FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Under Siege 2: Dark Territory  Under Siege  Pet Sematary  Stepmom  Pet Sematary  Witness  Oscar  Captain Power and the Soldiers of the Future  Mary Shelley  Battlefield Earth
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Ólafur Arnalds a Müpában
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Mychael Danna: Világzenék és zenei világok (interjú)
     









         A kanadai komponistát, Mychael Dannát különleges szerzeményei miatt akár világzenei specialistának is lehetne nevezni, de sok egyéb műfajban is jártas. Atom Egoyan rendező állandó alkotótársának olyan műveket köszönhetünk, mint "Az igazság fogságában", az "Eljövendő szép napok", az "Exotica", vagy éppen az "Észvesztő", a "8 MM", illetve "A hazugsággyáros" zenéje.
         Legfrissebb munkája a hazánkban hamarosan bemutatásra kerülő "Capote" című életrajzi dráma, mely arról a Truman Capote íróról szól, akinek "Hidegvérrel" című regénye nálunk is ismert. Ennek apropóján kerestük meg, hogy erről és korábbi munkáiról kérdezzük.





         - Kedves Mr. Danna! Engedje meg, hogy a filmzenék előtt egy pár gondolat erejéig elkalandozzunk szólóalbumai felé. Nagyrabecsüljük "Skys" és "Sirens" című albumait, mégis a "North of Niagara" tette ránk a legnagyobb hatást. Miért épp az ezoterikus stílus rajongója? Köze van ennek ahhoz, hogy az Ön karrierje a torontói planetáriumban kezdődött?

         - Akkoriban tanultam zenét Torontóban, amikor a város kulturális szempontból igen komoly fejlődésben volt. Toronto nagyon sikeres, multicentrikus város, ahol a különféle nemzetek kultúrája tökéletesen egybeolvad. Kiváló lehetőséget nyújt például az egyiptomi művészet megismerésére, amely mindenki számára könnyen elérhető. Amikor a torontói egyetemen elkezdtem zeneszerzést tanulni, nagyon könnyű volt a világ különböző országainak zenéjét, tánctípusait, és egyéb művészeti tárgyait befogadni. Toronto azóta is egy nagyszerű példája a multietnikus városoknak. Itt találkoztam először a tradicionális zenékkel, s mivel nagyon érdekesnek találtam, későbbi munkáimban is gyakorta felhasználtam őket.

         - Az Ön zenei világa az egyik legkülönlegesebb a filmzeneszerzők közt, egyrészt ezoterikus hangulatuk, másrészt a számtalan egzotikus hangszer használata miatt. Indiai származású felesége révén érik Önt a szerzeményeiben fellelhető világzenei hatások, vagy saját maga is kutat ezen műfajokban inspiráció után?

         - Nagyon szerencsés helyzetben vagyok, mivel feleségem indiai származású, és így rengeteg olyan zenét hallhattam, s olyan filmet láthattam, melyekkel valószínűleg sosem találkoztam volna. Bár minden bizonnyal a más kultúrák zenéje iránti érdeklődésem már ezelőtt is megvolt. Úgy is mondhatnám: a zenék közti kutatás közben rátaláltam a feleségemre.

         - Legújabb kiadott zenéje az Indiában játszódó "Water"-hez készült. Ön keresi a kapcsolatot indiai rendezőkkel, vagy ők egyből Önre gondolnak zeneszerzőként?

         - Valójában épp most fejeztem be majdnem egy közös munkát egy Bombayben dolgozó indiai rendezővel. Sajnos időbeosztásbeli problémákba ütköztünk. Nagyon is érdekelnek az ilyen jellegű munkák, de semmiképp sem kajtatok kizárólag ezek után. Az életem jobbára Los Angeles környezetében rendezkedett be, ettől függetlenül ha akad egy ilyesfajta kapcsolat, az mindenképp érdekel.

         - 2004-ben közreműködött egy olyan alkotásban, melynek rendezője hazánkból, Magyarországról származik. Hogyan került Szabó Isván "Csodálatos Júlia" című alkotásának stábjába? Ismerte-e a rendező korábbi filmjeit, illetve a közös munkát megelőzően hallott-e már hazánkról akár filmes, akár zenei szempontból?

         - A film producere keresett meg a produkcióhoz. Robert Lantossal évekig együtt dolgoztunk, többnyire Atom Egoyan filmjeinél. Ő volt a producere István "A napfény íze" című filmjének is, így kerültem később kapcsolatba a rendezővel. Ismertem korábbi alkotásait, főleg a "Mephisto"-t, valamint a híres német karmester, Wilhelm Furtwangler életéről szóló "Szembesítés"-t.
         Szabó István filmjei egy kicsit közelebbről is megismertették velem a magyar filmgyártást. Tudom, hogy néhány filmjét Magyarországon forgatta, és ragyogó élmény volt bepillantást nyerni a magyar helyszínekbe, ám mindössze ennyi, amit a magyar filmes iparral kapcsolatban tapasztaltam.

         - A "Csodálatos Júlia" zenei anyaga a CD-n számtalan, nagyon rövid trackre van lebontva. Ön szerint egy lemezen önmagában mennyire érvényesülhet egy score, pláne, ha sok rövid trackből áll?

         - Nagyszerű kérdés. Azt gondolom, hogy egy zeneszerző számára az jelenti a legnagyobb kihívást, hogy ne csupán az egyes jelenetekhez komponáljon megfelelő zenét, de azok a film egészéhez is passzoljanak. Ez az, amin a legtöbbet dolgoztam, hogy a legfőbb zenei elemekből álló kompozíció széles skálán mozogjon, csakúgy, mint a zene tempója. Azt hiszem, hogy amikor mindezeket egy filmzenei CD-re összeválogatod, az logikus felépítettséget eredményez annak ellenére, hogy a tételek elég rövidek.

         - Egyik legeredetibb szerzeménye a "8 MM". A thriller nyomasztó hangulatának létrehozásában miért éppen marokkói zenészekben gondolkozott?

         - A marokkói zenének egyik legjellemzőbb sajátossága, hogy egy idő után az ember késztetést érez a tempó növelésére. A szinte teljesen lassan induló zene egy idő után átcsap őrült extázisba, mintha egy örvény ragadna magával. Ez a fajta felépítettség nagyjából megegyezik a filmbéli akcióval, ahol Nicolas Cage, mint magándetektív szépen belekerül ebbe az örvénybe, az alvilági pornográfia mocskos világába. Szóval a választás száz százalékig zenei alapon történt.

         - Az Ang Lee rendezte "Hulk" muzsikája jelenthette volna a nagy kiugrás az Ön számára (már ami a blockbusterek nézettségét illeti) - ám a filmhez végül Danny Elfman lett szerződtetve. A rendező "A pokol lovasai" után készítette a "Tigris és sárkány"-t, melyhez már Tan Dun szerzett zenét. Ön miért került ki végül a produkciókból?

         - Ezt leginkább Ang Lee tudná megmondani. Nagyon szívesen dolgoznék újra együtt Anggel. Úgy érzem, hogy a "Jégvihar"-ral megalkottuk a kilencvenes évek egyik legnagyszerűbb filmjét, a kilencvenes évek legnagyszerűbb zenéjével egyetemben. Ang és én kiváló barátok vagyunk, és nagyon örülnék egy újabb lehetőségnek, amelynél ismét vele dolgozhatom.

         - Van-e olyan filmműfaj, amire mindenféleképpen nemet mondana, ha felkérnék?

         - Az értelmetlen akcióbaromságok... melyeket egyébként nagyon is kedvelek! Szeretem az ilyen típusú filmeket, bár nem tudom, hogy képes lennék-e bármit is hozzátenni az ilyen produkciókhoz. Azonban rengeteg érdekes film készül napjainkban, és úgy érzem, a mostani egy kiváló időszaka a filmkészítésnek.

         - "Az igazság fogságában" már a sokadik közös produkciója Atom Egoyannel. Több évtizedes barátság és munkakapcsolat után milyen instrukciót bír még adni Önnek a rendező, és egyáltalán van-e erre szükség?

         - Valójában az Atom és köztem lévő bizalmi szint igen magas. A közös munkával kapcsolatos felfokozott érzelmi állapot többet jelent az olyasféle feszültségnél, mint amit néha a rendező érez, amikor még sosem dolgozott veled együtt, és nem biztos abban, hogy megérted-e, amit a filmjével ki szeretne fejezni. A legnagyobb feladat egy ilyen esetben az, hogy a rendező bizalmát és a beléd vetett hitét megerősítsd. Atom és én természetesen karrierünk kezdete óta együtt dolgozunk, szóval pontosan megértjük egymást, s megbízunk egymásban. Ezen komoly háttérrel jóval nagyobb figyelmet fordíthatunk a művészetre, s a művészi ötleteink kivitelezésére.
         Atom nagyon érzékeny a zenére. A zene nagyon sok ihletet ad neki, s ez a fajta rajongása engem is kellően inspirál. Rengeteget beszélgetünk általában a zenéről, s az ilyen beszélgetések, valamint a közös munka sok vidám pillanatot hoz. Filmjei zenéjének sikeréért sokat tesz, leginkább a mélyebb mondanivalók megértésében, illetve azon képessége révén, mely alapján pontosan el tudja nekem mondani az egyes témákhoz, jelenetekhez kapcsolódó igényeit.

         - Az ezen a lemezen található szerzemények közt kakukktojás a "The Chinese Restaurant" amely bennünket David Arnold funkys (például "Shaft") score-jaira emlékeztet. Szeret kalandozni a műfajok között?

         - Bármilyen zenei területen magabiztosnak érzem magam. Etnomológiai zenetörténelmet tanultam az egyetemet, így viszonylag széles háttértudással rendelkezem. Nyilván van néhány olyan stílus, melyekkel jobban szimpatizálok, de bármilyen zenét is írtam eddig, annak megvolt a maga kihívása, s elismertsége. Bár a stílusok különbözőek, a kihívás és elismerés ugyanaz.

         - Ha egy alkotást Ön nem talál jónak, az megnehezíti a zeneszerzést?

         - Természetesen, és egy befejezett munka után nem is nagyon keresek ahhoz hasonlóakat. Bár úgy gondolom, hogy a zenémben az emberek valami olyasmit hallanak leginkább, ami sötét és bonyolult. Nem tudom, hogy mit beszélhetnek a zenéimről [nevet]. Azt hiszem, zavarna is, ha túl sokat tudnék ezekről. De nem, nem kutatok ilyen filmek után.
         Másrészről pedig, dolgoztam pár igen különböző jellegű filmen, mint                                                 például az "Eljövendő szép napok"-on, vagy a "Jégvihar"-on, és el kell ismernem, hogy korántsem volt élvezetes munka. Nagyon szeretek szakaszonként zenét komponálni, de valójában úgy érzem, nem ez az, amit igazán tennem kéne. Túlságosan egyszerűnek tűnik. Úgy értem, megcsináltam ezeket a részeket - azt a néhány epizódot, ahol ilyen szakaszosan kellett dolgozni - és jó volt.

         - Milyen érzés, hogy testvére, Jeff is filmzeneszerző? Van-e valamiféle rivalizálás Önök közt?

         - Azt hiszem, mindenképpen létezik egyfajta rivalizálás, de sokkal jelentősebb az öröm, ha néhány projekten együtt dolgozhatunk. Számomra nagy megnyugvást jelent látni a sikereit és rátermettségét. Mivel fiatalabb testvérem, sok dolgot megtanítottam neki, és segítettem a tehetségét fejleszteni. Szóval nekem ez számít leginkább. Hogy vajon ő miként vélekedik arról a rivalizálásról, hogy mint fiatalabb testvér, felnéz-e az idősebb testvérére, ezt tőle kellene megkérdezni.

         - Jeff-fel készítették Terry Gilliam "Tideland" című filmjének zenéjét. Mennyiben volt más egy ilyen egyéni látásmódú rendezővel való munka? Meg fog-e a zene jelenni lemezen?

         - Terry érdekes és inspiráló személyiség. Nagyon gyümölcsöző volt a munkakapcsolatunk, és azt hiszem, nagyszerű film készült. Nincs tudomásom arról, hogy lesz-e belőle hivatalos megjelenés.

         - Ki dönti el, hogy egy filmnél ne csak Ön, hanem Jeff is közreműködő legyen?

         - A film kiváló lehetőséget nyújtott a zeneszerzésre, számos karakter zenei kifejezésére. Tökéletes munkának tűnt ahhoz, hogy ketten együtt dolgozzunk rajta. Kölcsönösen elismerjük egymást, mivel erősségeinkben szinte alig különbözünk. Azt gondoltam, hogy remek lesz együtt dolgozni vele ezen a filmen, főként azért, mert igen komoly elvárásoknak kellett megfelelni, és talán két fej biztosabban meg tud birkózni a feladattal.

         - Melyik filmzenéjét tartja legjobban sikerültnek, és melyikkel nincs megelégedve?

         - Hmm, legjobb, ez nehéz kérdés. Úgy értem, azok, amelyek leginkább kimagaslóak művészi szempontból, azokat általában a legfárasztóbb, legfájdalmasabb munkafolyamat előzi meg, igazi tortúra. A "Jégvihar" zenéje az, amelyre a leginkább büszke vagyok, de brutális volt azon dolgozni. Ang Lee zseniális rendező, és nagyon szeretek vele dolgozni, de nagyon nehéz vele a közös munka. Úgy értem, tényleg nehéz. A munka során mindenkitől a maximumot várja el, és könyörtelen abban a tekintetben, hogy megtalálja a létező legjobb megoldást.

         - A 2005-ös évet a Bennett Miller által rendezett "Capote" című életrajzi drámához szerzett művével zárta. A filmet 36 nap alatt vették fel, ami rövidnek számít. Önnek mennyi időt biztosítottak a készítők a zene megírására, feljátszására?

         - Furcsamód majdhogynem több időt töltöttünk el az előkészületekkel, mint magával a forgatással. Kevesebb, mint egy hónap alatt végeztünk a felvételekkel, de előtte körülbelül három hónapig készültünk rá. Valószínűleg azért lehet ez, mert az előkészületi fázis lényegesen kevesebb pénzt emészt fel. Egy alacsony költségvetésű film esetében megadatik a lehetőség, hogy több
    időt szentelj az előzetes munkáknak. Ugyanannyi, vagy tán még több időm volt ennél a filmnél, mint akármelyik másik esetében. Pontosan azért, mert volt lehetőségünk arra, hogy összeszedjük a gondolatainkat, és kellő figyelemmel találjuk meg azt a hangnemet, amely révén létrejön a csodálatos egyesülés film és zene között.

         - A produkció alá került dallamok olyan szintű letargiát, nyomasztó hangulatot keltenek, amilyennel ritkán találkozik a közönség. Mindezt Capote története ihlette, vagy tartalmaz esetleg személyesebb érzéseket is?

         - Úgy gondolom, pontosan ugyanazt az irányelvet követte mindenki a stábban: egyenértékűvé válni Truman Capote prózájával és szemléletével. Szinte tanítványának éreztem magam. A gondolkodásmódja tiszta, egyszerű és kifejező; valójában megtévesztően egyszerű. Tökéletes szó egy tökéletes helyen. Semmi felesleges flancolás, harang vagy füttyszó. Minden teljesen letisztult. Ez az a minta, amelyet megpróbáltam a zenémben is követni. A "Capote" zenéje valójában az ember belső világáról szól, ami merőben más, mint a külső környezete. Nagyon magányos és üres hely. Szóval olyannak kellett lennie, ami megragadja ezt a tulajdonságot.

         - Az itt használt zongoraszólamok Philip Glass hasonló stílusú munkáira emlékeztetnek. A hangszer ezen hangzásvilágának megválasztása mennyire volt tudatos?

         - Sok mindennel próbálkoztunk. Valójában a zene teljesen máshogy zárul. Sokkal ezoterikusabbá vált a kezdetéhez képest. Tipikusan az a fajta filmzeneszerzés, amikor végül nem ott fejezed be, ahonnan elindultál. Ez egy folyamat. Végül is úgy éreztük, hogy a letisztult, már-már fekete-fehér jellegű zene illene leginkább ehhez a filmhez. A túlzott színezet rosszul sült volna el, így megmaradtunk a fekete és fehér színeknél, zongoránál és hegedűnél.

         - Figyelemmel kíséri-e pályatársai tevékenységét? Mely filmzeneszerzők munkáit kedveli és miért?

         - Vannak komponista barátaim, de nem igazán tudok erre a kérdésre válaszolni, mert elsősorban a saját munkámra koncentrálok, és nem igazán érzek hajlandóságot arra, hogy a szerzőtársaim munkáit bíráljam.

         - Köszönjük az interjút! Továbbra is várni fogjuk az Ön műveit, ezenkívül reméljük, nem a "Csodálatos Júlia" volt az utolsó film, melynek kapcsán tiszteletbeli magyarként tekinthettünk Önre!

         Mychael Danna munkáiról bővebben a komponista honlapján tájékozódhatnak az érdeklődők.









                




    A képeket rendelkezésünkre bocsátotta: Mychael Danna, Tom Kidd
    Külön köszönet Tom Kiddnek a közreműködésért.
    A kérdéseket összeállította: Bíró Zsolt
    Kiegészítő kérdések: Tihanyi Attila, Kulics László
    Fordította: Rétfalvi Zoltán, Tihanyi Attila, Emesz Csaba
    2006. március 08.








        Vissza az interjúkhoz

    További kritikáink
  • Krypton
  • Captain Marvel
  • Bless the Child
  • Cold Pursuit
  • Joe Versus the Volcano
  • Six Days Seven Nights
  • Bird Box
  • Dark City
  • Species
  • Venom
  • Die Hard: With A Vengeance
  • Die Hard 2: Die Harder
  • Die Hard
  • The Grinch

  • Filmzenékről röviden
  • Bodyguard
  • Searching
  • How the Grinch Stole Christmas!
  • Isle of Dogs
  • The Ritual
  • A Wrinkle in Time
  • Geostorm
  • Death Wish
  • Fifty Shades Freed
  • Darkest Hour

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Dark
  • Bright
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III

  • Interjúk
  • Hrutka Róbert: Szívvel-lélekkel
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A The Man in the High Caslte zenéje
  • A Terminátor-filmek zenéje
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi

  • További írásaink
  • A Filmzene.net jövőjéről...
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam