FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - La Vie En Rose (Christopher Gunning)

    Filmek alatt hallott zenék



       LA VIE EN ROSE   (2007)
       Piaf


      

       zene: Christopher Gunning és egyéb szerzők
       vezényel: Christopher Gunning
       kiadás éve: 2007
       kiadó: EMI Classics
       játékidő: 74:54




         Ray Charles, Bob Dylan, Johnny Cash, Elvis Presley olyan zenészek, akiknek életét az elmúlt években vitték filmre. Hálás téma ez mind a színészeknek, mind a rendezőnek, a stábnak, és nem utolsósorban a nézőnek is. Énekes megformálásáért tucatnyi díjat gyűjtött be például Jamie Foxx, Reese Witherspoon, Cate Blanchett, vagy Joaquin Phoenix. Most ebbe a rangos sorba állt be a francia Marion Cotillard is, aki drámai hitelességgel formálta meg a vásznon Edith Piafot, számos díjat nyerve el ezzel, köztük egy Golden Globe-ot és egy Oscart. A hazánkban "Piaf"-ra keresztelt "La vie en Rose"-ban a fiatal Cotillard teljesen eltűnik, és ott látjuk helyette magát Edith Piafot. A színészet magasiskolája, amit Cotillard-tól kapunk. Példás hitelességgel mutatja be az énekesnő fiatal korszakát, majd életének egyre érettebb, de rendkívül önpusztító éveit, végül drámai haláltusáját. Cotillard-é az egyik legnagyobb alakítás, amit mozivásznon valaha láttam. Nem idegenkedem a szinkrontól, a hazai DVD kiadásra felkerült sem rossz, de ez a film szigorúan csak eredeti nyelven élvezhető. A cselekmény nem lineáris módon van megírva, gyakorlatilag csapong a művésznő életének egyes szakaszai között, mégis mindig érthető, hogy mi, mikor és miért is történik, ez pedig nagy szó, mivel sok rendező és forgatókönyvíró bukott már bele az ilyen történetvezetésbe. A "Piaf" - a színészi alakítások mellett - pont ezért a jól megkoreografált filmnyelvi világért lesz az életrajzi mozik egyik legjobban kivitelezett darabja.
         Marion Cotillard mellett a másik főszereplő egyértelműen a zene. A készítők tudatosan nemcsak azt akarták bemutatni, hogy miként lett Edith Piafból az ami, hanem zeneiségének, stílusának kialakulását, fejlődését is ábrázolni kívánták. Tehát Piaf viszontagságos élete mellett megismerhetjük azt is, hogy milyen hatások formálták az énekesnő zenei világát. Szinte minden jelenet alatt szól valamilyen, az adott cselekményhez igazított muzsika. Hol utcazenészek dallamai, hol népzene, vagy a cirkusz világának hangjai csendülnek fel, sokszor pedig a párizsi kocsmák énekesnőinek dalait hallhatjuk finom, visszafogott háttérzene formájában. Mindezzel jól szemlélteti a rendező, hogy Piaf életének egyes állomásai milyen tapasztalatokkal gazdagították kifejezésmódját. Nagyon komoly és dicséretet érdemlő a zenei rendező tevékenysége is, a film egyik legfontosabb pozitívuma az általa elvégzett munkában rejlik. A felvonultatott különböző szerzemények által a "Piaf" több mint egy átlagos életrajzi film.

         A sanzonok sohasem álltak túl közel hozzám. Nem igazán értem ugyanis, hogy mi az élvezetes abban, hogy életunt nők mély, dörmögő hangon, depressziós stílusban a lehető legfájdalmasabb dolgokról énekelnek. Edith Piaf művészetét is elkönyveltem ebbe a számomra nem túl kedvelhető kategóriába, azonban a mozi megtekintése után jelentősen megváltozott a véleményem, noha valószínű, hogy a jövőben sem fogok Piaf-albumokat hallgatni. A filmben azonban valami elementáris módon szólnak az említett stílusú dalok. Már az első másodpercekben feladtam az énekesnővel szemben fennálló előítéletemet, mert egy késői száma, a "Heaven Have a Mercy" hátborzongató erővel szólalt meg a nyitó képsorok alatt - olyan érzésem volt, mintha a Craig Armstrong által jegyzett "Moulin Rouge" egyik kompozícióját hallanám. A legtöbb dalt már korábban is hallottam, de számomra csak így, képhez rendelve váltak igazán hatásossá.
         A "Piaf" zenéjének legnagyobb erénye a remek hangszerelésben, az ennél is jobb hangkeverésben, hangvágásban, továbbá a régi felvételek minőségi felújításában rejlik. A film ezek nélkül sokkal szerényebb élményt nyújtana. A régi slágerek újrafeljátszásában jelentős szerep hárult a score-t is jegyző Christopher Gunningra. A komponista főként angol televíziós filmekhez írt eddig zenét, legismertebb munkája a tizenöt éven át futó Poirot-sorozat aláfestése, melynek jazzes, swinges, francia sanzonokra emlékeztető stílusa jó alap volt egy Edith Piaf életét feldolgozó mozi hanganyagának elkészítéséhez. Gunning a filmzenéken kívül számos hangversenytermi művet is jegyez, munkásságát eddig négy BAFTA-díjjal is jutalmazták, ebből egyet idén nyert el ezért a zenéjéért. Sokan - köztük én is - kétkedve fogadták az elismerést, azt lehetett gondolni, hogy ez inkább az énekesnőnek szól, és nem a score-nak, azonban a film után egyértelmű, hogy Gunning nem érdemtelenül kapott BAFTA-t. A dalok újrahangszerelésében és a jelenetekhez történő igazításában, vágásában is nagyon komoly feladatot kapott a komponista, a hallottak alapján pedig igazán minőségi munkát végzett. Újrahangszerelte például a címadó dalt, vagy a már alaposan dicsért "Heaven Have a Mercy" emlékezetes megszólalása is az ő műve. Mindemellett egy drámai témákat is tartalmazó aláfestőzenét is komponált. A score tökéletesen idomul Edith Piaf életéhez, illetve a felhasznált nem eredeti zenék világához, egyúttal rendkívül megrendítő pillanatokat is tud okozni.
         A film alatt emlékezetes, jó zenét kapunk, a kiadott album azonban korántsem ad okot dicséretre. A Christopher Gunning alkotásait tartalmazó résszel nincs is probléma, de a sanzonok így önmagukban, kép nélkül finoman szólva sem olyan hatásosak. Ezért inkább a film alatt élvezzük a zenét, ott ugyanis sokkal nagyobb élményt nyújt.


    Gregus Péter
    2008.03.16.




    Tracklista:

    1er chapitre: Les Chansons d'Edith Piaf
      1. Heaven Have a Mercy (3:40)
      2. Milord (4:29)
      3. Rien de Rien (2:20)
      4. La Foule (2:55)
      5. Cri du Coeur (2:37)
      6. La Vie en Rose (3:24)
      7. Padam Padam (3:16)
      8. Mon Dieu (3:26)
      9. L'Hymne a l'Amour (3:24)
    10. Mon Manége a Moi (3:00)
    11. Non, Je Ne Regrette Rien (5:21)

    2eme chapitre: Les Musiques Originales (Christopher Gunning)
    12. L'Eveil (1:06)
    13. Mon Légionnaire (Piano Solo) (1:23)
    14. Lisieux (2:33)
    15. La Mort de Leplée (Mon Legionnaire) (1:09)
    16. Apparition (1:31)
    17. L'ABC (2:28)
    18. Part 1: Mon Légionnaire / Part 2: l'Arrestation (1:18)
    19. L'Idylle (2:30)
    20. Derniére Nuit (7:30)

    3eme chapitre: Les Chansons Additionnelles
    21. Mon Homme - Jil Aigrot (1:28)
    22. Les Mômes de La Cloche - Jil Aigrot (3:56)
    23. Les Hiboux - Jil Aigrot (1:05)
    24. Fascination - Maya Barsony (1:56)
    25. Il M'A Vue Nue - Mistinguett (3:15)
    26. La Poupée - Charly Maresca (1:43)
    27. La Vie en Rose - Frédéric Foret (2:11)

    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Being Julia

    Cinderella Man

    Ray

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam