FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal  Great Expectations
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Bury My Heart at Wounded Knee (George S. Clinton)    BURY MY HEART AT WOUNDED KNEE   (2007)
       Wounded Knee-nél temessétek el a szívem


      

       zene: George S. Clinton
       vezényel: George S. Clinton
       kiadási év: 2007
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 51:30




         Az HBO égisze alatt készült, az Egyesült Államokban tavaly nyáron bemutatott tévéfilm, a "Wounded Knee-nél temessétek el a szívem" az amerikai történelem egyik legkényesebb (ha nem a legkényesebb) fejezetének, a telepesek az őslakosokkal szembeni magatartását, szankcióit, illetve azok következményeinek egyikét dolgozza fel Dee Brown azonos című regénye nyomán. Az 1890. december 29-i, a Wounded Knee patak menti (továbbá a számos korábbi, ehhez hasonló) vérengzés nagyjából az indiánok elleni első háborúkig vezethető vissza, melyek végén az amerikaiak szerződésekben kötelezték az indián törzseket földjeik átengedésére. A telepesek mohóságának, s az aranyláznak azonban az sem volt elegendő, hogy az ország vezetői az így, tulajdonképpen abszolút jogtalanul megszerzett hatalmas földterületekről rezervátumokba terelték az őslakosokat (melynek hatására vadászterületeik korlátozódtak, illetőleg fel kellett hagyniuk az évszakoknak megfelelő vándorlási szokásukkal), a mind újabb helyeken szerencsét próbáló kalandorok még oda is bemerészkedtek. Az ellentéteket tovább fokozta, hogy létrehozták az Indiánügyi Hivatalt, melynek emberei elhurcolták a fiatal indiánokat, hogy azok az új civilizáció tagjaiként nőjenek fel, s annak részévé váljanak. Az őslakosok hosszú évtizedeken keresztül zajló meghurcoltatásnak egyik utolsó, tragikus kimenetelű eseménye a lakoták és az őket rezervátumba kísérő 7. lovasezred között, a Wounded Knee-nél kitört lövöldözés volt, ahol több mint százötven indián és huszonöt katona vesztette életét.

         George S. Clinton (kinek neve elsősorban az Austin Powers-filmek és a "Mortal Kombat" kapcsán csenghet ismerősen) szerzeményének kiadásáról a film debütálásakor még semmi biztosat nem lehetett tudni. Feltehetően az alkotásra és annak aláfestésére vonatkozó számos pozitív visszajelzés, valamint a díjkiosztókon elért eredmények (Emmyre például tizenhét kategóriában jelölték a drámát, amiből hatot díjra válthatott) hatására döntött úgy Robert Townson, hogy a Varése Sarabande lehetővé teszi a score megjelenését. Igaz, mindezt közel félévnyi csúszással tették, így valószínűleg az átlagosnál több pénzt kellett a reklámokra fordítaniuk ahhoz, hogy a mű újfent a köztudatba kerüljön - mondjuk ez a mi esetünkben már csak azért is mellékes, mivel hazánkban szinte semmit sem lehetett hallani a filmről.
         A lemez tartalmának megismerése előtt pár gondolat erejéig tekintsünk kicsit vissza a múltba, s nézzük meg, milyen előélete van a Todd-AO, a CBS Studio Center, valamint az Eastwood Scoring Stage falai között 2007 márciusának második hetében életre kelt szerzeménynek. A projekttel kapcsolatban Clintont jóbarátja, a filmet rendező Yves Simoneau kereste fel, akivel az elmúlt évek során számos alkalommal dolgozott együtt, tévéfilmeknél éppúgy, mint minisorozatoknál. A komponista saját bevallása szerint mindig is szeretett Simoneauval dolgozni, s kifejezetten örült annak, hogy ezúttal egy történelmi drámához szerződtették. Clinton hű szeretett volna maradni a történet szereplőinek érájához, ezért beleásta magát a lakota indiánok zenei kultúrájába. Kutatásai során figyelme az indián furulyamester, John Two-Hawks egyik albumára terelődött, melyet a stúdiónak is megmutatott, s a készítők egyből rábólintottak a komponista azon ötletére, miszerint őt is vonják be a munkába. Two-Hawks készséggel állt a filmesek rendelkezésére (s végül a furulya mellett a törzsi dobokat szintén ő szólaltatta meg, továbbá vokálozott is), melynek, mint később kiderült, egyik oka az volt, hogy neki is haltak meg rokonai a Wounded Knee-nél, s egyfajta lehetőséget látott arra, hogy ezen a filmen keresztül róhassa le előttük tiszteletét.

         A sejtelmesen ködbe vesző, békésen elterülő táj szépségét sugalló fuvolaszólóval felvezetődő nyitány ("Wounded Knee Main Title") annak rendje és módja szerint vetíti előre a muzsika jellegét, s gyűjti csokorba a főbb témákat. A szimfonikus műbe csempészett, indiánokra jellemző dallamok a score egészét átjárják, ám legelemibb erővel a "The Feather"-rel repítenek el minket világukba, ahol olyan csodás zongoramotívummal tarkított tételek kalauzolnak tovább minket, mint a "The Train / Civilized", a "Pine Ridge", a rendkívüli érzelmi töltettel bíró "Red Cloud", vagy éppen az albumzáró "Ears for It / Cross and Feather" - ehhez hasonló, amolyan múltidéző zenével állt elő nemrégiben Marco Beltrami is, aki a "3:10 to Yumá"-val néhány tétel erejéig a klasszikus western hangulatát hozta vissza. A hetvenöt fős Hollywood Studio Symphony játékát, s a Page LA Studio Voices előadását az imént említett zongora, és tradicionális elemek mellett helyenként George Doering gitárelőadása színesíti tovább, amely az "Assimilation"-ben például a vadnyugati hangulat megfelelő tükrözését biztosítja. Ezek mellett természetesen találunk a nyitány egy szeletéből már ismerősnek tűnő dinamikus muzsikákat is, többek között a "Charles"-ban, valamint a "White Horse"-ban, amelyek elsősorban a telepesek és az őslakosok konfliktusait hivatottak alátámasztani. Ugyan az album egésze egy remekmű (amely egyszerre megható és csodálatos), a legszebb tétel címét egyértelműen az "Elegy"-nek ítélném, mely nyugodtan lehetne a szomorúság, valamint a fájdalom méltóságteljes elviselésének szimbóluma.
         Amit viszont ezúttal igencsak hiányolok, azok a dalok. Clinton instrumentális aláfestésén túl helyet kapott az alkotásban néhány lakota-ének is (mint például a "Spotted Eagle" Darry McDonaldtól vagy Gabe Desrosiers "Hunting Song"-ja), amelyek még jobban kihangsúlyozzák a népcsoport jellegzetességeit, ám ezekből valamilyen oknál fogva egyetlenegy sem került fel a korongra, holott remekül kiegészíthették volna ezt a zenekari művet.

         George S. Clinton szívfacsaróan gyönyörű témákat felsorakoztató autentikus szerzeménye, valamint John Two-Hawks játéka minőségi szinten merül el a múlt borzalmaiban, s állít emléket eme kálvária áldozatainak. Mindenképpen érdemes figyelmet fordítani erre a műre, ugyanis pillanatok alatt képes kiragadni hallgatóját a dolgos hétköznapokból, és elkalauzolni ehhez a manapság igencsak elfeledett népcsoporthoz.


    Kulics László
    2008.05.15.




    Tracklista:

      1. Wounded Knee Main Title (4:40)
      2. The Feather (2:01)
      3. Cedar Creek / So Be It / Burn It (4:38)
      4. Leaving / Haircut (2:13)
      5. Canada (2:53)
      6. The Train / Civilized (3:14)
      7. Charles (1:44)
      8. I Won't Stop You (1:41)
      9. Assimilation (2:21)
    10. Elegy (2:03)
    11. Pine Ridge (1:43)
    12. Elaine / Duet (1:21)
    13. Rations (2:30)
    14. Meat (1:15)
    15. Sitting Bull / Red Cloud (4:48)
    16. Opponents (3:43)
    17. What to Believe (1:59)
    18. White Horse (1:58)
    19. Ears for It / Cross and Feather (4:50)

    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    A Thousand Roads

    Váltakozó műfajok
    (interjú)


    A World Apart

    További kritikáink
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory
  • Spirit: Stallion of the Cimarron

  • Filmzenékről röviden
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back
  • Gagarin - First in Space

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam