FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can  Dunkirk  Blade Runner  Kingsman: The Golden Circle  War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Wicker Park (Cliff Martinez)    WICKER PARK   (2004)
       


      

       zene: Cliff Martinez
       kiadás éve: 2004
       kiadó: Lakeshore Records
       játékidő: 28:38





         A nősülés előtt álló reklámszakember (Josh Hartnett) éppen üzleti útra készül, ám a Kínába tartó repülőgépre már nem száll fel, mert látni véli régi barátnőjét (Diane Kruger), aki annak idején szó nélkül kilépett addig boldognak hitt kapcsolatukból, majd végleg eltűnt. A fiatal férfi nyomozásba kezd, hogy kiderítse, mi történhetett évekkel ezelőtt, aminek hatására elszakadt tőle szerelme.
         A hazai mozikba nem jutott el (azért a kölcsönzőkben elérhető), és még csak magyar címet sem kapott a "Wicker Park". A Bellucci-Cassel házaspár főszereplésével készült francia eredetit ("Szerelmi fészek") alapul vevő, meglepő fordulat felé kanyarodó csavaros történet mozzanatai olyan különös kronológia szerint követik egymást, hogy - bár idő kell hozzá, míg rááll a néző - a furcsa ritmus felvétele utána határozottan élvezni fogja, sőt kellemes csalódásként fogja megélni a tinifilmek szereplőiből verbuvált csapat játékát is, akik alakításukkal szinte megtagadják filmográfiájuk korábbi, kínos darabjait is.

         Időnként előszedjük a témát virtuális szerkesztőségünkben: ki írjon ismertetőt a maga stílusában páratlan, véleményem szerint tízpontos "Solaris"-ról, Cliff Martinez legismertebb, legsikerültebb zenéjéről? Aztán gyorsan elnapoljuk a kérdést bizonytalan időre, ugyanis nem lehet róla mit írni. Ugyanez felmerülhetne a "Wicker Park" esetében is. Mi lehet az oka vajon, hogy a legsajátosabb zenei látásmóddal bíró szerző esetében beragadnak a klaviatúra billentyűi?
         Az ambient érdekes műfaj. Kitalálója Brian Eno, akit egy nem túl szép napon elütött egy autó, még valamikor 1975-ben. A legenda szerint mozgásképtelenül feküdt a kórházi ágyban, és egy este azt a XVII. századi hárfazenét hallgatta lemezen, amelyet még egy látogatójával tetetett fel. Mivel azonban az illető a hangerőt elfelejtette feltekerni távozása előtt, Eno így csak azokat a dalfoszlányokat érzékelhette, melyeket nem nyomott el a kinti eső hangja. Erre felfigyelve új látásmóddal gazdagodott addig sem szokványos érdeklődése, majd elkészítette az első ambient albumot, a "Music for Airports"-ot, mely szándéka szerint megnyugtatja a repülőtereken azokat a várakozókat, akik félnek a repüléstől.
         Stílusának azóta rengeteg követője született. Az ilyen muzsikák nem hallhatóak a mindennapi életben gyakran, inkább szokás ezeket háttérzeneként használni, hiszen van, amikor még csak ütemeket sem tartalmaznak, sőt időnként műfaji megnevezésükre a "furcsa zaj" lenne a legtalálóbb. Hallgatásuk során spirituális élmények érhetik a hallgatót, különféle alkotóelemeik (például szél-, és tengerzúgás, madárcsiripelés) segíthetik az elmélyülést. Cliff Martinez filmzenéje is ilyen darab, bár a zárójeles példákat ő nem szokta alkalmazni.

         Már a nyitó és a záró track (azaz a főtémának megfelelő szám és variációja) is egyfajta dimenzókaput nyit meg egy lelassult, szelídebb világba. A "Following Daniel" és a "Have a Good Trip" nyugodt zongoraszólam fülbemászó hangjából és minőségi számítógépes effektekből tevődik össze. A ravaszul, mindig a megfelelő helyre beszúrt, elszórtan felbukkanó, apró (vízcsepegéshez hasonlító) elektronikus neszek is sok-sok pluszt adnak hozzá a lenyűgöző percekhez, és izzítják be a "repeat" gombot a lejátszón.
         A két téma között hallható szűk félórát nehéz lenne taglalni. Az ambienteknél ugyanis az is tipikus, hogy a dallamviláguk a megszokottól jelentősen eltérő. Most is erről van szó. Úgy érzem, mintha a komponista az élet - számunkra fel sem tűnő -, megszokott pillanatait zenésítette volna meg: a szobába besütő nap fénye megcsillan az üvegpohár szélén, egy kósza szellő össze-összeüti az erkélyen lógó szélcsengő kis harangjait... és hasonló békés pillanatok. Maguk a zeneszámok is mintha ezeken az eszközökön lennének előadva. A "The Compact" a jó példa erre, a maga elhaló csilingeléseivel. Az ezt követő "What Size Shoe?"-ban feltűnik a "Solaris"-ból jól ismert, tulajdonképpen egy olajoshordónak megfelelő, úgynevezett steel drum nevű hangszer, vagy annak számítógép adta hangja is - Martineznél sosem tudni mi az igazi, és mi a gép, csak a végeredmény számít, ami viszont hibátlan. A steel drum használata egyik jellegzetessége a művésznek, a "Finally, You Two Meet"-ben is megadja a módját annak, hogy milyen komplex, űrhangulatot sugalló környezetbe építse azt bele. Nem túlságosan hangos ez a lemez, a "My Dad's Famous Potatoes"-t emelném ki ebből a félórás instrumentális lebegésből, amelyben az ütemek komolyabb szerepet kapnak. Egy fontos hangszerről nem tettem említést idáig, mégpedig a hegedűről. Érdekes, hogy más score-okhoz viszonyítva mennyire megbújik a vonósok munkája a trackek hátterében, szinte egybefolyik az elektronikus hangfoszlányokkal.

         Nem akarnék elmenni szó nélkül amellett sem, hogy mekkora dicséret illeti azokat a határozott kezeket, melyek a filmbeli betétdalokat válogatták össze, mellőzve a tucatsoundtrackek előadóinak silány produkcióit. Az ismertebb (Stereophonics, Coldplay, Mogwai), és a kevésbé neves (Mazzy Star, Mum) előadók, zenekarok közös jellemzője, hogy az úgynevezett "alternatív" kategóriából kerültek ki, amely titulus az én megfogalmazásomban a minőséget jelenti a kereskedelmi rádiókban óránként ismétlődő dalok ellenében. Ezeket a fent tárgyalt score lemeze nem tartalmazza, hanem egy külön soundtrack albumra kerültek. A kivétel a Coldplay nótája, mert minden bizonnyal jogi/anyagi okok miatt a "The Scientist" nem Chris Martin és csapata, hanem két ismeretlen előadásában került a válogatáslemezre (ami szintén megkapná a maga nyolc pontját).

         A score borítójának megalkotására nem fordítottak sok időt. Egy képmontázson, és a számcímek melletti szokásos infókon, köszönetnyilvánításokon kívül csak a cselekmény helyszínéül szolgáló város toronyházainak sejtelmes fotója látható. De a visszafogott designért kárpótol Cliff Martinez varázslatos 28 perce (szépséghibának is felfogható, hogy a teljes album nincs félórás sem), amely alaposan felértékelődött, miután megnéztem azt is, amihez készült. Hogy egy jól összegyúrt forgatókönyvből készült alkotáshoz mennyit képes hozzáadni egy tehetséges zenész, az a "Wicker Park"-ból félreérthetetlenül kiderült.


    Bíró Zsolt
    2005.06.28.




    Tracklista:

      1. Following Daniel (2:38)
      2. The Compact (1:59)
      3. What Size Shoe? (2:04)
      4. Sorry (3:36)
      5. Finally, You Two Meet (1:58)
      6. Will I See You? (1:57)
      7. Hello, Who's This (6:02)
      8. My Dad's Famous Potatoes (2:47)
      9. I Am Not What I Am (1:31)
    10. I Didn't Go To China (1:54)
    11. Have A Good Trip (2:12)


    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter          nem értékelte

    Kulics László          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Monster's Ball

    Mysterious Skin

    Stay

    További kritikáink
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers

  • Filmzenékről röviden
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam