"Tulajdonképpen a zeneszerzõ a film elsõ közönsége. Nézi ezt a félig kész mûvet, és megvan a lehetõsége, hogy még jobbá tegye."

     Generációjának egyik legismertebb filmzeneszerzõje, jazzkomponista és a GRP zenei kiadó alapítója. A sokoldalú Dave Grusin 1934. június 26-án látta meg a napvilágot, Littletown városkában, az Egyesült Államokban. A zene iránti szeretetet és érdeklõdést édesapjának, Henri Grusinnak köszönheti, aki elismert hegedûmûvész volt. A fiatal Dave már az ötvenes évek elején helyi klubokban lépett fel együttesével. 1956-ban zongoraszakon diplomázott a coloradói egyetemen. Az áttörést, a showbusinessben való ismertséget a "The Andy Williams Show" hozta meg számára. Az ismert zenész és énekes egyszemélyes mûsorában Dave Grusin és barátai játszották a zenét. Ezen idõszak alatt három jazzalbumot is készített az Epic és a Columbia zenekiadók számára. Dave egyszemélyben volt a lemezek producere, a zene szerzõje, írója, illetve tevékenyen részt vett a mûvek feljátszásában is. A hatvanas években fordult érdeklõdése a mozgókép felé, ahol TV-sorozatok zenéivel alapozta meg hírnevét. Elsõ kiemelkedõ mozifilmje a "The Graduate" ("Diploma elõtt") volt, amely mára kultstátuszt könyvelhet el magának. Eközben a tévétársaságok sem engedték el, sorozatokhoz írt zenéire továbbra is nagy igény mutatkozott, illetve az önálló jazzalbumok publikálását sem szüneteltette. A hetvenes évek elején kezdett el együtt dolgozni Larry Rosen producerrel és a fiatalabb generáció jazz-zenészeivel, akikkel új albumokat készítettek a Blue Note kiadó számára, mely az egyik leghíresebb jazzkiadó az Egyesült Államokban. 1978-ban alapították önálló cégüket, a Grusin Rosen Productiont. A hetvenes évek második felében barátaival a hagyományos jazzmuzsika áthangszerelésén kísérleteztek, melyben nagyobb teret engedtek az akkor már elterjedõben lévõ, elektromos alapú hangszereknek. Ez idõ alatt ismerkedett meg Sydney Pollackkal, az elismert filmrendezõvel, akivel gyümölcsözõ munkakapcsolatot alakítottak ki. Elsõ közös munkájuk, az 1975-ös "The Yakuza" ("Jakuzák"), amit olyan sikerek követtek, mint az ugyanebben az évben bemutatott, Robert Redford fõszereplésével készült, "Three Days of the Condor" ("A keselyû három napja"), illetve az 1977-es "Bobby Deerfield" Al Pacino kiváló alakításával. Egy évvel késõbb, a Warren Beatty által rendezett, "Heaven Can Wait"-hez ("Ép testben épp, hogy élek") írt zenéjét az Amerikai Filmakadémia Oscar-jelöléssel jutalmazta. A kemény munka és Grusin fáradhatatlan munkatempója a nyolcvanas években még több elismertséget és nagyobb hírnevet szerzett neki. Jazzalbumai a toplisták elején mozogtak, filmzenéivel pedig Hollywood egyik legismertebb komponistájává vált. "The Champ" ("A bajnok"), "On Golden Pond" ("Az aranytó"), "Tootsie" ("Aranyoskám"), hogy csak párat említsünk az Oscar-díjra jelölt zenéi közül. Az aranyszobrocskát végül 1988-ban kapta meg a Robert Redford rendezésében készült, "The Milagro Beanfield War" ("A milagrói babháború") címû filmért. A kilencvenes években visszafordult az akusztikus, hagyományos hangszerek felé, 1991-ben eladta a GRP kiadót az MCA-nak, de lemezszerzõdést kötött velük, és olyan nagyságok szerzeményeit játszotta fel zongorán, mint George Gershwin, Duke Ellington, Elmer Bernstein és Henry Mancini. Filmzenék tekintetében is folytatódott a sikerszéria, a kilencvenes évek elsõ felében három akadémiai jelölést is a "polcára tehetett", a "The Fabulous Baker Boys" ("Azok a csodálatos Baker fiúk"), "Havana" ("Havanna") és a "The Firm" ("A cég") filmekért. Napjainkban is aktívan dolgozik, és további sikereket ér el mind a jazz, mind a filmzene területén.
     Talán Sydney Pollack fogalmazta meg legjobban Dave Grusin eddigi pályafutásának lényegét: "Õ mindent meg tud csinálni, és már mindent meg is csinált.".

Emesz Csaba