John Debney napjaink egyik legkeresettebb hollywoodi filmzeneszerzője. Nemcsak a különböző műfajú filmekhez írt zenéinek sikere, hanem híres együttműködő képessége miatt is szívesen dolgoznak vele a producerek és rendezők. Klasszikus komolyzenei tudását vegyíti a jelenkor zenei irányzataival, melyet kiváló tehetséggel varázsol a filmek alá. Több mint ötven filmmel a tarsolyában Debney bebizonyította sokoldalúságát, legyen szó akár filmvígjátékról ("Elf" - "Mi a manó?", "Hocus Pocus" - "Hókusz Pókusz"), akciófilmekről ("Sudden Death" - "Hirtelen halál", "The Scorpion King" - "A Skorpiókirály"), vagy drámáról ("Dragonfly" - "Szitakötő").
     Hatalmas kritikai elismerés érte 2004-ben, a Mel Gibson által rendezett, Jézus utolsó napjait bemutató film, a világban hatalmas érzelmi viharokat kavaró "The Passion of the Christ" ("A passió") zenéjéért. Ez hozta meg számára az Amerikai Filmakadémiától az első Oscar-díj jelölését is. A hagyományos szimfonikus hangszerek, a különleges népi hangszerek (duduk, oud, erhu), valamint az énekhang szépségének csodálatos vegyítése egy igen különleges, és a filmzene történetében mérföldkőnek tekinthető művet alkotott. Vallásos ember lévén Johnnak hatalmas megtiszteltetés volt a felkérés, és örült, hogy egy olyan filmen dolgozhat, melynek igen mély érzelmei és lelki háttere van. Talán pont ezért tartják a filmzenerajongók élete eddigi főművének ezt az albumot.
     John egy Glendale nevű kisvárosban, Kalifornia államban látta meg a napvilágot 1957-ben. Édesapja Louis Debney az álomgyár egyik fellegvárának, a Disney stúdiónak volt producere. A kis John már hatéves korában gitározott, később az itt tanultakat középiskolai rockbandákban fejlesztette tovább. 1979-ben zeneszerzői diplomát szerez a kaliforniai Művészeti Egyetemen. Debney belépője Hollywoodba Mike Postnak, a híres tévésorozat-komponistának ("Magnum P.I.", "Columbo") és Hoyt S. Curtinnek, a Hanna-Barbera rendezőpáros állandó zeneszerzőjének köszönhető. Sorozatok, TV-, és független filmek fűződnek a nevéhez ("Star Trek: Ressurection", "Sea Quest DSV", "Star Trek: Deep Space Nine") egészen 1993-ig, amikor megkapja első igazán nagy felkérését, a Walt Disney égisze alatt készülő "Hocus-Pocus" című film zenéjének komponálására. Ezt követően sorban érkeznek a felkérések, és a jobbnál jobb zenék: "Cutthroat Island" ("A Kincses sziget kalózai"), "The Relic" ("A bestia"), "Liar Liar" ("Hanta-boy"), "I Know What You Did Last Summer" ("Tudom mit tettél tavaly nyáron"), "End of Days" ("Ítéletnap"), "Spy Kids" ("Kémkölykök"). Zenéivel kivívja a megérdemelt elismeréseket: az ASCAP, az amerikai zeneszerzők, szövegírók és kiadók egyesületének díját az elmúlt években 7 alkalommal nyerte el, valamint 3 Emmy-díjat is a polcára tehetett. Az ő nevéhez fűződik a Touchstone Pictures filmstúdió logójának témája.
     Híven a nagy "öregekhez", Debney is szereti maga vezényelni műveit. Dolgozott együtt a világ legjobb szimfonikus zenekaraival, többek között a Skót Nemzeti Szimfonikusokkal, akikkel a Varése Sarabande, a világ egyik legnagyobb filmzenei kiadójának megbízásából más zeneszerzők elveszett, vagy rossz körülmények között rögzített műveit is újravezényelte. Jelenleg Kaliforniában él feleségével és három gyermekével, s változatlanul a legszínesebb egyénisége a filmzeneszerzőknek: rajzfilm vagy horror, három hónap vagy másfél hét - Debney bármilyen stílusban és bármilyen rövid idő alatt képes maradandó nagyzenekari művet alkotni.

Emesz Csaba