FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    True Lies  Shaft (1971)  Shaft (2019)  Alien: Resurrection  Alien 3  Aliens  Alien  Godzilla: King of the Monsters  Outland  Children of Dune
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Ólafur Arnalds a Müpában
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - John Ottman visszatér - Interjú a zeneszerzővel (interjú)
     









         Az óriási sikerű "Közönséges bűnözők" óta John Ottman egyike lett azon kevés zeneszerzőknek, akik elismerést értek el független filmekkel ("Az eminens", "Tökfej"), nagyszabású produkciókkal ("X-Men 2.", "Fantasztikus négyes", illetve a hamarosan érkező "Superman visszatér") egyaránt. Ő az egyik legközvetlenebb hollywoodi komponista, aki szívesen tartja a kapcsolatot rajongóival, így mi most felkerestük új, valamint régebbi, kevésbé ismert filmjei kapcsán a zeneszerző/vágó/rendezőt.




         - Nos John... Mi van a névjegykártyádra írva?

         - Tudod, soha nem volt névjegykártyám. Koktélpartikon ez elég cikis néha, mivel rossz kommunikátor vagyok. Nagyon régen volt egy névjegykártyám, ezzel a felirattal: "John Ottman - Szimfonikus hangzás dalokhoz." Ez azt jelentette, hogy ingyen dolgozom. Hát igen, ezt a kártyát már nem használom többet!

         - Hamarosan az egész világ Superman-lázban fog élni, amikor a film megérkezik a mozikba. Milyen gondolataid vannak így a premier előtt? Főleg hogy nemcsak a zenét szerezted, hanem a filmet is te vágtad.

         - Most az jár a fejemben, hogy végre alhatok egy kicsit. Az emberek úgyis ezt vagy azt gondolnak. Szerintem jó film, sok érzelemmel és egyfajta bájjal. De olyan magasak az elvárások, hogy félek, van olyan, akinek ez se lesz jó. Ez majdnem megnyomorított munka közben - különösen a zene írásakor - de rájöttem, hogy a nyomást el kell felejtenem, és követnem kell az ösztöneimet, így téve hozzá a legtöbbet a filmhez, pont.

         - A "Superman visszatér" vágása során tudtad már, hogy milyen zenét fogsz írni egyes jelenetekhez? Segít a zeneszerzőnek, ha ő maga vágja a filmet is?

         - Tudtam, hogy hagyományos nagyzenekari zenét akarok írni, ami visszautal Williams munkájára, de vágás közben még nem igazán gondolkoztam részletesen a score-ról. Már tudtam, a film melyik részein fog zene szólni, de még nem tudtam, mi lesz az, csak azt a hangulatot tudtam megfogalmazni, amit abban a helyzetben szerettem volna kifejezni.
         Előnye és hátránya is van annak, hogy vágóként is közreműködöm. Sokkal közelebbről megismerem a filmet, mint bárki más, ami nagy előny. De hátrány az, hogy a vágás mellett kevesebb időm marad a zene megírására. Úgyhogy ez a két dolog nagyjából kiegyenlíti egymást.

         - Biztos már milliószor megkérdezték, de fogod használni John Williams Superman-indulóját? Ha igen, hogyan variáltad?

         - Persze! Rajongóként én is felháborodnék, ha nem hallanám a témát. A film és a rajongók (köztük jómagam) érdekeit is szem előtt kellett tartanom, hogy Superman, akit mindannyian szeretünk, tovább éljen. Miért javítjuk meg azt, ami nincs eltörve? Néha keserédes élmény volt más szereplő vagy történés köré zenét írni, de ezt kellett követnem, és nem hagyhattam, hogy az egóm az útba álljon. Jó érzés volt az eredeti témát csűrni-csavarni és a saját ötleteim bemutatni rajta. A legrosszabb megoldás, ha Williamset próbáltam volna utánozni - ez a zene rovására ment volna. Csak a szokásos módszereimet kellett követnem, külön tiszteletben tartva, amikor a főtémával dolgoztam, amit Williams írt.

         - Mit tudsz nekünk elárulni a score-ról? Mennyi anyagot írtál, és melyik zenekarral vetted fel a zenét?

         - Nyilvánvalóan olyan nagyszabású és érzelemdús zenét akartam írni, mint amit minden munkámmal megpróbálok. A film és a zene is tele van érzelmekkel, ezért volt szükséges egy személyes hangvételű zenét írnom Supermannek, miközben sok izgalmas darabot is komponálnom kellett. Írtam egy témát Lex Luthornak is, mivel neki nem jutott ilyen a korábbi filmekben.
         Összességében majdnem két óra zenét szereztem. Elég kimerítő volt, különösen amikor a naptáramra néztem, és rájöttem, mennyit kell még megírnom a hátralevő napokon. Még félúton is úgy éreztem, nem vagyok túl még a nehezén. Los Angelesben vettük fel a score-t, helyi zenészekkel, a Hollywood Symphonyval. Studio Cityben, a Todd-AO stúdióban dolgoztunk, 99 zenésszel.

         - Azt olvastuk valahol, hogy Bryan Singer rendező tiltakozik az ellen, hogy a filmjeihez betétdalokat írj. A "Superman visszatér" esetében kivételt tett?

         - Szerintem előbb adná el a lelkét az ördögnek, ha még ugyan nem tette meg! Nem tűr meg semmilyen marketingcélból beszúrt dalt a filmjeiben. A "Superman" esetében szóba került, hogy a stáblista alatt szóljon egy film által ihletett slágergyanús szerzemény, de ő úgy gondolja, hogy a betétdalok mindig behatárolják korban az adott filmet, az időtlenség érzésének pedig ezzel lőttek. Nekem ez azért rossz, mert egy sikeres betétdal sok pénzt hozhat a zeneszerzőnek, lásd a "Titanic" történetét (Celine Dion "My Heart Will Go On" című dalának zenéjét a komponista, James Horner szerezte - a fordító). Hát ez van! De abban egyetértek, hogy ha a dal nem kapcsolódik szervesen mind zeneileg, mind történelmileg a filmhez (például egy kosztümös alkotáshoz), akkor tényleg beazonosítható időkeretek közé szorítja a mozit.

         - Elkerülhetetlen a kérdés: csalódott vagy, amiért nem te írhattad meg az "X-Men - Az ellenállás vége" zenéjét? Tudjuk, hogy az előző film témáit tovább akartad fejleszteni a folytatásban. Mi történt? Nem kerestek meg újra?

         - Sajnos a Superman időbeosztása ütközött az "X3" munkálataival, ezért lehetetlen lett volna egyszerre mindkettőn dolgoznom. Amikor Bryan eldöntötte, hogy az "X3" helyett a "Superman visszatér"-en dolgozik, nagyon csalódott voltam, mert az "X2" összes témáját úgy írtam meg, hogy azokat tovább fogom fejleszteni a folytatásban. Erre                                                 nagyon számítottam. A tény, hogy nem lesz zenei kapocs a két film között, csak azért zavar, mert annyira beleéltem magam az "X-Men"-karakterek világába. Mindig arra vártam, hogy egyszer a saját munkámhoz írhatok folytatást. Eléggé magam alatt voltam, mikor ebből a világból ki kellett lépnem. De magam mögött kellett hagynom mindezt, és egy másik szuperhőst erősíteni.

         - Mi a véleményed Michael Kamen "X-Men" score-járól?

         - A főtémán kívül nem ismertem túlságosan a zenét. Az "X-Men"-t csak egyszer láttam, az "X2" készítése során pedig szándékosan nem ismerkedtem meg közelebbről a score-ral, hogy így az ötleteim frissek maradjanak. A főtémáját azonban meg akartam hallgatni, mivel tudtam, hogy zenéjének ezt az elemét Bryan és az alkotótársak is szerették. Nagyon tetszett Kamen motívuma, de úgy éreztem, hogy ez csak egy ötlet darabkája, amit tovább kellett volna fejlesztenie. Ezért az "X2"-ben pontosan ezt csináltam, és örülök, hogy hasonló tetszést váltott ki.

         - És mi a véleményed John Powell zenéjéről, amit a széria harmadik részéhez írt?

         - Sajnos még nem hallottam. Gondolom, hogy a film franchise-jellege miatt nagy nyomás nehezedett rá különböző irányokból. Természetesen elfogult vagyok, és szerettem volna, ha az én témáimat átvette volna. Akárhogy is, szerintem rendkívüli zeneszerző, és eddig nagyon tetszettek a munkái.

         - A tavalyi év legjobban várt szuperhős-zenéjét Hans Zimmer és James Newton Howard szerezte a "Batman: Kezdődik!"-hez. Vállalnál valaha ilyen együttműködést? Ha igen, kit választanál magad mellé?

         - Ez elég különös élmény lenne a parancsolgatási hajlamom miatt, úgyhogy mindenképpen olyan embert választanék, akit tisztelek az ösztönei és tehetsége miatt. Tehát ha ilyen helyzet állna elő, lenne pár ötletem, hogy kivel lenne jó dolgozni. Az egyik ilyen Michael Giacchino. Szeretem ösztönös tehetségét és hagyományos, mégis eredeti stílusát. Egyben rajongója vagyok a "Lost - Eltűntek" sorozatnak is, csodálom (és irigylem) abban a munkáját. Remek együttműködés lenne szerintem.

         - Bryannel együtt nagy "Star Trek"-rajongók is vagytok. Ha valaki felajánlaná, hogy írj zenét egy "Star Trek"-filmhez, elvállalnád?

         - Viccelsz?! Homokot ennék egy hétig, és másra is hajlandó lennék, ha egyszer írhatnék egy "Star Trek"-zenét. Ez mindig nagy álmom lesz. Pár évvel ezelőtt majdnem én írtam a "Galaxy Quest - Galaktitkos küldetés" zenéjét, de végül nem kaptam meg a munkát (a sci-fi/vígjáték aláfestését David Newman készítette el - a ford.). Ez volt az eddigi egyetlen lehetőség, hogy "Star Trek"-jellegű filmhez kerülhettem volna.

         - "Az eminens" stáblistáján sok Ottman-, és Singer-családtag neve is szerepel, akik apróbb szerepekben tűntek fel a filmben. Te csináltál már valaha ilyen apró cameokat?

         - Nem, túlságosan elfoglalt vagyok ahhoz, hogy cameoszerepet vállaljak, a hangom azonban számos filmünkben fölbukkan, különféle hangeffektek és tömegmorajlás formájában. A hóba leszálló X-Jet effektje (az "X-Men 2."-ben - a ford.) valójában az én hangom elmélyítve. A magasabban szóló fütyülésem használtuk Stryker (Brian Cox) feltöltődő kézigránátjához. A "Közönséges bűnözők"-ben a kötelek  mögött  rejtőzködő  Verbal Kint  (Kevin Spacey)  levegővételei is
    valójában tőlem származnak. Az új "Superman"-filmben a hangom az űrsiklós jelenetben lesz hallható, amint az mondom: "Mock one..."

         - Milyen rendezőkkel szeretsz dolgozni? Aki szabad kezet ad a munkában, vagy olyannal, akinek már vannak ötletei a készülő zenével kapcsolatban?

         - Szabad kéz, szabad kéz! Nincs annál jobb érzés, mint amikor tudod, hogy bíznak benned, és minden ötlet csakis a tiéd. Ez inspirál engem. Sokkal kielégítőbb élmény olyan zenét írni, ami csakis tőlem jött. Ezért hívhatjuk a műfajt eredeti filmzenének. De azzal sincs semmi bajom, ha a rendezőnek vannak konkrét ötletei, és ezeket jól meg tudja indokolni úgy, hogy én is megértsem.

         - Sok komponistának vannak állandó zenei partnerei. Te például Deborah Lurie-vel ("Befejezetlen élet") dolgozol sokat. Tudnál beszélni egy kicsit együttműködésetekről? Hogy találkoztatok, és hogyan lett az ijesztő kislányhangból zeneszerző?

         - Debbie segített nekem hangszerelni pár jazzes darabot a "Buborékfiú" zenéjéhez, de ezenkívül én valójában egyedül dolgozom. Igen, akkor találkoztunk először, amikor ijesztő kislányos hangra volt szükségem a "H20 - Halloween húsz évvel később" score-jához. A hangszerelőm, egyben legjobb barátom, Damon Intrabartolo ismerőse volt. Ezután egy nagy figyelmet kapott vizsgafilmhez írt zenét, ez hozta meg neki az áttörést. A mai napig rendszeresen hívom Debbie-t énekelni, ő volt az ijesztő kislányhang a "Bújócska" főcímzenéjében, és benne volt a "Superman visszatér" kórusában is. Jó dolog ilyen munkatársakkal dolgozni. Legfontosabb társam Damon, mert ő a legjobb barátom is. Szerencsés vagyok, amiért vele dolgozhatok, és ilyen jól kijövünk. Damon a karmesterem is egyben, a munkáját mindig öröm nézni. Megtisztelő, amikor az ember, akiben legjobban bízom, és mindenkinél jobban megérti a zeném, életre kelti a munkám. Minden helyzetnek meglátjuk a humoros oldalát is, ezért lesz minden alkalom különleges.

         - Van olyan pontja a napnak, amikor egyszerűen eleged van a zeneszerzésből, és úgy érzed, nincs több ötleted? Ha eljutsz egy ilyen mélypontra, hogy teszed túl rajta magad?

         - Igen, volt már arra példa, hogy egyszerűen meg kellett írnom egy tételt, csak azért hogy tartsam magam az időbeosztásomhoz, úgyhogy írok valamit csak úgy. Később visszahallgatva pedig törlöm, mert rájövök, hogy hibát követtem el. Emiatt megyek vissza, és ellenőrzöm le rendszeresen, amit írtam addig. Ezért is félek néha, hogy egyszer csak kifogyok az ötletekből. Valahányszor belekezdek egy filmbe, azt gondolom, "Jaj ne, mi van, ha közben kiégek?". Úgyhogy beijedek, és aggódom a film miatt. De amint belelendülök, már nem félek. Szerintem a legközelebbi hozzátartozóim már belefáradtak az izgalomba, amit minden film előtt érzek. De nem nekik kell kitalálniuk a dolgokat!

         - Volt olyan pont a karrieredben, amikor nagyjából féltucat projekten dolgoztál egyszerre. Nem nehéz ennyi különböző munkával egyszerre foglalkozni?

         - Ez nagyon nem szerencsés. Szeretek egyszerre egy adott munkára koncentrálni. Néha nehéz, előre nem látható egybeesések jönnek, amikor pár film átfedi egymást. Ezt utálom, mert szeretném, ha a rendező érezné, hogy a figyelmem és szenvedélyem osztatlan. Elég aggasztó és stresszes is, amikor tudathasadásos állapotban kell egyszerre különböző munkákra figyelni.

         - A "Rémségek könyve 2. - A végső vágás" című filmben nemcsak vágóként és zeneszerzőként dolgoztál, hanem a filmet is te rendezted. Hogy sikerült összeegyeztetni a három különféle feladatot?

         - Őrület volt. Ezt soha nem fogom megpróbálni újból. Ez az eset viszont megtanított arra, hogy objektívabb legyek a különböző feladatok elvégzésekor. Komolyan szuggeráltam magam, hogy elidegenítsem magam a másik két feladatomtól. Például a hangkeveréskor a zenét is csak úgy kezelem, mint bármelyik más elemet, és gyakrabban                                                 keverem halkabbra, mintsem hangosabbra. Senki nem viheti túlzásba saját szakterületének propagálását. Mindenkinek objektívan kell a munkához állnia, szem előtt tartva, hogy mi a legjobb a film szempontjából. Amikor elmegyek a hangkeverésre, a technikusok tudják, nem azért vagyok ott, hogy minél hangosabbra tekerjék a zenét.

         - Sok harc van a rendezők és a stúdió között a zene miatt? Ilyen esetekben mennyire számít a zeneszerző véleménye?

         - Ilyenkor minden az erőviszonyokon múlik. Ha a rendező erőskezű, mint mondjuk Bryan, akkor sokkal kevesebb a stúdió befolyása. Érdekes módon minél erősebb lesz Bryan, annál inkább szabadon dolgozhatunk, csakúgy, mint a korai években. Sokkal jobb egy emberre főzni, mint több szakács ízlésének megfelelni.
         Mivel régi munkatársak vagyunk, az én véleményemet is meg szokták hallgatni. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy élvezem a producerek és a filmkészítők bizalmát. A lényeg: ne csak véleményed legyen, de tudd is azt diplomatikusan és hatékonyan kifejezni.

         - A rendezésen, vágáson és zeneszerzésen kívül részt vettél -e más módon bármelyik filmed készítésében?

         - Ennyi elég! "Associate producer"-ként vagyok feltüntetve "Az eminens" stáblistáján. De ez csak egy cím, amit a rendező adott nekem, mert nagyon sok mellékes feladatot elvállalok Bryan filmjeiben.

         - Két emlékezetes visszautasítás ért karriered során ("Kegyetlen játékok" és "H20 - Halloween húsz évvel később"). Mi volt a hivatalos indoklás ezek mögött, és hogyan értesítettek ezekről?

         - Ó, ezekről mindig van mit mesélni. Most utalnék a honlapomon olvasható visszaemlékezésekre, ott próbálom finoman fogalmazva leírni a történteket. A "Kegyetlen játékok" esetében főleg üzleti okok játszottak szerepet az elutasítás hátterében: lemezszerződések, produceri viaskodások, bizalmatlanság, stb. A "H20 - Halloween húsz évvel később" során egyszerűen rossz volt a kommunikáció a filmkészítők és a producerek között. A rendező és a vágó teljes mérték-
    ben egyetértett az eredeti elképzelésemmel, hogy a filmhez Hitchcock-stílusú zenét írjak, még a felvételekre is eljöttek. Remek élmény volt. Aztán a producerek is meghallgatták, és ők olyan score-t akartak, amilyet a tempben használtak - klisés horrorzenét. Szóval a zeném egynegyedét kicserélték, illetve teljesen más helyre rakták őket. A film jól szerepelt a tesztvetítéseken a temp score-ral, az új zenét pedig már nem tudtuk megmérettetni. Úgyhogy inkább a biztos megoldást választották. Soha nem fogjuk megtudni, hogy milyen lett volna a film egy kicsit több tematikussággal és karakterközpontúsággal. Mindig is úgy gondoltam, hogy a közönség csak akkor ijed meg igazán, ha képes átérezni a veszélybe került szereplők sorsát.

         - Nézzük az érem másik oldalát: kellett valaha más zeneszerzőt gyorsan helyettesítened? Ha igen, mit csináltál másképp, ami miatt végül téged választottak?

         - Igen, párszor előfordult. Nagy megtiszteltetés volt, amikor a "Hazugságok labirintusá"-nál John Barry helyét vehettem át. Ez egy izgalmas thriller volt, amit végig kesernyés humorral fűszereztek meg az alkotók. Ő nagyon komoly, sőt komor zenét írt hozzá, a humoros elemek pedig annyira rejtettre és szárazra sikeredtek, hogy a nézők nem tudták, illik -e egy-egy jeleneten nevetni. A zenének ki kellett volna kacsintania a közönségre, finoman jelezve, hogy nyugodtan nevessenek csak. Nehéz feladat volt ezt elegáns módon megoldani. Szerintem ez az egyik legjobb zeném.
         A rossz időbeosztás miatt Christopher Young otthagyta a "Bújócská"-t, ezért én vettem át a helyét. Már írt egy nagyon jó témát, úgyhogy nagy kihívás volt, hogy csak úgy besétáljak, és írjak egy jobbat.

         - Néhány zenédet aztán nagyon rövid idő alatt kellett megírni, például a "Közel a gyilkoshoz", a "Gothika" vagy a "Tökfej" aláfestését. Hogy lehet ilyen sok score-t ilyen rövid idő alatt megírni? Vannak trükkjeid szigorú határidők esetén?

         - A lényeg, hogy a) ne legyen életed, b) legyél megszállottan rendszerezett, c) munka közben egyél, d) fogadd el, hogy nincs alvás, és e) lemaradsz a kedvenc műsoraidról a tévében. Előre megtervezem napra pontosan a naptáramban az aznapi adagot, és tudom, hogy azt be kell fejeznem, bármi is történjen. Igazából hozzáállás kérdése az egész.

         - Sokféle zenekarral dolgoztál már együtt: a Los Angeles-i szakszervezetiektől kezdve, a kisebb, független együttesekig. Mik a legjobb és legrosszabb élményeid ilyen téren?

         - Amikor Los Angelesen kívül vesz fel az ember zenét, kicsit több a rizikó. Ezt leszámítva, amíg a legjobb zenészekkel dolgozhatsz együtt, addig csodálatos felvételeket kaphatsz. Csak jó és becsületes embert kell megbízni a zenekar összeállításával. Az egyik legjobb élményem a "Hófehérke - A terror meséje" zenei felvétele volt Seattle-ben. Az első pillanattól fogva minden hibátlanul ment - remek hangzás, kiváló                                                 zenészekkel. Ezért amikor visszatértem a városba felvenni az "Inkognitó" zenéjét, nagy magabiztossággal léptem be a stúdióba (pontosabban egy templomba, ahol dolgoztunk). Sok zenészt nem ismertem fel, és kicsit viccelődtünk is, hogy a vonósokat valószínűleg most engedték ki a helyi nyugdíjasotthonból. Mondanom se kell, a muzsikusok nagy része nem tudta rendesen eljátszani a zenét. Szívszorító és sokkoló élmény volt egyszerre. Ez volt az egyetlen alkalom, amikor ragaszkodtam zenészek lecseréléséhez. Egy egész napot elvesztegettünk emiatt, és nagyon bele kellett húznunk, hogy időre elkészüljünk. Ezért jobb a városban maradni, és csak lekocsikázni a felvétel időpontjában a stúdióig, mint hogy összepakoljunk, és valahol máshol vegyük fel a zenét. Már a szakszervezeti díjak is enyhültek a filmzenealbumok kedvéért, ezért még kevésbé érzem szükségét máshol dolgozni. Emellett nagyon jó kapcsolat alakul ki a zenészekkel - jó munkatársak és barátok lesznek. Jó dolog mindig ugyanahhoz a családhoz visszatérni, amikor a felvételre kerül a sor.

         - Mennyi beleszólásod van a filmzenealbumokra kerülő anyagok kiválasztásában? Milyen alapelveket követsz a kiválasztás során?

         - Teljes mértékben én döntöm el, mi fog a lemezekre kerülni. Az egyetlen megszorítás a játékidő. Néha fájdalmas döntéseket kell hoznom, a "Superman visszatér" esetében közel egyórányi anyagot kellett kivágnom.
         Sok időt kell eltöltenem a vágással, hogy minél több ötlet képviseltethesse magát - lerövidítem a számok hosszát, míg más számokat teljesen kihagyok. Ezért érzem viccesnek, amikor zenéket pusztán a kiadott album alapján kritizálnak. Annyi minden hiányzik róla, és az egész tényleg csak arról szól, hogy a zene hogyan segíti és definiálja a filmet. Arra is figyelek, hogyan keverik ki az albumon a zenét. Szerintem a "Superman visszatér"-hez háromszor kevertettem újra az albumot, őrületbe kergetve ezzel a hangtechnikusokat.

         - A honlapodon arról írtál, hogy kiadnád néhány korai műved. Ez a munka hogy áll?

         - Hűha! Bárcsak több szabadidőm lenne, hogy ezzel is foglalkozhassak. Mókás lenne ezeket a zenéket egyszer feltámasztani, és újra hallatni. Talán egyszer átutazom Prágába, hogy a móka kedvéért az egyiket csak úgy megint felvegyük.

         - Mit gondolsz a temp zenékről? Hasznosnak, vagy épp ellenkezőleg, zavarónak tartod-e őket?

         - A temp nagyon hasznos, mert a rendező meg tudja mutatni, milyen hangulatra gondolt (persze csak ha jó zenét választottak). Ilyen szempontból jó - amíg csupán irányvonalnak tekintenek rá. Ha viszont túlságosan a tempre támaszkodnak és szentírásnak veszik, akkor sok új és friss lehetőség feltáratlan marad. Itt kezdődik a zeneszerző tapintatossága és szenvedélye, hogy úgy mutasson be más ötleteket, hogy elmagyarázza, miért is jobbak, mint a másik darab. A legrosszabb esetben a temp nyilvánvalóan elhibázott választás, mégis imádják. Nehéz végigmenni úgy egy úton, hogy tudod, nem az a legjobb irány. Végül úgyis a rendező és a producerek kéréseit kell szem előtt tartanod, de ilyenkor azt is ki kell fejtened, mit tartasz hibás lépésnek. Ezért próbálok korán csatlakozni a produkciókhoz, amikor a "temp-imádat" még nem alakult ki. Sok esetben már akkor írok mock-up darabokat, amikor még nincs is temp. Szerencsére gyakran rossz a temp zene, és ezt tudják is, ezért minden jó ötletnek még jobban örülnek.

         - Viszont gyakran írsz olyan mock-up zenéket, amik végül sosem kerülnek bele a filmbe. Nem gondoltál arra, hogy ezekből a darabokból kuriózumként összeállíthatnál egy albumot, vagy a honlapodon bemutathatnád őket?

         - Minden dolognak, amit valaha írtam, volt egy részletes szintetizátoros vázlata, mielőtt a zenekarral felvettük volna. Összehasonlításban borzalmasan hangzanak a kész anyag mellett. Érdekes lenne a mock-upokat a végső zenével együtt bemutatni lemezen vagy az oldalamon. Szerintem szabadidőmben megpróbálhatom ezt az ötletet.

         - Sok kisköltségvetésű független filmet is elvállaltál. Hogyan birkózol meg az anyagi megszorításokkal?

         - Nos, akkor egy kicsit másképp kell terveznem. Először nagyjából eldöntöm, hány zenészt engedhet meg magának a produkció, aztán pedig kitalálom, hogy a zenekar mely részét kell elhagynom, és szintetizátorral helyettesítenem. Más esetben pár számot kifejezetten nagyzenekarra írok, a többit pedig elektronikus elemekből építem fel. Így kevesebb idő alatt több zenésszel dolgozhatok együtt.
         Igyekszem szem előtt tartani, hogy az anyagi korlátok ne hassanak ki a film zenéjére. De néha valóban ezek határozzák meg a zene termé-
    szetét - különös módon általában előnyösen. A "Tökfej" zenei felvételeire semmi pénz sem volt, úgyhogy csak pár vonóst és néhány fafúvóst használtam a szintetizátoros számokkal együtt. Ettől a zene intimebb hangzású lett, ami tökéletesen illett a filmhez. Sőt, néha érdekes ilyen megkötöttségek mellett dolgozni, és egyszerűen csak ezeket figyelembe venni, mint a régi tévés időkben.

         - Reklámokhoz is írtál már zenét. Hogy találnak rád ezek a munkák?

         - Csak a kapcsolatokon múlik. A "Viasztestek" rendezője rengeteg reklámot is rendez, és rákérdezett, írnék-e zenét egy Wendy's filmecskéhez. Egyszer Bryan Singer is készített egy kólareklámot, amit én is vágtam. Szeretem ezeket csinálni, ha éppen úgy adódik - de ez ritkán fordul elő.

         - És vannak olyan zenék, amiket átírnál, vagy másképp közelítenéd meg őket, mint amikor eredetileg megírtad?

         - Ez nagyszerű kérdés, de a válaszom az, hogy nincsenek, mivel elsőre is elég sokat gondolkodom az összes megoldáson. Szerencsére sosem kényszerítettek arra, hogy olyan dolgot írjak, amivel nem értek egyet. Úgyhogy amikor elkészül a score, a végeredmény nagyjából megfelel eredeti elképzeléseimnek. De néhány zenémet szeretném hangosabbra keverni!

         - A honlapod az egyik leginformatívabb és legrendszeresebben frissített site a hivatalos filmzeneszerzői oldalak közül. Mi a véleményed az internetről - szoktál rajta rajongói véleményeket és albumkritikákat olvasni?

         - Úgy gondoltam, hogy egy honlap a legjobb módja annak, hogy egy fénykép-, és memoáralbumot hagyjak az utókorra - hogy feljegyezzem a gondolataim a különféle munkákról meg ilyesmi. Ez igazából egy mindenki által látogatható napló, ahol kiírhatom magamból a gondolataimat.
         Különös módon nem vagyok egy internetezős figura. Inkább telefonálok, minthogy gépeljek, vagy e-maileket olvassak. Az emberek manapság a telefonjaikat is szöveges üzenetek küldésére használják. Miért nem beszélgetünk többet? Szóval nem, nem láttam internetes beszélgetéseket a munkáimról. Úgy gondolom, hogy nekem csak azt kell tennem, ami a dolgom, a többi meg úgyis megy magától. Ha tetszik, amit csinálok, örülök. Ha nem, akkor csalódott vagyok, de követnem kell az ösztöneimet. Továbbítottak nekem kritikákat az internetről, amikből néhány nagyon hasznos volt, még a negatívak is. De vannak olyanok is, amik siralmasan nevetségesek. Hihetetlen, mit képzelnek néha a kritikusok a filmkészítés módszereiről, és néha teljesen mellélőnek. Emlékszem a Film Score Monthly "Gothika"-kritikájára, amelyben csak sorolták, hogy milyen temp zenéket használtunk, és hogy milyen darabok ihlettek meg a munka során. A vicces az, hogy a filmnek egyáltalán nem volt temp score-ja. A zenét a jelenetek készülésével egyszerre írtam. Ezenkívül a kritikában olyan zenékre hivatkoztak, amikről még csak nem is hallottam. Az ilyen "elemzések" őrjítőek és humorosan szánalmasak egyszerre.

         - A mindenki által nagyrabecsült Mester, Jerry Goldsmith 2004-ben hunyt el. Ez hogy érintett téged? Tudjuk, hogy az egyik példaképed volt.

         - Több okból is elkeseredtem. Nemcsak az egyik legnagyobb filmzeneszerző ment el örökre, hanem vele együtt egy korszak is eltávozott, amelyik már egyre csak halványodott. Ő volt az egyik, akinek a munkássága nagy hatással volt rám, ezért távozása személyesen is érintett. Mindvégig fejlődni próbált, első munkáitól kezdve, egészen élete végéig. Vég nélkül tudnék beszélni a szerzeményeiről, ahogy mindannyian. Zenéje mindannyiunkban ott van, ezért volt különösen nehéz tőle búcsút venni.

         - Köszönjük szépen az interjút, John! Öröm volt veled beszélgetni. További sikerekben gazdag munkát kívánunk, amit majd nyomon követünk!

         John munkáiról bővebben a www.johnottman.com címen tájékozódhatnak az érdeklődők. A "Superman visszatér" zenéje június 27-én jelenik meg a Rhino Records gondozásában. A film magyarországi bemutatója 2006. július 06.







         Képek a "Superman visszatér" zenei felvételéről:




    A "Superman visszatér" "They've Gone" című tételének trombita-kottája





    Damon Intrabartolo vezényli a Hollywood Studio Symphony zenészeit





    Damon Intrabartolo és a Hollywood Studio Symphony zenészei





    A Hollywood Studio Symphony felvétel közben





    A Hollywood Studio Symphony vonósai





    Bryan Singer rendező megvitatja ötletét Johnnal





    A trombita-csoport a Supermant alakító Brandon Routh-tal, John Ottmannel, és Bryan Singerrel





    Mike Dougherty társ-forgatókönyvíró, John Ottman és munkatársa, Casey Stone hangkeverő
    a Warner Brothers stúdiójában






    A képeket készítette, és rendelkezésünkre bocsátotta: Dan Goldwasser és a SoundtrackNet
    Az interjút készítette: Berkes Zsolt, Hubai Gergely
    Kiegészítő kérdések: Bíró Zsolt
    Fordította: Hubai Gergely
    2006. június 10.








        Vissza az interjúkhoz

    További kritikáink
  • Only the Brave
  • Under Siege 2: Dark Territory
  • Under Siege
  • Pet Sematary (2019)
  • Stepmom
  • Pet Sematary
  • Witness
  • Oscar
  • Captain Power and the Soldiers of the Future
  • Mary Shelley
  • Battlefield Earth
  • Krypton
  • Captain Marvel
  • Bless the Child
  • Cold Pursuit

  • Filmzenékről röviden
  • Bodyguard
  • Searching
  • How the Grinch Stole Christmas!
  • Isle of Dogs
  • The Ritual
  • A Wrinkle in Time
  • Geostorm
  • Death Wish
  • Fifty Shades Freed
  • Darkest Hour

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Dark
  • Bright
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III

  • Interjúk
  • Hrutka Róbert: Szívvel-lélekkel
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A The Man in the High Caslte zenéje
  • A Terminátor-filmek zenéje
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi

  • További írásaink
  • A Filmzene.net jövőjéről...
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam