FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Under Siege 2: Dark Territory  Under Siege  Pet Sematary  Stepmom  Pet Sematary  Witness  Oscar  Captain Power and the Soldiers of the Future  Mary Shelley  Battlefield Earth
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Ólafur Arnalds a Müpában
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Marvin Hamlisch - A komponista! (interjú)
     









         A zenészcsaládból származó Marvin Hamlisch az 1996-os "Tükröm, tükröm..." című romantikus vígjáték zenéjének elkészítése óta nem komponált filmhez, pedig karrierje során olyan alkotásokhoz szerzett score-t, mint például a "Fogd a pénzt és fuss!", "A kém, aki szeretett engem", a "Sophie választása" vagy "A tánckar". A többszörös díjnyertes művész idén tért vissza Steven Soderbergh "Az informátor!"-ával, melyért Golden Globe-jelölést is kapott.




         - Már igen fiatalon meghatározó volt az életében a zene. Tudatosan arra készült, hogy filmekhez fog zenét írni, vagy csak "Az úszó ember" után kapott kedvet a műfajhoz?

         - Hét vagy nyolcéves lehettem, amikor az első dalomat megírtam. Egy rakás szemét volt, de én írtam. Aztán körülbelül tizenöt lehettem, amikor végre igazán a saját zenéimet kezdtem el komponálni. Stúdióasszisztens voltam a "Funny Girl" felvételeinél, természetes tehát, hogy Julie Stein sokat jelentett számomra. Ő egy nagyon nagyszerű ember és kiváló zeneszerző. Persze minden komponista számára a "West Side Story"-val való első találkozás jelenti az igazi varázslatot, én mégis azt kell mondjam, hogy Julie Stein volt rám a legnagyobb hatással.

         - A pályáján meghatározó személyiség Barbra Streisand is. Hogyan kerültek egymással kapcsolatba, és melyik közös munkájukra emlékszik vissza a legszívesebben?

         - A "Funny Girl" próbafolyamatának kezdetén találkoztunk először, sosem fogom elfelejteni. Odajött hozzám (én nagyjából 19-20 éves lehettem), és azt mondta: "Te gyorsabban beszélsz, mint Liza Minnelli." Ezek voltak hozzám az első szavai. Ő nagyon fontos része lett a karrieremnek, számos nagyszerű zenei élménnyel ajándékozott meg. Ez egy érdekes dolog - mielőtt egy dalt felvennél a stúdióban,                                                 előző este a fejedben megpróbálod elképzelni, hogyan hangzik majd. Felteszed a fejedre a képzeletbeli fejhallgatót, és arra gondolsz: "Nagyjából így fog majd énekelni". Barbra Streisandnál azonban egész másképp történt - sokkal jobb, amikor tényleg ő énekel. Élőben ezerszer jobb, mint azt valaha képzelted volna.

         - A színészek körében létezik az a fogalom, hogy szerepálom. A zeneszerzők körében lehet ilyesmiről beszélni? Van olyan konkrét film, amihez szívesen írt volna zenét, vagy esetleg egy olyan műfaj, amiben mindenképpen ki szeretné még próbálni magát?

         - Ó, ez így van. Egyik álmom már valóra is vált az "Ilyenek voltunk" felvételei során. Ha azt mondja nekem, hogy Barbra Streisand jön, és elénekel egy dalt, az maga az álom. Szóval, ahogy mondani szokták: csípj belém!

         - Mit érzett, mikor nyolcadik alkalommal is megkapta a Golden Globe-jelölést?

         - Nagyon hálás vagyok érte a Hollywood Foreign Pressnek, és nagyon izgatottá tett ez a jelölés. Sokat jelent számomra ez a gesztus.

         - Ön az egyetlen művész, aki Oscar-, Emmy-, Grammy-, Tony-, Pulitzer- és Golden Globe-díjjal is rendelkezik. Mit jelentenek önnek ezek az elismerések? Van-e lehetősége egy fiatal zeneszerzőnek, hogy a mai világban hasonló eredményt érjen el?

         - Őszintén szólva, mind közül a Richard Rodgers-díj jelenti számomra a legtöbbet, mert a világon az összes zeneszerző közül ő az egyik kedvencem (akivel sikerült találkoznom is), és aki elmondta, hogy nagyon tetszett neki "A tánckar" című musicalem. Ő igazán egy ikonnak számít az életemben, és nagyon boldog vagyok, hogy azt a díjat megkaphattam.

         - Elárulja nekünk, hogy a "Tükröm, tükröm..." és "Az informátor!" között eltelt 13 év alatt miért nem szerzett filmzenét? Kiábrándult a műfajból, vagy esetleg nem kapott olyan felkérést, amit szívesen elvállalt volna?

         - Leginkább koncertekkel voltam elfoglalva. Számos zenekar karvezetője vagyok, emellett igazán szerencsésnek mondhatom magam, hogy annyi kiváló rendezővel dolgozhattam életem során. George Roy Hill, Sydney Pollack, Alan J. Pakula... és így tovább. Úgy éreztem, itt az ideje valami mást csinálni; bekerültem a Broadway forgatagába, aztán az egyik dolog jött a másik után.

         - Mivel vette rá Steven Soderbergh, hogy ismét egy filmhez komponáljon? Milyen érzés volt ennyi év után újra egy hollywoodi produkcióhoz zenét szerezni?

         - Ez igen érdekes, leginkább a "Banánköztársaság" című film miatt van, melynek én szereztem a zenéjét. Az történt, hogy Soderbergh a "Che" forgatásának idejére magával vitt pár régi DVD-t. Köztük a "Banánköztársaság"-ét is, és imádta a felvételeit; az izgatottságát, a vidámságát. Megkérdezett valakit a stábból, hogy ki írta a score-t, mire azt a választ kapta, hogy "Marvin Hamlisch". Nagyon szeretem tehát a "Banánköztársaság"-ot.

         - "Az informátor!" a kilencvenes években játszódik. A rendező vagy az ön ötlete volt, hogy mindehhez egy olyan zene szülessen, ami a hatvanas-hetvenes éveket idézi meg? Ráadásul ennyire korhűen.

         - Amikor körülbelül a film zenei anyagának felével már elkészültem, megmutattam neki pár tételt, hogy lássam, mik a reakciói. Szándékosan nem akartam egy bizonyos korszakban maradni, ugyanakkor azt is el akartam kerülni, hogy esetleg messzebbre menjek vissza az időben, mint amennyire ő tette. Azt gondoltam, hogy az kifejezetten rosszat tenne a vígjátéknak.

         - Nagyon sokszínű, szellemes és változatos lett "Az informátor" zenéje. Olyan hangszereket és megoldásokat alkalmazott benne, melyeket manapság nagyon ritkán hallunk már a filmzenékben. Ön szerint ennek mi az oka, esetleg hosszabb időbe telik, vagy költségesebb egy ilyen score-nak a megírása?

         - Először is, nagyon régóta nem készült már "Az informátor!"-hoz hasonló film. Úgy értem, elég egyértelmű, amolyan fekete-fehér film, ha érti, mire gondolok. Ez egy igazán jó komédia. Manapság, amikor transformerek, vámpírok meg világvége-hangulat uralják a vásznat, nem várható igazán különleges, választékos zenei aláfestés. Ami engem lázba hozott ennél a filmnél, az a lehetőség ennek a különleges zenének a megalkotására. Ebben az aláfestésben minden hangjegy teljes összevisszaságban született, ám meg lett írva. Úgy értem, én akartam azt, hogy egy ilyen összevissza-jellegű muzsika legyen, de minden hangjegyében legyen szándék.

         Marvin Hamlisch munkáiról bővebben a www.marvinhamlisch.com címen tájékozódhatnak az érdeklődők.







    Marvin Hamlisch és Terre Blair a 66. Velencei Filmfesztiválon





    Külön köszönet Melissa McNeilnek a közreműködésért.
    Az interjút készítette: Gregus Péter
    Fordította: Tihanyi Attila
    2010. február 08.








        Vissza az interjúkhoz

    További kritikáink
  • Krypton
  • Captain Marvel
  • Bless the Child
  • Cold Pursuit
  • Joe Versus the Volcano
  • Six Days Seven Nights
  • Bird Box
  • Dark City
  • Species
  • Venom
  • Die Hard: With A Vengeance
  • Die Hard 2: Die Harder
  • Die Hard
  • The Grinch

  • Filmzenékről röviden
  • Bodyguard
  • Searching
  • How the Grinch Stole Christmas!
  • Isle of Dogs
  • The Ritual
  • A Wrinkle in Time
  • Geostorm
  • Death Wish
  • Fifty Shades Freed
  • Darkest Hour

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Dark
  • Bright
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III

  • Interjúk
  • Hrutka Róbert: Szívvel-lélekkel
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A The Man in the High Caslte zenéje
  • A Terminátor-filmek zenéje
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi

  • További írásaink
  • A Filmzene.net jövőjéről...
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam