FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Heaven and Earth  Halloween  Vertical Limit  The Predator  Peppermint  small Soldiers  The Meg  The Mountain Between Us  The Equalizer 2  Tomb Raider
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Ólafur Arnalds a Müpában
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Wanted (Danny Elfman)    WANTED   (2008)
       


      

       zene: Danny Elfman
       vezényel: Pete Anthony
       kiadás éve: 2008
       kiadó: Lakeshore Records
       játékidő: 48:06




         A kazah származású Timur Bekmambetov elsősorban azért keltette fel az ingerszegény hollywoodi filmkészítők figyelmét, mert az "Éjszakai őrség" című, vámpíroktól hemzsegő alkotása nem csupán hazájában, de szerte a világon is hatalmas sikert aratott - legalábbis jóval nagyobbat, mint az egy nem amerikai produkciótól elvárható volna. A Universal stúdió dollárszemű fejesei ezt a sikert persze főként abban látták, hogy a befektetett költségek csaknem hússzorosa megtérült Timur munkáltatóinak, így rögvest átcsábították a filmgyártás fellegvárába. Kezébe adtak egy szinte még friss, de annál felkapottabb képregényt, korrekt büdzsével megspékelve, a rendező pedig egy agyborult, de annál szórakoztatóbb akciófilmet hozott létre, mellyel ha nem is dönti meg saját bevételi rekordját, mindenképpen pozitívan zárt, ez pedig annyit jelent, hogy látunk mi még általa elképzelt, megmosolyogtató akciójeleneteket.
         A "Wanted" ugyanis egy önmagát csak félig komolyan vevő film; olyan jelenetek és technikai megoldások gyűjtőhelye, melyek többségénél azzal a jóleső érzéssel nevetek fel hangosan, hogy Bekmambetov még csak el sem titkolja, hogy márpedig most hülyét csinál nézőjéből. Garantálom, hogy odahaza fogadást kötött pár kollégájával, be bírja-e ültetni Angelina Jolie-t egy Zsiguliba. S lőn: a moráviai tájakon játszódó végkifejlet során teljesen természetes, hogy nincs mód tűzpiros Dodge Viperrel nyomába eredni a transzmoráviai vasútnak, így hát hősünk kénytelen az első elékerülő járművet igénybe venni - Ötvös Csöpi után szabadon. A megcsavarva kilőtt pisztolygolyókon, a sors szövőszékének bináris jóslatain vagy a Willard nyomdokaiba lépő patkányhadseregen pont emiatt már meg sem lehet lepődni. Az akció műfajának több alapműve előtti lelkes tisztelgés minden pillanatban érződik, tágra nyílt szemekkel figyelem, ahogy üldözés közben oldalra szaltózik a száguldó gépjármű, vagy ahogy James McAvoy a zárójelenetben szétmészárolja a bázist, mindeközben pedig eszembe sem jut Morgan Freeman hakniszintű jelenléte vagy Jolie kisasszony Szörnyella De Frászt megszégyenítő arcvonásai.

         A dinamikus zenei kíséretet egy rutinos szakember, Danny Elfman vállalta, akivel az elmúlt időszakban leginkább akkor foglalkoztunk igazán sokat, amikor valamiért messze elkerülte a "Pókember 3." alkotói folyamatát. Hogy ez végül is minek köszönhető, azt nem sikerült ezidáig megfejteni, Elfman azonban két 2008-as filmzenéjével is bepótolta pók-hiányát, ráadásul mindkettő képregény-adaptációból eredő produkcióhoz íródott. Hellboy újabb természetfeletti kalandjait monumentálisabb stílusú zenei énje vállalta, míg a "Wanted" egy lazábbra vett, ám semmiképp sem komolytalan akciómuzsika. Masszív gitáros megszólalása révén lehetne akár egyenes folytatása is az egy évvel korábbi "A királyság" aláfestésének, ugyanakkor lendületét és a zenekar megszólalásának stílusát tekintve John Powell "Az olasz meló"-ja juthat először eszünkbe. A ritmikai eszköztár igen sokrétű, de nem hivalkodó, inkább csak színesebbé teszi ezt a közel ötven percet, míg a könnyűzenei átmenetet a már említett elektromos gitárjátékokon túl a tőle szokásosnak mondható elektromos basszuskísérettel oldja meg.
         Az album a zeneszerző rockzenekari szerepvállalásaira utalva egy különlegességgel indít: a "The Little Things" egy szimpatikus neorock nóta mindenféle egyéniség nélkül, melyet maga Elfman énekelt fel, létrehozásában pedig komoly szerepeket vállalt Anglia egyik leghíresebb zenei producere, Trevor Horn (a teljesség igénye nélkül néhány zenész vagy együttes, akikkel már dolgozott együtt: a Frankie Goes to Hollywood, a Pet Shop Boys, Seal, a The Buggles, Dusty Springfield, az Art of Noise, Grace Jones). A dalnak igazából az első pár másodperce jelentős csupán, az ott felcsendülő egyszerű, de lendületes témácska később visszatér a főhős kalandjai során, a "Wesley's Office Line" első, csendesebb szakaszában. A két igazi főtéma, mely aztán később váltogatja egymást, a "Success Montage"-ban bontakozik ki. A teljesen tipikus elfmani dallamsorban szinte az összes Tim Burton-kaland aláfestése visszaköszön, megspékelve a Pókember elektronikusabb összetételű kíséretével. Ezen montázs második részének szaggatott vonósjátékáról, hangsúlyos csellófutamairól említettem, hogy John Powell hasonló műfajú muzsikáit idézik, és a hangzásbeli hasonlóság könnyen letesztelhető, hiszen a "Fraternity Suite" hallgatása során egyértelműen a Bourne-trilógia zeneszerzőjére tippelnék.

         Nagyjából tehát az első két score-tétel során meg is ismerünk mindent, amit Elfman a "Wanted" dinamikusabb zenei kíséretére kitalált. A Gyilkosok Társaságának eseményei köré jóval ünnepélyesebb megszólalás dukált, így a megszokott akcióelemek mellé elegáns fafúvósjáték és kórus társul ("Welcome to the Fraternity", "Fox's Decision"). Olykor a megismert lendület picit alábbhagy, ilyenkor a drámai múlt kerül előtérbe, ami a "Dolores Claiborne" vagy a "Big Fish" szívfacsaró vonósmotívumaira emlékeztet (a "Fox's Story" első fele, illetve a "Breaking the Code"). Jellemzően azonban megállás nélküli dinamizmus uralkodik, mégis van valami, ami megkülönbözteti a "Wanted" score-ját a hasonló műfajú produkcióktól. Míg egy hagyományos autós üldözésnél a dobon, basszuson, elektromos gitáron, valamint a (jellemzően) szintetikus vonósokon és rezeseken kívül manapság nincs más hangszínnek szerepe, addig Elfman képes az egyszerű feladatokat is bonyolultabban kidolgozni, így a megannyi apró elektronikus kiegészítés mellett számtalan esetben, akár csak egy pillanat erejéig is, de fel-felcsendülnek egyéb szólamok, mintegy közbekiáltva pár hangjegyet a tomboló játékba. Az "Exterminator Beat", a felpörgetett tempójú "The Train" vagy az elektromos gitárral erősített "Revenge" mellett a legkiemelkedőbb példa az elfmani nagyságra a "Rats", mely tétel második részében a zenekar minden szólama kap némi szerepet, az album elején megismert főtéma pedig olyan erővel tér vissza, amit a "The Nightmare Before Christmas" óta szeretünk a komponistától. A megnyugváshoz, illetve az album lezárásához egy felszabadultabb másfél percet kapunk még a "Fate" során, a szaggatott motívumsorhoz, illetve az egész album viszonylag erős hangzásához azonban én egy picit konvencionálisabb finálét képzeltem volna el, az igazi korona tehát elmaradt, és egy pillanatig nem is érteni, hogy tényleg véget ért-e a lemez.

         Ugyanakkor ha véletlenül ismétlésen hagytuk a lejátszót, akkor mintha mi se történt volna, a "The Little Things" tökéletesen illeszkedik a záró hangjegyekhez, és minden kezdődhet elölről. A "Wanted" ráadásul olyan muzsika, amelyet lazább napokon (vagy hosszabb autóúton) élvezettel lehet újrázni, mert nincs benne igazán zavaró elem, a jónéhány téma pedig pont olyan gyakorisággal váltogatja egymást, hogy ne váljanak unalmassá. Ami miatt nem lép túl az egyszerűen "jó"-ként megállapított tituluson, az elsősorban John Powell korábbi munkáinak "köszönhető", mindezek mellett pedig egy apróságot is észre lehet venni az album belső borítóján, mely információ mellett némileg értetlenül állok. A "The Scheme" című tételt, ha igaz, akkor Deborah Lurie követte el, és nem csak azért lep meg, mert ez az alig kétperces mű semmiben nem különbözik a többi kompozíciótól, hanem mert nem értem igazán, mennyivel nyújt többet vele (fordítva: mennyivel lesz tőle kevesebb) ez az album. Ez persze csak minimális szurkálódás, ettől függetlenül számomra a "Wanted" egy kedves emlék marad a 2008-as év filmzenei felhozatalában, és abban mindenképpen meggyőzött, hogy Danny Elfman még nem távolodott el a szakmától, s ha kell, teljes erőbedobással megdolgozza a zenebarátok hallójáratait.


    Tihanyi Attila
    2009.01.02.




    Tracklista:

      1. The Little Things (3:26) *
      2. Success Montage (3:32)
      3. Fraternity Suite (3:28)
      4. Wesley's Office Life (5:15)
      5. The Scheme (1:44) **
      6. Fox in Control (2:16)
      7. Welcome to the Fraternity (4:28)
      8. Fox's Story (3:29)
      9. Exterminator Beat (2:52)
    10. Rats (3:28)
    11. The Train (3:59)
    12. Revenge (4:33)
    13. Fox's Dicision (2:29)
    14. Breaking the Code (1:21)
    15. Fate (1:46)

    * előadja: Danny Elfman
    ** a kiegészítő zenét szerezte: Deborah Lurie



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Get Smart

    The Italian Job

    The Kingdom

    Spider-Man 3

    További kritikáink
  • Ant-Man and the Wasp
  • Adrift
  • The Mentalist
  • The Shape of Water
  • Red Sparrow
  • Skyscraper
  • The Disaster Artist
  • Love, Simon
  • Jurassic World: Fallen Kingdom
  • Ready Player One
  • Solo: A Star Wars Story
  • Looney Tunes: Back in Action
  • Revenge of the Ninja
  • Charlie and the Chocolate Factory
  • Backdraft

  • Filmzenékről röviden
  • A Wrinkle in Time
  • Geostorm
  • Death Wish
  • Fifty Shades Freed
  • Darkest Hour
  • The Commuter
  • Intent to Destroy
  • Goodbye Christopher Robin
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Dark
  • Bright
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III

  • Interjúk
  • Hrutka Róbert: Szívvel-lélekkel
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam