FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Whale Rider (Lisa Gerrard)    WHALE RIDER   (2004)
       A bálnalovas


      

       zene: Lisa Gerrard
       kiadás éve: 2004
       kiadó: 4AD Records
       játékidő: 41:26





         Az új-zélandi őslakosok, a maorik életéről nem készült túl sok film. Talán az "Egykoron harcosok voltak" még az, amely viszonylag ismertté vált. Niki Caro alkotása próbált szépíteni a statisztikán. Ez a szándék rendkívül jól sikerült, mint ez a különféle fesztiválokon begyűjtött díjaiból is látható. A főszereplő, Keisha Castle-Hughes magával ragadó alakítását Oscar-díjra is jelölték, sőt, következő alkalommal már George Lucas sorozatzáró "Star Wars"-ának egyik szerepében fog feltűnni. Magyarországra közel két év után érkezett meg "A bálnalovas", de a premiert talán nem kellett volna ennyi ideig halogatni.
         A történet főszereplője, Paikea nem született túl szerencsés csillagzat alatt. Édesanyja és ikertestvére meghalt a lány születésekor, apja pedig külföldön keresi boldogulását. Így a gyermek felnevelése a nagyszülőkre hárul, s ők becsülettel tesznek eleget a feladatnak. Paikea életét azonban beárnyékolja, hogy a helyette fiúgyermeket várt nagyapja őt szinte levegőnek tekinti, hiszen az elhunyt sarj személyében majdani törzsi vezetőre számított. A lánynak így azzal kell elnyernie a férfi szeretetét, hogy megmutatja neki: ő is ér annyit, mint halva született testvére.

         Lisa Gerrard nevét a tájékozatlanabb filmzenerajongók a "Gladiátor" kapcsán hallották először. Bár a Hans Zimmerrel készített zenéje Oscar-nominált lett, nem keveset tett le az asztalra már jóval korábban. Dead Can Dance nevű formációjának bekategorizálhatatlan muzsikájával hosszú éveken keresztül örvendeztette meg a világzene, és a különleges hangzások híveit. A zenekar több szerzeménye is előfordult különféle mozgókép- kincsekben, elég csak a "Szemtől szemben"-re vagy a "Baraká"-ra gondolni.
         Mióta Lisa szólópályára lépett, egymás után érkeznek a felkérések, score-okra és időnként betétdalokra is. Hans Zimmerrel sem szakította meg az együttműködést: a "Black Hawk Down", a "Mission:Impossible 2.", és a "Tears of the Sun" fémjelzik többek közt az értékes barátságot, míg az "Ali"-ban és a "The Insider"-ben Pieter Bourke-kal dolgozott együtt.

         A Whale Rider első trackje, a "Paikea Legend" rögvest jelzi, hogy nem hagyományos szimfonikus score-t hallunk majd. A lágy szintetizátorhangok és a kolompok a tenger - partot nyaldosó - lágy hullámaival egyesülnek, és mintha a bálnák énekét reprodukálná a dudaszó, amivel szinte eggyé válik Lisa Gerrard rendkívül egyedi, és mély vokálja. A legendák tengerpartján járunk. Ott ahol régi szellemek idéződnek meg, miközben Keisha Castle-Hughes beszél a mítosz eredetéről, miszerint az ősi időkben az emberek egy vezetőre vártak, aki végül egy bálna hátán ülve érkezett meg- ő volt Paikea, akiről édesanyja utolsó szavaival elnevezték a mesélőt is.
         Emberi vagy pusztán csak szintetikus hang az, amellyel a "Journey Away" indul? Nincs idő eldönteni, mert egy olyan ritmikus dobolás veszi kezdetét, ami mellett még a számítógépből előcsalogatott effektek garmadája sem zavaró. A szinti mellett a természet békés erői munkálkodnak a következő muzsikában ("Rejection") kiegészítőként, egyre közelebb érezve magunkat a békés új-zélandi tájhoz.
         Paikea páratlan szépséggel bíró, zöldellő dombok között kerékpározik nagyapjával, aki időnként szerető rokonhoz méltóan is bír viselkedni. A jelenet alatt a "Biking Home" megy, különleges, szinte citeraként szóló gitárral, és a fent említett ütősök dobolásának visszatérésével, ráadásul Lisa Gerrard végre bátran kieresztett orgánumával. Utána az alig több, mint másfél perces "Ancestors" következik, hosszan kitartott szintetizátorhangokkal, és diszkréten közreműködő zongorával, ami után a hasonlóan rövid, és azonos felépítésű "Suitcase" jön. Ez a tétel a konok nagyszülő balladája lehetne, aki miatt szinte elviselhetetlen a kislány élete. A "Pai Calls the Whales" csak egyfajta menekülés a sivár valóságtól, vagy valóban rendelkezik ez a törékeny gyermek valami hatással a tengerek szelíd óriásaira? A zenéből úgy tűnik nem, a bálnák most némák maradnak, de Lisának, a meditatív zenék istennőjének éneke nyújthat talán egy kis vigaszt. A "Reiputa" sem tér el az eddig képviselt szintetizátoros irányvonaltól, így biztosítván a folytonosságot. A "Disappointed" egy csalódást zenésít meg: Paikea beszéde az iskolában nagyapjához, akinek leginkább meg akar felelni...és aki el sem jött az ünnepségre unokájához.

         Rendkívül megható a filmben látni a parton kiszolgáltatottan fekvő bálnákat (hát mégis eljöttek a hívó szóra!). Ezeket a hatalmas állatokat, amik óriási erejük ellenére most pusztán hatalmas sziklákként hevernek, várva az emberi segítségre, vagy valami csodára, amely segíthetne visszajuttatni őket a tengerbe. A rengeteg maori tehetetlen a mozdulatlan tömegek sorával szemben, és az állatok már csak egy kislányban bízhatnak, akiben talán sokkal több van, mint amit hajlandó meglátni benne az, akinek elismerésére hiába vágyakozik. Hogy sikerrel jár-e, az a filmből kiderül. E hosszú jelenetsor alá Lisa Gerrard mennyei szépségű muzsikát varázsol a soundtracken idáig hallott stílusban és előadásmóddal: a "They Came to Die" reménytelenséget, a "Pai Theme" emellett még a küzdelem feladását is muzikális formába önti, a "Paikea's Whale" pedig a fokozatos erőrekapás és feladás között próbál dönteni.
         Könnyes, kétségbesett szemek kémlelik a látómező szélét, de nincs mit tenni, egy különösen szép (zenei és képi) jelenetet követően alighanem tragédia történt. Ezt bizonygatva a komponista ismét hangjával támogat egy tracket. Ameddig szem ellát, csak a tenger hömpölyög, nem bukkan fel semmi reménysugár,amely a feltételezést megcáfolná: ez az "Empty Water".
         A film utolsó jelenete a korábban is körbejárt maori kultúra témájának lenyűgöző voltát prezentálja. A törzsi szertartás alatt szóló, az egységes elképzelés szerint elkészített score-t izgalmasasabbá teszi, hogy férfi és női "csatakiáltásokat" kever az érzelmes szintizene mellé. Ilyeneket tartalmaz - csak már ezen kiabálások egyfajta mixként való tálalásában - a stáblista alatt hallható "Go Forward" is, aminek legvégére Keisha Castle-Hughes hívószaván kívül nem marad más, csak a természet sok nesze, és a komótosan hullámzó tengerben láthatatlanul jelen lévő bálnák egymást kereső hangjai...

         A film soundtrackjét már kézben tartani is jó érzés. A külső tokot (aminek képe fent látható) levéve egy kissé rejtélyes, talán egy messze úszó bálnáról készült címlappal akadunk össze. A kihajtogatható papírtokos lemez színvonalas, zöld és kék színből összetevődő fotókat tartalmaz, melyekből közel sem kapunk képet a szépséges új-zélandi tájakról, inkább csak művészibbek, mint például egy útikönyv fényképei. A cd nyomata (hullámok stilizált változatával) ellenben nem a legszerencsésebbre sikerült, de ezt úgysem látni zenehallgatás közben.
         Az énekesnő első olyan filmzenéje a Whale Rider, amit alkotótárs nélkül készített el. Határozottan jól sikerült, sok helyen rendkívül szomorú score, ami autentikus hangszereket, különféle effekteket és worldmusic hatásokat is felsorakoztatva az első percek után magával ragad, és elfeledteti, hogy alapvetően nem egy túl bonyolult zenével van dolgunk. Mindenképpen érdemes vétel annak, aki fogékony újszerű megközelítésekre is, ha filmzenékről van szó, és nem zavarja, hogy szimfonikus zenekar egyáltalán nem volt jelen a felvételkor, hiszen Lisa Gerrard tulajdonképpen egymaga adja elő a lemez teljes tartalmát.
         Amelynek a filmmel együtt olyannyira letaglózó a hatása, mintha egy bálna farokuszonya találná a néző-hallgatót hirtelen telibe.


    Bíró Zsolt
    2004.11.15.




    Tracklista:

      1. Paikea Legend (3:29)
      2. Journey Away (3:43)
      3. Rejection (1:43)
      4. Biking Home (3:25)
      5. Ancestors (1:43)
      6. Suitcase (1:04)
      7. Pai Calls the Whales (1:32)
      8. Reiputa (2:14)
      9. Disappointed (2:55)
    10. They Came To Die (2:19)
    11. Pai Theme (3:49)
    12. Paikeas Whale (4:01)
    13. Empty Water (1:40)
    14. Waka in the Sky (1:56)
    15. Go Forward (5:52)


    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Kulics László          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    A Thousand Roads

    Monster

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam