FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Heaven and Earth  Halloween  Vertical Limit  The Predator  Peppermint  small Soldiers  The Meg  The Mountain Between Us  The Equalizer 2  Tomb Raider
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Ólafur Arnalds a Müpában
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - The Wings of a Film - The Music of Hans Zimmer (Hans Zimmer)    THE WINGS OF A FILM - The Music of Hans Zimmer   (2001)


      

       zene: Hans Zimmer
       vezényel: Dirk Brossé
       kiadás éve: 2001
       kiadó: Decca Records
       játékidő: 71:43




         2000. október 10. 20:00. Igen, megtört a jég: Hans Zimmer koncertet adott Gentben a Flanders Filmfesztivál keretében! Címe: "Egy film szárnyai". Több, mint 3000 rajongó lehetett jelen ezen az eseményen. Sajnos egyenlőre úgy néz ki, hogy ez volt az utolsó ilyen fellépése Zimmernek, mert nem kifejezetten rajong azért, hogy zenéiből koncertet adjon: "Ez nem az a dolog, amit jól csinálok. Rémült voltam! Nagyon félénkké válok a színpadon..." Az eredeti elképzelése az volt, hogy koncertjének a "Bűnös élvezetek" címet adja, mert bevallása szerint "úgymond birtokolni egy filmzenét bűnös élvezetnek tekinthető". Később felmerült az "Örömök utazása", végül az "Egy film szárnyai" elnevezés mellett maradtak. Összehívta azokat az embereket, akikkel azelőtt dolgozott - mint pl.: Lisa Gerrard, Lebo M, Keswa, Heitor Pereira - és kiválasztották azon zenéket, melyek rájuk íródtak. A "Backdraft"-ből, a "Crimson Tide"-ból és más "nagyobb" darabból is felcsendültek zenei részletek, de rossz hangzásuk miatt nem kerültek fel a koncert anyagából összeválogatott lemezre. Nem volt elég idő begyakorolni, összhangba hozni a zenéket, ezért volt az, hogy először Zimmer hallani sem akart arról, hogy ez az esemény megjelenjen cd-n. De végül kiválogatott egy csokorra valót a koncertanyagból, kicsit stúdiós korrekció alá vetette és felkerült a Decca gondozásában megjelent korongra.
         A karmesteri pódiumról a belgiumi származású Dirk Brossé irányította a 90 fős zenekart. A szimfonikus zenekar mellett énekkar, három elektronikus billentyűs (Gavin Greenaway, Rupert Gregson-Williams, Hans Zimmer), valamint két gitáros volt jelen. Brossé többnyire belga filmek zenéit komponálta, ezen kívül dolgozott Elliot Goldenthallal a "Final Fantasy"-n, valamint Jerry Goldsmith 75. születésnapjának tiszteletére rendezett koncerten is vezényelt (Goldsmith sajnálatos módon lebetegedett, így nem tudott részt venni az eseményen).

         Egy rövidke tapsvihar után a koncert előtti legaktuálisabb, Oscar-díjra is jelölt zenével nyit a lemez. Ez nem más, mint a "Gladiator" "Now we Are Free" című dala, Lisa Gerrard előadásában. Hallani, hogy kicsit áthangszerelték a zenét és ez végig igaz az egész koncertre. Eleinte érdekesen hat, de hamar meg lehet szokni, mivel nagyon jól sikerült. Minden adott a jó hangulathoz: egy gyönyörű ének és remek zenei kíséret. Ismét taps, majd belekezd a zenekar egy újabb "Gladiator"-ból beválogatott számba, az "Am I Not Merciful"-ba. Az eredeti előadásmódhoz képest kicsit erőteljesebbek a csellók és kiemelkedőbbek a drámai részt hangsúlyozó ütős hangszerek.
         Visszautazunk a múltba, s Zimmer korai sikereit bemutatva felcsendül a "Miss Daisy sofőrje" zenéje, melyben a címszerepet Morgan Freeman alakította. Ezt a művét 1989-ben írta, mikor már nem volt ismeretlen a filmesek körében - addigra ugye az "Esőember" sikeressé tette - és megmutatta, hogy tud még remekműveket komponálni szintetizátorra. Ez a szám is kicsit populárisabbá lett téve, a zongoránál pedig maga Zimmer ül. Ennek oka, hogy vezényelni nem tud, viszont valahogyan részesévé akart válni az eseménynek.
         Pete Haycock gitárjátékán alapul a "Thelma & Louise" kiragadott részlete, mely filmet Ridley Scott rendezte 1991-ben. A koncerten ugyan azt a számot adták elő, mint amelyik a boltokban kapható soundtracken található ("Thunderbird"). Ezt a zenét Zimmer nem kedveli. Arra a kérdésre, hogy miért nem adták ki a score-t, azt válaszolta, hogy maximum 11 percnyi zenei anyagot tudna kiválogatni belőle, mert ennyivel van megelégedve. Pedig szerintem nagyon szép és jó zene. Ugyan soknak találom a gitárt, mégsem ellenszenves. Az eredeti "Thunderbird"-höz képest az a különbség, hogy akkoriban nem vonta bele a nagyzenekart, most viszont finoman beleszőtte, s ennek köszönhetően kicsit átmódosult a zene: érzékenyebb lett.
         És íme elérkeztünk a mester legmeghatóbb drámai művéhez: "Journey To The Line". Eleinte nem tudtam hozzákötni ezt a zenét a hangulatvilága miatt, de kis idő elteltével rájöttem, ha felmerül a kérdés, melyek a legjobb Zimmer-számok, akkor ezt szemrebbenés nélkül beleteszem a felsorolásba. Remekül vezeti a dallamot, és szépen vezeti fel a hangszereket, melyek egymás után kapcsolódnak be és változtatják egyre nehezebbé, mélyen szántóvá a háború borzalmait. A tetőpont elérésekor egy viszonylag gyors halkulás és levezetés után elkezdenek a vonósok magasan játszani, melynek köszönhetően méltóságteljesen zárul a szám. A "Pearl Harbor" bemutatójáig nem igazán volt ismert Zimmer eme zenéje, viszont mikor az első bemutató alá ezt a zenét választották, hirtelen mindenki elkezdte kutatni, vajon mit hallott. Ez a rendkívül precíz és mesteri felépítésű zene simogatja fülünket valamivel több, mint kilenc percig.
         John Woo pergő akciófilmjéhez, az "M:I 2."-höz Zimmer meglepő stílusú zenét írt. Visszanyúlik olyan korábbi művekhez, mint a Thelma & Louise, vagy a "Mint a villám". A szintetizátort és Lisa hangját rockos stílussal eresztette össze. A "Nyah and Ethan" viszonylag nyugodt szám, amit egyértelműen Heitor Pereira gitárjátéka vezet. Bár hangszerelése kicsit távol áll tőlem, ettől függetlenül nem tartom rossz zenének. Pláne az "Injection" tétel az, ami nagyon komolyra sikerült.
         A "Lea Halalela" Zimmer eddigi egyetlen Oscar-díját eredményező művéből, a "Az oroszlánkirály"-ból származik. Ez nem szerepel a filmben, mivel a bemutatót követően íródott számok közé tartozik, melyeket mintegy folytatásként jelentettek meg "Rhytm of the Pride Lands" címmel. Lebo M és Keswa előadásban hallhatjuk ezt a remek zenét. Dinamikus afrikai hangulattal rendelkezik, mely méltó a legrangosabb filmes díjra. S ha már megjelent lelki szemeink előtt a táj, nem hagyja az "Egyedül a ringben" zenéjével, hogy csak úgy eloszoljon víziónk. A "Mother Africa" hasonló hangulatával tovább kalauzol minket a tájon. Az 1988-as "A World Apart"-al megcsillogtatta tudományát a bennszülött zene terén, s azóta többször tanúbizonyságot tett arról, hogy bizony ezt is a kisujjából rázza ki. A vokált ismételten Lebo M és Keswa szolgáltatja. Ez Zimmer azon ritka filmzenéje, mely során a kórusra alapozott, az önálló nagyzenekari részt mellőzte.
         Az "Áldatlan állapotban" romantikus vígjáték zene, ami kellemes dallamú, s Zimmer kézjegyeit nem igazán tartalmazza. A kritikusok is lehúzták mikor megjelent, mivel akkoriban Zimmer neve egyet jelentett az akciózenével, és ez a műfaj nem igazán volt megszokott tőle. Mára ez a helyzet megváltozott.
         És elérkeztünk az album második kiemelkedő részéhez: "Esőember". A koncert számára eszközölt áthangszerelés itt jön ki a legszebben. Az alapdallamot szépen elnyújtva kezd a zenekar, majd felcsendül a többi hangszer is egymás után. Az eredeti verziót csak szintetizátorral adták elő, így ez a változat merőben formabontó. A szintetizátor mögé ismét beállt Zimmer, hogy előadja első igazi sikert aratott művét. A lágy zenekari játék, valamint a pánsíp olyan összhangot produkál, minek hatására azt kell mondanom, túlnő az eredeti verzión.
         A "True Romance" azon műve a mesternek, ami szerintem nem sikerült annyira jól, hogy a koncerten előadott többi kiemelkedő zene közé kerülhessen. Az utolsó szám erejéig ismételten visszatérünk az Oroszlánkirály birodalmába, a széles vadonba. A kórus, Lebo és Keswa mellé beállt énekelni Lisa Gerrard is, hogy közösen adják elő ezt a játékos hangszerelésű számot, melynek vége a rajongók tapsviharával mosódik össze.

         Az album hallatán - meg Zimmer rajongóként egyébként is - sajnálom, hogy nem lehettem ott ezen az eseményen. Pláne, ha tényleg nem lesz több ilyen alkalom, bár azért reménykedek. A lemezre föltehették volna az összes zenét, ami elhangzott, vagy egy-két számot kiválthattak volna (pl: "True Romance"). De nem vagyok telhetetlen: így is eszméletlen élményt nyújt és a számok közé kevert tapsok tovább fokozzák a hangulatot. Abszolút kötelező albumnak tartom. S aki esetleg nincs igazán oda a zeneszerző munkásságáért, talán ezek a más megvilágításban előadott filmzenei részletek megváltoztatják álláspontját. A tálalás átlagosra sikeredett, viszont minden olyan információt tartalmaz, ami a koncertre vonatkozik. Pár idézetet is találunk a füzetecskében azoktól, akik eddig Zimmerrel együtt dolgoztak (pl.: Ridley Scott, Sean Penn, Barry Levinson, John Woo, Bruce Fowler, Tony Scott). A borító elején pedig Gerhard Richter - "Korsika" című festményét láthatjuk.
         Hogy stílszerűen zárjam gondolataimat, álljon itt Zimmer véleménye a koncertről: "Végül is jó móka volt."


    Kulics László
    2004.04.12.




    Tracklista:

      1. Gladiator: Now We Are Free (5:13)
      2. Gladiator: Am I Not Merciful? (6:47)
      3. Driving Miss Daisy: Driving (5:40)
      4. Thelma & Louise: Thinderbird (7:46)
      5. The Thin Red Line: Journey To The Line (9:53)
      6. Mission: Impossible 2: Nyah And Ethan (6:47)
      7. The Lion King: Lea Halalela (5:59)
      8. Power of One: Mother Africa (5:46)
      9. Nine Months: Suite (5:13)
    10. Rain Man: Main Theme (5:05)
    11. True Romance: Main Theme (3:31)
    12. The Lion King: Busa (3:59)


    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás

    Emesz Csaba

    Gregus Péter          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Gladiator

    The Lion King

    Rain Man

    The Thin Red Line

    További kritikáink
  • Ant-Man and the Wasp
  • Adrift
  • The Mentalist
  • The Shape of Water
  • Red Sparrow
  • Skyscraper
  • The Disaster Artist
  • Love, Simon
  • Jurassic World: Fallen Kingdom
  • Ready Player One
  • Solo: A Star Wars Story
  • Looney Tunes: Back in Action
  • Revenge of the Ninja
  • Charlie and the Chocolate Factory
  • Backdraft

  • Filmzenékről röviden
  • A Wrinkle in Time
  • Geostorm
  • Death Wish
  • Fifty Shades Freed
  • Darkest Hour
  • The Commuter
  • Intent to Destroy
  • Goodbye Christopher Robin
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Dark
  • Bright
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III

  • Interjúk
  • Hrutka Róbert: Szívvel-lélekkel
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam