"Az elmúlt tizenöt évben ki tudtam alakítani egy hangot, ami tetszik nekem. Franciaországból származom, de dolgoztam már Angliában és Spanyolországban is, és nem fogom életem elmúlt tizenöt évét eldobni, csak mert most Hollywoodba jövök."

     Francia édesapja és görög származású édesanyja az Egyesült Államokban, a Berkley Egyetemen ismerkedtek meg. Házasságkötésük után fiuk, Alexandre Michel Gerard Desplat már Párizsban látta meg a napvilágot, ötévesen már zongorázott, és hamarabb tanult meg fuvolázni és trombitálni, mint írni. Késõbb a Le Conservatoire de Paris-ban a modern zenék két úttörõjének, Claude Baliffnak és Iannis Xenakisnak zeneanalízis osztályán tanult, majd az USA-ban Jack Hayes lett a mestere, akitõl a hangszerelés tudományát sajátította el. Késõbbiekben dél-amerikai és afrikai mûvészek, zenetanárok közremûködésével fejlesztette, gazdagította tudását, és a komponálás mellett elõadói képessége is csiszolódott. Fiatal kora óta nagy kedvencei voltak a filmzenék, fõként John Williams, Bernard Herrmann, Nino Rota, Georges Delerue, Maurice Jarre, illetve Jerry Goldsmith munkáit kedvelte.
     Pályája eleje igazi útkeresés volt. Eleinte dalszerzõként dolgozott, Charlotte Gainsbourg, Catherine Ringer, Eric Morena és Karl Zero számára írt dalokat, sõt már ismertebb szerzõként, a kilencvenes évek végén a Westlife nevû fiúbandának komponált dala, a "We are One" listavezetõ is volt Nagy-Britanniában. Jelentõs mennyiségû reklámzene is kikerült a kezei közül, de showmûsorokhoz is készített aláfestést. Elsõ filmzenéjét ugyan már 1985-ben megírta, de még egy évtizedet várnia kellett, hogy igazán alkalmazott filmzeneszerzõ legyen, közben rövidfilmekhez, rajzfilmsorozathoz, kisebb televíziós alkotásokhoz komponált. Színpadi produkciók zenéivel is foglalkozott, 1989-ben balettzenét írt ("Le Sirocco Bleu"), de e mûfajban leginkább a Comédie Francaise elõadásai alá, fõként Jacques Mornas rendezéseihez szerzett kompozícióiról ismeretes. Elsõ, nagyobb nyilvánosságot kapó mozihoz íródott filmzenéje az 1991-es "Family Express" volt, ezt azonban pár évig nem követte hasonló nagyságú felkérés. Aztán 1994-ben következett be az igazi áttörés, ekkor szerzett elõször zenét ugyanis egy Jacques Audiard-filmhez, ez volt a "Férfiak mélyrepülésben - Regarde les hommes tomber", azóta pedig a rendezõ kivétel nélkül Desplat-hoz fordul zenéért. Elsõ César Awards-jelölt mûve is egy Audiard-filmhez, a "Csinálj magadból hõst - Un héros tres discret"-höz született.
     Korai mûveiben fõként a jazz elemei és a kamarazenék sajátosságai keveredtek, stílusukban pedig az olasz filmzenék jellegzetességei ötvözõdtek, különbözõ latin és franciás hangulatú muzsikákkal. De a modern, újító zenei irányzatok nagymesterei, például Bartók Béla, Dimitrij Sosztakovics vagy éppen Philip Glass is hallhatóan nagy hatással voltak mûveire. Ugyanakkor alkotásai sem skatulyázhatók be egyetlen stílusba sem, hiszen akár egy mûvén belül is képes úgy váltogatni a zenei kifejezésmódokat, hogy mûve egységes, de mégis egyedi legyen. Talán erre a különleges hangzásvilágra figyelhetett fel Peter Webber rendezõ, aki Desplat-nak az elsõ nemzetközileg is igazán jelentõs megbízatást adta. Ez volt a 2004-es "Leány gyöngy fülbevalóval - Girl with a Pearl Earring", melynek zenéje hatalmas elismerést, többek között Golden Globe-, Európa Filmdíj- és BAFTA-jelölést hozott a komponista számára. Ami pedig ezután következett, az gyakorlatilag páratlan a filmzene-történelemben. Desplat alig pár év alatt lett szinte a "semmibõl" az egyik legkedveltebb és legfoglalkoztatottabb komponista. Nagynevû rendezõk keresték ajánlataikkal, és õ a felkéréseket rendre nagyszerû zenékkel hálálta meg, ez pedig az elismerések gyarapodásában is megmutatkozott. 2006-ban a "Sziriána - Syrianá"-ért újabb Golden Globe-jelölést érdemelt ki, rá egy évre pedig a "Színes fátyol - The Painted Veil"-ért már magát a díjat is megkapta. Stephen Fears "A királynõ - The Queen"-jéhez komponált zenéje kritikusi díjak sokaságát söpörte be, ezért kapott többek között Európa Filmdíjat, BAFTA-jelölést és az elsõ Oscar-nominációját is. Azóta dolgozott már Ang Lee-vel az "Ellenséges vágyak - Lust, Caution"-on, Chris Weitz-cel "Az arany iránytû - The Golden Compass"-en, de hazája rendezõit, régi alkotótársait se hagyta cserben. Harmadik César Awards-jelölését már díjra váltotta a "Halálos szívdobbanás - De battre mon coeur s'est arreté"-ért, ráadásul ezért a mûvéért Berlinben Ezüst Medvét is kapott. 2008-ban David Fincher "Benjamin Button különös élete - The Curious Case of Benjamin Button" címû filmjéhez komponált muzsikája ismét nagyot szólt, így díjak, elismerések sokaságával, köztük újabb Golden Globe-, és Oscar-jelöléssel is gazdagodott. A komponista jövõje biztosítottnak látszik, mivel egyrészt francia, másrészt komoly hollywoodi sikerfilmek vannak kilátásban számára az elkövetkezendõ években is. Desplat szakmán belüli elismerését jelzi, hogy mesterkurzusokat tart a Sorbonne-on és a Royal College of Musicon.

Gregus Péter