FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Captain Power and the Soldiers of the Future  Mary Shelley  Battlefield Earth  Krypton  Captain Marvel  Bless the Child  Cold Pursuit  Joe Versus the Volcano  Six Days Seven Nights  Bird Box
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Ólafur Arnalds a Müpában
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Young Adam [Lead Us Not Into Temptation] (David Byrne)    YOUNG ADAM [LEAD US NOT INTO TEMPTATION]   (2003)
       Young Adam


      

       zene: David Byrne
       kiadás éve: 2003
       kiadó: Thrill Jockey Records
       játékidő: 51:02





         Az ötvenes években íródott egyszerűcske sztoriban a csavargó Joe (Ewan McGregor) egy skóciai folyamon fel-alá hajókázó szénszállító uszályon kap munkát egy háromtagú (papa-mama-gyerkőc) családnál. Hamar befogadják, sőt a feleség (Tilda Swinton) szó szerint is - magába. Egy nap a két férfiember kifog a vízből egy női hullát, akihez Joe-nak jóval több köze van, mint hogy azt el lehessen intézni a "szerencsés megtaláló" titulusával.
         Kicsit megkésve jutott el hazánkba az öt British Academy of Film and Television Arts (BAFTA) - díjra jelölt David Mackenzie-rendezés, ami egyike azon túlértékelt történeteknek, amelyek megtekintése után úgy állunk fel a moziszékből, hogy semennyire sem éreznénk veszteségnek, ha esetleg kihagytuk volna.
         A cím (ami magyarul is ugyanaz maradt) kissé tán furcsa, mivel sem fiatal, de még öreg Adam se szerepelt a jelenetekben (érzésem szerint a teológia témakörében érdemes a magyarázat után kutatni, erre utalhat a lemez elnevezése is). Igaz, ilyen közepes alkotások esetében a lényeg ez: kit érdekel? A gyilkos személye teljesen meglepetésmentes, és bár a rejtély lebegtetése tulajdonképpen egy másodpercig sem célja a forgatókönyvnek, azt érdeklődéssel eleve csak az ifjú Obi-Wan fogadhatta, akinek így volt lehetősége "fénykardját" a filmben felbukkanó összes nőn kipróbálni.

         David Byrne főleg az egykori Talking Heads zenekar agytrösztjeként ismeretes. A banda feloszlása után színpadi művekhez készített kísérőzenét, world music-ra specializálódott kiadót alapított, show-műsort vezetett, ám munkássága megkoronázva mégis a Bernardo Bertolucci "Az utolsó császár"-jáért kapott (Ryuichi Sakamotoval közös) Oscar-díjjal lett. Rengeteg dalát használta fel Hollywood is a különféle mozgóképekben, és erre a továbbiakban is minden esély meglesz, elvégre szólókarrierjét töretlenül folytatja egyéb elfoglaltságai mellett is. A sokat ígérő mini-biográfia után nézzük, mennyire állta meg most a helyét a maestro.

         Ráérősen pengetett gitár hangja mellett cselló kapcsolódik be, és a zongora egyszerű dallamával kísérve a ködből kibontakozik a vízben lebegő test ("Body in a River"). Másodjára a "Mnemonic Discordance" jön, amiben a borító szerint két érdekes "hangszeren játszik" David Byrne (church gate, L-train). Egyik sem valami egzotikus hangszer európai neve, vagy becenév, hanem valóban azok, amire elsőként gondolnánk. Magyarán egy vonat fékjének hátborzongató csikorgása, és egy templom ajtajának nyikorgatása a legjellegzetesebb összetevője ennek a tracknek, ami talán csak egy megzenésített pillanatnak nevezhető.
         Amire először figyeltem fel még a film megnézése során, az a "Seaside Smokes" volt. A cselló most is jelen van, de új hangszerként a nagybőgő és a dobseprű lett bevetve, aminek eredménye egy jazzes baktatás lett. A "Canal Life"-ban a vonósok lassan húzzák el nótájukat, és az ütemet a cintányér és a dob kettőse adja meg. A "Locks and Barges" két percében felpörögnek az események, mert a zongora árnyékából egyre erősebben érezteti jelenlétét a dob, ami a kellemes monotonitást zakatolva töri meg.
         A hatos számú darab elüt a többitől, mert más az előadó. Az avantgardba hajló jazz egykori képviselőjének, Charles Mingus-nak "Haitian Fight Song"-jában megküzd egymással az alt, a bariton, és a tenor szaxofon, és e meccsnek nyertese nem biztos, hogy az a hallgató lesz, akinek a jazztől feláll a szőr a hátán. A hetedik trackben új zeneeszköz szólal meg: ez a tekerőlant. Állítólag rosszul volt beállítva, de a szerző szándékosan így hagyatta a zenésszel, annyira tetszett neki így az instrument (eredeti nevén: hurdy-gurdy) zizegése. Mivel a cím "Sex on the docks", az akusztikus gitárt elnyomó, erős, egyre gyorsuló zongorabillentyű-leütésekből egyértelműen következtetni lehet a beteljesülés pontos időpontjára. A tekerőlantnak pedig nincs más dolga, mint nyikorgásával levezetni a feszültséget, de még előtte dinamikusan megmutatja, hogy nem csak szitárimitátornak jó.

         "Inexorable": a vonósok ugyanazt a pár hangot szólaltatják meg, de ismét a zongoráé a főszerep. A tételt egy kertvárosi dráma főtémájaként tudnám elképzelni. A sorozathős Frakk kalandjainak kedvelői örömmel fogják üdvözölni a "Warm Sheets" Hammond-orgonáját, ami a vibrafonnal és a dobbal a '70-es évekbe tesz kirándulást. Már-már populáris a "Dirty Half": az eddig alkalmazott zeneszerszámok összefogásából egy lassú keringőszerűséget hozott össze a komponista. A "Bastard" inkább csak egy tépelődés, a tökéletes aláfestő-kategóriából, a végén Jean Michel-Jarre stílusában lezárva. A "The Locker"-ben a "Mnemonic..." vonata újból beérkezik a pályaudvarra, és szomorú csellóhang konstatálja a helyzetet a tekerőlant fűrészelésével egyetemben. Az ezt követő "Ineluctable" cintányérja és dobja egy visszafogott gitároszenét kísér, és az instrumentális rész végére is értünk.
         A két zárómuzsika közül a "Speechless" a "Dirty Half" vokális verziója. A trubadúr Byrne bácsi, aki olyan különösen énekel, mintha illuminált állapotban állt volna a stúdióban. Érdekes, hogy ennek ellenére nem rossz, sőt határozottan vicces szám. Ehhez képest a zárószerzeményt, a "The Great Western Road"-ot szinte egy másik David adja elő, mert a nóta inkább Nick Cave balladáira hasonlít.
         Néhány szó a designról: az elsőre exkluzívnak tűnő papírtok hátránya, hogy rendkívül sérülékeny. Ne vígy minket kísértésbe - szólít fel a lemez címe, emiatt nem is meglepő a szétnyitott kiadvány puritánsága: a cédé alatt és a címlap hátoldalán egy-egy vízi mikrokozmoszra bukkanhatunk, de a két képen kívül csak a közreműködők neveinek és az egyéb kötelező adatoknak jutott hely. Lehetett volna sokkal díszesebb is.

         David Byrne enyhén elvont, nem éppen szabványos alkotását főként a Tinderstick együttes ("Nénette és Boni" / "Kínzó mindennapok" / "Intimitás" c. filmek zenéi) borongós stílusával lehetne egy kalap alá venni, mely fejfedőt azonban villámgyorsan illik is szerzőnk előtt megemelni, a "Young Adam"-hez szükségeltetett nyomasztó atmoszféra tökéletes megteremtéséért.


    Bíró Zsolt
    2005.02.05.




    Tracklista:

      1. Body In A River (2:53)
      2. Mnemonic Discordance (2:43)
      3. Seaside Smokes (3:08)
      4. Canal Life (2:28)
      5. Locks & Barges (2:00)
      6. Haitian Fight Song (2:50)
      7. Sex on the Docks (4:25)
      8. Inexorable (2:20)
      9. Warm Sheets (3:01)
    10. Dirty Hair (4:48)
    11. Bastard (2:57)
    12. The Lodger (4:16)
    13. Ineluctable (4:20)
    14. Speechless (4:04)
    15. The Great Western Road (4:44)


    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter          nem értékelte

    Kulics László          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Sleepers

    Where the Truth Lies

    What Lies Beneath

    További kritikáink
  • Dark City
  • Species
  • Venom
  • Die Hard: With A Vengeance
  • Die Hard 2: Die Harder
  • Die Hard
  • The Grinch
  • Anaconda
  • Evolution
  • Himalaya - The Rearing of A Chief
  • Bohemian Rhapsody
  • Deep Blue Sea
  • On Deadly Ground
  • Heaven & Earth
  • Halloween

  • Filmzenékről röviden
  • Bodyguard
  • Searching
  • How the Grinch Stole Christmas!
  • Isle of Dogs
  • The Ritual
  • A Wrinkle in Time
  • Geostorm
  • Death Wish
  • Fifty Shades Freed
  • Darkest Hour

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Dark
  • Bright
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III

  • Interjúk
  • Hrutka Róbert: Szívvel-lélekkel
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A The Man in the High Caslte zenéje
  • A Terminátor-filmek zenéje
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi

  • További írásaink
  • A Filmzene.net jövőjéről...
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam