FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Heaven and Earth  Halloween  Vertical Limit  The Predator  Peppermint  small Soldiers  The Meg  The Mountain Between Us  The Equalizer 2  Tomb Raider
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Ólafur Arnalds a Müpában
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Watchmen (Tyler Bates)    WATCHMEN   (2009)
       Watchmen – Az őrzők


      

       zene: Tyler Bates
       vezényel: Tim Williams
       kiadás éve: 2009
       kiadó: Reprise Records
       játékidő: 44:36




         Az Alan Moore és Dave Gibbons által megalkotott "Watchmen" a képregény-irodalom történelmén belül igen kiemelkedő szerepet foglal el. A nyolcvanas évek közepén született korszakalkotó műről általában csak szuperlatívuszokban szokás beszélni, többek között bizonyítja ezt, hogy megnyerte a sci-fi irodalom legjelentősebb elismerését, a Hugo-díjat, a Time magazin pedig a huszadik század száz legjelentősebb angol nyelvű könyve közé sorolta. A képregények megújítójának, a legjobb szuperhős-történetnek is nevezték már a "Watchmen"-t, és ha ezen állítások eléggé szubjektívek is, azzal nehezen lehet vitába szállni, hogy ez a történet valóban egy új korszakot nyitott a zsánerben. A sztori szerint a második világháború utáni USA-ban megjelennek a szuperhősök, akik valójában semmilyen szupererővel sem rendelkező maszkos és jelmezes bűnüldözők. Majd később egy fizikai kísérlet balesete miatt megszületik a valódi szuperember is, Doktor Manhattan, aki erejét felhasználva a hidegháború kellős közepén, az USA egyfajta védőbástyájaként, már puszta jelenlétével is képes megakadályozni, hogy a szovjetek atomtámadást indítsanak - hiszen ennek ők csak a vesztesei lehetnének. Ennek köszönhetően Nixon háromszor is elnök lesz, az amerikaiak könnyen megnyerik a vietnami háborút, sőt a Holdra jutásban is nagy segítséget nyújt a kék színben ragyogó tudós. Amerikai utcáiról azonban a bűn nem tűnik el, ezért az álarcos igazságosztókra is szükség van, legalábbis egy darabig. Azonban 1977-ben törvényen kívül helyezik az addig szükségesnek tartott védelmezőket, akik közül többen visszavonultak és civil életet élnek, míg mások illegalitásba vonulva tovább folytatják a bűn üldözését. Egyik éjjel azonban megölik otthonában az egyik őrzőt, Edward Blake-t, a Komédiást. Rorschach, a titokzatos és bizarr külsejű törvényen kívüli igazságosztó egy nagyobb összeesküvés részeként értelmezi a gyilkosságot, és az elkövető felderítését tűzi ki célul. Hamarosan további őrzőket is megtámadnak, a bajt pedig tetézi, hogy az emberek szimpátiája elfordul Doktor Manhattantől, aki a Marsra vonul önkéntes száműzetésbe, azonban az USA így védtelen lesz egy esetleges atomkatasztrófától. Rorschach régi szuperhős társaival közösen kezd nyomozásba a szálakat a háttérben mozgató személyének kiderítésére.
         Bár a történet ereje kétségkívül az alternatív idősíkban keresendő (amivel Moore a "V mint vérbosszú" című művében is eljátszott), számomra azonban ezen a téren továbbra is Philip K. Dick regénye, "Az ember a fellegvárban" marad az alapmű, már csak azért is, mivel ez volt az első alternatív történelmet bemutató regény, ráadásul ennek az alapszituációját építik tovább az azóta megjelent hasonszőrű alkotások - így számomra a "Watchmen" sem olyan jelentős alkotás, mint ahogyan sokan tartják.

         Elég korán, 1986-ban felmerült a megfilmesítés ötlete, viszont már az elejétől fogva megfilmesíthetetlennek minősítették a képregényt. Ez azzal magyarázható, hogy a "Watchmen" lényegében nem a történetével emelkedik ki az átlagos képregények közül, hanem a sztori megjelenítésével, a jó karakterekkel és a különleges alternatív világgal, mindez pedig filmre nagyon nehezen ültethető át. Még a kilencvenes évek elején kérték fel Terry Gilliamet a direktori pozícióra, aki pár évi előkészítés után, egy hosszas huzavona következményeként kiszállt a projektből, mondván, hogy minimum ötórás időkeret kell a képregény megfilmesítésére. A többszöri stúdióváltások után (melyből a premier előtt két hónappal jókora bonyodalom is keletkezett), a kétezres évek elején David Haytert, az "X-Men – A Kívülállók" íróját bízták meg a rendezéssel, azonban ez a felállás sem volt működőképes. Az évtized közepén Darren Aronofsky is megpróbálkozott a film elkészítésével, majd az ő víziói is bedőltek. Végül ismételt stúdióváltás után, a "300" sikere jóvoltából Zack Snyder lett a befutó.
         A végeredményt látva az is elmondható, hogy bár a „megfilmesíthetetlen” jelző nem állja meg a helyét, de az alapanyagból nem lett izgalmas és jó film. Snyder víziója ott csúszott el, hogy nála a karakterek érzelmi világa uralkodott el, a cselekmény, a korrajz és a szuperhős-történetek ismertetőjegyei kárára. Ettől pedig néha olyan érzésem volt, mintha "Grace kliniká"-t nézném, hiszen abban is mellékes, hogy a szereplők orvosok, ott is inkább azon van a fő hangsúly, hogy éppen ki kivel kavar, vagy kavart, esetleg kivel fog, illetve az egyes karaktereket milyen lelki problémák gyötrik. Ez sajnos a két és félórás "Watchmen"-re pedig nagyon rányomja a bélyegét, mondhatnám ezt úgy is, hogy a film egy része dögunalom, melyen a pazar díszletek, és vizuális megoldások sem tudnak segíteni. Az első nyolcvan perc kifejezetten álmosító, sajnos itt annyira elveszik a semmitmondó, a sztori szempontjából lényegtelen részletekben a rendező és a forgatókönyv, hogy a mozi második felének kétségkívül izgalmasabb perceit már alig tudja az ember értékelni.

         Tyler Bates a rendező állandó zeneszerzője, így nem volt meglepő, hogy a "Watchmen" esetében is ő komponálta a score-t - bár a "300" főtémájának fiaskója után azért nem volt annyira biztos, hogy van számára visszaút a nagy filmek világába. Bates korunk egyik legvitatottabb filmzeneszerzője, mivel általában nagyon gyenge minőségű elektronikus munkákkal jelentkezik. Nagy ritkán viszont kikerül olyan darab is a kezei közül, amire érdemes felfigyelni, ilyen volt például a "Végítélet" score-ja, de a "300" főtémán kívüli részei se nevezhetők rossznak. A "Watchmen" esetében nem volt könnyű dolga, sőt ez a film egy jóval tapasztaltabb komponistának se lett volna sétagalopp, hiszen a mozi szuperhős-vonalát zenében is meg kellett jeleníteni, de mindezt úgy, hogy közben a különleges, a valóságban sohasem létező nyolcvanas éveket is meg kellett idézni. Ráadásul a történetben sok karakter van, akik külön témáért kiáltottak, egyúttal mindehhez egy fiatalos zene is szükségeltetett. Az eredmény kétségkívül felemás lett, de még így is Bates egyik legjobb munkájának nevezhető.
         A score-ral szemben leginkább az róható fel, hogy nincs benne kohézió, ami azzal magyarázható, hogy rengeteg stílus keveredik benne, ettől a végletekig eklektikus lett. Bár a filmnek van íve, a zenéjének ezzel szemben egyáltalán nincs. Az elején ugyanolyan hősies, drámai és érzelmes, mint a végén. A nagy ívű történetekben van lehetőség arra, hogy a komponista építse a zenéjét - ez azonban itt sajnos elmaradt, a sokféleséget pedig még az is erősítette, hogy rengeteg dalt és kiegészítő instrumentális zenét is felhasználtak a filmben. Ugyan némelyik ezek közül igazán jól elkapta a mozi hangulatát (például a stáblista alatt hallható Leonard Cohen-dal, a "Hallelujah"), de a végeredmény szempontjából tovább zavarosították a film zenei anyagát.

         Az albumot indító "Rescue Mission" rögtön megadja azt, amit az ember várna egy szuperhős-film zenéjétől, jól szóló dobok és rézfúvósok, valamint férfikórus pátoszos hangjai, továbbá elektronikus gitár (mely a score-ban egyébként gyakran felbukkanó hangszer) adják a track varázsát. A zene legegyedibb pontját ezzel le is tudtuk, sajnos ezután döntően már létező muzsikák újraértelmezéséből született tételek következnek. Vangelis a "Szárnyas fejvadász"-hoz született opusa alapvetően kihallható a "Watchmen" zenéjéből, mivel a borongós, utópisztikus szintetizátor-muzsika szinte minden trackben felbukkan, de emellett más stílusjegyekben is jelentős hasonlóság mutatható ki. Ilyen track a "You Quit!", az "It Was Me", illetve a nekem legjobban tetsző tétel, az "Edward Blake - The Comedian", mely gyakorlatilag semmilyen formában sem lógna ki a már említett Vangelis-műből, de akár egy idáig ismeretlen Enigma-felvétel is lehetne.
         Egy nagyobb szimfonikus zenekar is felfedezhető a score-ban, igaz, néha teljesen elnyomja a hangját a rengeteg elektronikus megoldás, de időnként megmutatkozik nagyjából önállóan is ("The Last Laugh"). Ezen vonalból azonban mindössze két igazán szép darab emelhető ki, a "Don't Get Too Misty Eyed", illetve az epikus hangzású "Just Look Around You". Szintén egy külön kategóriát képeznek azok a trackek, melyek a szimfonikus elemek és az elektronikus megoldások között kellő arányokat tartottak meg. Ezek képviselői a "The American Dream", illetve a gyengécske háttérzenéből monumentálissá növekvő "What About Janie Slater?". Néhány tétel Bates horrorzenéinek durva disszonáns elemeit idézi meg, ilyen a "Who Murdered Hollis Mason?", a "Dan's Apocalyptic Dream", illetve az "I'll Tell You About Rorschach". Dinamikus akciózenék is születtek a film alá, ezek a maguk nemében szintén egyediek, tehát nem valami más zenéből építkeznek ("Prison Fight", "Countdown"). A filmben fontos szerepet kapott Mozart "Requiem"-jének kisebb részlete is, így ezt is felpakolták a score mellé. A zárótétel is a jól sikerült trackek közé sorolható, a nyolcvanas évek végét megidéző stílusa leginkább az instrumentális rock tárgykörébe tartozik (hallhattunk ilyesfélét a "Halálos fegyver"-filmekben is Michael Kamen és Eric Clapton tolmácsolásában).

         Bates ügyesen felmondta a leckét, megtett mindent, amit a film minimálisan megkövetelt, de semmi többet. Egy-két tételben megmutatta, hogy nem tehetségtelen zeneszerző, sőt néha egyedi is tudott lenni, de igazán kiemelkedő teljesítményt jelen munkájában sem tett le az asztalra. Ugyanakkor a mozi hangulatához illő munkája különösebb negatív kritikát sem érdemel, hiszen a film alatt teljesen megállja a helyét a score, ráadásul önálló meghallgatásra is érdemes.


    Gregus Péter
    2010.09.07.




    Tracklista:

      1. Rescue Mission (2:12)
      2. Don't Get Too Misty Eyed (1:35)
      3. Tonight the Comedian Died (2:42)
      4. Silk Spectre (0:58)
      5. We'll Live Longer (0:56)
      6. You Quit! (0:39)
      7. Only Two Names Remain (1:39)
      8. The American Dream (1:56)
      9. Edward Blake - The Comedian (2:40)
    10. The Last Laugh (0:57)
    11. Prison Fight (1:45)
    12. Just Look Around You (5:58)
    13. Dan's Apocalyptic Dream (1:17)
    14. Who Murdered Hollis Mason? (0:55)
    15. What About Janie Slater? (1:34)
    16. I'll Tell You About Rorschach (4:10)
    17. Countdown (2:46)
    18. It Was Me (1:23)
    19. All That Is Good (4:58)
    20. Requiem (0:55) *
    21. I Love You (2:41)

    * írta: Wolfgang Amadeus Mozart



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Kulics László

    Szabó Csaba

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    300

    Blade Runner

    Doomsday

    Slither

    További kritikáink
  • Ant-Man and the Wasp
  • Adrift
  • The Mentalist
  • The Shape of Water
  • Red Sparrow
  • Skyscraper
  • The Disaster Artist
  • Love, Simon
  • Jurassic World: Fallen Kingdom
  • Ready Player One
  • Solo: A Star Wars Story
  • Looney Tunes: Back in Action
  • Revenge of the Ninja
  • Charlie and the Chocolate Factory
  • Backdraft

  • Filmzenékről röviden
  • A Wrinkle in Time
  • Geostorm
  • Death Wish
  • Fifty Shades Freed
  • Darkest Hour
  • The Commuter
  • Intent to Destroy
  • Goodbye Christopher Robin
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Dark
  • Bright
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III

  • Interjúk
  • Hrutka Róbert: Szívvel-lélekkel
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam