FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Starr Parodi - Közös dolgok (interjú)
     









         Egy mozifilm esetében a bemutató előtti legkomolyabb feladatot az jelenti a stúdiók számára, hogy a közönség elé olyan, egy-két percbe összesűrített kedvcsinálót tárjanak, ami garantálja a későbbi sikeres nézőszámot. Ezeken az előzeteseken áll vagy bukik az elkészült produkció sorsa, így egy-egy ilyen rövidfilm összeállítása sokkal felelősségteljesebb munka, mint azt gondolnánk. A hozzájuk tartozó zenék sokszor más, ismert filmzenékből kerülnek kiválasztásra, de legalább ugyanilyen arányban készülnek önálló szerzemények is, melyek a nagyon rövid játékidő ellenére is megfelelően kell, hogy illeszkedjenek az adott film hangulatához. A ParodiFair kifejezetten az előzetesekhez tartozó zenék összeállításával, megkomponálásával foglalkozik. Ezen kétszemélyes családi vállalkozás hölgytagja, Starr Parodi nemrégiben adta ki legújabb szólóalbumát "Common Places" címmel, melyen számos ismert melódia (köztük a Bond-téma) feldolgozása mellett saját szerzemények is elhangzanak. Interjúnkban őt faggattuk az albumról, valamint a bemutatókhoz, filmekhez szerzett műveikről, azok kulisszatitkairól.




         - Kedves Mrs. Parr! A filmzeneszerzés egy igen érdekes részét, a filmelőzetesek zenei aláfestésének műfaját képviselik férjével, Jeffel. Hogyan találtak egymásra, valamint erre a műfajra?

         - A Universal Amphitheaterben, egy híres Los Angeles-i koncertteremben találkoztunk először. Én a színpadon játszottam két másik művésszel (George Howard szaxofonossal és Gladys Knight énekesnővel), Jeff pedig egyikük aktuális albumának munkálatai miatt volt ott, valamint ő biztosította, hogy minden billentyűs hangmintánk meglegyen a koncertre. A trailerekhez tartozó zenék komponálásával nem sokkal azután kezdtünk foglalkozni, hogy összeházasodtunk. Egy szomszédunk épp egy film bemutatóján dolgozott, s mivel tudta, hogy mindketten zeneszerzők vagyunk, megkérdezte, van-e kedvünk csatlakozni a munkához.

         - Hogyan alakul a zenei feladatok megosztása az Önök esetében? Mik a legnagyobb előnyei, ha a magánélet és a munka ennyire összefonódik?

         - A stúdiónkban én általában a billentyűk és a szekvenszer előtt ülök, Jeff pedig a keverőpultnál, a Minimoognál, esetleg egy gitárral a kezében, és így írunk Minden komponálással, hangszereléssel vagy kivitelezéssel kapcsolatos gondolatunkat megosztjuk egymással. Nagyszerű dolognak tartom, hogy az életünk munkával kapcsolatos részét is meg tudjuk osztani egymással, főleg, hogy mindketten szeretjük azt, amit csinálunk. Szerencsések vagyunk, hogy tudunk egymással dolgozni (legtöbb esetben...).

         - Melyik volt az első előzetes, melyhez zenét szereztek?

         - A "Straight Out of Brooklyn" című filméhez.

         - Nem Önök az egyetlenek, akik az előzetesek zenéivel foglalkoznak (ilyen például az Immediate Music vagy az X-Ray Dog is). Van-e komoly versengés az ezzel foglalkozó formációk között?

         - Igen, valóban számos ember és cég készít mozifilmek előzeteseihez zenei aláfestést, és legalább olyan komoly versenyhelyzettel bír, mint bármely egyéb szórakoztatóipari ágazat. A különálló zeneszerzés mellett a bemutatóhoz kapcsolódó zenék jelentős része ma már más zenei könyvtárakból vagy score-okból, dalokból származik Mivel Jeff és én nem csupán az előzetesekre koncentrálunk, s számos egyéb projekthez komponáltunk már zenét, ezért mi ezt a versenyhelyzetet nem érezzük ennyire komolynak. Rengeteg producerrel vagyunk kiváló viszonyban, akikkel az elmúlt évek során együtt dolgoztunk, és tudjuk, hogy hívni fognak minket, ha valamire szükségük van... Nagyon sok múlik azon, hogy egy nagyszabású filmet hogyan reklámoznak, hiszen rengeteg pénzbe kerül egy-egy ilyen produkció, szóval muszáj a lehető legtöbbet kihozni magunkból.

         - Szokott-e figyelni más előzetesekre, más stúdiók munkáira?

         - Mindenre nagyon figyelek! Jóllehet, nem feltétlenül az előzetesekkel foglalkozom a legtöbbet, sokkal inkább tartom fontosnak a zenei kreativitást. A zene mindig valamifajta érzelmet közvetít, épp ezért egyáltalán nem tekintem versenyszerű sportnak. Azt hiszem, pont ezt szerettem volna kihangsúlyozni a "Common Places"-zel, és a rajongóktól kapott visszajelzések alapján úgy tűnik, sikerült őket egy egészen más érzelmi állapotba juttatni, egyfajta menedéket kínálni nekik a mindennapi gondok elől. Ezért rendkívül hálás vagyok.

         - Általában hogyan zajlik egy-egy munkafolyamat, mennyi időt követel egy előzetes zenéjének elkészítése?

         - Ez teljesen változó. Mikor egy ismertebb témát dolgozunk át, gyakran csak a forgatókönyvből vagy nagyon korai felvételekből dolgozhatunk. A "GoldenEye" esetében semmilyen felvett anyag nem állt rendelkezésünkre, és az volt a feladatunk, hogy Pierce Brosnan Bond-filmes bemutatkozására a témát egy kicsit felújítsuk. Egy hónapon át dolgoztunk rajta, más egyéb projektek mellett. Amikor az MGM vezetői meghallgatták a demónkat, tetszett nekik, úgyhogy arra                                                 a zenére vágták rá a képanyagot. Máskor van úgy, hogy megkapjuk a filmet, és arra kell zenét írni egy éjszaka alatt. Tavaly például karácsony napján kellett összehívnunk a zenészeinket egy felvételre, a "Nevem Sam" előzetesének zenéjét pedig a nappalinkban vettük fel, hogy kész legyünk vele másnapra. Most, hogy így belegondolok, rengeteg zenét rögzítettünk az éjszaka kellős közepén! Nagyon sok múlik azon, hogy a zene mennyire képes együttműködni az előzetes rövidségével. Általában megpróbálom kihasználni mindazt az időt, amit egy ilyen feladatra kapok. [nevet] Legszívesebben azonban addig finomítgatnék rajta, amíg valaki azt nem mondja: ÁLLJ!

         - A filmelőzetesek alatt gyakran csendülnek fel más, korábbi sikeres filmzenék témái. Önök határozzák meg, mikor szólaljon meg más szerző műve is az Önöké mellett, vagy ez mindig a producerek döntése? Mennyire kapnak szabad kezet abban, hogy saját műveiket milyen arányban illesszék az előzetesek alá?

         - Rengeteg, az előzetesben hallható zene más filmekből való. Néha a saját zenénk mellett mi magunk is ajánlunk más témákat, ha esetleg valami speciális jellegű zenét keresnek. Egy híresebb motívum kiválasztása attól is függ, hogy mennyi időnk van a munkára, és a valódi művészi kihívást az jelenti, hogy egy meglévő anyaghoz olyan zenei és ritmusbeli átmenetet alkossunk, ami igazán passzol hozzá. Néha egy általunk megírt muzsika csupán egyfajta hídként szolgál két ismert téma vagy dal között.

         - Az ilyen rövid kompozíciók elkészítésének legnagyobb kihívása, hogy a hallgatóra azonnal hatással legyenek. Mennyire nehéz a zenei mondanivalót maximum egy percbe sűríteni? Vannak -e jól alkalmazható trükkök?

         - Ha nem is nehéz, de mindenképpen intenzív. Nincs sok idő egy igazi crescendo felépítésére, egy akciófilm-előzetes esetében pedig elég hamar kell erősen megszólalnia. Azt figyeltem meg, hogy az igazán sikeres akcióelőzetesek nem tépik le azonnal a fejed, hanem hagynak némi időt a zene felépülésére.

         - Létezik-e trükk, amit gyakran használ, hogy a produkció a rövid határidőn belül elkészüljön, s még emellett erőteljes, azonnali hatást kiváltó is legyen?

         - Az alvás csak a gyengéknek való?...Szerintem minden jó zeneszerzőnek megvan a maga fortélya. Van egy tényező, ami talán nem is annyira számít trükknek, de mégis kellő energiát és érzelmet ad hozzá a zenéhez, ez pedig az élőzene varázsa.

         - Van -e bármilyen szakmai elismerés (szavazás, díjak) ezen műfaj berkein belül?

         - Igen, a legnagyobb elismerést minden évben Hollywoodban, a Kodak Színházban adják át, ahol egyébként az Oscar-díjakat is. Ez a "Key Art Awards", melyet filmelőzetesek alkotói között osztanak ki, és idén a "GoldenEye"-ért mi kaptuk, mint minden idők egyik legjobb előzetese.

         - Hogyan kerültek a GoldenEye-projekt közelébe és milyen instrukciókat kaptak?

         - Az egész egy telefonhívással kezdődött, egy az MGM/UA-ban dolgozó munkatársunk keresett meg minket, még azelőtt, hogy a "GoldenEye" forgatása elkezdődött volna. Elmondta nekünk, hogy némiképp szeretné felújítani a James Bond-filmek körüli franchise-t, és az ismert téma egy új változatára van szükségük, ami bemutatja az új Bondot, Pierce Brosnant. Elkészítettük a demóanyagot, amit végül nagyon megkedveltek, s erre vágták rá a "GoldenEye" bemutatójának képi anyagát. Ez az előzetes sokkal inkább hasonlított egy klipre, mivel összesen egy mondat hangzott el benne, egyébként pedig gyors tempójú zene szólt végig. A "GoldenEye" után befejeztük a többi változatot is, melyek azóta is valamilyen formában megjelennek az újabb Bond-filmek bemutatói során.

         - Miként teheti egy előzetes-komponista ismertté a nevét?

         - Alkotni kell valami rendkívülit. Az előzetesek többsége anonim, de ha valami olyasmit komponálsz, ami megérinti a publikumot, akkor előbb-utóbb úgyis megtalálnak. Szerencsénkre velünk is történt már ilyen párszor egy-egy olyan előzetes után, melyet Jeff-fel szereztünk.

         - Hogyan viszonyulnak a filmzene-komponisták az előzetesek zenéinek szerzőihez?

         - Az egész teljesen összekeveredik. Néhány zeneszerző, aki többnyire filmekhez komponál, olykor készít előzeteseket, és ugyanígy fordítva. Olyankor senki mással nem konzultál, csak a filmstúdió marketingesével vagy a rendezővel.

         - Gyakran kell közismert motívumokat átdolgozniuk?

         - Néha, de nem olyan gyakran. Átdolgoztuk már a Bond-témát, a "Mission: Impossible", a "Vadiúj Vadnyugat", "Az Angyal" zenéjét, a "Fame" című David Bowie-dalt, és jó néhány mást is.

         - A United Artists logója is az Önök nevéhez fűződik, melynek elkészítésével illusztris társaságba (Jerry Goldsmith, Alan Silvestri) kerültek. Mennyiben jelentett nehézséget, hogy nem egy, idővel a feledés homályába merülő előzeteszenéről volt szó, hanem egy örökérvényűnek tekinthető szignálról?

         - Ez egy igazán érdekes projekt volt számunkra. A stúdiótól jött egy felkérés, miszerint szerezzünk egy olyan darabot, ami egyszerre fejezi ki a United Artists múltját, jelenét és jövőjét mindössze tizennégy másodpercben! Teljesen más volt, mint egy átlagos kompozíció, mivel egy  olyan  motívumot  kellett  komponálnunk, ami  egyrészt  megfelel a
    megrendelő igényeinek, másrészt azonnal beazonosíthatóvá válik a hallgató számára, hogy ez a United Artists szignálja. Volt egy kis időnk, hogy pár különféle ötletet kipróbáljunk a témára, és a zenekari koncepciók végső kialakítására. Egy kavargó zenekari indítást képzeltünk el, melyből aztán a vonósok előkészítik a kürt által játszott méltóságteljes témát. A végén aztán felhasználtunk néhány elektronikus dobot, valamint vokáleffekteket, zenekarral ötvözve.

         - Melyik előzetes áll legközelebb a szívéhez?

         - Rengeteg olyan van, amit nagyon kedvelek. Azt hiszem, az egyik igazi kedvencem a "Rob Roy", bár ha jövő héten kérdeznének, valószínűleg teljesen mást válaszolnék. [nevet]

         - Önök egy olyan műfajt képviselnek, amelynél a megkomponálandó szerzeményeket leginkább csak másodpercekben lehet mérni. A filmzenék felé történő kitérőik egyfajta menekülésnek tekinthetőek ebből a némileg korlátozott zenei világból?

         - Minden egyes feladat különböző. Amit leginkább élvezek ezekben a munkákban, az az, hogy felépítünk egy érzést vagy hangulatot, teret adunk a karaktereknek, s olyan érzelmi környezetet alakítunk ki, ami segít a történetet előrevetíteni. Sokat segít, hogy rengeteg tapasztalatot gyűjtöttünk ezekkel az előzetesekkel, épp ezért egyre több stílusban tudunk magabiztosan komponálni.

         - Melyik filmzenéjük megírása volt a legemlékezetesebb és miért?

         - Számomra "A 18. angyal" zenéje volt a legemlékezetesebb, mivel mindig is szerettem volna együtt dolgozni egy fiúkórussal, és ez volt az első lehetőségem erre.

         - Nemrég jelent meg a "Common Places" című második albuma. Hogyan jött az ötlet, hogy csak zongorán adja elő saját szerzeményeit és a feldolgozásokat?

         - A zongora az első szerelmem, és egyfajta mérföldkő az életemben. Zongoristaként kezdtem a pályafutásom és számos jelentős művésszel dolgozhattam együtt. Az 1928-as Steinway B egy egészen különleges hangszer, melyhez nagyon mély érzelmek kötnek. Varázslatos hangzása van, ami különösen akkor jelenik meg igazán, ha szólóhangszerként szerepel. Valójában az MGM stúdiójának színpadán                                                 használták a húszas évektől a negyvenes évekig, a filmgyár legsikeresebb időszakában, és egy csomó rágógumi van az alján, ami számtalanszor le lett már azóta lakkozva. Érdekes lenne egy DNS-tesztet készíteni ebből!

         - Miért pont ezeket a dalokat dolgozta fel?

         - Semmi szándékosság vagy logika nem volt benne. Csak dalok és témák, amelyek valamit jelentenek számomra - csupán ezt éreztem felvétel közben.

         - Hogyan születtek meg a saját szerzeményeinek címei, lévén instrumentális felvételekről van szó?

         - Amikor a "Common Places" című dalt vettük fel, a természetre, s annak erejére gondoltam. Arra, hogy mennyire fontos, hogy megtaláljuk magunkban, emberekben a közös dolgokat, főleg egy olyan világban, ami ennyire megosztott és eltérő gondolkodású. A "Kenyá"-t egy képeslap ihlette, melyet egy barátom küldött Afrikából. A "Forgiveness" alapja egy kedvenc idézetem arról, hogy amit nem bocsátunk meg, az bebörtönöz minket. A "Follow Me" olyan, mintha emberek futnának egy csodálatos mezőn, és fogócskáznának, a "We Are Here" pedig egy olyan pillanat, amit igazán teljesnek érzünk.

         - Kiknek ajánlja leginkább a lemezt?

         - Meglepődtem, mennyire különböző emberekhez jutott el eddig ez az album. Egyfajta stíluson kívüli darab, általában neoklasszikusnak lehet nevezni, némi gospeles és americanás beütéssel. Egy rajongóm azt mondta, olyan, mintha Aaron Copland és egy finoman megszólaló ambient zongora találkozna a Portisheaddel. Azt remélem, hogy a zeném képes lesz a hallgatót képzeletének valamely csodálatos részére repíteni. A weboldalamon, a CDBaby oldalán, vagy az iTuneson az összes művembe bele lehet hallgatni. A saját Myspace-oldalamon szintén található négy dal.

         - Csak a véletlennek tudható be, hogy a lemezen pont ötven százalék a saját szerzemények és a feldolgozások aránya?

         - A felvétellel kapcsolatos koncepció csupán annyi volt, hogy játsszak... mindenféle előre megtervezett elképzelés vagy útvonal nélkül. Semmilyen kotta vagy harmóniatáblázat nem volt előttem. Azt akartam, hogy érezni lehessen rajta: szándékos improvizáció, amely azonban tele van dallammal és harmóniákkal. A zongora hangja, valamint saját gondolataim és képzeletem ihlettek. Azok a dalok, melyeket nem én szereztem, nem feltétlenül voltak előre megtervezve, és a felépítésük sem követi az eredetiét. Mindig is szerettem Albinoni "Adagio in G minor" című művét, és el akartam mélyülni abban a melódiában. Ugyanilyen közelinek éreztem mindig is a Bond-témát, de sokkal misztikusabb és érzékibb változatot szerettem volna alkotni belőle, közel sem olyan akciódúsan, ahogy Jeff-fel tettük az előzeteseknél. Teljesen véletlen egybeesés, hogy pont öt saját és öt feldolgozott dal szerepel a "Common Places"-en. Azt játszottam csupán, amit igazán élveztem. Gyakran előfordul, hogy amikor egy felvételhez leülök, valami egészen mást sikerül játszanom, mint amit előre elterveztem. Valahogy úgy érzem, ha felkérnek arra, hogy előadjam a szerzeményeimet, elő kell vennem a CD-t, és újra megtanulnom a dalokat!

         - Várható -e újabb, már kizárólag saját szerzeményeket tartalmazó albuma? Lehet-e a közeljövő terveiről tudni valamit?

         - Most leginkább a "Common Places" körüli dolgokkal vagyok elfoglalva, néhány élő koncert, esetleg internetes fellépés, amit majd a Myspace-oldalamon jelzek a közeljövőben. A távolabbi jövő pedig további filmzenék és előzetesek, csak a következő napra gondolok előre.

         - Köszönjük az interjút, további sok sikert kívánunk!

         - Köszönöm szépen, örömömre szolgált válaszolni a kérdésekre!

         Starr Parodi munkáiról bővebben a ParodiFair hivatalos honlapján tájékozódhatnak az érdeklődők.









    A képeket rendelkezésünkre bocsátotta: Starr Parodi, Tom Kidd
    Külön köszönet Tom Kiddnek a közreműködésért.
    A kérdéseket összeállította: Bíró Zsolt, Tihanyi Attila, Hubai Gergely
    Fordította: Tihanyi Attila, Hubai Gergely
    2006. november 19.








        Vissza az interjúkhoz

    További kritikáink
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory

  • Filmzenékről röviden
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam