FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - The Wicker Man (Angelo Badalamenti)    THE WICKER MAN   (2006)
       Rejtélyek szigete


      

       zene: Angelo Badalamenti
       vezényel: Angelo Badalamenti
       kiadás éve: 2006
       kiadó: Silva Screen Records
       játékidő: 44:07




         Már több mint fél év eltelt az amerikai bemutató óta, a Nicolas Cage főszereplésével készült "Rejtélyek szigeté"-nek azonban mostanáig kishazánkban se híre, se hamva nem volt. Azaz hamva talán mégis, mert a film odaát akkorát égett, hogy maradványait garantáltan elrepítette idáig a szél, s a profitorientált forgalmazók pontosan tudták már a kezdet kezdetén, hogy Cage, amennyiben nem valami pörgős akciófilm középpontjában hentel, a kutyát sem érdekli. Az itthon tehát eleve DVD-kiadásra kárhoztatott darab a mi szempontunkból csupán egyetlen dolog miatt lehet érdekes: zenéje a mostanában már csak évi egy produkció erejéig feltűnő olasz mester, Angelo Badalamenti aktuális műve. Bár világszerte általánosan kimaradt a 2006-os év legjobbjainak összeállításából, nem szabad nem odafigyelni erre az albumra, hiszen a dráma és a misztikus thriller zenei világának találkozása abszolút az ő asztala, s az egy évvel ezt megelőző "Dark Water" sötét szépségének egyfajta továbbértelmezéseként tekinthetünk a "The Wicker Man"-re.
         Az eredeti, 1973-as változathoz képest (mert hogy meg ne lepődjünk nagyon: ez a film is remake, ráadásul a felújított változat sikertelensége többek között azért is feltűnő, mert az első változat a maga idejében kultfilmmé nőtte ki magát) jelentős pontokban eltérő történet szerint egy tragikus balesetben megkeseredett rendőr (Cage) egy napon levelet kap volt jegyesétől, amelyben a nő segítséget kér eltűnt lánya ügyében. Hősünk egy világ végén túli kis szigetre utazik, ahol a nyomozás korántsem olyan egyszerű, mint gondolná, lévén a sajátos szabályok szerint élő, erősen feminista helyiek egyáltalán nem szeretnének hallani a kislányról. Rejtélyes események, váratlannak tűnő drámai fordulatok és talán túlságosan is nyilvánvaló nyomok végül ráébresztik őt, hogy a közösség saját istenének szeretné a kislányt feláldozni. Elkeseredett, széllel szembeni magányos harca végén azonban a megoldás némiképp máshogyan alakul, mint azt elképzelte volna...

         Anélkül, hogy bármi konkrétumot elárulnék róla, az egyértelmű, hogy a hollywoodi misztikus sémákat tökéletesen követő film végkifejlete eltér a megszokottaktól, de ez a furcsaság nem hogy emelné a fényét, de az addigra már egyébként is jó mélyre elföldelt produkció csak még inkább bukásra ítéltetik. A szektás alapötletek egyik legfurcsább jelensége nevetséges formában érvényesül, miszerint őszinte mosolyra a külvilágtól elzártan, "boldog békében" élő közösség egy tagja sem képes, vérszomjas pillantásokra viszont annál inkább. A bárgyú moziban pozitívumot csak Paul Sarossy fantasztikus képei jelentenek (az operatőr felelős Atom Egoyan szinte összes filmjének látványvilágáért), illetve Angelo Badalamenti zenei aláfestése, mely ugyan nincs közvetlen összefüggésben a vásznon történtekkel (s nem meglepő módon az eredeti zenéhez, Paul Giovanni művéhez sincs semmi köze), és szinte akkor is szól valami feltűnően drámai muzsika, amikor arra talán nincs is akkora szükség. A teljesen szerencsétlen filmezés egyik iskolapéldája ez, és azon kevés kivételeket gyarapítja, amikor a score jobban érvényesül különálló hallgatása során, mint azokban a pillanatokban, amelyekhez készült.
         Noha ez az elmélet rögtön ott megdőlni látszik, amikor az ember jobb híján nem tud másra figyelni, mint a zenére. Valójában a Mester most is túlzottan árulkodó, hiszen nem tartogat semmilyen meglepetést: a drámai muzsikában már a nyitány során érezni lehet, hogy semmilyen szivárványos összeborulásról nem lesz szó, s a melankólia olyan erősen van jelen az oboa és a klarinét megszólalásaiban, hogy a tragikum szinte eleve elrendeltetett, s a zenekar játéka (az elmaradhatatlan nagyívű vonósjátékkal, misztikus női énekhanggal, s a háttérben mindezt megtámogató gitárkísérettel) effelől semmi kétséget sem hagy. Az "Overture for the Wicker Man" gyakorlatilag egy tipikus drámai mű az olasz komponista minden eddig megismert manírjával együtt, és a további tizenhárom tétel sem különül el ettől a zenei világtól. Az albumon egyre előrébb haladva ebbe a már-már sajnálkozó és lemondó hangulatba helyenként ördögies feszültség párosul, ahogy a nyomozás során fokozatosan kerülnek felszínre a szörnyű titkok, de mindezt inkább gazdag hangszereléssel éri el a szerző, semmint számos újabb témával.
         Bár a kompozíció tételekre bontott, nagyon nehéz közöttük jelentős hangulatbeli különbséget tenni, maximum egy-egy apróbb motívum vagy effekt megjelenésétől lehetnek jellegzetesek. A "Cycling into a Nightmare" egyfajta visszafogott elektronikus lüktetésébe szintetizátoros vokál vegyül, míg a "Barn" élesen felreccsenő rézfúvósoktól és disszonáns hegedűmotívumtól lesz félelmetes. Igazi tragikus, szinte operába illő monumentalitás jellemzi a "Flight to Summer's Isle"-t, s itt is nyilvánvaló a komponista beszédes stílusa: ebben a másfél perces tételben minden tiltakozás benne van a messzi vidékre való utazással szemben. A szólamok diskurzusának tekinthető az album egyik legszebb tétele, a "Secret Meeting Note", ahol az állandó zenekari kíséretbe egymás után játszik rövid szólót szinte az összes hangszer: klarinét, cselló, kürt, oboa, s a végéről a külön színezetet nyújtó gitárkíséret sem marad el. A szépség melletti veszélyeztetettséghez írt témája a "Rose and the Daydream" második felében harsan fel először, ez a fajta, kis hangközöket ismétlődően játszó vonós hullámzás általában Patrick Doyle műveire jellemző. Ezt aztán többször is megismétli, előbb a méhésztelepen történt allergikus szenvedés alatt felcsendülő "Kiss of Bees" második felében, majd a végső harc során hallható "Confrontation"-ben. Furcsa megszólalású, és David Lynch filmjeinek hangulatát idézi az elektronikus alapokra helyezett "Flashback Memories", ahol számos motívum visszafelé játszva jelenik meg pillanatokra, állandó mély búgás és különböző suttogó effektek környezetében, s szintén kiemelkedik az általános hangvételből a záró "Burning" rövid, törzsi dobokkal kísért aláfestése.

         A tételek azonos megszólalása ellenére sem nevezhetnénk a "The Wicker Man"-t egysíkúnak, mert a dráma és misztikus thriller zenei kifejezőeszközei főleg hangszerelését tekintve jócskán gazdagabb összhatást nyújtanak, mint megszokott társai. Az igazán szomorú az, hogy ez a remek muzsika megint egy borzasztó remake kísérője, emiatt talán túlságosan is kikerül a köztudatból, pedig az ifjú titánok egyre növekvő hada garantáltan képtelen lenne egy ehhez fogható elegáns score megírására (tisztelet a néhány kivételnek, lásd Brett Rosenberg "Half Light"-ját). A komponista a tőle leginkább elvárható stílusban szerzett újabb igényes muzsikát, s még ha talán olykor túlságosan is fojtogató a zene töménysége, összességében sok rosszat nem lehet elmondani róla. Túlzás, hogy valami egészen újszerű, kiemelkedő produkció lenne, de az efféle elegáns darabok között biztos helye van a palettán.


    Tihanyi Attila
    2007.03.27.




    Tracklista:

      1. Overture for the Wicker Man (4:35)
      2. Cycling into a Nightmare (3:06)
      3. Flight to Summer's Isle (1:37)
      4. Secret Meeting Note (4:00)
      5. The Barn (3:24)
      6. The Rose and the Daydream (3:15)
      7. Image of Rowan (2:31)
      8. Sister Summer's Isle (2:53)
      9. Kiss of Bees (2:43)
    10. Flashback Memories (1:58)
    11. Trapped in Water (3:45)
    12. Endless Pursuit (3:04)
    13. The Confrontation (2:12)
    14. The Burning (5:04)

    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Kulics László          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    The City of Lost Children

    Frailty

    Half Light

    Jennifer 8

    További kritikáink
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory

  • Filmzenékről röviden
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam