FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - World Trade Center (Craig Armstrong)    WORLD TRADE CENTER   (2006)
       


      

       zene: Craig Armstrong
       vezényel: Pete Anthony
       kiadás éve: 2006
       kiadó: Sony Classical
       játékidő: 57:26




         Már rég megszokhattuk, hogy a nagy stúdiók ugyanazon évben hasonló témájú mozikkal állnak elő, ráadásul közel egyszerre. Az elmúlt időszak tervezett vulkános, aszteroidás, a Gonosz eljöveteléről, netán állatkertből megszökő négylábúkról szóló, esetleg történelmi(nek álcázott), és számtalan egyéb műfajú produkciójának híre mindig villámgyorsan életre hívta a konkurencia versenykedvét is, és azután megkezdődött a versenyfutás az idővel, hogy ki mutassa be előbb a sajátját, akár a minőség rovására is. Hogy eleve volt -e a szeptember 11-i tragédia ötödik évfordulójára betervezve kettő, ezzel a témával foglalkozó film is, vagy ismét egymástól bátorodtak fel a stúdiók, csak sejthető. Azonban úgy tűnik, hogy az ezt feldolgozó filmek különböző közönséget szolgálnak ki, és akit nem rettent vissza a kegyetlen pillanatok felidézése, az rátalálhat a saját megközelítésére. Míg Paul Greengrass formabontó és dokumentarista jellegű, valósághűen rekonstruált rendezése ("A United 93-as") az egyetlen repülőgép fedélzetére visz, amely nem érte el célját, és mutatja be az utasok reménytelen küzdelmét a géprablókkal, addig a "World Trade Center" társdarabjával ellentétben arcokat emel ki a tömegből, ezáltal hollywoodiasabb módon kiszolgálva a szomorú évforduló iránti érdeklődést, és megkülönböztetve magát a 93-as járat névtelen hőseinek megrázó történetét bemutató drámától.

         Oliver Stone direktor (akiről a filmzenelemez belső borítójára sikerült egy legkevésbé sem odaillő, szélesen mosolygó fotót találni) az ikertornyok leomlásának többezernyi áldozata közül kettőt ragadott ki, John McLoughlint és Will Jimenót. A két rendőr (Nicolas Cage és az Oscar-díjas "Ütközések" legjobb jelenetét magáénak tudó Michael Pena megformálásában) abba az összeverbuválódott mentőcsapatba tartozott, mely az első repülőgép akkor még nem szándékosnak vélt becsapódása után egyből útnak indult menteni a magasban rekedteket. A második becsapódástól magukat megadó épületek összeomlása után megannyi kimenekülni már nem tudó emberrel ellentétben csodával határos módon ők ketten, súlyosan megsérülve ugyan, de életben maradtak. Egymásban tartották a lelket mindaddig, míg végül rájuk nem találtak, és ki nem hozták őket a hatalmas területen szerteszét szóródott betontömbök égbe meredő hegyei közül - az utolsó túlélők közt.

         Habár patrióta mozzanatokból nem kevés tapasztalható az alkotásban, a szükségtelen zászlólobogtatás ezúttal szerencsére nem öltött hátborzongató méreteket. Jómagam tehát (az átlagos kritikákkal ellentétben) nem írnám le teljesen a filmet. Függetlenítsük magunkat a rendező korábbi műveitől, és egy teljesen az elvárásoknak megfelelő, kiszámítható mederben maradó, "A United 93-as"-énál valamivel pozitívabb végkicsengésű drámát láthatunk, de az letagadhatatlan, hogy egyedüli hatását igazából egy olyan valós esemény adja, amitől nehezebb függetlenítenie magát annak, aki nem szőrösszívű kritikus.
         Egyedüli hatását - írom, pedig Craig Armstrong muzsikája az, amit igazán érdemes kiemelni a produkcióból, hiszen önállóan is megállja helyét, a filmmel ellentétben nem feltétlenül az adja neki a pluszt, amihez kötődik. "A United 93-as" esetében John Powell zseniális megközelítésű filmzenéje bátran visszafogott mert maradni, és éppen azzal ütött hatalmasat, hogy ezidáig szinte példátlan minimalizmussal, a fővonalat adó dinamikusan monoton, súlyos ütemek szívdobbanásra utaló hangjaival érte el hatását. A "World Trade Center" score-ja sokkal hagyományosabb utat követ. Vérbeli Armstrong-műről van szó, mindenféle radikális ötlet nélkül, tehát ebből a szemszögből nem egy kimagasló szerzeménnyel van dolgunk, ráadásul közel egyórás, kicsit hosszúnak ható anyaggal bír. Amivé azonban összeáll, az ha nem is a teszi a filmzenetörténelem legeredetibbjévé, az év egyik legszebbjévé mindenféleképpen.

         Szeptember 11-éről a szerző már megemlékezett a maga módján 2002-es "As If to Nothing" című fantasztikus önálló albumán, az Evan Dandóval közös, végtelenül szomorú "Wake Up in New York"-kal. Legújabb munkája mintha annak egyfajta továbbgondolása lenne, feldúsított hangzással. Mintegy a két főhősre való utalásként, a gyönyörű főtémát méltóságteljesen játszó szimfonikus zenekar játéka mellett középpontba két szólóhangszert, a csellót ("World Trade Center Cello Theme") és a zongorát helyez ("World Trade Center Piano Theme"). Utóbbi instrumentum mögé ő maga is odaül, és egy lágy dallamsorral emlékezik ("Ethereal Piano Coda").
         Bár a mű egészére a telt nagyzenekari hangzás jellemző, kontrasztként néha kiemelkedik egyéb megoldás is: a hegedűk himnikus játékát támogató, a "Wake Up in New York"-ot felidéző gitár a "John & Donna Talk About Their Family"-ben, erőteljes női vokál a "Jimeno Sees Jesus"-ban, vagy a hatalmas feszültséget éreztető "The Drive Downtown" morajló vonósai és a magasban elsuhanó repülőgépeket idéző szélhangjai. Kiemelném a "New York Awakes" mennybéli békességét és a "World Trade Center Choral Piece"-t teljes egészében, mint a CD azon trackjét, melyért már csak önmagában is érdemes volt megírni a komplett művet. A melankolikus (mint tulajdonképpen minden ezen a lemezen) "Allison at the Stoplight"-ból pedig kiderül az, hogy a főtéma egyszem hangszeren előadva is kiválóan megállja a helyét.
         Craig Armstrong mindig is mestere volt az élőhangszeres és a digitális hangok fúzióját előnyben részesítő ötleteknek. Ezek mára teljesen hozzánőttek, nélkülük szinte nem teljes egy Armstrong-mű. Az olyan kompozíciókban, mint például a "John and Will Found / Will Ascends"-ben, esetleg a "John Rescued / Resolution"-ben ezek a kis finom elektronikus ütemek formájában megjelenő kiegészítések nemhogy nem zavaróak, de az ekkor felerősödő zene révén szinte reményt sugallva emelnek a hatáson.

         A filmzene egyetlen problémájaként csak a folyamatosságot lehetne felróni a komponistának, ugyanis a trackek között nagyon szoros kapocs van, ami azt eredményezi, hogy bárhol is hallgatunk bele, nem fog semmi meglepetés érni bennünket. Ugyanazon a csendes pályán mozog minden, néhány téma variálásával - ám bármelyik pillanatba is hallgatunk bele, garantált, hogy a hallgatók többségét rabul fogja ejteni. A score-t igazán a film megnézése után kedveltem meg. Amit eleinte csak simán egy egységes színvonalú igényes zenének tartottam, utána végérvényesen helyére került, és hozzánőtt bizonyos képekhez: a sikátorokban kavargó pernye, a kihalt és néma utcák látványához. A "World Trade Center" score-ja egy nagyon tapintatos hangzású zene, rekviem az áldozatokért, és egyben mementó hozzátartozóik számára.


    Bíró Zsolt
    2006.12.03.




    Tracklista:

      1. World Trade Center Cello Theme (3:43)
      2. World Trade Center Piano Theme (4:00)
      3. New York Awakes (2:29)
      4. The Drive Downtown (3:52)
      5. Rise Above the Towers (2:26)
      6. World Trade Center Choral Piece (2:41)
      7. John & Donna Talk About Their Family (1:25)
      8. Ethereal (5:24)
      9. John's Woodshed (1:38)
    10. Marine Arrives at Ground Zero (2:57)
    11. Will and Allison In The Hospital (1:53)
    12. Allison at the Stoplight (1:07)
    13. Jimeno Sees Jesus (1:42)
    14. John and Will Found / Will Ascends (5:05)
    15. John's Apparition (2:30)
    16. John Rescued / Resolution (7:46)
    17. Elegy (4:39)
    18. Ethereal Piano Coda (2:09)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Kulics László

    Szabó Csaba

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    As If to Nothing

    The Day After Tomorrow

    Pearl Harbor

    United 93

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam