FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Heaven and Earth  Halloween  Vertical Limit  The Predator  Peppermint  small Soldiers  The Meg  The Mountain Between Us  The Equalizer 2  Tomb Raider
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Ólafur Arnalds a Müpában
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - When a Stranger Calls (James Dooley)    WHEN A STRANGER CALLS   (2006)
       Ismeretlen hívás


      

       zene: James Dooley
       vezényel: James Dooley, Tim Davies
       kiadás éve: 2006
       kiadó: Lakeshore Records
       játékidő: 60:35




         Hogy kicsit labilissá vált anyagi helyzetén javítson, JiIl bébiszitterkedést vállal egy házaspárnál, akik éjszakába nyúló programjuk miatt szeretnék ráhagyni két gyermeküket. A tóparti, magányosan álló high-tech házikójukban kényelmesen elhelyezkedő fiatal lány éppen azon gondolkozik, hogy túl sok dolga nem lesz az emeleten békésen alvó csemetékkel, amikor egy titokzatos férfi kezdi el hívogatni őt. A hang tulajdonosa rövidesen nyilvánvalóvá teszi, hogy nem elégszik meg a telefonálással és egy kis kukucskálással, hanem célja, hogy a lány ne élje túl az éjszakát...
         A szebb napokat is maga mögött tudó Simon Westtől nem éppen ilyesmire számítottam. "A tábornok lánya" és a "Con Air - A fegyencjárat" rendezője egy olyan elcsépelt műfajjal próbálkozott meg (ráadásul egy remake-kel), amellyel már évekkel ezelőtt sem lehetett újat mondani. A film főszereplője, Camilla Belle szimpatikus teremtés, nem is ostobább, mint sikítozva rohangáló elődei, és a modern épület, mint helyszín, illetve a körülötte elterpeszkedő sötét rengeteg már önmagában is hátborzongató élményt nyújt. Csak hát ebből a vértelen tinithrillerből néhány értékelhető pillanata ellenére sem sok hiányzik ahhoz, hogy egyszerűen csak a "Sikoly" első tíz percét szűk másfél órára növelő alkotásnak tituláljuk. A sorozatgyilkostól csak telefonba lihegése, illetve a végén felszínre kerülő impozáns bűnlajstroma miatt kellene rettegnünk, s mivel állítólag puszta kézzel öl, így egy vacak fogpiszkálója sincs, ezért az sem teszi félelmetessé, hogy ellenfényben a T-1000-es modellre hasonlít. A szöveges szereptől megkímélt megmentendő (és nevetségesen játszó) gyerekszereplők kiválasztása hasraütésszerűen történhetett, ráadásul mivel a filmben órák telnek el anélkül, hogy látnánk őket, nem is igazán érdekelhet bárkit a sorsuk. A kétféle várható befejezés közül egy bizonytalan kinézetű hibrid született meg, mintha West nem bírta volna eldönteni, hogy egy esetleges folytatásba ismét visszahozza -e a killert, vagy netán Jill beilleszkedési zavarairól forgasson társadalmi drámát.

         Mitől lesz jó egy thrillerzene? Hol lehet meghúzni azt a határt, ami a megfelelő hangszerek megfontolt szerepeltetésének tűnik, nem pedig véletlenszerűen alkalmazott nagyzenekari csapkodásnak? Ezen biztosan gondolkozott James Dooley komponista is, aki a Hans Zimmer melletti segédzeneszerzősködésen túl a "The Mars Underground" című dokumentumfilm, pár animációs alkotás, illetve számítógépes játék hangulatfelelőse volt.
         A thrillerek kiadott zenéi közt időnként akad erősen filmfüggő, és olyan is, mely inkább a csöndesebb borzongatást választja a csörgés-zörgés helyett. Dooley szerzeményei olyan hatvan-negyven százalék arányban oszlanak meg e kettő közt - a barátságosabb kompozíciók javára.

         Mivel a szerző közreműködött "A kör" mindkét epizódjának score-jánál, nem váratlan, hogy az azokból ismerős megoldások itt is felbukkannak, csak olyasféleképpen, mintha Angelo Badalamenti is átugrott volna a stúdióba az aktuális David Lynch-film munkálatai közben. Hangulatteremtésből tehát kétségtelenül jól vizsgázott az ifjú alkotó, mégha műve nem is tekinthető korszakalkotó darabnak.
         Az említett hatvan százalék első darabja a nyitány ("The Carnival"), amivel megfelelően ki lesz alakítva az alaphangulat. Melankolikus zongoramotívum ágyazódik be egy fojtogató atmoszférába, amit feszült vonósok állítanak elő. Ezt a "Fateful Drive"-ban és a "The House"-ban is megtapasztalhatjuk: nagyrészt békések (természetesen amennyire az lehet egy thriller score-ja), de egyben sejtetik is, hogy nincs minden a legnagyobb rendben. Ezek hallgatása közben nyilvánvaló lesz a képlet: szimfonikus zenekar (mindjárt kettő is - egy 50 tagú zenekar hárfával kiegészülve, plusz egy 32 tagú csellókkal és basszushangszerekkel felszerelkezve) és a hozzájuk mellékelt elektronikus kiegészítés duettje zongorázik az idegeken.

         Az "Exploring" hallgatása közben lehet először megijedni, és innentől határozottan egyre sötétebb utakra téved a zene. A dermesztő földöntúli hangokat, morajlásokat is bevető "Tiffany" és a fűrészelő hegedűs "Curtain Call", a feszültséget ötletesen szívdobbanások imitálásával fokozó "Knock, Knock, Who's There?", a pokolian nyomasztó "Have You Checked the Children?", vagy a morajló, hárfás "60 Seconds" olyan tételek, amelyek ijesztő mozzanataik ellenére is figyelemreméltóak.
         Persze több kemény horrortétel is van a lemezen: az "Inside in the House" a hozzátartozó jelenethez illően kegyetlenül száguld, a "Stranger" a színrelépő gyilkos témájaként igazán kaotikus, a "Hunting Jill"-nek a címében is benne van, hogy nem kimondottan romantikus filmhez íródott, a "Gotchá!"-ban meg aztán végképp eszét vesztve tombol az összes zenekari tag. Ezt ellensúlyozva két kevésbé idegtépő darab zárja a lemezt: a "The Hospital" még gondolkozik ugyan, melyik térfélre álljon, de az "Aftermath" már egyértelműen visszatérés ahhoz a bizonyos hatvan százalékhoz, ami teljesen rendben van, a többi pedig a kötelező elem egy ilyen filmnél.

         A "When a Stranger Calls" egyórányi játékideje imponáló (ha a kiadvány pórias borítója már nem is), bár műfajából adódóan olyan rétegzene, ami egyeseket taszíthat. Ez a hatvan perc elsősorban hangulatos zenei képeket tartalmaz a "The Ring" score nyomdokain, valamint erősebb idegeket kívánó nagyzenekari csörtéket. Gondolkoztam rajta, hogy a határozottan rosszindulatú, pacemakerzavaró zenekari csapkodásokat azért nem kéne -e egy pont levonással értékelni, de végül figyelembe vettem, hogy a score-t nem egy tündérmese ihlette, ráadásul a film megnézése után kimondottan érdekesnek találtam. James Dooley szerzeményével ugyan nem nyitott új utakat a filmzeneszerzésben, de munkájával elérte azt, hogy felfigyeljünk rá.


    Bíró Zsolt
    2006.06.24.




    Tracklista:

      1. The Carnival (4:51)
      2. Fateful Drive (2:57)
      3. The House (3:43)
      4. Exploring (5:16)
      5. Have You Checked the Children? (5:11)
      6. Tiffany (2:55)
      7. Knock, Knock, Who's There? (7:18)
      8. Curtain Call (3:14)
      9. 60 Seconds (3:39)
    10. Inside the House (4:12)
    11. Stranger (3:48)
    12. Hunting Jill (4:07)
    13. Gotcha! (2:44)
    14. The Hospital (3:58)
    15. Aftermath (2:42)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Dark Water

    Hide and Seek

    James Dooley - Mozifilmre hívás
    (interjú)


    The Ring / The Ring Two

    További kritikáink
  • Ant-Man and the Wasp
  • Adrift
  • The Mentalist
  • The Shape of Water
  • Red Sparrow
  • Skyscraper
  • The Disaster Artist
  • Love, Simon
  • Jurassic World: Fallen Kingdom
  • Ready Player One
  • Solo: A Star Wars Story
  • Looney Tunes: Back in Action
  • Revenge of the Ninja
  • Charlie and the Chocolate Factory
  • Backdraft

  • Filmzenékről röviden
  • A Wrinkle in Time
  • Geostorm
  • Death Wish
  • Fifty Shades Freed
  • Darkest Hour
  • The Commuter
  • Intent to Destroy
  • Goodbye Christopher Robin
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Dark
  • Bright
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III

  • Interjúk
  • Hrutka Róbert: Szívvel-lélekkel
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam