FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Only the Brave  Under Siege 2: Dark Territory  Under Siege  Pet Sematary  Stepmom  Pet Sematary  Witness  Oscar  Captain Power and the Soldiers of the Future  Mary Shelley
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Ólafur Arnalds a Müpában
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Bless the Child (Christopher Young)    BLESS THE CHILD  (2000)
       Áldott a gyermek


      

       zene: Christopher Young
       vezényel: Allan Wilson
       kiadás éve: 2000
       kiadó: GNP Crescendo
       játékidő: 53:24




         "Az emberiség utolsó reménye épp most lett hatéves" - mintha csak arra célozna finoman az Áldott a gyermek plakátjának szlogenje, hogy mindenki fusson, amerre lát. A 65 millió dollárt felemésztő, ebből világszerte mindössze 40-et visszatermelő produkció egyike az olyan, az ezredforduló környékén egymás után érkező, az okkultizmust központi témává emelő alkotásoknak, amelyek cselekménye a földi pokol megteremtésén ügyködő, illetve az e törekvéseket meggátolni igyekvő gonosz és jó erők összecsapását mutatja be. Ebben a kategóriában olyan - hol kiemelkedően sikeres, hol gyors elfeledésre ítéltetett - filmek születtek, mint Az ördög ügyvédje Al Pacinóval és Keanu Reevesszel, az Arnold Schwarzenegger fémjelezte Ítéletnap, a Roman Polanski rendezésében és Johnny Depp főszereplésével készült A kilencedik kapu, a Letaszítva Denzel Washingtonnal, a Sátáni játszma Winona Ryderrel, valamint a Patricia Arquette és Gabriel Byrne főszereplésével készült Stigmata.
         A most tárgyalt produkciót a nem túl hosszú filmográfiával rendelkező Chuck Russell rendezte, akihez olyan mozikat köthetünk, mint a Rémálom az Elm utcában-széria Álomharcosok alcímű harmadik része, a Jim Carrey-féle A maszk, a Végképp eltörölni a már említett Schwarzeneggerrel, illetve A múmia-széria elágazása, A skorpiókirály. Főszereplővé a három évvel korábban a Szigorúan bizalmasért Oscar-szoborral gazdagodó Kim Basingert tette, aki valamiért húzónévnek tűnhetett, ám a bevétel, illetve az, hogy számos országban, így hazánkban is elmaradt a mozipremier, valószínűleg hamar visszahelyezte a realitás talajára a stúdiót.

         Az egyedülálló Maggie-hez (Basinger) egy nap beállít rég látott, drogfüggő húga, aki úgy távozik, hogy a magával hozott csecsemőjét hátrahagyja - nővére megkérdezése nélkül. Maggie így hát felneveli eltűnt testvére autistának látszó kislányát, aki hatéves korára különleges képességeket kezd mutatni: például kezei között feléled a halottnak vélt madár, és jelenlétében egymás után gyulladnak meg a gyertyák a templomban. Eközben a városban titokzatos halálesetek történnek: az áldozatokban közös, hogy mindegyikük azonos napon született hatéves gyerek. A gyilkosságok szálai egy rejtélyes, a sátáni erők elszabadítását célul kitűző szektához, az Új Hajnalhoz vezetnek, amelynek tagjai azt a gyereket keresik, aki meggátolhatná őket sötét szándékaik végrehajtásában.
         Egyes ötleteiből kiderül, hogy az Áldott a gyermekben még ezzel a sokszor látott kiindulópontban is megvolt a lehetőség egy izgalmas horrorra, ám ehelyett egy feledhető mű született, mely ma már csak akkor merül fel, ha a régebbi Arany Málna-jelölteket böngésszük, ugyanis 2000-ben Kim Basingert az Álom Afrikáról című filmjében, valamint az itt mutatott teljesítményéért egyaránt nominálták. Amiben azért nem kevés rosszindulat lehetett, a színésznő ugyanis itt egyáltalán nem játszik értékelhetetlenül, csak épp a súlytalan alkotás messze áll attól, hogy hivatkozási alapnak tekinthessük. Érdekesség, hogy a forgatókönyv szerint Maggie karaktere eredetileg nagymama lett volna, de mivel Basinger kislánya ekkoriban ötéves volt, míg ő csak 47, végül nagynénivé változtatták. A szereplők közt megtaláljuk még a csoport vezéreként Rufus Sewellt, továbbá Christina Riccit és Ian Holmot, a hősnőnk segítőjeként felbukkanó jóindulatú nyomozót pedig a többek közt a Dexterből, illetve a Star Wars-szériából Bail Organaként ismerős Jimmy Smits játssza.

         Felmerülhet a kérdés, hogy vajon miért is éreztem késztetést arra, hogy egy ennyire kevesek által ismert, filmtörténelmileg maximum lábjegyzetnek tekinthető természetfeletti thrillerről írjak - már ha a fenti pontszámból nem lenne egyértelmű, hogy ezúttal is a zene kiemelkedő minősége volt az ok. Christopher Youngról kijelenthető, hogy honlapunk szerkesztői közül többünknek is a legnagyobb kedvencei között található, és úgy tartjuk, ő egyike Hollywood legtehetségesebb, ennek ellenére méltatlanul kezelt, sokszor évekig mellőzött komponistáinak. Bár az áprilisban bemutatásra kerülő Stephen King-remake, a Kedvencek temetője nyújthat számára egy kisebb visszatérési lehetőséget, ez még nem az a reflektorfény, amelyet megérdemelne a szerző. Noha ez is horrorfilm lesz, mely műfajhoz Youngot a leggyakrabban kötik, a művész olyan más jellegű alkotásokhoz is nagyszerű aláfestést szállított, sokoldalúságát bizonyítva, mint a Kikötői hírek, a Pókember 3., a Pókerarcok, Az ember, aki túl kevesett tudott vagy a Briliáns csapda. Ahhoz, hogy az egyre kevesebb komoly lehetőséget kapó Young ismét kiteljesedhessen, Kína és a Monkey King-széria kellett, amelynek eddigi két, 2014-es és 2016-os részéhez a művész rendkívül erőteljes, szimfonikus, az egzotikus hatásokat sem nélkülöző szerzeményeket írt. Az már más lapra tartozik, hogy ami az epizódok színvonalát illeti, a kritikák alapján mindkét esetben szinte csak a score támadhatatlan. Épp ezért mutatkozik Young és például Jerry Goldsmith pályája között hasonlóság, hiszen utóbbi filmográfiáját böngészve is számos olyan mozit találhatunk, amelyekről az mondható el, hogy kizárólag a 2004-ben elhunyt mester adott hozzájuk értéket.

         Különféle műfajokban történő helytállás ide vagy oda, Young nevének említésekor nem véletlenül gondolnak a legtöbben ma is a horrorokra, hiszen a műfaj egyéb darabjai (például: Sinister, Ördögűzés Emily Rose üdvéért, Pokolba taszítva) mellett ő jegyzi az 1987-es Hellraiser zenéjét, amellyel a műfaj egyik nagy klasszikusát alkotta meg. Russell rendezéséhez is kiemelkedő, az imént említettel egyenrangú muzsikát írt, de a szokásos problémára maga a szerző világított rá, amikor egy filmzenei fesztiválos előadásán, amelyen szerkesztőink közül többen is jelen voltak, ezt kérdezte a jelenlévőktől: "Emlékszik valamelyikük a Kim Basinger főszereplésével készült Áldott a gyermekre? Nem baj, senki nem emlékszik rá."

         A komoly létszámú London Metropolitan Orchestra fojtogatóan sűrű, sötét szépségű dallamokat játszik, amelyek fő jellemzője a tökéletes atmoszférateremtéshez csőharangot is felhasználó gótikus hangzásvilág, a latinul éneklő vegyeskórus, míg a csendesebb pillanatokban egyfajta őszies hangulatú, vonósok és zongora tökéletes együttműködésével jellemezhető megközelítést hallunk. A szakrális irány meghatározó az aláfestésben: Young a jóságot és a gonoszságot, az isteni és az ördögi jelenlétet is tökéletesen érezteti muzsikájával, az ezen erők között zajló vég nélküli küzdelmet pedig az éteri fiúszoprán, a földöntúli női kórus és a hol fenyegető, hol méltóságteljes férfikar hangja közötti kontraszt is szemlélteti.
         Ezúttal eltekintenék a trackek cím szerinti említésétől, mert amit a soundtracken hallunk, az gyakorlatilag egyetlen hosszú műnek felel meg. Young érdemeit mutatja, hogy kompozíciói nemcsak a képek alatt, de önálló műként is megállják a helyüket, ami annak is köszönhető, hogy a CD-re - egy rendkívül szerencsés ötletnek köszönhetően - a közel egy órát kitevő instrumentális anyag mindössze öt, egyházi kötődésű címet (például: "Isten báránya") kapó tételre bontva került fel. Hogy stílusosan fogalmazzak: ez egy olyan áldás a filmzenerajongók számára, amit nem lehet eléggé megbecsülni, mivel a szerzemények átlagosan tízperces időtartamának jóvoltából az élmény egy pillanatra sem törik meg, ellentétben a rengeteg, egy-három perces trackeket tartalmazó albumokkal.

         "Kifejezetten inspiráló volt Christopher Younggal dolgozni az Áldott a gyermeken. A film speciális effektusai elkészítésének a közepén jártunk, amikor Londonban találkoztam vele, hogy a film score-ját rögzítsük. Élettel teli zenéje segített abban, hogy kristálytisztán megjelenjenek előttem a sötétség és a fény természetfeletti lényei. Chris zenéje önmagában, e természetfeletti világba tett, meghatározó utazásként is megállja a helyét" - így vélekedett Chuck Russell, aki jól megfogta Young aláfestésének lényegét.
         Hozzátenném még, hogy az öt tétel meglehetősen összetett szerkezetű, azaz előfordul, hogy míg az egyik pillanatban a szépséges dallamoké a terep, néhány perc múlva, ha csak rövid időre is, de rendkívül fenyegetővé vagy épp lendületessé válik a zene. Young tehetségét viszont az is jól szemlélteti, hogy a tételeken belül a stílusok váltakozása nem üt elképesztő, egymást hatástalanító méretet; inkább egy érdekes egyensúly van jelen, s nem a szélsőségek közti csapongás. Aki tehát felkészül arra, hogy a Russell által említett utazás a poklon át vezet az égiek közé, egy maradandó élménnyel gazdagodhat, mely egy kortárs, a hallgatók többsége által befogadható rekviemként is helytállna. A film jelentéktelensége miatt igen kevesen ismerik Christopher Young művét, pedig szerencsésebb csillagzat alatt a legnépszerűbb filmzenék közé kerülhetett volna, de a népszerűséget leszámítva minden más szempontból odahelyezhető Jerry Goldsmith Ómenhez írt aláfestése mellé.



    Bíró Zsolt
    2019.03.10.




    Tracklista:

      1. Introitus (Entrance) (6:35)
      2. Kyrie Eleison (Lord Have Mercy Upon Us) (11:47)
      3. Dies Irae (Day of Wrath) (13:05)
      4. Agnus Dei (Lamb of God) (13:06)
      5. Lux Aeterna (Eternal Light) (6:45)






    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter          nem értékelte

    Kulics László

    Pavlics Tamás          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    A Hellraiser-filmek zenéi

    A Rémálom az Elm utcában széria zenéi

    Sinister

    The Monkey King

    További kritikáink
  • Battlefield Earth
  • Krypton
  • Captain Marvel
  • Bless the Child
  • Cold Pursuit
  • Joe Versus the Volcano
  • Six Days Seven Nights
  • Bird Box
  • Dark City
  • Species
  • Venom
  • Die Hard: With A Vengeance
  • Die Hard 2: Die Harder
  • Die Hard

  • Filmzenékről röviden
  • Bodyguard
  • Searching
  • How the Grinch Stole Christmas!
  • Isle of Dogs
  • The Ritual
  • A Wrinkle in Time
  • Geostorm
  • Death Wish
  • Fifty Shades Freed
  • Darkest Hour

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Dark
  • Bright
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III

  • Interjúk
  • Hrutka Róbert: Szívvel-lélekkel
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A The Man in the High Caslte zenéje
  • A Terminátor-filmek zenéje
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi

  • További írásaink
  • A Filmzene.net jövőjéről...
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam