vajna  |  Goda Krisztina  |  Dobó Kata és Fenyő Iván  |  Csányi Sándor






         - Mikor keresték meg, illetve mik voltak az első gondolatai ezzel az alkotással kapcsolatban?

         - Gyakorlatilag tavaly novemberben kezdtem el dolgozni a filmen. Igazság szerint én elég kései fázisban kerültem bele ebbe a produkcióba, ugyanis az első forgatókönyv akkor már megvolt, s miután elolvastam, láttam benne bizonyos lehetőségeket, de elég nehezen tudtam azonosulni vele. Később aztán a hetven százaléka megváltozott attól, hogy hárman három hétig ültünk Andy irodájában napi tizenkét órát, és dolgoztunk rajta, hogy ez tényleg egy magyar történet legyen, miközben természetesen megfeleljen mindazon dramaturgiai szabálynak, ami az ő elvárásában szerepelt.
         Tulajdonképpen ez egy felkérés volt, amiben nagy kihívást éreztem. Egyfelől a produkció mérete miatt, hiszen nincs olyan rendező, aki ne vágyna arra, hogy ennyi játékot kapjon egyszerre, és ne állandóan az legyen, hogy az elképzelések egy részét adott esetben rögtön ki kelljen húzni a forgatókönyvből, mert arra nincs pénz. Ez borzasztóan nagy dolog egy rendezőnek. Másrészt a film készítése során nagyon-nagyon sokat tanultam: ez a hatvan nap, ami alatt a forgatások lezajlottak, nagy kiképzés volt számomra.
         Emlékszem, amikor először összeállt a film, azt éreztem, hogy igen, ez már tényleg úgy néz ki, mint egy igazi film. Nem mintha a "Csak szex és más semmi" nem lenne az, de ott azért egy szakavatott látja, mik azok, amikhez esetleg több forrás kellett volna.

         - Hogyan készült a filmre? Az iskolában tanult-e reálisan '56-ról, illetve milyen előtanulmányokat végzett a megfilmesítendő eseményekkel kapcsolatosan?

         - Tanultam, de nem azokra hagyatkoztam. Amit én tehettem, az az volt, hogy utánaolvastam a témának, archív felvételeket, dokumentumfilmeket és fotókat nézegettem. Háromládányi anyagot kaptam, hogy "hát akkor ezt hétvégén nézd át" [nevet], amit persze nem lehetett. Apránként láttam neki, és aszerint néztem át, hogy éppen milyen jelenetet vettünk fel. Az összes anyagot szerintem nagyjából három évbe tellene feldolgozni. Nem állítom, hogy ez a forgatások alatt nekem sikerült, ami viszont érdekes, hogy egyre jobban érdekel a téma.

         - Mennyire kapott szabad kezet a film készítése során?

         - Andy volt az a producer, akinek kreatív beleszólása volt. Övé volt például az utolsó vágás joga is, hiszen voltaképpen az egész film az ő ötlete volt. Én magamtól nem választottam volna '56-os témát, mert nincsen hozzá személyes kötődésem - természetesen most már a "Szabadság, szerelem" révén van.

         - Tehát ha jól értem, nem választott volna forradalmi témát egy vígjáték után?

         - Nem, a kettőnek nincs köze egymáshoz. Korábban készítettem már drámát kisjátékfilmben, tehát a műfaj nem idegen tőlem. Csak a személyes kötődés hiánya miatt, ami mostanra megváltozott. Emlékszem, amikor a vágás utolsó fázisában a Szabad Európa archív felvételeit úgy hallgattuk végig, hogy közben figyeltük, melyek azok, amiket a filmben fel akarunk majd használni. Korábban nem is gondoltam volna arra, hogy így meghat majd.

         - Az eredeti hangfelvételeket hallhatjuk a filmben?

         - Nem, nem az eredeti hangokat, mert azok a filmhez rossz minőségűek lettek volna. De ezek ugyanazok, illetve, néhol az eredeti szövegek rövidített verziói, amiket újra felvettünk.

         - A "Szabadság, szerelem" képi világa remekül idomult az eseményekhez. Milyen koncepció alapját választották meg a produkció színvilágát?

         - Arról a korszakról általában két dolog jut eszébe az embernek: az egyik a fekete-fehér, mivel a legtöbb archív felvétel és fotó ilyen színű, a másik a régi képeket szebbé tevő, barnás félhomály. Mi azonban ezektől némileg szerettünk volna eltérni, így tehát kapott egy ilyen enyhén kékes zöldes színvilágot. Az volt a szándékunk, hogy egy kicsit kopottas, árnyékolt hatásúak legyenek a képek, hogy az itthon játszódó részeknél egy kicsit úgy élje át az ember, mintha akkor élt volna. A melbourne-i részeknél azonban egy erőteljesebb váltást látni, ami szándékos, ugyanis azt el akartunk választani az '50-es évek hazai eseményeitől. A Kodak ehhez nagyon jó nyersanyagnak bizonyult, melynek telített színeiből helyenként kicsit lejjebb vettünk.

         - Mely jelenetek voltak a legnehezebbek, illetve melyek álltak leginkább közel Önhöz?

         - Így hirtelen nem is tudom. Mindegyik jelenetnek volt valami nehézsége. Általában azok mentek a legolajozottabban, mikor a csapatjeleneteket forgattuk. De nagyon sok olyan helyszínünk is volt, melyek többségét nehéz volt megkapni, illetve több alkalommal is nagy statisztéria számmal dolgoztunk - ilyenkor a többszáz fős tömeg sem volt ritka -, így igazából azok voltak a furcsa forgatások, ahol csak hat-hét színész volt jelen.
         Az jelentett nagyobb kihívást számomra, mikor hat-nyolc színésznek kellett mozognia, illetve beszélnie egyszerre. Kétszereplős jelenet esetében könnyű megtervezni egy ilyet (még akkor is, ha egy szobában fel-alá futkosnak), de ennyi embernél nagyon kell ügyelni arra, hogy a végeredmény dinamikus legyen, ne pedig statikus. Mindezeket pedig úgy kellett megterveznünk, hogy adott esetben három-öt kamerával kell egyszerre dolgozni.

         - A BME épülete az '56-os események során központi szerepet töltött be, mint a filmben. Milyen volt ott forgatni, illetve milyen problémákkal kerültek szembe a forgatás során?

         - A Műegyetem aulája egy hatalmas, berendezett díszlet volt, ahol egy SteadiCam (ez a testre szerelhető kameramozgató eszköz lehetővé teszi az operatőr számára a szabad mozgást, miközben biztositja pl. a fahrtkocsi képstabilitását - a szerk.) kísérte a szereplőt, illetve további két mozgó kameraállás vette ugyanazt a jelenetet. Nagyon nehéz feladat volt azt elérni, hogy ezek ne keresztezzék egymás útját, vagy olyan pillanatban tegyék azt, amikor már nem jelent problémát.
         Az előkészítési idő is kevés volt, éppen ezért rengeteget kellett improvizálni, amit meg kellett szoknom. Én eddig minden egyes forgatásra pontos tervvel érkeztem, amit többé-kevésbé véghez is vittem, ám itt nagyon sokszor volt az, hogy odamentünk, és az előre elgondoltakkal ellentétben valami újat kellett kitalálni. Ezek stresszes helyzetek voltak, de szerettem csinálni.

         - Elegendő volt az a két hónap, amit a forgatási időre szántak?

         - Nekem mondjuk sok volt - meg úgy egyébként is -, ugyanakkor ennek a filmnek igazából több is kellett, mint hatvan nap, mivel két stáb dolgozott rajta párhuzamosan. Az olyan akciójeleneteket, amik nem tartalmaztak színészigénylő részeket, Vic Armstrong akciórendező irányította, akitől rettenetesen sokat lehet tanulni, mert nagyon érdekesen dolgozik. Muszáj volt párhuzamosan haladnunk, különben lehetetlenség lett volna teljesíteni a feladatot a különféle nehézségek közepette. A helyszínbiztosításokon túl például némileg akadályt jelentett az is, hogy a produkcióban részt vevő színészek nagy része színházban dolgozik, szerződéssel, kötött előadásszámmal, tehát nem érnek rá minden este, miközben nagyon sok külső éjszakai jelenetünk volt.

         - Beszéltem egy statisztával, aki elmondta, hogy a filmesekről egyvalamit megtudott, mégpedig azt, hogy nagyon korán tudnak felkelni.

         - Igen, ez igaz. [nevet] Nagyon sok hajnali kezdésünk volt. Lehetetlen helyszíneken forgattunk, melyek lezárásokkal jártak, mivel nagy stábbal, rengeteg kiszolgáló egységgel dolgoztunk, amik helyet igényeltek, miközben törekednünk kellett arra is, hogy minél kevesebb helyet vegyünk el a csúcsforgalomtól. Ezenkívül még ugye nekünk a napfényhez is igazodnunk kellett.

         - Az akciójeleneteken kívül voltak -e olyan képsorok, melyek elkészítése speciálisabb felszerelést igényelt?

         - Igen. Mindkét meccs felvételénél használtunk vízalatti kamerát, illetve ezen felvételekhez Londonból érkezett ide egy jól képzett, felszerelt stáb azokra a forgatási napokra.

         - A korhű járművek megszerzése mennyire okozott nehézségeket?

         - Tabányi Sándor volt az, aki célirányosan gyűjtötte az összes ötvenes évekbeli járművet: olyat, ami felrobbantható, amin átmehet a harckocsi, ami elégethető, illetve ami működik - többé-kevésbé azért szerencsével jártunk. A tankokban a katonaság segített, és először úgy nézett ki, hogy csak egy harckocsink lesz - ami persze nem volt elég -, de aztán sikerült többet is szerezni.
         A nehézségek inkább abból adódtak, hogy ezek a régi autók folyamatosan leálltak. Volt, hogy a Marton Robi által vezetett Skoda a jelenet kellős közepén egyszercsak megállt. A tankokkal más jellegű gondok is voltak: mikor például a jelnél meg kellett állniuk, legtöbbször továbbcsúsztak egy-két métert, ami a kamerának nagyon sok volt - még tíz centi is sok. Mindezek ellenére én rettenetesen élveztem a tankokkal való forgatási napokat. Éppúgy, mint a házak felrobbantását.

         - Ki volt az a színész, akivel a legjobban meg volt elégedve a forgatások során?

         - Fenyő Iván. Ő nagyon fegyelmezetten, pontosan dolgozik. Milliméter pontossággal lép oda, ahova kell, és van benne kitartás is. Már a próbák elején éreztem, hogy az Iván lesz az, aki végig fog húzni a filmen, s amikor én fáradt leszek, neki akkor is lesz még energiája. Ez így is volt. Nagyon jó vele dolgozni, mert érzékenyen és finoman reagál az instrukciókra.
         De például érdekes volt számomra az is, hogy a katonai szakértők, az egységek, illetve azok vezetői, valamint a vízipólósok egyaránt fegyelmezetten viselkedtek. Emlékszem, hogy például a próbáknál a színészek mindig késtek olyan öt-tíz perceket, de a vízipólósok, ha reggel ötkor próba volt, akkor 4:49-kor már jelen voltak. Amikor egy ilyen gépezet beindul, ennek van súlya.

         - Mennyire volt nehéz együtt dolgozni a film producerével, Andy Vajnával?

         - Ez egy olyan szakma, ami telistele van konfliktusokkal, itt nem lehet elvárni azt, hogy szeressék az embert. Ezt a "Csak szex és más semmi"-nél éreztem először. Volt idő, amikor el kellett döntenem: azt szeretném -e, hogy engem szeressenek a forgatás alatt, vagy azt, hogy olyan filmet csináljak, amit utána vállalni tudok. Ez egy kemény döntés, de muszáj meghozni, ugyanis ez a két dolog sajnos a legritkább esetben működik együtt. Visszatérve, Andynek hihetetlen kitartása van, és szeret vitatkozni, ami viszont ez esetben nem rossz. Ebben a hierarchikus szakmában - meg egy olyan lendületben, mint amilyenben ez a film is készült -, egyszerűen el kell fogadni, hogy olyan hoz döntést, aki a hierarchiában felül van.








    A rendezőnő




    Egyeztetés a producerrel...




    ...majd a szereplőkkel.




    Forgatási előkészületek az uszodában





    Vissza az interjúkhoz                                                                                         Vissza a lap tetejére
    További kritikáink
  • Krypton
  • Captain Marvel
  • Bless the Child
  • Cold Pursuit
  • Joe Versus the Volcano
  • Six Days Seven Nights
  • Bird Box
  • Dark City
  • Species
  • Venom
  • Die Hard: With A Vengeance
  • Die Hard 2: Die Harder
  • Die Hard
  • The Grinch

  • Filmzenékről röviden
  • Bodyguard
  • Searching
  • How the Grinch Stole Christmas!
  • Isle of Dogs
  • The Ritual
  • A Wrinkle in Time
  • Geostorm
  • Death Wish
  • Fifty Shades Freed
  • Darkest Hour

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Dark
  • Bright
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III

  • Interjúk
  • Hrutka Róbert: Szívvel-lélekkel
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A The Man in the High Caslte zenéje
  • A Terminátor-filmek zenéje
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi

  • További írásaink
  • A Filmzene.net jövőjéről...
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam