FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - A Very Long Engagement (Angelo Badalamenti)    A VERY LONG ENGAGEMENT   (2004)
       Hosszú jegyesség


      

       zene: Angelo Badalamenti
       vezényel: Phil Marshall
       kiadás éve: 2004
       kiadó: Nonesuch
       játékidő: 47:32




         Az első világháború vége felé a fiatal Mathilde (Audrey Tautou) arról kap hírt, hogy katona kedvese elesett a fronton. A lányt senki nem bírja meggyőzni arról, hogy Manech már nem él. Önmagát bíztató jelekből arra következtet, hogy az információ téves, és útra kel, hogy laikus nyomozóként felkutassa a fiút, akinek túlélésében egyedül csak ő hisz.
         Jean-Pierre Jeunet rendező az "Amelie csodálatos élete" című filmmel robbant be igazán a köztudatba, viszont nem az volt az első filmje. A többi mellett "Az elveszett gyerekek városa" adott ízelítőt csapongó fantáziájából, de Hollywood meghódításával is megpróbálkozott (sikertelenül), amikor az "Alien"-saga negyedik részét hozta tető alá.
         Azzal nem vagyok vádolható, hogy a romantikus történetek ellen vagyok: az "Amelie csodálatos élete" véleményem szerint is alapfilm. Azonban úgy éreztem, hogy Jeunet új alkotása káprázatos látványvilága ellenére is helyenként túl messzire taszította a nézőt (azaz jelen esetben engem) magától. A direktor ezúttal akkor volt igazán elemében, amikor szemkápráztató vizualitással a lövészárkok poklát mutatta be, a két fiatal közti szerelmet nem éreztem hitelesnek - valahogy "nem jött le" a vászonról, hogy mennyire képtelenek egymás nélkül élni. Csalódásomhoz az is hozzájárult, hogy a főhőst Amelie-n kívül még az összes szerepében utáltam hisztérikus dühkitörései miatt. Ezeket most megúsztam, de így utólag visszatekintve örülök, hogy a hölgyet Amelie-ként kedveltem meg, mert más szerepében nem lett volna alkalmam. A szerelmét alakító ifjonccal sem voltam kibékülve, aki csak úgy tengett-lengett. Ám a "Hosszú jegyesség" még véletlenül sem rossz film, de a fentiek miatt számomra abszolút közömbös maradt.

         Angelo Badalamentiről mindenkinek a "Twin Peaks" ugrik be, pedig hol van az már! David Lynch-csel ugyan azóta is rendszeresen együtt dolgoznak a rendező aktuális rémálmán, de a komponista nem ragadt meg a borultság világában. Érdekes, hogy mostanában francia nyelvterületen is próbál erőteljesen érvényesülni (sok egyéb közt: "Cet Amour Lá"). Jeuneot-val sem ez az első közös munkájuk, mert a fenti gyerekek is az "angyali" mester dallamai alatt vesztek el a városban.

         Erről a zenéről nem lehet trackekre bontva írni, azokat ízlelgetve szétszedni. Ennek oka az, hogy hiába van 13 db track a kiadványon, olyan az egész, mintha egy számot hallanánk.
         Mintha egy távolban elhaladó hajó kürtjével indulna ez a háromnegyed órás utazás Mathilde társaságában. Ahogy arra lehetett számítani, rögtön előgomolyog a tipikus Badalamenti-hangzás. A "gomolyog"-ot szó szerint lehet érteni, elvégre a szerző védjegyévé vált ez a depresszív, mély szimfonikus búgás. Ezúttal viszont elfeledkezett a bizarr David Lynch-világról, és hosszú-hosszú időn, és tracken át csak érzelemdúsan mereng. Kitalált egy pompás főtémát, amit végigvezet az albumon, de mindig körbepakolja egyéb érdekességekkel, ami eltereli a figyelmet az újrafelhasználásról, emiatt nem válik unalmassá egy percre sem a cédé. Az biztos, hogy nem ötlethiányban szenvedett, hiszen már bebizonyította, hogy képes bármilyen hosszú játékidőt kitölteni csodaszép motívumokkal ("The Straight Story"), csak most talán rendezői követelmény volt, hogy a főhőst két és fél órán át, mintegy támaszként kísérje végig a fülbemászó dallam. Ez nem más, mint egy - a tetőponton felgyorsuló - önmagába visszatérő hegedűszólamban kiteljesedő varázslat, ami valahol nyomasztó, de őszi temetőt idéző hangulata ellenére is káprázatos. Twin Peaks az első világháborúban.
         Az andalító kompozíciók között nincs mozgalmas tétel, a zeneszerző nem az akcióban jártas (mellesleg egyszer meghallgatnám, mit művelne olyankor). De mivel a filmben is csak mellékes szál a háború, és az olvadó gyertyák fényei elsősorban nem puskákat, hanem romantikus együttléteket világítanak meg, teljesen rendben van a dolog.
         Túl sok meglepetés nem ér senkit. Az elkezdett formula egy másodpercre sem változik meg. Az egyetlen lendületesebb momentum, amikor Badalamenti bácsi előszed néha egy diszkréten alkalmazott pergődobot, de mielőtt felerősödne, már a háttérbe is küldi ezeket. Ezt leszámítva teljes a nyugalom. Akinek az efféle filmzenei relaxáció bejön, ezt a soundtracket imádni fogja.
         Magán a lemezen sok néznivaló ugyan nincs (arany háttér, fekete-fehér felirattal), de a borító igényessége messze kiemelkedik az átlagból. A szereplőket és tájképeket bemutató, főleg sárgában, barnában és ezek árnyalataiban pompázó nagyszerű fotók feketeségbe vesző széleik miatt úgy hatnak, mintha félhomályban, gyertyafénynél nézegetnénk őket.

         Egyes vélemények szerint ez a filmzene Hans Zimmer meditatív "The Thin Red Line"-jának az első világháborús megfelelője. Talán annyira nem hatásos (a két film közt eleve óriási a különbség), és a főtéma harcba állítása is olyan sűrűn fordul elő, mint csatában a sebesülés, de a zene könnyedén megállná helyét a legnagyobbak közt is. Míves darab, a régi iskolák mestereinek melankolikus munkáihoz hasonlóan összerakva. Háborús zene, ám Angelo Badalamenti dübörgésben végződő pillanatok nélkül vívja meg a maga háborúját, és a stílus kliséi, illetve a pátoszos középszerűség felett arat elsöprő diadalt.


    Bíró Zsolt
    2005.04.08.




    Tracklista:

      1. Main Title / The Trenches (4:54)
      2. First Love Touch (3:55)
      3. Heartbeat to a Gunshot (4:28)
      4. Mathilde's Theme (4:19)
      5. Secret Code (5:01)
      6. Elodie's Theme (2:44)
      7. Kissing Through Glass (2:07)
      8. Massage Fantasy (2:24)
      9. Never Had the Child (2:24)
    10. The Man from Corsica (2:42)
    11. Our Soldiers' Letters (2:44)
    12. Why Do You Cry? (2:18)
    13. End Titles (6:51)


    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    The Terminal

    The Thin Red Line

    The Village

    We Were Soldiers

    További kritikáink
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory

  • Filmzenékről röviden
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam