FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Marvin Hamlisch (In memoriam)

     










         Augusztus 6-án ismét egy legendás filmzeneszerzőtől kellett örök búcsút vennünk, mivel életének 68. évében elhunyt Marvin Hamlisch. Szinte csodagyereknek tartották, már ötévesen el tudta zongorázni azt, amit a rádióban hallott, mindehhez persze hozzájárult, hogy muzsikus családjától jó géneket örökölt. A fiatal tehetségre a szakma is felfigyelt, hiszen az Egyesült Államok egyik legtekintélyesebb zenei intézetébe, a New York-i Julliard zeneiskolába már hétévesen felvételt nyert, ezzel pedig ő lett minden idők legfiatalabb ott tanuló diákja. A dalszerzéssel is igen korán megpróbálkozott, már nyolcévesen megírta első művét, ezzel kapcsolatosan a 2010-ben vele készült interjúnkban szókimondóan így fogalmazott: "Egy rakás szemét volt, de én írtam."
    Hamlischt zenéje mellett főként kitűnő humora miatt becsülték pályatársai. A diploma megszerzése végett bárokban és a Broadwayn vállalt zongorista munkákat, és ezek révén ivódott bele később megszülető zenei stílusába a musicalek hangzásvilága is. Első komolyabb munkáját az 1964-ben bemutatott "Funny Girl"-ben kapta, itt ismerkedett össze Barbra Streisanddal is, akivel haláláig szoros kapcsolatban maradt. Barátságuk kezdetére így emlékezett vissza a zeneszerző: "A 'Funny Girl' próbafolyamatának kezdetén találkoztunk először, sosem fogom elfelejteni. Odajött hozzám (én nagyjából 19-20 éves lehettem), és azt mondta: 'Tudod, gyorsabban beszélsz, mint Liza Minnelli.' Ezek voltak hozzám az első szavai. Ő nagyon fontos része lett a karrieremnek, számos nagyszerű zenei élménnyel ajándékozott meg." Persze Streisand is sokat köszönhet Hamlischnek, hiszen a nagy slágerei közül jó párat a zeneszerző komponált számára, például a "The Way We Were"-t, mely mind a mai napig az egyik legjelentősebb romantikus dalnak számít, s nem véletlen, hogy a zeneszerzőt „az emberek komponistája" névvel is illették könnyű, slágeres, de mégis minőségi muzsikái miatt.
         1968-ban találkozott Sam Spiegel producerrel, aki révén "Az úszó ember"-hez írhatta meg élete első score-ját, ám a színpad világától sem távolodott el. 1974-ben, az akkor még csupán alig harminc éves komponista felért pályája csúcsára, ugyanis abban az évben az Oscar-gálán az összes filmzenei kategóriában győzött, vagyis három aranyszoborral gazdagodott, hiszen "A nagy balhé"-ért a legjobb adaptált zene, az "Ilyenek voltunk - The Way We Were"-ért pedig a drámai score és a legjobb dal kategória díját is neki ítélték. Erre a bravúrra sem előtte, sem azóta nem volt képes senki. Hamlisch pályafutását mindvégig hatalmas elismerések és díjak kísérték. Oscar-jelölésből tizenkettőt, Golden Globe-díjból kettőt, Tony-díjból egyet, Emmyből négyet, Grammyből szintén ennyit tudott összegyűjteni. Azzal pedig, hogy ezt az öt nagy díjat megnyerte, egy igen szűk tábornak lett a tagja, hiszen csupán tizenegy embernek sikerült ezt elérnie, ráadásul Hamlisch még egy Pulitzer-díjat is kiérdemelt, ezt a díjkollekciót pedig már rajta kívül csupán egy ember, a szintén a musicalek világában alkotó Richard Rodgers tudhatta magáénak. Azonban Hamlisch két éve elárulta nekünk, hogy az összes elismerése közül a legbecsesebb számára pont a Richard Rodgersről elnevezett életműdíj, mert ahogyan ő fogalmazott: "a világon az összes zeneszerző közül ő az egyik kedvencem (akivel sikerült találkoznom is), és aki elmondta, hogy nagyon tetszett neki 'A tánckar' című musicalem."
         Hamlisch életművében megkerülhetetlen darab "A tánckar - A Chorus Line". Ez a Broadwayre szánt mű tette legendává és világhírű zeneszerzővé. Itt ismerkedett össze Carole Bayer Sagerrel, akivel évekig élt együtt, s közben nagy slágerekkel ajándékozta meg az énekesnőt, köztük "A kém, aki szeretett engem" című James Bond-mozi főcímdalával. A Hamlisch karrierjéből kiemelendő művek közé tartozik Woody Allan filmje, a "Banánköztársaság", Alan J. Pakulától a "Sophie választása", Barbra Streisand mozijai közül például a "Tükröm, tükröm...", Robert Redfordtól az "Átlagemberek", a "Jégvárak", illetve ezek mellett megemlítendő, hogy számos színpadi darab (főként barátjáé, Neil Simoné) filmes adaptációjához is írt muzsikát ("Második fejezet", "A második utca foglyai", "Romantikus komédia"). A hetvenes években több sikeres diszkó- és popslágerhez kapcsolható a neve, emellett további musicaleket is írt. A "They're Playing Our Song" és a "The Goodbye Girl" című zenés darabban Neil Simonnal dolgozott, a "Jean Seberg" című musicalben egy tragikus életű színésznő pályafutását dolgozta fel, ő volt a zeneszerzője a "Smile" című Tony-díjas produkciónak, "A siker édes illata" musicalváltozatának, illetve a Nora Ephron rendezte "Imaginary Friends" című zenés darabnak. Legutolsó musicalét, a "The Nutty Professor"-t halála előtt alig két héttel mutatták be, a készülő "Gotta Dance" című musicalt viszont már nem tudta befejezni.
         Filmzeneszerzői pályafutását a kilencvenes évektől szinte teljesen felfüggesztette. 2009-ben ugyan visszatért, és Steven Soderbergh "Az informátor"-ához remek muzsikát komponált, de ez egyben sajnos filmes karrierje végállomása is lett. Az elmúlt két évtizedben azonban nem tűnt el a nyilvánosság elől, hiszen leginkább koncertekkel foglalatoskodott, számos zenekar vezetője volt, és olyan városok szimfonikusait igazgatta, mint Pittsburgh, ahol tizenhét évadon keresztül volt zenei vezető, vagy New York, San Diego, Dallas, Seattle, Buffalo, továbbá Pasadena, életének utolsó éveiben pedig a Milwaukee Symphony Orchestrát irányította. Ezen zenekarok révén szimfonikus munkáit is be tudta mutatni, melyek közül az "Anatomy of Peace" a legkiemelkedőbb.
         A komponista tiszteletére augusztus 8-án este a Broadway színházai lekapcsolták külső világításukat egy percre, több teátrum pedig Hamlisch valamely művének felelevenítésével emlékezett meg a dal-, filmzene- és musicalszerzőként is halhatatlan legenda elvesztéséről. Félkész musicale mellett Soderbergh jövőre bemutatásra kerülő "Behind the Candelabra" című alkotásához sem tud már zenét írni, mint ahogyan a New York-i Filharmonikusok 2013-as újévi koncertjét sem fogja dirigálni.

         Nyugodjék békében!




    További kritikáink
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory

  • Filmzenékről röviden
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam