FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can  Dunkirk  Blade Runner  Kingsman: The Golden Circle  War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Young Adam [Lead Us Not Into Temptation] (David Byrne)    YOUNG ADAM [LEAD US NOT INTO TEMPTATION]   (2003)
       Young Adam


      

       zene: David Byrne
       kiadás éve: 2003
       kiadó: Thrill Jockey Records
       játékidő: 51:02





         Az ötvenes években íródott egyszerűcske sztoriban a csavargó Joe (Ewan McGregor) egy skóciai folyamon fel-alá hajókázó szénszállító uszályon kap munkát egy háromtagú (papa-mama-gyerkőc) családnál. Hamar befogadják, sőt a feleség (Tilda Swinton) szó szerint is - magába. Egy nap a két férfiember kifog a vízből egy női hullát, akihez Joe-nak jóval több köze van, mint hogy azt el lehessen intézni a "szerencsés megtaláló" titulusával.
         Kicsit megkésve jutott el hazánkba az öt British Academy of Film and Television Arts (BAFTA) - díjra jelölt David Mackenzie-rendezés, ami egyike azon túlértékelt történeteknek, amelyek megtekintése után úgy állunk fel a moziszékből, hogy semennyire sem éreznénk veszteségnek, ha esetleg kihagytuk volna.
         A cím (ami magyarul is ugyanaz maradt) kissé tán furcsa, mivel sem fiatal, de még öreg Adam se szerepelt a jelenetekben (érzésem szerint a teológia témakörében érdemes a magyarázat után kutatni, erre utalhat a lemez elnevezése is). Igaz, ilyen közepes alkotások esetében a lényeg ez: kit érdekel? A gyilkos személye teljesen meglepetésmentes, és bár a rejtély lebegtetése tulajdonképpen egy másodpercig sem célja a forgatókönyvnek, azt érdeklődéssel eleve csak az ifjú Obi-Wan fogadhatta, akinek így volt lehetősége "fénykardját" a filmben felbukkanó összes nőn kipróbálni.

         David Byrne főleg az egykori Talking Heads zenekar agytrösztjeként ismeretes. A banda feloszlása után színpadi művekhez készített kísérőzenét, world music-ra specializálódott kiadót alapított, show-műsort vezetett, ám munkássága megkoronázva mégis a Bernardo Bertolucci "Az utolsó császár"-jáért kapott (Ryuichi Sakamotoval közös) Oscar-díjjal lett. Rengeteg dalát használta fel Hollywood is a különféle mozgóképekben, és erre a továbbiakban is minden esély meglesz, elvégre szólókarrierjét töretlenül folytatja egyéb elfoglaltságai mellett is. A sokat ígérő mini-biográfia után nézzük, mennyire állta meg most a helyét a maestro.

         Ráérősen pengetett gitár hangja mellett cselló kapcsolódik be, és a zongora egyszerű dallamával kísérve a ködből kibontakozik a vízben lebegő test ("Body in a River"). Másodjára a "Mnemonic Discordance" jön, amiben a borító szerint két érdekes "hangszeren játszik" David Byrne (church gate, L-train). Egyik sem valami egzotikus hangszer európai neve, vagy becenév, hanem valóban azok, amire elsőként gondolnánk. Magyarán egy vonat fékjének hátborzongató csikorgása, és egy templom ajtajának nyikorgatása a legjellegzetesebb összetevője ennek a tracknek, ami talán csak egy megzenésített pillanatnak nevezhető.
         Amire először figyeltem fel még a film megnézése során, az a "Seaside Smokes" volt. A cselló most is jelen van, de új hangszerként a nagybőgő és a dobseprű lett bevetve, aminek eredménye egy jazzes baktatás lett. A "Canal Life"-ban a vonósok lassan húzzák el nótájukat, és az ütemet a cintányér és a dob kettőse adja meg. A "Locks and Barges" két percében felpörögnek az események, mert a zongora árnyékából egyre erősebben érezteti jelenlétét a dob, ami a kellemes monotonitást zakatolva töri meg.
         A hatos számú darab elüt a többitől, mert más az előadó. Az avantgardba hajló jazz egykori képviselőjének, Charles Mingus-nak "Haitian Fight Song"-jában megküzd egymással az alt, a bariton, és a tenor szaxofon, és e meccsnek nyertese nem biztos, hogy az a hallgató lesz, akinek a jazztől feláll a szőr a hátán. A hetedik trackben új zeneeszköz szólal meg: ez a tekerőlant. Állítólag rosszul volt beállítva, de a szerző szándékosan így hagyatta a zenésszel, annyira tetszett neki így az instrument (eredeti nevén: hurdy-gurdy) zizegése. Mivel a cím "Sex on the docks", az akusztikus gitárt elnyomó, erős, egyre gyorsuló zongorabillentyű-leütésekből egyértelműen következtetni lehet a beteljesülés pontos időpontjára. A tekerőlantnak pedig nincs más dolga, mint nyikorgásával levezetni a feszültséget, de még előtte dinamikusan megmutatja, hogy nem csak szitárimitátornak jó.

         "Inexorable": a vonósok ugyanazt a pár hangot szólaltatják meg, de ismét a zongoráé a főszerep. A tételt egy kertvárosi dráma főtémájaként tudnám elképzelni. A sorozathős Frakk kalandjainak kedvelői örömmel fogják üdvözölni a "Warm Sheets" Hammond-orgonáját, ami a vibrafonnal és a dobbal a '70-es évekbe tesz kirándulást. Már-már populáris a "Dirty Half": az eddig alkalmazott zeneszerszámok összefogásából egy lassú keringőszerűséget hozott össze a komponista. A "Bastard" inkább csak egy tépelődés, a tökéletes aláfestő-kategóriából, a végén Jean Michel-Jarre stílusában lezárva. A "The Locker"-ben a "Mnemonic..." vonata újból beérkezik a pályaudvarra, és szomorú csellóhang konstatálja a helyzetet a tekerőlant fűrészelésével egyetemben. Az ezt követő "Ineluctable" cintányérja és dobja egy visszafogott gitároszenét kísér, és az instrumentális rész végére is értünk.
         A két zárómuzsika közül a "Speechless" a "Dirty Half" vokális verziója. A trubadúr Byrne bácsi, aki olyan különösen énekel, mintha illuminált állapotban állt volna a stúdióban. Érdekes, hogy ennek ellenére nem rossz, sőt határozottan vicces szám. Ehhez képest a zárószerzeményt, a "The Great Western Road"-ot szinte egy másik David adja elő, mert a nóta inkább Nick Cave balladáira hasonlít.
         Néhány szó a designról: az elsőre exkluzívnak tűnő papírtok hátránya, hogy rendkívül sérülékeny. Ne vígy minket kísértésbe - szólít fel a lemez címe, emiatt nem is meglepő a szétnyitott kiadvány puritánsága: a cédé alatt és a címlap hátoldalán egy-egy vízi mikrokozmoszra bukkanhatunk, de a két képen kívül csak a közreműködők neveinek és az egyéb kötelező adatoknak jutott hely. Lehetett volna sokkal díszesebb is.

         David Byrne enyhén elvont, nem éppen szabványos alkotását főként a Tinderstick együttes ("Nénette és Boni" / "Kínzó mindennapok" / "Intimitás" c. filmek zenéi) borongós stílusával lehetne egy kalap alá venni, mely fejfedőt azonban villámgyorsan illik is szerzőnk előtt megemelni, a "Young Adam"-hez szükségeltetett nyomasztó atmoszféra tökéletes megteremtéséért.


    Bíró Zsolt
    2005.02.05.




    Tracklista:

      1. Body In A River (2:53)
      2. Mnemonic Discordance (2:43)
      3. Seaside Smokes (3:08)
      4. Canal Life (2:28)
      5. Locks & Barges (2:00)
      6. Haitian Fight Song (2:50)
      7. Sex on the Docks (4:25)
      8. Inexorable (2:20)
      9. Warm Sheets (3:01)
    10. Dirty Hair (4:48)
    11. Bastard (2:57)
    12. The Lodger (4:16)
    13. Ineluctable (4:20)
    14. Speechless (4:04)
    15. The Great Western Road (4:44)


    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter          nem értékelte

    Kulics László          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Sleepers

    Where the Truth Lies

    What Lies Beneath

    További kritikáink
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers

  • Filmzenékről röviden
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam